2411 Újra fellángolt az Úr haragja Izrael ellen, úgyhogy ismét felingerelte ellenük Dávidot, és azt mondta neki: „Menj, s vedd számba Izraelt és Júdát!” 22 A király ezért megparancsolta Joábnak és a sereg vezéreinek: „Járjátok sorra Izrael törzseit Dántól egészen Beersebáig, és vegyétek számba a népet, hogy megtudjam mennyi a nép!” 33 Joáb azonban azt mondta a királynak: „Az Úr, a te Istened, bármilyen népes is a nép, tegye százszor népesebbé, és uram, királyom ezt lássa még a saját szemével! De miért kíván uram és királyom ilyesmit?” 44 Ám a király parancsa sürgette Joábot, valamint a sereg vezéreit. Így hát Joáb, valamint a sereg vezérei távoztak a királytól, hogy számba vegyék Izrael népét. 55 Átkeltek a Jordánon és Aroernél kezdték, annál a városnál, amely a patak völgyében középen terül el, aztán a gaditákhoz mentek, majd Jazerbe. 66 Utána Gileádba és a hettiták földjére, Kádesba érkeztek. Innét Dánba mentek, majd Dántól Szidón felé vették az irányt. 77 Ezután Tirusz erődjébe mentek, valamint a hivviták és kánaániak városaiba. Innen Júda déli részébe mentek, Beersebába. 88 Így bejárták az egész országot, és kilenc hónap és húsz nap elteltével visszaérkeztek Jeruzsálembe. 99 Joáb jelentette a királynak a számbavétel eredményét: Izrael fiai 800 000 kardforgató férfit tettek ki, Júda meg 500 000 férfit.
A pestis és Isten megbocsátása.
1010 Miután számba vétette a népet, Dávidnak megdobbant a szíve. Így szólt hát az Úrhoz: „Nagy bűnt követtem el. De bocsásd meg, Uram, szolgádnak ezt a bűnt, mert ostobaságot csináltam.” 1111 Amikor Dávid reggel fölkelt, az Úr ezt a szózatot intézte Dávid látóemberéhez, Gád prófétához: 1212 „Menj és add tudtára Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Hármat mondok, aztán amit választasz, azt teszem veled!” 1313 Gád elment Dávidhoz és tudtára adta. Így szólt: „Jöjjön-e három évig tartó éhínség büntetésül az országra? Vagy azt akarod, hogy három hónapon át menekülj ellenséged elől, ő meg üldözzön? Vagy legyen három napig pestis országodban? Gondolkozz rajta, s mondd meg, milyen választ vigyek annak, aki küldött!” 1414 Erre Dávid azt felelte Gádnak: „Nagy szorultságban vagyok… Inkább kerüljünk az Úr kezébe, hiszen nagy az irgalma. De emberek kezétől nem szeretnék elveszni.” 1515 Így hát Dávid a pestist választotta. Épp a búza aratásának volt az ideje. Akkor az Úr pestist küldött Izraelre, reggeltől a megszabott időre. A csapás lesújtott a népre, és hetvenezren meghaltak a népből Dántól egészen Beersebáig. 1616 Amikor azonban az angyal Jeruzsálem felé is kinyújtotta kezét, hogy elpusztítsa, az Úr megbánta ezt a csapást, és megparancsolta az angyalnak, aki lesújtott a népre: „Most aztán elég! Húzd vissza a kezed!” Az Úr angyala éppen a jebuzita Arauna szérűjénél volt. 1717 Amikor Dávid látta az angyalt, aki lesújtott a népre, így könyörgött az Úrhoz: „Én vétkeztem, én követtem el gonoszságot! Ezek, a nyáj, mit vétettek? Ezért hát forduljon kezed ellenem és házam ellen!”
Oltárt építenek az Úrnak.
1818 Azon a napon Gád elment Dávidhoz, és azt mondta neki: „Menj föl, és a jebuzita Arauna szérűjénél építs oltárt az Úrnak.” 1919 Dávid Gád szavára fölment, amint az Úr parancsolta neki. 2020 Amikor Arauna odanézett, azt látta, hogy a király közeleg szolgáival. Arauna éppen a búza cséplésével volt ugyanis elfoglalva. Erre Arauna előlépett, s egészen a földig hajolt a király előtt. 2121 És így szólt Arauna: „Miért jön uram és királyom szolgájához?” „Azért, hogy megvegye tőled a szérűdet – válaszolta Dávid. Oltárt akarok építeni az Úrnak, amiért elmúlt a népről a csapás.” 2222 Arauna azt felelte a királynak: „Vegye csak uram és királyom, és mutassa be áldozatul, amit jónak lát. Nézd, ott vannak a marhák égőáldozatul és a cséplőszánok meg az ökrök szerszáma tűzrevalónak. 2323 Uram és királyom szolgája mindent a királynak ajándékoz.” Aztán így folytatta Arauna a király felé fordulva: „Legyen hozzád irgalmas az Úr, a te Istened!” 2424 A király erre azt mondta Araunának: „Nem, hanem pénzen veszem meg tőled. Csak nem mutatom be az Úrnak, Istenemnek égőáldozatul, ami nekem semmibe se kerül?” Így hát megvette a szérűt és a marhákat 50 ezüstsékelért. 2525 Aztán Dávid oltárt emelt az Úrnak, és égőáldozatot, valamint közösségi áldozatot mutatott be rajta. Erre az Úr irgalommal fordult az ország felé, és elmúlt Izraelről a csapás.
2911 Dávid ezután így beszélt az összes egybegyűltekhez: „A fiam, Salamon, az egyetlen, akit az Úr kiválasztott, még fiatal és gyenge. A vállalkozás azonban nagy, mert ez a palota nem embereknek készül, hanem az Úrnak. 22 Én minden erőmet latba vetve szereztem az Úr háza számára aranyat az arany, ezüstöt az ezüst, bronzot a bronz, vasat a vas, fát a fa (részekhez), ónixköveket, betétköveket, színes és tarka köveket, mindenféle drágakövet és alabástromot nagy mennyiségben. 33 De most, ami arany és ezüst még a birtokomban van, azt az Istenem háza iránt való szeretetből hozzáteszem ahhoz, amit előkészítettem a szent templom számára: 44 3000 talentum ofiri aranyat, 7000 talentum tiszta ezüstöt az épület falainak beborítására, 55 arany és ezüstedényekre és mindenféle művészi munkára. Ki kötelezi el még magát közületek, hogy bármilyen aranyat, ezüstöt vagy mesterek keze által készített ékszert felajánljon az Úrnak?” 66 Ekkor a családfők, Izrael törzseinek főnökei, az ezres és százas csoportok fejei és a királyi munkák vezetői önként kötelezték magukat, 77 hogy az Úr házának építésére összeadnak 5 000 talentum aranyat, 10 000 dareikoszt, 10 000 talentum ezüstöt, 18 000 talentum bronzot, 100 000 talentum vasat. 88 Akinek drágakövei voltak, az Úr házának kincstárába adta, a gersomita Jachiel kezébe. 99 Az önkéntes felajánlás örömmel töltötte el a népet, mivel őszinte szívvel adták az Úrnak. Dávid király is nagy örömet érzett. 1010 Dávid akkor az egész gyülekezet színe előtt dicsőítette Istent. Dávid így imádkozott: „Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, a mi Atyánk öröktől örökre! 1111 Uram, tied a nagyság, a hatalom, a fönség, a szilárdság és a dicsőség. Hiszen minden a tied a mennyben és a földön. Uram, tied a királyi hatalom, s te uralkodsz mindenek felett. 1212 Gazdagság és dicsőség jár előtted, mindennek te vagy az Ura, mivel a kezedben van az erő és a hatalom. A te kezed mindent naggyá és erőssé tehet. 1313 Most tehát Istenünk, dicsőítünk téged, s magasztaljuk fönséges neved. 1414 Hiszen mi vagyok én, és mi az én népem, hogy megfelelő adományt adhatnánk neked? Minden tőled jön, s azt is a te kezedből kaptuk, amit felajánlottunk neked. 1515 Hiszen csak idegenek és jövevények vagyunk előtted, mint amilyenek atyáink is voltak. Napjaink elfogynak a földön, mint az árnyék, és nincs miben reménykednünk. 1616 Urunk, Istenünk, amit felhalmoztunk, hogy nevednek házat építsünk, mind a te kezedből származik, és a te tulajdonod. 1717 Tudom, Istenem, hogy megvizsgálod a szívet, és hogy az egyeneslelkűség tetszik neked. Azért mindezt őszinte szívvel ajánlottam fel neked. Most pedig örömmel tekintek népedre, amely itt összegyűlt, hogy neked szentelje adományait, 1818 Urunk és Istenünk, Ábrahám, Izsák és Jákob Istene, s a mi Atyánk. Őrizd meg örökre bennük ezt a lelkületet, és a szívüket irányítsd magad felé. 1919 A fiamnak, Salamonnak meg adj osztatlan szívet, hogy megtartsa parancsodat, törvényeidet és utasításaidat, s hogy életté váltsa őket, s megépítse azt a palotát, amelyet előkészítettem.” 2020 Azután Dávid így szólt az egész gyülekezethez: „Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket!” Erre az egész közösség magasztalta az Urat, atyáik Istenét. Arcra borultak és hódoltak az Úr előtt és a király előtt.
Salamon trónra lépése. Dávid halála.
2121 Izrael fiai véresáldozatokat hoztak az Úrnak, és másnap égőáldozatot mutattak be: ezer szarvasmarhát, ezer kost, ezer bárányt, megfelelő italáldozatot és egyéb áldozatot Izraelért. 2222 Ezen a napon nagy vígsággal ettek és ittak az Úr előtt, és Salamont, Dávid fiát második királlyá tették. Az Úr nevében fölkenték uralkodónak, Cádokot meg főpapnak. 2323 Salamon – mint király – elfoglalta az Úr trónját, hogy atyja, Dávid helyett uralkodjék. Tetszésre talált, és egész Izrael engedelmeskedett neki. 2424 Minden elöljáró, minden katona és Dávid király minden fia alávetette magát neki. 2525 Az Úr naggyá tette Salamont egész Izrael előtt, s olyan királyi pompát adott neki, amilyen előtte Izrael egyetlen királyának sem volt. 2626 Dávid, Izáj fia egész Izrael királya volt. 2727 Izrael fölötti uralma negyven évig tartott. Hebronban hét évig uralkodott, Jeruzsálemben pedig harminchárom évig volt király. 2828 Megbékélt öregségben halt meg, elégedetten életével, gazdagságával és hírnevével. Utána a fia, Salamon uralkodott mint király. 2929 Dávid király története egyébként kezdettől végig meg van írva Sámuelnek, a látóembernek a könyvében: 3030 egész uralkodása, hőstettei, mindaz az áldás és csapás, amely érte Izraelt és a föld minden országát.
3011 (Zsoltár, templomszentelési ének – Dávidtól.) 22 Dicsőítlek, Uram, mivel megmentettél, nem engedted, hogy ellenségeim ujjongjanak. 33 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, s te meggyógyítottál, 44 Uram, lelkemet kihoztad a halál országából, megmentettél attól, hogy a sírba szálljak. 55 Ti, akik szeretitek, dicsőítsétek az Urat, magasztaljátok szent emlékét! 66 Mert haragja csak egy pillanatig tart, jósága azonban az egész életen át. Ha este sírás látogat is meg, reggel visszatér az öröm. 77 Így szóltam magamban bízva: Nem ingok meg soha, 88 mert jóságod, Uram, szilárd hegyre állított. De mikor elrejtetted arcodat, megrendültem. 99 Uram, akkor hozzád kiáltottam, Istenemhez könyörögtem irgalomért: 1010 Mi haszon származna véremből, hogyha sírba szállnék? Dicsőíthet téged a por, hirdetheti nagy hűségedet? 1111 Hallgass meg, Uram, és könyörülj rajtam, légy az én segítőm, Uram. 1212 Panaszomat öröménekre változtattad, leoldottad vezeklőruhám és örömmel öveztél körül.
31 (30). ZSOLTÁR
1313 Hogy lelkem énekeljen neked és ne hallgasson soha. Uram, Istenem, mindörökké dicsőítelek!