Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 186. nap

Fogság, 2Kir20, 2Krón31, Zsolt144


Hiszkija betegsége és fölépülése.
20 Azokban a napokban Hiszkija halálos beteg lett. Elment hozzá Ámoc fia, Izajás, és így szólt hozzá: „Ezt mondja az Úr: Rendezd el házad ügyeit, mert meghalsz, nem maradsz életben.” Erre arccal a fal felé fordulva így könyörgött az Úrhoz: „Ó, Uram, emlékezz rá, milyen hűségesen, mennyire osztatlan szívvel jártam színed előtt, azt tettem, ami kedves a szemedben!” S keservesen sírt Hiszkija. Izajás még nem hagyta el a középső udvart, amikor történt, hogy az Úr e szavakat intézte hozzá: „Térj vissza és mondd meg Hiszkijának, népem fejedelmének: Ezt mondja az Úr, ősödnek, Dávidnak Istene: Hallottam imádat, s láttam könnyeidet. Lásd, meggyógyítalak. Harmadnapra fölmész a templomhoz. S életed napjait megtoldom tizenöt esztendővel. És kiszabadítalak Asszíria királyának hatalmából ezzel a várossal együtt; megvédem ezt a várost, magam miatt és szolgámnak, Dávidnak kedvéért.” Akkor Izajás meghagyta: „Hozzatok nekem fügét!” Vittek, s rátették a kelésre. Nyomban meggyógyult. Hiszkija azonban megkérdezte Izajástól: „Mi lesz a jel arra, hogy az Úr meggyógyít és harmadnap fölmehetek az Úr templomába?” „Az legyen-e a jel arra, hogy az Úr megteszi, amit ígért – kérdezte Izajás –, hogy az árnyék 10 fokkal előremegy, vagy inkább az, hogy 10 fokkal hátrafelé megy?” „Túl könnyű volna – felelte Hiszkija – az árnyéknak 10 fokkal előremennie; nem, menjen inkább 10 fokkal hátrafelé az árnyék.” Erre Izajás próféta az Úrhoz könyörgött, s ő Acház lépcsőjén 10 fokkal visszahúzta az árnyékot.
Merodach-Baladan küldetése.
Abban az időben Bábel királya, Baladan fia, Merodach-Baladan levelet és ajándékot küldött Hiszkijának, mert hallott betegsége és fölépülése felől. Hiszkija örült, és megmutatta nekik kincseskamráját, az ezüstöt, az aranyat, a fűszerfélét, a finom olajat, egész fegyvertárát, s mindent, ami csak volt a kincsesházban. Nem volt a palotájában és a székhelyén semmi, amit meg ne mutatott volna. Izajás próféta elment a királyhoz és megkérdezte: „Mi hírt hoztak ezek az emberek és honnan jöttek?” „Egy távoli országból érkeztek, Bábelből” – felelte Hiszkija. Izajás folytatta a kérdezősködést: „Mit láttak palotádban?” „Mindent láttak – válaszolta Hiszkija –, ami csak van palotámban. Nincs semmi kincseskamráimban, amit meg ne mutattam volna nekik.” Erre Izajás így szólt Hiszkijához: „Halld az Úr szavát! Eljön a nap, amikor mindent, ami csak van házadban, amit atyáid gyűjtöttek a mai napig, Bábelbe hurcolnak, nem marad belőle semmi! Így hangzott az Úr szava. S utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket nemzel, elvisznek néhányat, és Babilonban a király palotájában fognak szolgálni tisztséget viselve.” Hiszkija azt felelte Izajásnak: „Az Úr szava, amelyet tudtomra adtál, jó!” Arra gondolt ugyanis: „Miért ne, ha napjaimban béke és biztonság uralkodik?!”
Hiszkija uralmának vége.
Hiszkija történetének többi részét, győzelmeit, azt, hogy mint létesített vízgyűjtő medencét és vízvezetéket, hogyan vezette be a városba a vizet, mind megírták Júda királyai történetének könyvében. Akkor Hiszkija megtért atyáihoz, és fia, Manassze lett helyette a király.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
A bálványozás megszüntetése.
31 Mindezek befejeztével Izrael fiai, akik csak jelen voltak, mind kivonultak Júda városaiba, aztán teljesen összetörték az emlékoszlopokat, összezúzták a bálványokat, elpusztították a magaslatokat és az oltárokat egész Júdában és Benjaminban, sőt Efraimban és Manasszéban is, teljes eredménnyel. Majd Izrael fiai valamennyien visszatértek a városaikba, mindenki a maga birtokára.
Az istentisztelet rendezése.
Hiszkija újjászervezte a papi és a levitai osztályokat eredeti osztályaiknak megfelelően; akár papok voltak, akár leviták, mind a szerint a szolgálat szerint, amelyet az égő­ és a közösségi áldozatok bemutatásakor elláttak. Nekik kellett szolgálatot teljesíteniük, hála­ és dicsőítő éneket zengeni az Úr hajlékának kapuiban is. A király feladata lett, hogy a maga vagyonából gondoskodjék az égőáldozatokról: a reggeli és az esti égőáldozatokról, azonkívül szombatonként, újholdanként és az ünnepeken szokásos égőáldozatokról, ahogyan az Úr törvénye előírja. Meghagyta a Jeruzsálemben lakó népnek, hogy adják meg a papoknak és a levitáknak a járandóságukat, hogy ebben is ragaszkodjanak a törvényhez. Amikor ez a rendelet közismertté vált, Izrael fiai bőségesen megadták a zsengét a gabonából, a mustból, az olajból, a mézből és minden mezei terményből. Bőségesen behozták a tizedet is mindenből. Izrael és Júda fiai közül azok, akik Júda városaiban laktak, szintén megadták a tizedet a marhából és a juhból, meg a tizedet is azokból a fogadalmi ajándékokból, amelyeket az Úrnak, az ő Istenüknek szenteltek. Amikor meghozták, külön-külön halmokba rakták. A harmadik hónapban kezdték rakni a halmokat, és a hetedik hónapban fejezték be. Amikor Hiszkija és a fejedelmek odamentek és látták a halmokat, áldották az Istent és Izrael népét. Hiszkija megkérdezte a papokat és a levitákat a halmok felől. Azarja, a Cádok családjából való főpap, azt felelte: „Amióta elkezdték hordani az Úr templomába a felajánlott adományokat, ettünk és jóllaktunk, mégis ennyi a maradék. Az Úr ugyanis megáldotta népét és tömérdek megmaradt.” Erre Hiszkija megparancsolta, hogy a templomban készítsenek kamrákat. Amikor elkészültek, hűségesen bevitték a felajánlott adományokat, a tizedeket és a fogadalmi ajándékokat. Konanja levita lett a felügyelőjük, a második meg Simi, a testvére. Azután Jechiel, Azarja, Nachat, Azael, Jerimot, Jozabad, Eliel, Jiszmachija, Machát, Benaja voltak a felügyelők Konanjának és testvérének, Siminek a keze alatt. Így rendelte ugyanis a király és Azarja, a templom elöljárója. Koré levita, Jimna fia, a keleti ajtónálló felügyelt azokra az adományokra, amelyeket önként ajánlottak fel az Istennek. Az ő dolga volt az Úrnak szánt adományok és a szent részek kiosztása. A papi városokban neki voltak alárendelve Éden, Benjamin, Jesua, Semaja, Amarja és Sekanja, hogy testvéreiknek, kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt hűségesen kiszolgáltassák a járandóságokat. Kivéve a jegyzékbe vett harmincéves és ennél idősebb férfiakat, s azokat, akik eljöttek az Úr templomába mindennapi szolgálatukat ellátni, kötelességük és beosztásuk szerint. A papokat családi leszármazásuk alapján foglalták jegyzékbe, a levitákat pedig a húszévesektől fölfelé kötelességeik és beosztásuk szerint. A jegyzékbevétel vonatkozott a kisgyermekekre is, valamint asszonyaikra, fiaikra, leányaikra és az egész sokaságra. A szent dolgokat ugyanis hűségesen és szentül kellett kezelni. Áron fiainak, a papoknak név szerint meghatározott megbízottaik voltak városaik legelőbirtokain minden egyes városban. Ezek minden papi származású férfinak és minden jegyzékbe fölvett levitának kiadták a részüket. Így járt el Hiszkija egész Júdában. Azt tette, ami jó, helyes és igaz az Úr, az ő Istene előtt. Minden munkájában, amelyet a templomi istentisztelet, a törvény és a rendeletek érdekében kezdeményezett, Istenének tetszését kereste, és teljes odaadást tanúsított, ezért is volt sikere.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
144 (143). ZSOLTÁR. IMA A GYŐZELEMÉRT
144 (Dávidtól.) Áldott legyen az Úr, az én sziklám! Ő tanította a kezemet harcra, az ujjaimat viadalra. Te vagy nekem az irgalom, a vár, az erős bástya, a szabadító, te vagy a pajzsom és a menedékem. Te tetted alattvalómmá a népeket. Uram, mi az ember, hogy felkarolod, az emberfia, hogy megemlékezel róla? Olyan az ember, mint a szellő, a fuvallat. Mint az árnyék, úgy fogynak napjai. Hajlítsd meg egedet, Uram, és szállj le, érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek! Szórd ki villámaidat, s verd szét az ellenséget, küldd el nyilaidat, és zavard szét őket. Nyújtsd ki kezed a magasból, szabadíts ki a hatalmas vizekből, s az idegenek hatalmától ments meg! Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik. Új éneket énekelek neked, Istenem, tízhúrú hárfán játszom színed előtt. Te, aki győzelmet adsz a királyoknak, és aki szolgádat, Dávidot megmentetted: ments meg engem is a végzetes kardtól, szabadíts meg az idegenek hatalmától! Szájuk hazugságot beszél, s jobbjuk hamisan esküszik. Fiaink legyenek, mint az ültetvény, amely fiatalon nagyra nő. Leányaink, mint szegletoszlopok, amiket palotákhoz faragtak. Csűreink teljenek meg gazdagon, mindenféle gyümölcs bőven legyen bennük! Juhaink szaporodjanak ezerszeresen, s tízezerszeresen legelőinkön! Barmaink is sokasodjanak, pusztulás és vetélés nélkül. Utcáinkon ne hallatsszék jajszó! Jó a népnek, amelynek ez az osztályrésze. Jó a népnek, amelynek az Úr az Istene.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Minden fejezet...
1 0