711 Júda királyának, Acháznak uralkodása idején, aki Jotamnak, Uzija fiának volt a fia, felvonult Jeruzsálem ellen Arám királya, Razon és Remaljahu fia, Pekach, Izraelnek a királya, hogy ostrom alá fogják, de nem tudták bevenni. 22 Hírül vitték ezt Dávid házának s jelentették: „Arám már Efraimban táborozik.” Erre úgy megremegett a király szíve és népének a szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől. 33 De az Úr azt mondta Izajásnak: „Menj el Acházhoz fiaddal, Seár-Jasubbal együtt. Ott találkozhatsz vele a Felső-tó vízvezetékének a végénél, a Kalló-mezőre vezető úton. 44 És ezt mondd majd neki: Vigyázz, őrizd meg nyugalmadat és ne félj! Ne remegjen a szíved ennek a két fadarabnak füstölgő zsarátnokától, 55 és attól, hogy Arám, Efraim és Remaljahu fia elvesztésedre szövetkeztek, mondván: 66 Vonuljunk fel Júda ellen, hadd reszkessen, aztán ragadjuk magunkhoz, és tegyük meg Tabeel fiát királyává. 77 Ezt mondja az Úr: Nem következik ez be és nem így lesz, 88 hanem Damaszkusz csak Arám fővárosa marad, Recin meg Damaszkusz feje. 99 Szamária csak Efraim fővárosa marad, Remaljahu fia meg Szamária feje. Még hatvanöt esztendő, és Efraimot úgy szétszórják, hogy nem lesz többé nép. Bizony, ha nem hisztek, nem maradtok meg.
Acház második figyelmeztetése. Az Immanuel-jel.
1010 Az Úr újra szólt Acházhoz. Azt mondta: 1111 „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” 1212 De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, nem kísértem az Urat.” 1313 Erre a próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? 1414 Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Immánuelnek nevezi el. 1515 Vaj és méz lesz a tápláléka, míg meg nem tanulja elvetni, ami gonosz, és a jót választani. 1616 Mert mielőtt ez a gyermek még megtanulná, hogy ami gonosz, azt elvesse, és a jót válassza, pusztává lesz az az ország, amelynek két királya most rettegésben tart. 1717 Rád, népedre és atyád házára olyan napokat hoz majd az Úr, amilyenek nem voltak, amióta Efraim elszakadt Júdától, [csak Asszíria királya (idején)].” 1818 Azon a napon az Úr füttyszóval elhívja majd Egyiptomból, a Nílus vidékéről a legyeket, és Asszíria földjéről a méheket. 1919 El is jönnek, és megtelepszenek a meredek völgyekben, a sziklák hasadékaiban, minden bozótban és minden legelőn. 2020 Azon a napon az Úr leborotválja majd a Folyamon túlról bérelt borotvával, azaz Asszíria királya által a fejet és a test szőrét, sőt a szakállt is elveszi. 2121 Azon a napon mindenki csak egy fejőstehenet és két juhot tart. 2222 És a tej bősége miatt, amit adnak, vaj és méz lesz mindenkinek a tápláléka, aki csak életben marad ebben az országban. 2323 Azon a napon minden helyet, ahol ezer ezüstöt érő ezer szőlőtő állt, bojtorján ver föl és gaz. 2424 Nyíllal és íjjal lép be oda az ember, mert az egész ország csupa bojtorján s gaz lesz. 2525 A hegyoldalakra, amelyeket kapával szoktak megkapálni, senki sem megy föl, annyira fél majd a bojtorjántól és a gaztól. Valamennyi a barmok legelőjévé lesz és juhok járnak rajta.
Izajásnak fia születik.
811 Így szólt hozzám az Úr: „Végy magadnak egy táblát, és írd fel rá közönséges írással: Rabolj gyorsan, prédálj hamar!” 22 Megbízható tanúkat is választottam magamnak: Urija papot és Zakariást, Barakiás fiát. 33 Majd bementem a prófétaasszonyhoz. Fogant és fiút szült. Akkor az Úr azt mondta nekem: „Ezt a nevet add neki: Rabolj gyorsan, prédálj hamar!” 44 Mielőtt ugyanis a gyermek megtanulja kimondani: „apám” és „anyám”, Damaszkusz kincsét és Szamária zsákmányát Asszíria királya elé viszik.
Siloe és Eufrátesz
55 Aztán újra szólt hozzám az Úr és azt mondta: 66 Mivel ez a nép megvetette Siloénak csendesen folydogáló vizeit, és remeg Recintől meg Remaljahu fiától: 77 Azért az Úr felhozza ellenük a Folyam hatalmas és nagy vizeit: az asszírok királyát és annak dicső hatalmát. Kilép a medréből s vize kiárad a partjain túl. 88 Behatol Júdába és áthömpölyög rajta, elönti, míg egészen nyakig nem ér. Kiterjesztett szárnyai betöltik országod egész szélességét, ó Immánuel.
Az ellenségre váró kudarc
99 Vegyétek tudomásul, népek: vereség vár rátok. Hallgassatok ide, ti távoli nemzetek! Csak öltsetek fegyvert! Vereség vár rátok. Csak övezzétek fel magatokat! Vereség vár rátok. 1010 Hiába szőtök terveket: úgyis meghiúsul. Hasztalan hoztok határozatot: nem valósul meg. Mert velünk az Isten.
Az Úr a botlás köve a hitetleneknek
1111 Így beszélt hozzám az Úr, amikor keze megragadott, hogy ne járjak azon az úton, amelyet ez a nép követ: 1212 Ti ne mondjátok összeesküvésnek, amit ez a nép összeesküvésnek mond. És amitől fél, attól ne féljetek és ne remegjetek. 1313 A Seregek Urát – őt valljátok Szentnek, csak tőle féljetek, csak tőle remegjetek. 1414 Ő a szentély, a botlás köve és a botránkozás sziklája, Izrael mindkét háza számára, tőr és háló Jeruzsálem lakóinak. 1515 Közülük sokan megbotlanak, sokan elesnek és összezúzzák magukat, hálóba kerülnek és fogságba esnek.
Izajás intelme tanítványaihoz
1616 Megőrzöm ezt a tanúbizonyságot, tanítványaim szívében lepecsételem ezt a kinyilatkoztatást. 1717 Én az Urat várom, aki Jákob háza elől elrejti arcát, csak benne remélek. 1818 Itt vagyok én és fiaim, akiket az Úr adott nekem: mi vagyunk Izraelben a jelképek és a csodák a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik. 1919 És ha azt mondják nektek az emberek: „Kérdezzétek meg a halottidézőket és a jósokat, akik suttognak és motyognak”, akkor ezt mondjátok: „Hát nem Istenét kell megkérdeznie a népnek, vagy talán a holtaktól kell felvilágosítást kérni az élők felől?” 2020 Vissza a tanításhoz és a kinyilatkoztatáshoz! Aki nem ezt mondja, annak nincs hajnala.
Bolyongás a sötétben
2121 Csüggedten, éhesen bolyong majd az ilyen, és éhségében úgy haragra gerjed, hogy megátkozza magát és Istenét. Akár fölfelé néz, 2222 akár a földre szegezi szemét, mindenütt csak nyomorúságot, sötétséget talál, félelmetes homályt s aggasztó éjszakát.
Gyermek születik nekünk.
2323 Hát nem csupa homály ott minden, ahol aggodalom uralkodik? Egykor megalázta az Úr Zebulun földjét és Naftali földjét. De az eljövendő napokban megdicsőíti majd a Tenger útját, a Jordánon túli vidéket, a pogány nemzetek tartományát.
711 Amikor Ekbatanába érkeztek, Tóbiás azt mondta: „Azarja testvér, vezess egyenesen Ráguel testvérünkhöz!” Az oda is vezette Ráguel házához, aki éppen az udvaron ült, a kapuban. Először ők köszöntek neki, az meg fogadta: „Üdvözöllek, testvéreim, Isten hozott benneteket!” Ezzel betessékelte őket házába, 22 aztán azt mondta Ráguel a feleségének, Ednának: „Mennyire hasonlít ez a legény testvéremre, Tobitra.” 33 Edna megkérdezte tőlük, hová valók. Így válaszoltak: „A Ninivébe hurcolt Naftali fiai közül valók vagyunk.” 44 „Ismeritek-e testvérünket, Tobitot?” „Igen.” 55 „Hogy van?” „Él és egészséges.” S Tóbiás azt is hozzátette: „Ő az apám.” 66 Erre Ráguel felugrott, megcsókolta és sírva fakadt. 77 Aztán így szólt hozzá: „Áldjon meg az Isten, fiam! Igen kiváló embernek vagy a fia. Milyen kár, hogy egy ilyen becsületes és jószívű ember megvakult.” A nyakába borult testvérének, Tóbiásnak és zokogott, 88 s Edna, a felesége és Sára, a lánya is sírt. 99 Aztán levágott egy kost a nyájból és szíves fogadtatásban részesítette őket. Megmosakodtak, megfürödtek és asztalhoz ültek. Akkor azt mondta Tóbiás Ráfaelnek: „Azarja testvér, légy szíves, kérd meg Ráguelt, adja hozzám a nővéremet, Sárát feleségül.” 1010 Ráguel meghallotta, és azt mondta a fiatalembernek: „Egyél-igyál, mulass jól! Csak rajtad áll, testvérem, hogy feleségül veszed-e lányomat, Sárát. Én nem tehetem meg, hogy máshoz adjam, hisz te vagy a legközelebbi rokona. 1111 De őszintén beszélek veled, fiam: hétszer is megpróbáltam, hogy férjet szerezzek neki a rokonaink közül, de amint közeledtek hozzá, még azon az éjjel mind meghaltak. De most egyél és igyál, fiam, az Úr majd megajándékoz kegyelmével és békéjével benneteket.” Tóbiás kijelentette: „Hallani sem akarok evésről-ivásról, amíg meg nem mondod kereken, mi a szándékod.” Ráguel így felelt: „Nos, mivel Mózes törvénye szerint a tiéd, az ég is azt akarja, hogy a tiéd legyen. Rád bízom hát nővéredet. Mostantól a bátyja vagy, ő meg a nővéred. Mától kezdve örökre a tiéd. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas ma este, fiam, és árassza rátok kegyelmét és békéjét.” 1212 Akkor Ráguel behívta a lányát, Sárát, kézen fogta, és ezekkel a szavakkal adta feleségül Tóbiásnak: „Rád bízom. Mózes törvénye és parancsa neked ítéli feleségül. Vedd, és vidd tiszta szándékkal atyádhoz. Az ég Istene adjon nektek szerencsés utat!” 1313 Aztán a feleségéhez fordult és papírt hozatott az íráshoz. Megírta a házassági szerződést, amelynek értelmében a lányát feleségül adja Tóbiásnak, Mózes törvénye szerint. 1414 Akkor aztán nekiláttak az evésnek-ivásnak. 1515 Ráguel odaszólt a feleségének: „Tedd rendbe nővérem, azt a másik szobát és oda vezesd be őket.” 1616 Az el is ment, s megvetette az ágyat a szobában, ahogy az ura mondta és odavezette a lányát. 1717 Elsiratta, aztán letörölte a könnyeit és így szólt hozzá: „Ne félj lányom! Az ég Ura fordítsa örömre szomorúságodat. Bátorság, édes lányom!” Aztán kiment.
A démon elűzése.
811 Amikor befejezték az evést és ivást, arról kezdtek beszélni, hogy lefekszenek, s az ebédlőből a nászszobába vezették a fiatalembert. 22 Akkor Tóbiásnak eszébe jutott, amit Ráfael mondott neki. Elővette hát táskájából a hal szívét és máját, és a füstölőben levő parázsra tette. 33 A démon nem állhatta a hal füstjét, így el is menekült a levegőben, meg sem állt Egyiptomig. Ráfael üldözőbe vette, megkötözte és odaláncolta. 44 Közben a szülők kimentek és bezárták az ajtót. Tóbiás fölkelt az ágyból és azt mondta Sárának: „Kelj fel, nővérem! Imádkozzunk együtt és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük kegyelmét és segítségét.” 55 Az fölkelt és elkezdtek imádkozni, hogy oltalmat találjanak. Tóbiás kezdte: „Áldott vagy, atyáink Istene! Áldott a te neved örökkön-örökké! Dicsőítsenek az egek és mind a teremtmények mindörökké. 66 Te teremtetted Ádámot, és hűséges segítőül mellé adtad a feleségét, Évát. Tőlük származik az emberiség. Azt mondtad: nem jó az embernek, ha egyedül van. Alkossunk mellé hozzá hasonló segítőtársat. 77 Uram, én most nem rendetlen vággyal veszem el nővéremet, hanem tiszta szándékkal. Engedd, hogy irgalmat találjon és találjak én is, és együtt öregedjünk meg.” 88 Közösen rámondták: „Úgy legyen, úgy legyen!” 99 Aztán éjszaka együtt háltak. Ráguel fölkelt, és szólt szolgáinak. Azok mentek, és segítettek neki sírt ásni. 1010 Azt gondolta ugyanis magában: „Hátha ez is meghalt, s mi nevetség és gúny tárgyává leszünk.” 1111 Amikor a sír elkészült, Ráguel hazament, hívta a feleségét 1212 és így szólt hozzá: „Küldj be egy szolgálót a szobába, hadd nézze meg, vajon életben van-e Tóbiás. Ha meghalt, eltemetjük, mielőtt valaki megtudná a dolgot.” 1313 Hívták a szolgálót, lámpát gyújtottak, kinyitották az ajtót, s a szolgáló belépett. Mély álomba merülve találta mindkettőjüket. 1414 Erre kijött és halkan ezt mondta: „Nem halt meg, minden rendben van.” 1515 Akkor Ráguel e szavakkal magasztalta az ég Istenét: „Áldott légy, Uram, minden tiszta ének zengje dicséretedet örökkön-örökké! 1616 Áldott légy, mert örömben részesítettél, s amitől rettegtem, az nem történt meg velem, hanem nagy irgalmasságod szerint bántál velünk. 1717 Áldott légy, mert megkönyörültél ezen a két egyetlen gyermeken. Ezentúl is légy hozzájuk, Uram, irgalmas és oltalmazd őket! Örömben és kegyelemben éljék le életüket!” 1818 Aztán meghagyta szolgáinak, hogy még hajnal előtt temessék be a sírt. 1919 Süttetett feleségével egy kemence kenyeret, aztán kiment a nyájhoz, kiválasztott két ökröt és négy birkát, beadta a konyhára, és megkezdődött a készülődés. 2020 Aztán hívatta Tóbiást, és azt mondta neki: „Tizennégy napig nem mehetsz el innen. Maradj itt, ahol vagy, egyél-igyál nálam. Szerezz örömet a lányomnak annyi gyötrelem után. 2121 Aztán vidd el a vagyonom felét, és térj vissza apádhoz akadálytalanul. Ha aztán meghalunk, a feleségem is, én is, a tiéd lesz a másik fele is. Bátorság, fiam! Apád vagyok, Edna meg anyád. Mint nővérednek, ugyanúgy neked is szüleid vagyunk mostantól fogva. Csak bátorság, fiam!”
A lakodalom.
911 Tóbiás akkor Ráfaelhez fordult: 22 „Azarja testvér – mondta neki –, végy magadhoz négy szolgát és két tevét, és indulj el Rágesba! 33 Menj el Gábaelhez, add át neki az elismervényt, és vedd át tőle a pénzt. Azonkívül hívd meg, hogy jöjjön el a lakodalmamra. 44 Jól tudod, hogy apám számlálja a napokat, s ha csak egy napot kések is, nagyon fog aggódni. 55 Azt is tudod, hogy milyen kijelentést tett Ráguel, így az ő esküje is kötelez.” Ráfael tehát elment négy szolgával és két tevével Médiába, Rágesbe. Gábaelnél szálltak meg. Megmutatta neki az elismervényt, s közölte vele, hogy Tobit fia, Tóbiás házasságot köt, és meghívja a lakodalomra. Gábael átadta neki a zsákokat – a pecsét érintetlen volt rajtuk. Felrakták őket a tevékre, s jó korán elindultak együtt a lakodalomra. 66 Amikor megérkeztek Ráguelhez, Tóbiás épp ebédelt. Fölkelt, és üdvözölte (Gábaelt). Gábael sírt, és ezekkel a szavakkal mondott rá áldást: „Tökéletes, igaz és jótékony apának kiváló fia, az Úr adja meg neked, feleségednek, feleséged apjának és anyjának az ég áldását! Áldom az Istent, mert megláthattam unokatestvéremnek, Tobitnak élő képmását.”
55 Nyáron gyűjteni bölcs emberre vall, aratáskor aludni szégyen az emberre. 66 Az Úr áldása száll az igaz fejére, korai gyász fogja be a gonoszok száját. 77 Az igazak emlékét áldva emlegetik, a gonoszok neve feledésbe merül. 88 A bölcs fontolóra veszi a parancsokat, a fecsegő bolond a vesztébe rohan.