411 Amikor Szanballat, Tóbiás, az arabok, az ammoniták és Asdod lakói megtudták, hogy Jeruzsálem falának helyreállítása előrehaladt, hiszen a rések eltűntek, haragra gyulladtak. 22 Mindannyian összeesküdtek, hogy felvonulnak Jeruzsálem ellen, megtámadják és zavart keltenek. 33 Ekkor Istenünkhöz esedeztünk, a város oltalmára pedig éjjel-nappal őröket állítottunk ellenük. 44 Júda azonban így beszélt: „A teherhordókat elhagyta erejük, s rengeteg még a rom: nem építjük fel a falat soha!” 55 Ellenségeink így vélekedtek: „Nem szabad megtudniuk és észrevenniük semmit, amíg köztük nem leszünk. Akkor majd lemészároljuk őket és véget vetünk a munkának.” 66 De történt, hogy a közelükben lakó zsidók tízszer is figyelmeztettek minket: „Ellenünk vonulnak minden helységből, ahol csak laknak!” 77 Felsorakoztak ezért a mélyen fekvő részeken, a fal mögötti nyílt téren felállítottam a népet a nemzetségek rendjében kardostul, lándzsástul és íjastul. 88 Láttam, hogy félnek, ezért fölemelkedtem, és szózatot intéztem az előkelőkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: „Ne féljetek tőlük! Gondoljatok a nagy és félelmetes Úrra és harcoljatok testvéreitekért, fiaitokért, lányaitokért, feleségetekért s házatokért.” 99 Amikor ellenségeink megtudták, hogy értesültünk (a dologról), és Isten meghiúsította tervüket, visszavonultak, mi pedig visszatértünk a falhoz, mindenki a maga munkájához. 1010 Ettől a naptól kezdve azonban az embereknek csak a fele dolgozott az építkezésen, a többiek lándzsával, pajzzsal, íjjal, mellvérttel fölszerelve ott álltak Júda egész háza mögött, 1111 amely a falat építette. A teherhordók szintén föl voltak fegyverezve: egyik kezükkel munkájukat végezték, másik kezükkel a fegyvert szorították. 1212 Az építők közül is, amíg dolgozott, mindegyik derekára csatolta kardját, az meg, aki a kürtöt fújta, mellettem állt. 1313 Így szóltam az előkelőkhöz, az elöljárókhoz és a néphez: „Az építkezés nagy és kiterjedt, mi pedig szétszórtan vagyunk a falon, egymástól távol: 1414 gyűljetek körénk arra a helyre, ahonnan a kürtszót halljátok, és Istenünk harcol majd értünk.” 1515 Így dolgoztunk az építkezésen hajnal hasadtától a csillagok feljöttéig. 1616 Akkortájt még ezt is mondtam a népnek: „Mindenki maradjon éjszakára szolgájával Jeruzsálemben: töltsük az éjszakát őrködéssel, a nappalt pedig munkával!” 1717 Én magam, testvéreim, embereim meg a kíséretemben levő őrök még a ruhánkat sem vetettük le. Mindenki kéznél tartotta fegyverét.
Súlyos bajok Nehemiás idejében.
511 A nép és az asszonyok hangos panaszra fakadtak zsidó testvéreik ellen. 22 Némelyek ezt mondták: „Zálogba kell adnunk fiainkat és lányainkat, hogy gabonát szerezhessünk, ehessünk és életben maradjunk.” 33 Mások így szóltak: „Mezeinket, szőleinket, házainkat kell elzálogosítani, hogy gabonához jussunk az éhínség idején.” 44 Voltak, akik így beszéltek: „Kölcsönt kell vennünk földjeinkre és szőleinkre, hogy megfizethessük a királynak az adót. 55 Pedig mi is ugyanolyan húsból valók vagyunk, mint testvéreink, s gyermekeink is olyanok, mint az ő gyermekeik. El kell adnunk fiainkat és lányainkat rabszolgának. Lányaink közül némelyeket már eladtunk! Nem tehetünk ellene semmit, hiszen földjeink és szőleink már másoké lettek.” 66 Amikor panaszukat és ezeket a szavakat meghallottam, nagyon megharagudtam. 77 Megfontoltam a dolgot, és megdorgáltam az előkelőket és az elöljárókat. Így szóltam hozzájuk: „Milyen terhet raktok testvéretekre!” Majd népes gyűlést hívtam össze ellenük, 88 és így szóltam hozzájuk: „Mi tehetségünkhöz képest kiváltottuk zsidó testvéreinket, akiket eladtak a pogányoknak. Ti pedig most eladjátok testvéreiteket, hogy majd váltsuk ki őket.” Erre hallgattak, és nem tudtak mit válaszolni. 99 Aztán folytattam: „Amit tesztek, az nem helyes. Nem akartok Istenünk félelmében élni, hogy elkerüljétek az ellenséges népek gyalázkodásait? 1010 Magam is, testvéreim és embereim is adtunk nekik pénzt és gabonát, s most elengedjük nekik ezt a tartozást. 1111 Adjátok nekik késedelem nélkül vissza a földjüket, szőlőjüket, olajfájukat és házukat. Engedjétek el nekik, amivel pénzben, gabonában, borban és olajban tartoznak nektek, amit kölcsönadtatok nekik.” 1212 Így válaszoltak: „Visszaadjuk, nem követelünk tőlük többé semmit, s úgy teszünk, ahogy mondtad.” Erre megeskettem őket – miután odahívtam a papokat –, hogy ígéretük szerint járnak el. 1313 Majd kiráztam köntösömet és ezt mondtam: „Isten így rázzon ki házából, vagyonából minden embert, aki nem tartja meg ezt az ígéretet. Ilyen kirázott és üres legyen!” Az egész gyülekezet ráfelelte: „Úgy legyen!” –, és dicsőítette az Urat. A nép pedig a határozat értelmében járt el. 1414 Attól a naptól kezdve, amikor a király Júda földjének helytartójává rendelt, Artaxerxész király 20. évétől a 32. évéig – tizenkét éven át –, sem magam, sem testvéreim sohasem ettük a kormányzó kenyerét. 1515 A régi kormányzók ugyanis, akik előttem voltak, súlyos terheket raktak a népre. Minden napra 40 sékel ezüstöt szedtek tőlük kenyérre való járandóság címén, és szolgáik is szorongatták a népet. Én nem tettem így, istenfélelemből. 1616 A fal építésekor is kivettem részemet a munkából, jóllehet nem vettem magamnak földet. S embereim is mind megfogták a dolog végét. 1717 A vezetők és az elöljárók asztalomnál étkeztek, mintegy százötven férfi, nem számítva azokat, akik a környező népek közül csatlakoztak hozzánk. 1818 Naponta elkészítettek a költségemre egy ökröt, hat hízott kost s szárnyasokat. Ezenkívül minden tizedik napon hoztak rengeteg tömlő bort. Mindezek ellenére sohasem vettem fel a kormányzói járandóságot, mert nehéz munka nehezedett a népre. 1919 Emlékezzél meg, Istenem, a javamra arról, amit ezért a népért tettem.
00 Achasvéros nagykirály uralkodásának 2. évében, Niszán hónap első napján álmot látott Mardokeus, Jairnak a fia, (aki) Simi fia volt, az meg Kis fia. Benjamin törzséből származott, Szuzában lakó zsidó ember volt, egy tekintélyes férfi, aki a királyi udvarban teljesített szolgálatot. Azok közé az elhurcoltak közé tartozott, akiket Babilon királya, Nebukadnezár vitt fogságba Jechonjával, Júdea királyával egyetemben. Ez volt az álma: kiáltozás és lárma, mennydörgés és földrengés, nagy felfordulás az egész földön. Egyszer csak előkerült két hatalmas sárkány, s mind a kettő készen állt a támadásra. Rettenetesen üvöltöttek. Ordításuk arra indította a népeket, hogy harcoljanak az igaz nép ellen. A sötétség és a homály napja volt! Szorongás és aggódás, félelem és nagy rettegés volt a földön. Az igazak egész népe rettegett a rá váró veszedelemtől, várta pusztulását és hívta az Istent. Könyörgésükre egy kis forrás bővízű, nagy folyóvá dagadt. Fényesség támadt, felvirradt a nap, s a megalázottak fölemelkedtek és eltiporták a hatalmasokat. Mardokeus az álom után fölébredt, s azon gondolkodott, hogy mi lehet Isten szándéka. Minden figyelmét arra fordította – késő éjszakáig –, hogy behatoljon értelmébe. Mardokeusnak az udvarban volt a szállása a király két eunuchjával, Bigtannal és Teressel, akik a palota őrei voltak. Hallotta beszélgetésüket, kifürkészte tervüket és megtudta: arra készülnek, hogy kezet vessenek Achasvéros királyra. Jelentette a dolgot a királynak. A király kérdőre vonta a két eunuchot, s amikor beismerték, halállal büntette őket. A király följegyeztette a történteket az események könyvébe, de Mardokeus is írásba foglalta az eseményt. Aztán a király megajándékozta Mardokeust, és megbízta, hogy teljesítsen szolgálatot a palotában. Ámán azonban, az agagita Hamdatának a fia, aki kedves embere volt a királynak, a király két eunuchja miatt a vesztére tört Mardokeusnak.
Achasvéros lakomája.
111 Achasvéros idejében történt – ez az Achasvéros Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartományon uralkodott –, 22 abban az időben, amikor Szuza várában királyi trónján ült, 33 uralkodásának 3. évében, hogy lakomát rendezett fejedelmeinek, szolgáinak, a perzsa és méd sereg vezéreinek, a tartományok kormányzóinak és főembereinek. 44 Így akarta királyságának gazdagságát és fényét eléjük tárni, és a saját nagyságát csillogtatni, hosszabb ideig, száznyolcvan napon át. 55 Amikor ezek a napok elmúltak, a király Szuza vára egész népének, apraja-nagyjának hét napig tartó lakomát rendezett a királyi palota kertjében. 66 Fehér gyolcsvásznak, lilába játszó bíborszövetek függtek bíbor és bisszus köteleken, ezüstgyűrűkkel rögzítve a fehér márványoszlopokon. A porfir, fehér márvány, gyöngyház és fekete márvány padozaton arany és ezüstheverők álltak. 77 A királyi bort aranykelyhekben szolgálták fel – mind másféle volt – a király bőkezűségéből nagy bőségben. 88 A király rendelete értelmében senkit sem kényszerítettek ivásra. A király ugyanis meghagyta minden udvarmesterének, hogy mindenki azt fogyassza, ami jólesik neki.
Vasti királyné engedetlensége.
99 Vasti királyné is lakomát ült az asszonyokkal Achasvéros királyi palotájában. 1010 A hetedik napon a király jókedvre derült a bortól, és megparancsolta a hét eunuchnak: Mehumannak, Bizzetának, Harbonának, Bigtának, Abgatának, Zetarnak és Karkasznak, akik Achasvéros király szolgálatára álltak, 1111 hogy vezessék a király színe elé Vasti királynét, koronával a fején, hogy szépségét megmutathassa a népnek és a fejedelmeknek, mert nagyon szép volt. 1212 Vasti királyné azonban megtagadta a király parancsát, amelyet az eunuchok adtak tudtára. A király nagyon ingerült lett és fellobbant a haragja. 1313 A bölcsekhez fordult, akik jártasak voltak a tudományban és a törvények ismeretében, mert az volt a szokás, hogy a király meghányta-vetette ügyeit azokkal, akik a törvényben és a jogban jártasak voltak. 1414 A királyhoz a médek és a perzsák hét fejedelme: Karsena, Setar, Admata, Tarsis, Meresz, Marszena és Memukán állt a legközelebb. Ezek látták a király arcát, és az első helyeket foglalták el a birodalomban. 1515 „Mi történjék – kérdezte – törvény szerint Vasti királynéval, amiatt, hogy nem engedelmeskedett Achasvéros király parancsának, amelyet az eunuchok adtak tudtára?” 1616 Memukán – a király és a fejedelmek hallatára – így válaszolt: „Nemcsak a király ellen vétett Vasti királyné, hanem minden fejedelem és minden nép ellen is, akik, s amelyek Achasvéros összes tartományában csak vannak. 1717 Mert a királyné tette tudomására jut az asszonyoknak, s arra bátorítja fel őket, hogy megvessék férjüket, hiszen azt mondják: Achasvéros király megparancsolta Vasti királynénak, hogy menjen be hozzá, de ő nem ment be. 1818 A méd és a perzsa fejedelmek feleségei még ma megtudják a királyné válaszát, s elismétlik a király minden fejedelmének. Ebből sok bosszúság és harag származik. 1919 Ha a király jónak látja, bocsásson ki visszavonhatatlan királyi rendeletet, s jegyezzék fel a perzsák és a médek törvényei közé: Vasti nem léphet többé Achasvéros király színe elé, királynéi méltóságát a király adja másnak, aki méltóbb rá. 2020 Így amikor a király rendeletét az egész hatalmas birodalomban kihirdetik, akkor minden asszony – a legnagyobbtól a legkisebbig – megadja férjének a tiszteletet.” 2121 Tetszett a tanács a királynak és a fejedelmeknek, és a király Memukán tanácsa szerint járt el. 2222 Leveleket küldött a birodalom minden tartományába, minden tartománynak a maga írásával, és minden népnek a maga nyelvén, hogy a maga házában a férfi az úr.
Eszter királyné lesz.
211 Ezek után az események után, amikor már lelohadt a haragja, Achasvéros király Vastira gondolt, arra, amit tett és a rendeletre, amit miatta hoztak. 22 A király körül szolgálatot teljesítő udvari emberek ezért így szóltak hozzá: „Hadd keressünk a királynak szép szűz leányokat. 33 Rendeljen a király birodalmának minden tartományába tisztviselőket, ezek gyűjtsenek össze minden szép szűz leányt Szuza várába, az asszonyok házába, a királyi eunuchnak, Hegének a keze alá, aki az asszonyokra felügyel. Ő majd gondoskodik mindenről, ami ékesítésükhöz kell, 44 s az a leány, aki megtetszik a királynak, legyen Vasti helyett a királyné.” Tetszett a királynak a beszéd, és így is tettek. 55 Szuza várában élt egy zsidó férfi. Mardokeusnak hívták, s Jairnak volt a fia, (aki) Simi fia volt, az meg Kis fia Benjamin törzséből. 66 Jeruzsálemből hurcolta el Babilon királya, Nebukadnezár, azokkal a foglyokkal, akiket Jechonjával, Júda királyával együtt fogott el. 77 Gyámapja volt Hadasszának – más néven Eszternek –, aki a nagybátyjának volt a lánya, s aki apját is, anyját is elvesztette. Szép termete volt és bájos arca. Szülei halála után Mardokeus lányává fogadta. 88 Amikor a király parancsát és rendeletét kihirdették, sok lányt elvittek Szuza várába, Hege keze alá. Esztert is elvitték a királyi palotába, s Hegére bízták, az asszonyok őrére. 99 Megtetszett neki a lány és kedvébe fogadta. Azon volt hát, hogy megkapjon mindent, amire csak szüksége volt ékességül, meg hogy eledelül szolgáljon neki. Ezenkívül kiválasztott a király házából hét szolgálólányt és melléadta őket, aztán az asszonyok házának legjobb részében jelölt ki neki helyet. 1010 Mivel Mardokeus megtiltotta neki, Eszter nem árulta el sem népét, sem származását. 1111 Mardokeus mindennap ott járt-kelt az asszonyok házának udvara előtt, hogy hírt halljon Eszterről: jól van-e, s mi történik vele. 1212 Minden lánynak sorban be kellett mennie Achasvéros királyhoz akkor, amikor eltelt a tizenkét hónap, ami alatt az asszonyokra vonatkozó szabályok szerint elő kellett készülniük: hat hónapig mirhaolajat, másik hat hónapig meg balzsamot és más asszonyi kenetet használtak szépségük ápolására. 1313 Amikor a királyhoz ment, minden lány kérhetett, amit akart, megadták neki: azzal léphetett be az asszonyok házából a királyi palotába. 1414 Este lépett be és másnap reggel tért vissza az asszonyoknak egy másik házába, amely Saasgaz eunuchra, a mellékfeleségek felügyelőjére volt bízva. Többé nem léphetett be a királyhoz, csak ha a király kívánta és név szerint hívta. 1515 Amikor elérkezett az ideje és rákerült a sor, hogy Eszter, Abichailnak, Mardokeus nagybátyjának a lánya, akit Mardokeus lányává fogadott, bemenjen a királyhoz, nem kért semmi mást, csak amit Hege, a király eunuchja ajánlott neki. 1616 És lám, Eszter megnyerte mindenkinek a tetszését, aki csak látta. Bevezették Achasvéros királyhoz a királyi palotába a tizedik hónapban, amelynek Tebet volt a neve, uralkodásának hetedik évében. 1717 A király megkedvelte Esztert, jobban, mint a többi asszonyt. Megnyerte tetszését és rokonszenvét jobban, mint a többi lány. Királyi koronát tett Eszter fejére és Vasti helyébe királynévá választotta. 1818 Utána a király nagy lakomát rendezett – ez Eszter lakomája volt. Összes fejedelmének és szolgájának pihenőnapot engedélyezett minden tartományban, és királyi bőkezűséggel osztogatott ajándékokat.
Mardokeus és Ámán.
1919 Amikor, mint a lányok, az asszonyok második házába került, 2020 Eszter nem fedte föl származását, sem népét, aszerint, amint Mardokeus meghagyta neki. Eszter ugyanúgy követte Mardokeus utasításait, mint abban az időben, amikor még a gyámja volt. 2121 Mardokeus azokban a napokban a királyi kapunál ült, s értesült róla, hogy két királyi eunuch, Bigtan és Teres, a palota őrei haragjukban összeesküdtek, hogy kezet emelnek a királyra. 2222 Amikor Mardokeus megtudta a dolgot, jelentette Eszter királynénak. Eszter meg Mardokeus nevében beszélt a királlyal. 2323 Kivizsgálták az ügyet, és igaznak találták a dolgot. A két eunuch bitófára került, aztán a dolgot bejegyezték – a király jelenlétében – az események könyvébe.
2727 Az embernek a lelke az Úr szövétneke, behatol a testnek minden zugába. 2828 A jóság és a hűség oltalmazza a királyt, jóságával szilárddá teszi a trónját. 2929 Az ifjúnak az erő a kitüntetése, az öregeknek meg az ősz haj a díszük. 3030 Véraláfutások tisztítják a gonoszt, testének kamráit meg a verések.