3111 Abban az időben – mondja az Úr – Izrael minden nemzetségének Istene leszek, ők meg az én népem lesznek. 22 Ezt mondja az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a kardtól megmenekült nép: Izrael nyugalma felé tart. 33 Megjelent neki a távolból az Úr: örök szeretettel szerettelek, azért megőriztem irántad irgalmasságomat. 44 Újra fölépítlek, és te fölépülsz, Izrael szűzi leánya! Ismét fölékesíted magad dobjaiddal, és táncot járva vidáman vonulsz ki. 55 Újra szőlőt ültetsz majd Szamária hegyein. És akik ültetik, azok élvezik majd gyümölcsét. 66 Igen, eljön a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyein: Rajta! Menjünk fel a Sionra, az Úrhoz, a mi Istenünkhöz! 77 Mert ezt mondja az Úr: Kitörő örömmel örüljetek Jákobon, ujjongjatok a nemzetek elsején! Hadd hallják! Zengjétek dicséretét és hirdessétek: Az Úr megszabadította népét, Izrael maradékát. 88 Igen, visszahozom őket észak földjéről, és összegyűjtöm őket a föld határairól: még a vakokat és a sántákat is; a várandósokat és a szülő anyákat is. Nagy sereg lesz, amely ide visszatér. 99 Könnyek között mentek el innen, de megvigasztalódva vezetem őket vissza. Forrásvizekhez vezérlem őket, sima ösvényeken, nehogy elessenek. Mert atyjává lettem Izraelnek, és Efraim elsőszülött fiam. 1010 Halljátok meg az Úr szavát, nemzetek! Hirdessétek a távoli szigeteken: Aki szétszórta Izraelt, össze is gyűjti, és úgy őrzi, mint a pásztor a nyáját. 1111 Mert az Úr megváltotta Jákobot, és kiszabadította egy nálánál erősebb kezéből. 1212 Eljönnek és ujjonganak majd örömükben a Sion hegyén. Odasietnek az Úr javaihoz: a gabonához, borhoz és olajhoz, a bárányokhoz és borjakhoz. Olyan lesz a lelkük, mint az öntözött kert, és bánat nem éri őket. 1313 Akkor majd táncot lejt örömében a lány, az ifjak és az öregek egyaránt boldogok lesznek. Gyászukat akkor örömre fordítom, megvigasztalom őket, s örömet szerzek nekik fájdalmuk után. 1414 Papjaimat kövér falatokkal üdítem fel, és népem eltelik javaimmal – mondja az Úr. 1515 Ezt mondja az Úr: Jajszó hallatszik Rámában, sírás és keserves jajgatás: Ráchel siratja fiait és nem akar vigasztalódni fiai miatt, hiszen már nincsenek többé. 1616 Ezt mondja az Úr: Ne jajgass tovább, és szemed ne hullasson több könnyet, mert van vigasztalás bánatodra; visszajönnek az ellenséges földről. 1717 Szülötteidnek van még reményük: fiaid visszatérnek a saját földjükre. 1818 Jól hallom Efraim panaszszavát: „Megfenyítettél, s hagytam hogy fenyíts, mint a járomba még be nem tört tinó. Hozz vissza, engedj visszatérnem, mert te vagy az Úr, az én Istenem! 1919 Igaz, elfordultam tőled, de már bánom bűnömet; amióta észre tértem, mellemet verem. Szégyenkeznem kell, arcomat pír borítja, mert ifjúkorom gyalázatát viselem.” 2020 De hát nem oly kedves fiam nekem Efraim és nem oly dédelgetett gyermekem, hogy minden megfenyítése után meg ne kellene róla emlékeznem? Szívemnek meg kell indulnia, meg kell könyörülnöm rajtuk – mondja az Úr. 2121 Állíts magadnak útjelzőket, helyezz el útmutató oszlopokat! Jegyezd meg jól az ösvényt, az utat, amelyen elmentél egykor! És térj haza, Izraelnek szűzi leánya, gyere haza saját városaidba. 2222 Meddig járkálsz még ide-oda, te állhatatlan leány? Bizony, az Úr valami újat teremt a földön: az asszony visszatér férjéhez.
Júda helyreállításának ígérete.
2323 A Seregek Ura, Izrael Istene mondja: Majd amikor jóra fordítom sorsukat, ismét ezt fogják mondani Júda földjén és városaiban: Áldjon meg az Úr, igazságnak legelője te szent hegy! 2424 Júda és városai, a szántóvetők és a nyájukat legeltető pásztorok ezen a földön laknak majd. 2525 Én felüdítem az eltikkadt lelket, s minden éhezőt jóllakatok. 2626 Ezért mondják majd: Amikor fölébredtem, bőség vett körül, és álmom üdítő volt.
Izrael és Júda.
2727 Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor bevetem Izrael és Júda házát emberek és állatok magvával. 2828 És amint egykor gondom volt rá, hogy kigyomláljam és leromboljam, hogy szétszórjam, elpusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, úgy gondom lesz arra is, hogy felépítsem és elültessem őket – mondja az Úr.
Egyéni vissszafizetés
2929 Azokban a napokban nem mondják többé: Az apák ették az éretlen szőlőt, és fiaik foga vásott el tőle. 3030 Mert ki-ki a maga gonoszságáért hal meg; csak annak vásik el a foga, aki az éretlen szőlőt eszi.
Az új szövetség.
3131 Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával. 3232 De nem olyan szövetséget, mint amilyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptom földjéről. Azt a szövetségemet ugyanis megszegték, holott én uruk voltam – mondja az Úr. 3333 Ez lesz az a szövetség, amelyet majd Izrael házával kötök, ha elérkeznek azok a napok – mondja az Úr: Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek. 3434 És többé nem lesz szükség rá, hogy az egyik ember a másikat, testvér a testvérét így tanítsa: Ismerd meg az Urat, mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig – mondja az Úr –, mivel megbocsátom gonoszságaikat, és vétkeikre többé nem emlékezem.
Izrael fennmaradása.
3535 Az Úr, aki világosságul adja a napot a nappalnak, és fényességül a holdat és a csillagokat az éjszakának, aki felkorbácsolja a tengert, hogy zúgnak hullámai, és akit a Seregek Urának hívnak, ezt mondja: 3636 Ha ez a megszabott rend valaha megrendül színem előtt – mondja az Úr –, csak akkor szűnik meg Izrael nemzetsége nép lenni előttem mindörökké. 3737 És ha meg lehetne mérni ott fenn az egeket, vagy ki lehetne kutatni alant a föld alapjait: csak akkor vetném el Izrael nemzedékét azért, amit tett – az Úr mondja ezt.
Jeruzsálem újjáépül.
3838 Igen, jönnek napok – mondja az Úr –, amikor az Úr városa újjáépül Hananel tornyától egészen a Szeglet-kapuig. 3939 Akkor a mérőzsinór továbbhalad egyenesen, egészen a Gareb dombjáig, majd elkanyarodik Goa felé. 4040 És az egész völgy, ahol a holttestek és a hamvak vannak, az egész mező a Kidron patakja mentén, kelet felé, egészen a Lovak kapujának szegletéig az Úrnak szentelt hely lesz. Soha többé nem pusztítják el, s nem tartják átok helyének.
1411 Amikor Asztüagész király megtért atyáihoz, a perzsa Cirusz vette kezébe a királyi hatalmat. 22 Dániel bizalmas barátja volt a királynak, s annak minden más barátjánál nagyobb tiszteletben volt része. 33 A bábelieknek volt egy Bél nevű bálványuk. Mindennap tizenkét véka finom búzalisztet, negyven juhot és hat korsó bort költöttek rá. 44 A király is tisztelte, és mindennap elment, hogy imádja. Dániel azonban a maga Istenét imádta. 55 A király egyszer szóvá tette: „Miért nem imádod Bélt?” Azt felelte neki: „Nem imádok kéz alkotta bálványt, csak az élő Istent (imádom), aki az eget és a földet teremtette, és akinek hatalma van minden élőlény fölött.” 66 A király erre megkérdezte: „Úgy gondolod, hogy Bél nem élő isten? Hát nem látod, hogy mindennap mennyit eszik és mennyit iszik?” 77 Dániel nevetve mondta: „Ne ess tévedésbe, király! Ez ugyanis belül agyag, kívül meg réz borítja, se nem ehetett, se nem ihatott sohasem.” 88 A királyt erre elöntötte a harag. Hívatta Bél papjait és azt mondta nekik: „Ha nem mondjátok meg nekem, ki fogyasztja el azt, amit ráfordítunk, meghaltok. De ha bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg, Dániel fog halállal bűnhődni, mivel káromolni merte Bélt.” 99 Dániel erre azt felelte: „Legyen úgy, ahogy mondtad!”
Bél papjainak csalása. Bél papjai hetvenen voltak, az asszonyokat és a gyermekeket nem számítva.
1010 A király Dániellel együtt elment Bél templomába. 1111 Bél papjai azt ajánlották: „Nézd, mi kimegyünk, te pedig, király, tedd oda az ételeket, majd töltsd ki a bort, és azt is tedd oda, aztán zárd be az ajtót és pecsételd le a gyűrűddel. 1212 S ha reggel eljössz és nem találod úgy, hogy Bél mindent megevett, haljunk meg mi, ellenkező esetben pedig haljon meg Dániel, aki hazugságot fogott ránk.” 1313 Nem féltek, mert az asztal alatt titkos bejáratot csináltak. Mindig azon keresztül szoktak bemenni elkölteni az ételeket. 1414 Miután kimentek, a király Bél elé tette az ételeket. Dániel pedig megparancsolta szolgáinak, hogy hozzanak hamut, és amikor csak a király volt jelen, felhintették az egész templomot. Aztán kimentek, bezárták az ajtót, lepecsételték a király gyűrűjével és eltávoztak. 1515 A papok éjnek idején szokásuk szerint bementek asszonyaikkal és gyermekeikkel együtt. Mindent megettek és megittak.
A csalás leleplezése.
1616 Már kora reggel odament a király Dániellel együtt. 1717 A király föltette a kérdést: „Sértetlenek-e a pecsétek, Dániel?” Azt felelte: „Sértetlenek, király.” 1818 Alighogy kinyitották az ajtót, a király az asztalra pillantott és felkiáltott: „Nagy vagy, ó Bél, nálad szóba se jöhet semmiféle csalás!” 1919 De Dániel elmosolyodott, s visszatartotta a királyt, hogy ne lépjen be, aztán így szólt hozzá: „Nézd meg a padlót és vizsgáld meg, kinek a nyomai ezek!” 2020 A király azt válaszolta: „Férfiak, asszonyok és gyermekek lábnyomait látom.” 2121 A király erre haragra lobbant és azonnal elfogatta a papokat, asszonyaikat és gyermekeiket. Megmutatták neki a rejtekajtót, amelyen be szoktak járni, hogy elfogyasszák, amit az asztalon találnak. 2222 A király megölette őket, Bélt pedig Dániel kezére adta, aki aztán elpusztította templomával együtt.
A nagy kígyó elpusztítása.
2323 Volt egy nagy kígyó is, amelyet szintén tiszteletben részesítettek a bábeliek. 2424 A király azt mondta Dánielnek: „Erre már csak nem mondhatod, hogy nem élő isten. Imádd hát!” 2525 Dániel azt felelte: „Én az Urat, az én Istenemet imádom, mert ő az élő Isten. 2626 Adj nekem rá engedélyt, ó király, és én megölöm a kígyót kard és bot nélkül!” A király azt válaszolta: „Megadom.” 2727 Ekkor Dániel szurkot, hájat és szőrt vett, összefőzte őket, pogácsákat csinált belőlük és beadogatta őket a kígyó szájába. A kígyó megette és szétpukkadt. Erre azt mondta: „Nézzétek, mit imádtatok!”
Dánielt az oroszlánok barlangjába vetik.
2828 Amikor a bábeliek ezt meghallották, nagy felháborodás támadt köztük. Összecsődültek a király ellen, és azzal vádolták: „A király zsidóvá lett. Bélt összetörette, a kígyót megölte, a papokat meggyilkolta.” 2929 Elmentek a királyhoz és követelték: „Add ki nekünk Dánielt, mert különben téged ölünk meg házad népével együtt.” 3030 A király látta, hogy hevesen támadják, kényszerhelyzetében kiadta hát nekik Dánielt. 3131 Erre az oroszlánok barlangjába vetették hat napig ott volt. 3232 A barlangban hét oroszlán volt. Mindennap két tetemet és két bárányt szoktak nekik adni. Most azonban éheztették őket, hogy felfalják Dánielt.
Isten megmenti Dániel életét.
3333 Habakuk próféta ebben az időben élt Júdeában. Éppen megfőzte az ételt, a kenyeret beleaprította a tálba és elindult a mezőre, hogy kivigye az aratóknak. 3434 Ekkor az Úr angyala felszólította Habakukot: „Vidd el ezt az ebédet Bábelbe, Dánielnek, az oroszlánok barlangjába!” 3535 Habakuk azt felelte: „Uram, Bábelt sose láttam, az oroszlánok barlangjáról meg sejtelmem sincs.” 3636 Erre az Úr angyala megragadta az üstökénél, s hajánál fogva elvitte lelkének erejével Bábelbe és letette a barlang mellé. 3737 Habakuk lekiáltott: „Dániel, Dániel, itt az ebéd, amelyet az Isten küldött neked.” 3838 Dániel erre felfohászkodott: „Megemlékeztél rólam, Istenem, mert te nem hagyod el azokat, akik szeretnek.” 3939 Ezután Dániel fölkelt és megebédelt. Habakukot meg az Úr angyala azon nyomban visszavitte lakóhelyére. 4040 A hetedik napon a király elment, hogy meggyászolja Dánielt. Amikor a barlanghoz ért, benézett, s lám, Dániel ott üldögélt. 4141 Hangosan felkiáltott: „Nagy vagy, Uram, Dániel Istene, és rajtad kívül nincsen más!” 4242 Kihúzatta Dánielt és azokat dobatta a barlangba, akik el akarták pusztítani, és ott a szeme láttára felfalták őket az oroszlánok.
2121 Aki szívében bölcs, azt okosnak hívják, a kellemes beszéd megtoldja a tudást. 2222 A tudás élet forrása birtokosának, a balgák büntetése meg balgaság. 2323 A bölcsnek okosságot ad szájába a szíve, az ajkán meg a tudást gyarapítja. 2424 A barátságos beszéd méznek folyása, édes a léleknek, üdülés a testnek.