Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
Az Emmánuel-jövendölés 7 1Történt pedig Ácháznak, Júda királyának napjaiban, aki Jótámnak, Uzija fiának volt a fia, hogy felvonult Rászin, Szíria királya, és Pekach, Remalja fia, Izrael királya Jeruzsálem ellen, hogy ostrom alá fogja; de nem tudták bevenni. Amikor eljutott a hír Dávid házához: »Szíria Efraimban táborozik«, megremegett a király szíve és népének szíve, mint ahogy megremegnek az erdő fái a széltől. Akkor azt mondta az Úr Izajásnak: »Menj ki Ácház elé, te és fiad, Seár-Jasúb, a Felső-tó vízvezetékének végéhez, a ruhamosók mezejéhez vezető útra, és mondd neki: Vigyázz, maradj nyugton! Ne félj, szíved ne szorongjon ettől a két füstölgő, üszkös fadarabtól, Rászintól és Szíriától, Remalja fiának heves haragja miatt, mert gonosz tervet szőtt ellened Szíria, Efraim és Remalja fia, mondván: ‘Vonuljunk fel Júda ellen, félemlítsük meg, hódítsuk meg magunknak, és tegyük királlyá benne Tábeél fiát!’«

Így szól az Úristen:
»Ez nem következik be, és nem történik meg!

Mert Damaszkusz csak Szíriának a feje,
Rászin pedig Damaszkusznak a feje!
Még hatvanöt esztendő, és összeomlik Efraim,
s nem lesz többé nép!

Szamaria csak Efraimnak a feje,
Remalja fia pedig Szamariának a feje!
Ha nem hisztek, bizony, nem maradtok fenn!«

10Szólt továbbá az Úr Ácházhoz, e szavakkal: »Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélyéből, akár fentről, a magasból!« De Ácház azt mondta: »Nem kérek, és nem kísértem az Urat.« Erre a próféta így szólt: »Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy embereknek vagytok terhére, és azért terhére vagytok az én Istenemnek is? Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme, a szűz méhében fogan, és fiút szül, s nevét Emmánuelnek fogja hívni. Aludttejet és mézet eszik majd, hogy meg tudja vetni a rosszat és a jót tudja választani. Mert mielőtt a gyermek meg tudná vetni a rosszat, és a jót választani, elhagyott lesz az az ország, melynek két királyától rettegsz. Hoz majd az Úr rád, népedre és atyád házára olyan napokat, amilyenek nem jöttek, amióta Efraim elszakadt Júdától: Asszíria királyát.«

Ez történik majd azon a napon:
füttyszóval előhívja az Úr a legyeket,
melyek Egyiptom folyóinak torkolatánál vannak,
s a méheket, melyek Asszíria földjén rajzanak;

azok pedig eljönnek, és megtelepszenek valamennyien
a meredek völgyekben és a sziklák hasadékaiban,
minden tövisbozótban és minden itatóhelyen.

20 Azon a napon leborotválja az Úr
a Folyamon túlról bérbevett borotvával
– Asszíria királyával –
a fejet és a lábak szőrét,
s a szakállt is levágja.

Ez történik majd azon a napon:
mindenkinek lesz egy üszője és két birkája,

s a tej bősége miatt vajat eszik;
vajat és mézet eszik ugyanis mindenki,
aki megmarad az országban.

Ez történik majd azon a napon:
minden hely, ahol ezer ezüstöt érő, ezer szőlőtő van,
tövissé és tüskévé válik.

Nyilakkal és íjjal mennek oda,
mert tövis és bozót lesz az egész ország.

S a hegyoldalakra, amelyeket most kapával művelnek,
nem mennek fel a tövistől és tüskétől való félelem miatt:
ökörlegelő lesz az valamennyi, és aprómarha tapossa.

A prófétának ismét fia születik 8 1Szólt az Úr hozzám: »Végy magadnak egy nagy táblát, és írd rá emberi írással: Mahhér Sálál Hás Báz!« Megbízható tanúkat állítottam magamnak: Uriás papot és Zakariást, Barakja fiát. Majd bementem a prófétaasszonyhoz, s az fogant, és fiat szült. Ekkor az Úr azt mondta nekem: »Add neki ezt a nevet: Mahhér Sálál Hás Báz! Mielőtt ugyanis a gyermek kiáltani tudná: ‘Apám’ és ‘Anyám’, elviszik Damaszkusz gazdagságát és Szamaria zsákmányát Asszíria királya elé.«
A hitetlenség és hűtlenség büntetése 5Majd folytatta az Úr, s még ezt mondta nekem:

»Mivel ez a nép megvetette
a Síloénak csöndesen folydogáló vizét,
s elveszíti bátorságát Rászin és Remalja fia előtt,

azért, íme, az Úr rájuk hozza
a Folyam hatalmas és nagy vizét:
Asszíria királyát és annak minden dicsőségét;
s az átlépi mindenütt medrét,
és elárasztja egész partját;

áthömpölyög Júdán, árad és keresztülfolyik,
egészen nyakig ér.
Kiterjeszti szárnyát,
mely betölti országod szélességét, ó, Emmánuel!«

A próféta reménye

Tomboljatok csak, népek, majd meg fogtok rettenni!
Figyeljetek fületekkel valamennyien, ti messzi országok:
övezzétek csak fel magatokat, majd meg fogtok rettenni,
övezzétek csak fel magatokat, majd meg fogtok rettenni!

Szőjetek csak tervet, úgyis meghiúsul;
szóljatok csak szót, úgysem valósul meg,
mert velünk az Isten!

11Mert így szólt hozzám az Úr, amint keze megragadott engem, és arra intett, hogy ne járjak ennek a népnek útján:

»Ne mondjatok összeesküvésnek semmit,
amit ez a nép összeesküvésnek mond,
és amitől fél, attól ne féljetek, ne is rettegjetek!«

A Seregek Urát tartsátok szentnek,
tőle féljetek, és tőle rettegjetek!

Akkor ő szentély lesz,
de botlás köve és botrány kősziklája
Izrael két házának,
háló és csapda Jeruzsálem lakóinak.

Közülük sokan megbotlanak,
elesnek és összetörik magukat,
hálóba kerülnek és fogságba jutnak.

Kösd össze a tanúbizonyságot, pecsételd le a tanítást tanítványaimban! Várom az Urat, aki elrejtette arcát Jákob háza elől, és benne remélek. Íme, én és a gyermekek, akiket nekem adott az Úr, jelek és csodák vagyunk Izraelben a Seregek Urától, aki a Sion hegyén lakik. És ha így szólnak hozzátok: »Forduljatok a halottidézőkhöz és a jövendőmondókhoz, akik suttognak és mormolnak! Miért ne fordulna a nép az Istenéhez, az élők ügyében a halottakhoz?« utasítsátok őket a tanításhoz és a tanúbizonysághoz! Bizony, olyan dologról beszélnek, amelynek nincs hajnala.

Bolyong majd ott az ilyen,
csüggedten és éhesen,
és mivel éhezik, haragra gerjed,
s megátkozza Királyát és Istenét.
Fölfelé néz,

majd a földre tekint:
és íme, szorongatás és sötétség;
nyomasztó sötétben van,
és homályba taszítva.

De nem lesz többé sötétség,
ahol elnyomás van.
Az első időben megalázta Zebulon földjét és Naftali földjét, de az utolsó időben megdicsőíti a tengerhez vezető utat, a Jordánon túli vidéket, a pogányok Galileáját.

Jegyzetek

7,1 Ácház királyt Damaszkusz és Izrael az Asszíria-ellenes szövetségbe akarják erőszakkal bevonni. A király épp a város vízellátását ellenőrzi, amikor Izajás a fiával, akinek neve prófétai üzenetet hordoz („Sear Jasúb”: a maradék visszatér), találkozik vele (vö. 2Kir 16,5-9).

7,10 A király nem akar jelet kérni, nehogy a jel megtörténte után hallgatnia kelljen a prófétára. A próféta maga hirdeti hát ki a jelet: egy lány (a héber szöveg szerint; a görög ezt szűznek fordítja) fogan, és fiának első életévében (amikor tejet és mézet eszik) utoléri a büntetés Damaszkusz és Izrael királyát.

7,20 A rabszolgáknak borotválták le a haját.

8,1 Jelképes cselekedet: a próféta táblára írja fel az isteni ítéletet jelző szavakat (gyors zsákmány, hirtelen préda).

8,5 Izrael nem az Isten titokzatos erejét jelképező Síloe forrásban, hanem az Asszíriát jelképező hatalmas Eufráteszben bízik, ám az majd árvízként elárasztja és tönkreteszi az országot.

8,11 Ha Izrael nem hisz, a szentély csapdává és a botlás kövévé válik számára.


Tóbiás a rokonainál 7 Amikor Ekbatanába értek, Tóbiás így szólt: »Azarja testvér, vezess engem egyenesen Ráguel testvérünkhöz.« Elvezette Ráguel házába és az udvar kapujánál ülve találták. Először ők köszöntötték, ő pedig ezt mondta nekik: »Üdvözöllek testvéreim, Isten hozott benneteket« és bekísérte őket házába. Aztán ezt mondta feleségének, Ednának: »Mennyire hasonlít ez az ifjú testvéremre, Tóbitra.« Edna megkérdezte őket: »Honnan valók vagytok testvérek?« Így válaszoltak: »A Ninivébe hurcolt Naftali fiai közül valók vagyunk.« Így szólt hozzájuk: »Ismeritek-e Tóbit testvérünket?« »Ismerjük« – válaszolták neki. »Hogy van?« Így válaszoltak neki: »Él és egészséges.« Tóbiás hozzátette: »Ő az apám.« Erre Ráguel felugrott, megcsókolta és könnyezett, s ezt mondta: »Légy áldott gyermekem, jó és kiváló apa fia vagy. Milyen nagy kár, hogy ez az igaz és alamizsnálkodó ember megvakult.« Könnyezve borult testvérének, Tóbiásnak a nyakába. Felesége Edna és leányuk Sára is sírt fölötte.
Tóbiás és Sára Majd a nyájból levágatott egy kost és szíves fogadtatásban részesítette őket. Miután megmosakodtak és megfürödtek, asztalhoz telepedtek. Tóbiás így szólt Ráfaelhez: »Azarja testvér, kérd meg Ráguelt, adja hozzám Sárát, nővéremet.« Meghallotta ezeket a szavakat Ráguel és ezt mondta az ifjúnak: »Egyél, igyál, örülj ezen az estén. Nincs más, aki feleségül vehetné leányomat Sárát, csak te testvér. Nekem nem szabad más férfihez adnom, mint hozzád, mert te rokonom vagy. De megmondom neked az igazat fiam. Hét férfinek adtam testvéreink közül és mindnyájan meghaltak azon az éjjelen, amikor beléptek hozzá. De most egyél, igyál fiam és az Úr cselekedjen javatokra.« Tóbiás azonban ezt mondta: »Itt én addig nem eszem és nem iszom, amíg meg nem erősíted, ami rám vonatkozik.« Ráguel ezt mondta neki: »Megteszem, tiéd lesz ő Mózes könyvének törvénye szerint és az égben is úgy határoztak, hogy neked adjam őt. Vedd tehát nővéredet, mostantól testvére vagy, ő pedig nővéred neked. Mától kezdve örökre a tied. Az ég Ura legyen hozzátok irgalmas fiam, ezen az éjszakán, árassza rátok irgalmát és békéjét.« Ráguel akkor hívta a leányát, Sárát, s az bejött hozzá. Ő megfogta a kezét, átadta Tóbiásnak, és azt mondta: »Vedd őt feleségül a törvény és parancs szerint, amely írva van Mózes könyvében. Vedd és vezesd tiszta szándékkal atyádhoz. Az ég Istene adjon nektek békét és jó utat.« Majd hívta anyját, lapot hozatott, hogy elkészítsék a házassági szerződést, amely szerint feleségül adja leányát Mózes törvényének parancsa szerint. Az anyja hozta a lapot, ő pedig elkészítette és aláírta. Csak ettől kezdve láttak neki az evésnek és ivásnak. Ráguel hívta feleségét Ednát, s ezt mondta neki: »Nővérem, tégy rendbe egy másik szobát és oda vezesd be őt.« El is ment, elkészített egy ágyat, amint mondta neki. Ide vezette leányát, sírt fölötte, majd letörölte könnyeit és ezt mondta neki: »Légy erős leányom, az ég Ura fordítsa szomorúságodat örömre. Légy erős!« Aztán kiment.
A boldog jegyespár 8 Amikor befejezték az evés-ivást, aludni akartak. Elvezették az ifjút és bekísérték a nászszobába. Ekkor Tóbiás visszaemlékezett Ráfael szavaira, és elővette táskájából a hal máját és szívét és ráhelyezte a füstölőben lévő parázsra. 3A hal füstje távol tartotta a démont, s elmenekült Felső-Egyiptomba, Ráfael üldözőbe vette, megkötözte ott, és nyomban visszatért. Közben a szülők kimentek és bezárták a szoba ajtaját. Akkor Tóbiás fölkelt ágyából és ezt mondta Sárának: »Kelj föl, nővérem! Imádkozzunk és könyörögjünk Urunkhoz, hogy elnyerjük oltalmát és kegyelmét.« Sára fölkelt, és elkezdtek imádkozni és könyörögni az Úrhoz, hogy oltalmat nyerjenek. Elkezdték mondani: »Áldott vagy, atyáink Istene, és áldott a te neved örökkön örökké! Áldjon téged az ég és minden teremtményed mindörökké. Te alkottad Ádámot és segítőtársul adtad neki Évát, és kettőjüktől származik az emberi nem. Azt mondtad, nem jó az embernek egyedül lenni: Alkossunk neki hozzá hasonló segítőtársat. Én most nem élvezetvágyból veszem el nővéremet, hanem tiszta szándékkal. Engedd, hogy irgalmat találjak és találjon ő is, és egészségben öregedjünk meg mindketten.« Majd ráfelelték: Ámen. Aztán átaludták az éjszakát.
Ráguel fölkelt, magához gyűjtötte szolgáit, kimentek és megásták a sírt.
Ráguel öröme Ezt mondta: »Hátha ez is meghalt, s mi nevetség és gúny tárgyává leszünk.« Amikor megásták a sírt, Ráguel hazament, hívta feleségét és így szólt hozzá: »Küldj be egy szolgálót a szobába, hadd nézze meg, vajon életben van-e, ha pedig meghalt eltemetjük, hogy senki meg ne tudja.« Beküldték a szolgálót, lámpát gyújtottak, kinyitották az ajtót, a szolgáló belépett, s mindkettőjüket alva találta. A leány kijött, jelentette nekik, hogy él és nincs semmi baj. Akkor áldották az ég Istenét és mondták: »Áldott vagy ó Istenünk, minden szent és tiszta áldással, és áldjon téged összes szented és minden teremtményed, összes angyalod és választottad áldjon téged mindörökké. Áldott vagy, mert megörvendeztettél engem, s nem történt meg, amitől rettegtem, hanem nagy irgalmasságod szerint bántál velünk. Áldott vagy, mert irgalmas voltál e két egyetlen gyermekhez. Adj nekik Uram, irgalmat és egészséget, tedd teljessé életüket örömben és kegyelemben.« Aztán meghagyta szolgáinak, hogy temessék be a sírt virradat előtt. Megparancsolta feleségének, hogy sok kenyeret süssön, maga pedig kiment a nyájhoz, behozott két üszőt, négy bárányt, levágatta őket és megkezdték az előkészületeket. Majd hívatta Tóbiást és kijelentette neki: »Tizennégy napig nem mégy el innen, itt maradsz, egyél, igyál velem, örvendeztesd meg leányom szívét a sok gyötrelem után. Vedd vagyonom felét és menj egészségben apádhoz. Ha meghalunk, én és feleségem, akkor a másik rész is a tiéd lesz. Bátorság, fiam! Én apád vagyok, Edna pedig anyád, tieid vagyunk és nővéredé mostantól fogva mindig. Bátorság, fiam!«
Ráfael segítsége 9 Tóbiás akkor hívta Ráfaelt és így szólt hozzá: »Azarja testvér, végy magadhoz négy szolgát, két tevét, indulj Rágesbe. Menj el Gábaelhez, add át neki keze írását, vedd át tőle a pénzt és hívd meg a menyegzőre. Tudod jól, hogy apám számlálja a napokat, s ha csak egy napot is kések, nagyon aggódik. De azt is tudod, hogyan esketett meg Ráguel, s az ő esküjét sem vethetem meg.« Ráfael tehát elment négy szolgával és két tevével a médiai Rágesbe és Gábaelnél szálltak meg. Ráfael átadta neki keze írását, s közölte vele, hogy Tóbiás, Tóbit fia házasságot köt Ráguel leányával és hívja őt a menyegzőre. Gábael átadta neki a zsákokat az érintetlen pecsétekkel és tevékre rakták őket. Kora reggel elindultak együtt a menyegzőre. Beléptek Ráguelhez és Tóbiást az asztalnál ülve találták. Fölkelt és üdvözölte őt. Gábael sírt és megáldotta őt ezekkel a szavakkal: »Áldott az Úr, aki békességet adott neked, mert egy jó, kiváló és igaz jótékony apa fia vagy. Az ég Ura áldjon meg téged, feleségedet, apádat és anyádat, feleséged apját és anyját. Áldott az Isten, mert megláthattam Tóbiást, unokatestvérem képmását.«
Jegyzetek

8,3 Leláncoltnak mondja a démont, amennyiben az angyal, mintha a füst tenné (így működése rejtve marad az emberek előtt) Istentől kapott hatalommal visszatartja őt az ártástól.


Okos az az ember, aki aratáskor gyűjt,
de szégyent vall, aki nyáron alszik.

Az Úr áldása nyugszik az igaz fején,
a gonoszok száját pedig gonoszság borítja.

Az igaz emlékezete áldott,
a gonoszok neve pedig elmállik.

Aki bölcs szívű, befogadja a parancsot,
a bolondot azonban saját szája sújtja.