111 Acháb halála után Moáb elszakadt Izraeltől. 22 Achaszja pedig Szamáriában a rácson át leesett a tetőről, és betegen feküdt. Ezért követeket küldött ezzel a megbízatással: „Menjetek, kérdezzétek meg Baál-Zebubot, Ekron istenét, vajon felépülök-e bajomból?” 33 Az Úr angyala azonban így szólt a tisbei Illéshez: „Indulj, menj eléje Szamária királya követeinek és kérdezd meg tőlük: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baál-Zebubot, Ekron istenét mentek megkérdezni? 44 Ezért ezt mondja az Úr: Többé nem kelsz föl fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod.” Ezzel Illés továbbment. 55 Amikor a követek visszatértek, (Achaszja) megkérdezte: „Miért jöttetek vissza?” 66 Ezt válaszolták: „Szembejött velünk egy ember és ezt mondta: Menjetek vissza a királyhoz, aki küldött benneteket, és jelentsétek neki: ezt mondja az Úr: Hát nincs Isten Izraelben, hogy Baál-Zebubot, Ekron istenét küldesz megkérdezni? Ezért nem kelsz föl többé fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél, meg kell halnod.” 77 Megkérdezte tőlük: „Milyen volt az az ember, aki szembejött veletek és ezeket a szavakat intézte hozzátok?” 88 „Szőrruha volt rajta, a derekán pedig bőröv” – felelték. Erre megjegyezte: „Illés volt, a tisbei.” 99 Azután elküldött hozzá egy ötven (férfi) fölé rendelt embert az ötvennel együtt. Az éppen akkor ért oda, amikor egy hegy csúcsán ült, s így szólította meg: „Isten embere, a király parancsolja, gyere le!” 1010 Illés azt felelte az ötven (férfi) fölé rendelt embernek: „Jól van, ha Isten embere vagyok, szálljon alá tűz az égből és pusztítson el ötven (embereddel) együtt.” Erre tűz csapott le az égből és elpusztította az ötvennel együtt. 1111 A király most egy másik ötven (férfi) fölé rendelt emberét küldte el hozzá az ötvennel együtt. Az elment és azt mondta neki: „Isten embere, azt parancsolta a király, gyere le!” 1212 Illés azonban így válaszolt: „Ha Isten embere vagyok, szálljon alá tűz az égből, és pusztítson el az ötven (embereddel) együtt.” Erre Isten tüze lecsapott az égből és elpusztította az ötvennel együtt. 1313 Ezután még egy harmadik ötven (férfi) fölé rendelt embert is küldött. Hanem amikor a harmadik ötven (férfi) fölé rendelt ember fölment, leborult Illés előtt és így szólt: „Isten embere, kíméld meg életemet és ennek az ötvennek az életét, ha számít valamit a szemedben. 1414 Mert tűz szállt alá az égből, és elpusztította az első két ötven (férfi) fölé rendelt embert. Hadd számítson hát az életem valamit a szemedben!” 1515 Az Úr angyala azt mondja Illésnek: „Menj le vele, ne félj tőle.” Erre fölállt, bement vele a királyhoz, 1616 s azt mondta neki: „Ezt üzeni az Úr: Mivel követeket küldtél, hogy megkérdezd Baál-Zebubot, Ekron istenét, azért nem kelsz föl többé fekvőhelyedről, amelyre lefeküdtél; biztos, hogy meghalsz.” 1717 Meg is halt az Úr szava szerint, amelyet az Úr Illés által hallatott és testvére, Jorám lett helyette a király, Júda királyának, Jehosafát fiának, Jorámnak a 2. esztendejében, mert neki nem volt fia.
VI. ELIZEUS MŰKÖDÉSE
1818 Achaszja történetének többi részét, amit végbevitt, mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.
2411 Hétesztendős volt, amikor király lett Joás, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja beersebai volt, Cibja volt a neve. 22 Jehojada főpap egész életében azt tette Joás, ami helyes az Úr szemében. 33 Jehojada két feleséget szerzett neki, és ő fiúkat és lányokat nemzett. 44 Egy idő múlva elhatározta Joás, hogy megújítja az Úr templomát. 55 Egybegyűjtötte a papokat és a levitákat, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el Júda városaiba és egész Izraeltől gyűjtsetek pénzt, hogy évről évre kijavíthassuk Istenetek templomát. Siessetek a dologgal!” Ám a leviták nem siettek vele. 66 Erre a király magához hívatta Jehojada főpapot és kérdőre vonta: „Miért nem sürgeted a levitákat, hogy Júdából és Jeruzsálemből beszedjék az adót, amelyet Mózes, az Úr szolgája vetett ki Izrael közösségére a megnyilatkozás sátora javára. 77 Ugyanis a gonosz Atalja és fiai tönkretették az Isten templomát, sőt még az Úr templomának szentelt adományokat is a Baálokra költötték.” 88 A király parancsára ládát készítettek, és elhelyezték kívül az Úr templomának kapuja elé. 99 Aztán kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák be az Úrnak az adót, amelyet Mózes, az Isten szolgája állapított meg Izrael számára a pusztában. 1010 Az összes főember és az egész nép örömmel tettek neki eleget. Elhozták az adományt és bedobták a ládába, úgyhogy az egészen megtelt. 1111 Valahányszor elérkezett az ideje, hogy a leviták a ládát a királyi felügyelőségre vigyék, amikor észrevették, hogy sok pénz van benne, eljött a királyi jegyző és a főpap megbízottja. Aztán kiürítették a ládát, majd fogták és visszavitték a helyére. Így jártak el időről időre, úgyhogy tömérdek pénzt felhalmoztak. 1212 Ezt a király és Jehojada átadták a munkálatok vezetőinek, akik az Úr templomának felújítását irányították. Azok kőfaragókat és egyéb mesterembereket fogadtak, hogy megújítsák az Úr templomát, azonkívül vas és bronzműveseket, hogy kijavítsák az Úr templomát. 1313 A munkások hozzá is láttak a dologhoz, és kezük nyomán előrehaladt a javítás munkája. Így tervszerűen helyreállították és megerősítették az Isten házát. 1414 Miután minden elkészült, a maradék pénzt a király és Jehojada elé vitték. Azok templomi szereket készíttettek belőle: a szolgálathoz és az égőáldozathoz fölszereléseket, csészéket, arany és ezüsttárgyakat. Az Úr templomában Jehojada egész életében állandóan bemutatták az égőáldozatokat. 1515 Ámde Jehojada megöregedett, betelt a napokkal és meghalt. Százharminc éves volt, amikor meghalt. 1616 Dávid városában a királyok mellé temették el, mert jót tett Izraelben Isten és az ő temploma javára.
Joás elpártolása és bűnhődése.
1717 Jehojada halála után eljöttek Júda nemzetségének fejei, s bemutatták hódolatukat a királynak. A király ettől kezdve rájuk hallgatott. 1818 Erre ők elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének templomát, bálványoknak és faragott képeknek szolgáltak. E bűneik miatt harag sújtotta Júdát és Jeruzsálemet. 1919 Prófétákat küldött hozzájuk, hogy visszatérítsék őket az Úrhoz. De ők nem hallgattak rájuk, hiába figyelmeztették őket. 2020 Ekkor az Isten lelke leszállt Zecharjára, Jehojada főpap fiára. Erre ő odaállt a nép elé, és így szólt hozzájuk: „Miért szegtétek meg az Úr parancsát? Nem szolgál ez javatokra! Mivel elhagytátok az Urat, ő is elhagyott benneteket.” 2121 Erre összefogtak ellene, és a király parancsára megkövezték a templom udvarán. 2222 Joás király már nem akart emlékezni arra a jótéteményre, amelyet atyja, Jehojada tett vele, és megölette a fiát. A haldokló utolsó szavai ezek voltak: „Látja az Úr, és bosszút fog állni.” 2323 Az esztendő elmúltával történt, hogy felvonult ellene Arám serege. Benyomultak Júdába és Jeruzsálembe, megölték a nép összes főemberét, zsákmányukat pedig mind hazaküldték a királynak Damaszkuszba. 2424 Bár a betört arám sereg csekély létszámú volt, az Úr mégis kezükbe adta a sokkal nagyobb sereget, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. De Joást is utolérte a büntetés. 2525 Mivel a visszavonuló csapatok súlyos betegen hagyták hátra, saját szolgái esküdtek össze ellene Jehojada főpap fiának vére miatt és megölték őt ágyában. Dávid városában temették el, de nem a királyok sírboltjában. 2626 Ezek voltak, akik összeesküdtek ellene: Zabad, az ammonita asszonynak, Simeátnak fia és Jehozabad, a moábi nőnek, Simritnek fia. 2727 Fiai, az általa kirótt adóteher nagysága és a templomnak kijavítása – lám meg vannak írva a Királyok könyvének följegyzéseiben. Fia, Amacja lett helyette a király.
6911 (A karvezetőnek a „Liliomok” szerint – Dávidtól.) 22 Ments meg, Istenem, a víz már torkomig ér, 33 belesüllyedtem a mély iszapba, lábam nem talál talajt. A vizek mélyére kerültem, hullámok csapnak át felettem. 44 Elfáradtam a kiáltozásban, a torkom berekedt. Szemem elhomályosul, amíg Istenemre várakozom. 55 Többen vannak, mint fejemen a hajszál, akik ok nélkül gyűlölnek. Akik jogtalanul bántalmaznak, erősebbek, mint tagjaim. Amit el sem vettem, azt kell visszaadnom. 66 Istenem, ismered balgaságomat, vétségeim nincsenek rejtve előtted. 77 De ne miattam valljanak szégyent azok, akik benned remélnek, Seregek Ura! Ne miattam piruljanak, akik téged keresnek, Izrael Istene! 88 Hiszen miattad viseltem az átkot, szégyenpír födte arcomat. 99 Elidegenedtem testvéreimtől, anyám fiai szemében idegen lettem. 1010 Mert a buzgóság emésztett házadért, s ha téged gyaláztak, rám hullt a gyalázat. 1111 Böjtöléssel aláztam meg lelkem, s az is gyalázatommá változott. 1212 Vezeklőruhát öltöttem magamra, s gúny tárgya lettem úgy is nekik. 1313 A kapunál ülők ellenem beszélnek, a bor mellett is rólam énekelnek. 1414 De én hozzád küldöm fohászomat, Uram, kegyelmed idején, Istenem. Nagy jóságodban hallgass meg, segíts rajtam hűséged szerint! 1515 Húzz ki az iszapból, ne hagyj elsüllyedni, ments meg azoktól, kik ártani akarnak! Ments ki a vizek mélyéről engemet, 1616 nehogy átcsapjon fölöttem az ár, s a mélység magába temessen, a szakadék szája zárjon be örökre! 1717 Hallgass meg, Uram, hisz kegyelmed jóságos, irgalmad bőségében tekints reám! 1818 Ne rejtsd el szolgád elől arcodat, bajban vagyok, hallgass meg mihamar! 1919 Közeledj lelkemhez és szabadíts meg, ellenségeim miatt ments meg! 2020 Ismered gyalázatomat, szemed előtt vannak mind, akik szorongatnak. Szívem megtört a gyalázattól. Zavarom, szégyenem orvosolhatatlan. Vártam, hogy valaki megszán, de nem akadt senki, nem volt, aki megvigasztalt volna. 2222 Ételembe epét kevertek, szomjúságomban ecettel itattak. 2323 Asztaluk ezért váljék számukra csapdává, barátaiknak pedig szorító hurokká! 2424 Homályosodjék el a szemük, ne lássanak, derekuk örökre veszítse erejét! 2525 Áraszd ki rájuk méltatlankodásod, s haragodnak tüze eméssze meg őket! 2626 Lakóhelyük váljék pusztasággá, senki ne tanyázzék többé sátraikban! 2727 Hiszen azt üldözték, akit te vertél meg, akit megsebeztél, annak fokozták fájdalmát. 2828 Tetézd meg bűnökkel eddigi vétküket, hogy ne számítsanak igaznak előtted! 2929 Töröljék ki őket az élők könyvéből, ne legyenek beírva az igazakkal együtt! 3030 Nyomorult vagyok, fájdalommal telve, segítséged oltalmazzon, Istenem! 3131 Dicsőítem Isten nevét énekemben, ünnepi hálával magasztalom. 3232 Ez jobban tetszik Istennek, mint az áldozati állat, jobban, mint az üsző, amelynek szarva és körme van. 3333 A megalázottak látják és örülnek, nektek, kik keresitek az Istent, éledjen szívetek! 3434 Mert az Úr meghallgatja a szegényeket, és foglyait nem nézi le. 3535 Dicsőítse őt az ég és a föld, a tenger és minden, mi benne mozog! 3636 Mert Isten lesz szabadítója Sionnak, újra fölépíti Júda városait. Ott laknak majd és bírják a földet, 3737 szolgáinak fiai örökségül kapják. S azok laknak rajta, akik szeretik nevét.