C) Absalom története.1311 Ezután a következők történtek: Dávid fiának, Absalomnak volt egy szép húga, Támárnak hívták. Dávidnak a fia, Amnon beleszeretett. 22 S Amnon annyira epekedett húgáért, Támárért, hogy egészen belebetegedett. Érintetlen lány volt ugyanis, így Amnon lehetetlennek találta, hogy hozzá közeledjék. 33 De Amnonnak volt egy barátja. Jonadabnak hívták, s Dávid testvérének, Simeának volt a fia. Ez a Jonadab nagyon ravasz ember volt. 44 Azt mondta neki: „Hogy van az, király fia, hogy minden reggel olyan bágyadt vagy? Nem mondanád el?” Amnon így válaszolt: „Szerelmes vagyok Támárba, testvéremnek, Absalomnak a húgába.” 55 Erre Jonadab azt mondta: „Feküdj le az ágyba, és tettesd magad betegnek. Ha aztán eljön apád meglátogatni, hát mondd neki: Engedd meg, hadd jöjjön el a húgom, Támár, s ő adjon nekem enni. Ha itt készíti el az ételt a szemem láttára, akkor elfogadom a kezéből.” 66 Amnon tehát lefeküdt az ágyba és betegnek tetette magát. Amikor a király elment meglátogatni, Amnon így szólt a királyhoz: „Engedd meg, hadd jöjjön el a húgom, Támár, s hadd csináljon a szemem láttára néhány lepényt. Az ő kezéből megenném.” 77 Erre Dávid üzent Támárnak a palotába: „Menj el bátyád, Amnon házába, és készíts neki valami ételt.” 88 Támár tehát elment bátyja, Amnon házába. Az ágyban feküdt. Fogta a tésztát, kidagasztotta, s a szeme láttára lepényt csinált belőle, aztán megsütötte a lepényt. 99 Akkor fogta a serpenyőt és kiborította előtte. De ő nem akart enni, hanem azt mondta: „Menjetek ki innét, mindnyájan!” Erre mindannyian elmentek. 1010 Most azt mondta Amnon Támárnak: „Hozd be nekem az ételt a belső szobába, hogy a kezedből ehessek.” Támár fogta a lepényt, amelyet csinált, és bevitte bátyjának, Amnonnak a belső szobába. 1111 De amikor odanyújtotta neki, az elkapta őt és azt mondta neki: „Gyere, húgom, feküdj mellém!” 1212 Azt felelte neki: „Hagyd ezt, bátyám, ne becsteleníts meg! Ilyesmit nem szokás Izraelben tenni. Ne kövess el ilyen gyalázatos dolgot! 1313 Hova mehetnék szégyenemmel? S te magad is egyike vagy Izrael főembereinek. Beszélj inkább a királlyal, biztosan nem tagad meg tőled.” 1414 De nem hallgatott szavára, erőszakot követett el rajta, meggyalázta, együtt hált vele. 1515 Utóbb Amnont nagy utálat töltötte el tőle, úgyhogy az utálat, amely eltöltötte tőle, nagyobb volt, mint szerelme, amelyet előzőleg érzett iránta. Ezért azt mondta neki Amnon: „Fogd magad és menj innét!” 1616 De ő így felelt neki: „Nem, bátyám! Ha most elkergetsz, még nagyobb igazságtalanságot követsz el ellenem, mint amilyet már elkövettél.” Csakhogy nem hallgatott rá, 1717 beszólította a legényt, aki a szolgálatára volt, és megparancsolta neki: „Lökd ki nekem ezt az utcára, és reteszeld be mögötte az ajtót!” 1818 [Hosszú ujjú tunikát viselt, ilyet hordtak ugyanis a királylányok, amíg szüzek voltak.] Erre a legény kituszkolta az utcára és bereteszelte az ajtót. 1919 Támár hamut szórt a fejére és megszaggatta hosszú ujjú tunikáját, amelyet viselt, és ahogy ment, jajgatott. 2020 Bátyja, Absalom így szólt hozzá: „Bátyád, Amnon volt együtt veled? Akkor hallgass, húgom, hiszen a bátyád. Ne vedd szívedre a dolgot!” Így Támár magányosan élt bátyja, Absalom házában. 2121 Amikor Dávid király meghallotta a dolgot, haragra lobbant. De nem vette el fiának, Amnonnak a kedvét, mert szerette, hiszen elsőszülött volt. 2222 Absalom azonban egyetlen szót sem váltott Amnonnal, sem rosszban, sem jóban. Absalom ugyanis gyűlölte Amnont, amiért meggyalázta húgát, Támárt.
Absalom megöleti Amnont és menekül.
2323 Két esztendővel később történt, hogy Absalom birkanyírást tartott Efraim közelében, Baal-Hacorban, s meghívta a király valamennyi fiát. 2424 Elment a királyhoz, és így szólt hozzá: „Szolgád birkanyírást tart. Kísérje el a király udvari embereivel szolgáját!” 2525 De a király azt mondta Absalomnak: „Nem, fiam! Nem megyünk el mindnyájan, mert hisz terhedre lennénk.” Absalom tovább unszolta, de (Dávid) mégsem akart menni, hanem áldásával útra bocsátotta. 2626 Erre Absalom azt mondta: „Ha nem, hát akkor hadd jöjjön velünk legalább testvérem, Amnon.” A király megkérdezte: „Miért menjen veled?” 2727 Mégis, mivel Absalom erőltette, hát elengedte vele Amnont és a király fiait, mind. Absalom királyi lakomát csapott, 2828 s megparancsolta szolgáinak: „Ügyeljetek! Ha Amnon már jó hangulatban lesz a bortól, azt fogom nektek mondani: Ragadjátok meg Amnont! Akkor öljétek meg! Ne féljetek, hisz magam adok rá nektek parancsot. Szedjétek össze bátorságotokat és legyetek derék emberek!” 2929 Absalom szolgái úgy tettek Amnonnal, amint Absalom parancsolta. Erre a király fiai felugrottak, ki-ki öszvérére kapott és menekült. 3030 Még úton voltak, amikor a hír már Dávid fülébe jutott: „Absalom mind megölte a király fiait, nem hagyott közülük élve egyetlen egyet sem!” 3131 Erre a király felállt, megszaggatta ruháját és a földre vetette magát. Udvari emberei is mind úgy álltak ott, megszaggatott ruhában. 3232 De akkor Dávid testvérének, Simeának a fia, Jonadab megszólalt és azt mondta: „Ne gondolja uram, hogy mind megölték az ifjakat, a király fiait. Nem, hanem csak Amnon halt meg. Mert Absalom attól a naptól fogva, hogy Amnon meggyalázta húgát, Támárt, jelét adta annak, hogy gonoszságot forral. 3333 Ne vegye hát, uram királyom szívére a dolgot, és ne gondolja, hogy mind meghaltak a királyfiak. Nem, hanem csak Amnon halott.” 3434 Maga Absalom elmenekült. Amikor az őrségen levő szolga kinézett, látta, hogy sok nép jött a háta mögötti irányból, a hegyoldal felől. 3535 Erre Jonadab így szólt a királyhoz: „Lám, megjöttek a királyfiak. Úgy történt minden, amint mondtam.” 3636 Alighogy befejezte szavait, megérkeztek a királyfiak és elkezdtek hangosan sírni. A király és udvari emberei szintén nagy jajgatásba fogtak. 3737 Maga Absalom azonban elmenekült és Ammihud fiához, Gesur királyához, Talmaihoz ment. A király egész idő alatt gyászolta fiát. 3838 Miután Absalom elmenekült és Gesurba jutott, három esztendeig maradt ott.
Joáb sürgeti Absalom hazatértét.
3939 A király belenyugodott Amnon halálába, s így nem neheztelt tovább Absalomra.
1711 Amikor Dávid már a házában lakott, így szólt Nátán prófétához: „Nézd, én már cédrusházban lakom, az Úr szövetségének ládája pedig sátor alatt van.” 22 Nátán így felelt Dávidnak: „Valósítsd meg mind, amit elterveztél, hiszen az Isten veled van.” 33 De Isten szava még azon az éjjelen felszólította Nátánt: 44 „Menj és mondd meg szolgámnak, Dávidnak: Ezt üzeni az Úr: Nem te fogsz nekem házat építeni lakásul. 55 Nem laktam házban attól az időtől kezdve, amikor kihoztam Izraelt, mind a mai napig, hanem sátorból sátorba, hajlékból hajlékba vonultam. 66 Az egész idő alatt, amikor egész Izraellel vándoroltam, mondtam-e egynek is Izrael bírái közül, akiket mint pásztorokat népem élére állítottam: miért nem építettek nekem cédrusházat? 77 Ezt közöld tehát szolgámmal, Dáviddal: Ezt mondja a Seregek Ura: Én hoztalak el a legelőről, a juhok mögül, hogy népem fejedelme légy. 88 Veled voltam minden vállalkozásodban, és megsemmisítettem előtted minden ellenségedet. Olyan hírnevet adok neked, amely fölér a legnagyobbakéval a földön. 99 Lakóhelyet adok népemnek, Izraelnek, letelepítem, hogy azon a helyen lakjék, s ne hányódjék tovább, s a gonoszok ne pusztítsák, mint azelőtt, 1010 abban az időben, amikor bírákat rendeltem népem, Izrael fölé. Leigázom minden ellenségét, téged pedig naggyá teszlek. Az Úr házat épít neked, 1111 s ha majd betöltöd napjaidat és atyáidhoz térsz, megőrzöm utánad ivadékodat: egyik fiad lesz az, s én megerősítem királyságát. 1212 Ő épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját. 1313 Atyja leszek, ő pedig fiam lesz, s nem vonom meg tőle kegyelmemet, mint ahogy megvontam elődödtől. 1414 Megtartom mindörökre házamban, országomban, és trónja szilárd lesz örökre.” 1515 Nátán közölte Dáviddal ezeket a szavakat, az egész kinyilatkoztatást.
Dávid imája.
1616 Ekkor Dávid bement, leült az Úr elé, és így szólt: „Ki vagyok én, Uram, Istenem, és mi az én házam, hogy idáig vezettél? 1717 De a te szemedben, Istenem, ez még kevés volt. Szolgád házának még a messze jövőre is adtál ígéretet. Akarod, hogy úgy nézzenek rám, mint az emberek csoportjára, akiket az Úr, az Isten fölemelt. 1818 Mi többet kívánhatna még Dávid tőled, amikor látja a tőled kapott dicsőséget? Magad tüntetted ki szolgádat, 1919 Uram, és szolgád, kutyád kedvéért végbevitted ezeket a nagy dolgokat. 2020 Uram, nincs senki, aki hasonló volna hozzád. Rajtad kívül nincs más Isten, ezt saját fülünkkel hallottuk. 2121 Van-e még olyan nép a földön, mint Izrael népe, amelyhez lehajolt az Isten, hogy kiszabadítsa és a maga népévé tegye, a nagyság és erő dicsőségét szerezze meg neki azáltal, hogy Egyiptomból kiváltott néped elől nemzeteket űzzél el? 2222 Népedet, Izraelt arra szemelted ki, hogy mindig a te néped legyen, és te, Uram, az Istene lettél. 2323 Nos, tehát Uram, legyen érvényes a szavad örökre, amellyel szolgádnak és házának ígéretet tettél. Tégy úgy, ahogy mondtad. 2424 Ígéreted valósuljon meg, és a neved legyen nagy mindörökre, hogy elmondhassák: A Seregek Ura Izrael Istene, ő Izrael Istene. Szolgádnak, Dávidnak a háza szilárdan áll előtted. 2525 Te, Istenünk, tudattad szolgáddal, hogy házat építesz számára. Ezért vette szolgád a bátorságot, hogy imádkozzék hozzád. 2626 Nos, tehát Uram, te Isten vagy, s te adtad szolgádnak ezt a dicsőséges ígéretet. 2727 Jóságodban megáldottad szolgád házát, hogy örökre fennmaradjon előtted. Igen, Uram, te áldottad meg, és áldott marad örökre.”
3511 (Dávidtól.) Szállj perbe, Uram, azokkal, kik velem vitáznak, győzd le azokat, kik ellenem harcolnak! 22 Ragadj fegyvert és pajzsot, kelj föl védelmemre, 33 vess lándzsát és dárdát üldözőim ellen! Mondd lelkemnek: „Én vagyok üdvösséged!” 44 Vesszenek dicstelenül, akik életemre törnek, hátráljanak meg szégyenletesen, akik gonoszat forralnak ellenem! 55 Legyenek olyanok, mint pelyva a szélben, az Isten angyala szórja őket szét! 66 Útjuk legyen síkos és sötét, üldözze őket az Isten angyala! Ébredj fel, kelj védelmemre, Istenem és Uram, intézd te az ügyem! 77 Mivel ok nélkül csapdát állítottak nekem, és ok nélkül vermet ástak életemnek. 88 Érje őket fájdalmas pusztulás, akadjanak a nekem vetett hálóba maguk, és essenek bele a verembe! 99 Lelkem pedig ujjongjon az Úrban, örüljön segítségének! 1010 Minden tagom hirdeti majd: Ki olyan, mint te vagy, Uram? Te, aki a gyengét megmented a túlerőtől, a szegényt a rablók kezétől. 1111 Elvetemült tanúk álltak elő, s vallattak dolgokról, mikről mit sem tudtam. 1212 A jót rosszal viszonozták nekem, üressé vált az életem. 1313 Pedig én, amikor betegen feküdtek, vezeklőruhát öltöttem, lelkemet böjttel gyötörtem, s imádságban öntöttem ki a szívem. 1414 Bánatosan jártam, mintha barátom vagy testvérem lett volna. Mint aki anyját gyászolja, úgy roskadoztam a szomorúságtól. 1515 Mégis örültek, amikor ingadoztam, és összegyűltek, ellenem fordultak. Idegenek, kiket nem ismerek, marcangoltak és nagy kiáltásokkal 1616 azt kiáltják: „Ha! Ha! Láttuk!” Fogukat csikorgatták ellenem. 1717 Uram, meddig nézed még ezt? Oltalmazd meg dühüktől életem, mentsd meg lelkemet az oroszlánoktól! 1818 Akkor hálát adok neked a nagy közösségben, az egész nép előtt dicsőítlek téged. 1919 Akik igazságtalanul rám támadnak, ne diadalmaskodjanak fölöttem! Ne hunyorgassák szemüket, akik ok nélkül gyűlölnek! 2020 Ők nem a béke hangján szólnak, akik szelídek a földön, azok ellen álnokságot koholnak. 2121 Kitátják ellenem nagyra a szájukat, s azt kiáltják: „Na, most majd meglátjuk!” 2222 Uram, te láttad, ne hallgass tovább. Uram, ne maradj távol tőlem! 2424 Tégy igazságot, igaz voltod szerint! Uram, Istenem, ne diadalmaskodjanak rajtam, 2525 ne gondolják szívükben: „Éppen így akartuk!” Ne mondhassák: „Most aztán felfaltuk!” 2626 Pusztuljanak el szégyenletesen mind, akik nyomorúságomon kéjelegnek! Érje szégyen és gyalázat azokat, akik fölényesen beszélnek felőlem! 2727 De örüljenek és ujjongjanak mind, akik ügyemet mérlegelik! Mondogassák szüntelenül: „Nagy az Úr, üdvét akarja szolgájának!”
36 (35). ZSOLTÁR
2828 Az én nyelvem pedig hirdesse igazságosságodat, s mindörökké zengje dicséreted!