Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 129. nap

Királyság kora, 2Sam11, 1Krón14-15, Zsolt32


A második hadjárat az ammoniták ellen; Dávid bűne.
11 Egy évre rá, abban az időben, amikor a királyok hadba szoktak szállni, Dávid elküldte Joábot és vele a testőrségét, és egész Izraelt. Lemészárolták az ammonitákat, és megostromolták Rabbát. Maga Dávid Jeruzsálemben maradt. Az egyik nap estefelé történt, hogy Dávid fölkelt fekvőhelyéről és fölment királyi palotája tetőteraszára. A tetőről meglátott egy asszonyt, amint épp fürdött. Nagyon szép asszony volt. Dávid elküldött és értesüléseket szerzett az asszony felől. Így tájékoztatták: „Batseba az, Eliam lánya, a hettita Urijának a felesége.” Erre Dávid elküldte embereit és elhívatta. El is ment hozzá, és ő együtt hált vele, majd havi tisztulása közeledtekor hazament. Ám az asszony teherbe esett. Erre elküldött és megüzente Dávidnak: „Állapotos vagyok.” Ekkor Dávid üzenetet küldött Joábnak: „Küldd nekem haza a hettita Uriját!” S Joáb elküldte Uriját Dávidhoz. Amikor Urija elment Dávidhoz, Dávid érdeklődött, hogy áll a dolog Joábbal, a csapatokkal és a hadakozással. Aztán azt mondta Dávid Urijának: „Menj haza házadba és mosd meg a lábad.” Erre Urija eltávozott a királyi palotából; megtisztelő ajándékot vittek utána a király asztaláról. De Urija a királyi palota kapuja előtt, ura szolgái közt tért nyugovóra, nem ment le házába. Amikor Dávidnak jelentették: „Urija nem ment le a házába”, Dávid megkérdezte Urijától: „Hát nem a csatából jöttél? Miért nem mész le a házadba?” Urija így válaszolt Dávidnak: „A láda, valamint Izrael és Júda sátorban laknak, parancsnokom, Joáb és parancsnokom szolgái a puszta földön táboroztak. Hát akkor én hogy menjek le házamba enni, inni és asszonnyal hálni? Amint igaz, hogy az Úr él és te élsz: ilyet nem teszek!” Erre Dávid azt mondta Urijának: „Ma még maradj itt, holnap aztán elbocsátlak.” Urija tehát Jeruzsálemben maradt azon a napon. Másnap Dávid meghívta, hogy egyék és igyék nála és lerészegítette. De Urija este kiment és ura szolgáival tért nyugovóra, nem ment le a házába. Másnap reggel Dávid levelet írt Joábnak, és Urijával vitette el. A levélben ezeket írta: „Állítsátok Uriját előre, ahol leginkább tombol a harc. Aztán húzódjatok mögüle vissza, hogy eltalálják és halálát lelje.” Így esett, hogy a város ostromakor Joáb olyan helyre állította, ahol – amint tudta – bátor harcosok álltak. Amikor aztán a városbeliek kitörtek és Joábbal megütköztek, a népből, mármint Dávid emberei közül néhányan elestek. A hettita Urija is halálát lelte. Joáb a csata egész lefolyásáról tudósította Dávidot. Meghagyta a hírvivőnek: „Beszéld el a királynak a csata minden részletét! Ha aztán fellobban a király haragja és megkérdezi: Miért nyomultatok olyan közel a városhoz támadáskor? Hát nem tudtátok, hogy a falakról lőni szokás? Ki ölte meg Abimeleket, Jerubbaal fiát? Nem egy malomkövet dobott le rá valamelyik asszony a falakról, úgyhogy Tebechben halt meg? Miért hatoltatok a falak közelébe? Akkor mondd azt: Szolgád, a hettita Urija is elesett.” A hírvivő elment, s megérkezve mindent elmondott Dávidnak, amit Joáb rábízott. Dávid tombolt Joáb elleni haragjában, és így szólt a hírhozóhoz: „Miért nyomultatok olyan közel a falakhoz? Ki ölte meg Abimeleket, Jerubbaal fiát? Nem egy malomkövet dobott rá valamelyik asszony a falakról, úgyhogy Tebechben halt meg? Miért hatoltatok olyan közel a falakhoz?” A hírhozó ezt válaszolta Dávidnak: „Azok az emberek erős támadást indítottak, így amikor kitörtek ellenünk a nyílt mezőre, kénytelenek voltunk őket visszaszorítani egészen a város kapujáig. Akkor a védők elkezdtek a falakról lőni szolgáidra, s néhányan elestek a király szolgái közül; szolgád, a hettita Urija is meghalt.” Ekkor Dávid azt mondta a hírhozónak: „Jelentsd Joábnak: Ez a dolog ne tudódjék ki. Mert a kard egyszer erre sújt le, másszor arra. Folytasd a város elleni harcot, és rombold le. Így önts bele bátorságot!” Amikor Urija felesége hírét vette, hogy férje meghalt, elsiratta férjét. Amikor azonban letelt a gyász ideje, Dávid elküldött, és magához vette a házába. Így felesége lett, és fiút szült neki. De az a tett, amit Dávid elkövetett, nem tetszett az Úrnak.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Dávid Jeruzsálemben; palotája és gyermekei.
14 Tírusz királya, Hiram embereket küldött Dávidhoz cédrusfával, továbbá kőműveseket és ácsokat, hogy építsenek neki házat. Ebből Dávid megtudta, hogy az Úr megerősítette Izrael fölötti uralmában, és királyságát felmagasztalta népe, Izrael miatt. Dávid Jeruzsálemben további asszonyokat vett feleségül, és fiakat meg lányokat nemzett. Ezek a nevei azoknak, akik Jeruzsálemben születtek: Sammua, Sobab, Nátán, Salamon, Jibchar, Elisua, Elpelet, Nogach, Nefeg, Jafija, Elisama, Baeljada és Elifelet.
A filiszteusok legyőzése.
Amikor a filiszteusok megtudták, hogy Dávidot fölkenték egész Izrael királyává, a filiszteusok mind felvonultak, hogy hatalmukba kerítsék. Dávid tudomást szerzett róla és kivonult eléjük. A filiszteusok megérkeztek, és Refaim síkságán táboroztak le. Dávid megkérdezte az Istent, ilyenképpen: „Hadba szálljak a filiszteusok ellen? Kezembe adod őket?” Az Úr azt felelte: „Vonulj ki, kezedbe adom őket.” Erre Baal-Peracimba vonultak, és itt Dávid legyőzte őket. Dávid így szólt: „Az Isten általam áttört ellenségeimen, ahogy a víz áttör a gáton.” Ezért hívják ezt a helyet Baal-Peracimnak. Itt cserbenhagyták őket bálványaik, s Dávid megparancsolta, hogy vessék a tűzbe őket. A filiszteusok még egyszer összegyűltek a síkságon, és Dávid újra megkérdezte az Istent. Az Isten azt felelte: „Ne támadd meg őket, hanem kerülj mögéjük bizonyos távolságra, kerítsd be őket, és ronts nekik a bozót felől. Amikor lépések zaját hallod a bozót koronáján, akkor ütközz meg, mert az Isten előtted vonul, hogy legyőzze a filiszteusok táborát.” Dávid Isten parancsa szerint járt el, és legyőzte a filiszteusok táborát Gibeontól Gézerig. Így Dávid híre az egész vidéken elterjedt, és az Úr félelmessé tette minden nép előtt.
2. A SZÖVETSÉG LÁDÁJA DÁVID VÁROSÁBAN
Az átvitel előkészítése.
15 Ő meg házakat épített magának Dávid városában, helyet jelölt ki Isten ládája számára, és fölvert ott egy sátrat. Aztán így rendelkezett: „Senki sem hozhatja el Isten ládáját, csak a leviták, mert őket választotta ki az Úr, hogy vigyék az Isten ládáját, és ellássák körülötte a szolgálatot, minden időkre.” Akkor Dávid összehívta Jeruzsálemben egész Izraelt, hogy az Úr ládáját vigyék a helyére, amelyet készített neki. Dávid Áron fiait és a levitákat is odarendelte: Kehát fiai közül a vezetőt, Urielt, továbbá testvéreit, 120-at. Merári fiai közül a vezetőt, Azaját és testvéreit, 220-at. Gerson fiai közül a vezetőt, Joelt és testvéreit, 130-at. Elicafán fiai közül a vezetőt, Semaját és testvéreit, 200-at. Hebron fiai közül a vezetőt, Elielt és testvéreit, 80-at. Uziel fiai közül a vezetőt, Aminadabot és testvéreit, 112-t. Dávid odahívatta Cádok és Ebjatár papot, valamint a levitákat, Urielt, Azaját, Joelt, Semaját, Elielt és Aminadabot. Így szólt hozzájuk: „Ti vagytok a leviták családfői. Szentelődjetek meg és szenteljétek meg testvéreiteket, és hozzátok ide az Úrnak, Izrael Istenének a ládáját, arra a helyre, amelyet készítettem. Első ízben nem voltatok jelen, azért az Úr, a mi Istenünk romlást küldött ránk, mivel nem az előírásnak megfelelően fordultunk hozzá.” Erre a papok és leviták megszentelődtek, hogy felhozzák az Úrnak, Izrael Istenének ládáját. A leviták a vállukon hozták a ládát rudakon, ahogy Mózes az Úr parancsára elrendelte. Dávid megparancsolta a leviták vezetőinek, hogy állítsák sorba testvéreiket, az énekeseket – hangszerekkel, hárfákkal, citerákkal és cintányérokkal fölszerelve –, és hallassanak örömrivalgást. A leviták odaállították Hemánt, Joel fiát, testvérei közül Aszafot, Berechjahu fiát, s testvéreik, Merári fiai közül Etánt, Kusajahu fiát; melléjük a második helyre testvéreiket: Zecharjahut, Jaaziel fiát; Semirámotot, Jechielt, Unnit, Eliábot, Benaját, Maazejahut, Mattitjahut, Eliflehut, Miknejahut, Obed-Edomot, Jejelt, a kapuőröket. Az énekeseknek, Hemánnak, Aszafnak és Etánnak a cintányért kellett verniük. Zecharjahu, Jaaziel, Semirámot, Jechiel, Unni, Eliáb, Maazejahu és Benaja csomózott hárfán játszottak kíséretül, Mattitjahu, Eliflehu, Miknejahu, Obed-Edom, Jejel és Azaszjahu meg nyolchúrú citerán. Kenanjahu volt a leviták vezetője az átvitelkor. Jártas volt Isten tanításában és hirdette. Berechja és Elkána voltak az őrök a láda előtt. A papok, Sebanjahu, Josafát, Natániel, Amazaj, Zecharjahu, Benajahu és Eliezer fújták a harsonákat az Isten ládája előtt. Obed-Edom és Jehija voltak az őrök a láda mögött.
Az átvitel szertartása.
Dávidot, Izrael véneit, és az ezres csoportok vezetőit, akik eljöttek, hogy az Úr ládáját Obed-Edom házából elhozzák, nagy öröm töltötte el. Mivel Isten megsegítette a levitákat, akik az Úr szövetségének ládáját vitték, föláldoztak hét bikát és hét kost. Dávid bisszuspalástot viselt, s táncot lejtett; ugyanígy tettek a leviták is, akik a ládát vitték, valamint az énekesek és Kenanja, aki az átvitelt irányította. Dávid vászonefodot viselt. Egész Izrael kísérte az Úr szövetségének ládáját örömujjongás és harsonazengés közepette, trombitaszó, cintányér, hárfa és citera kíséretében. Amikor az Úr szövetségének ládája Dávid városába érkezett, Michal, Saul lánya kinézett az ablakon. Meglátta Dávid királyt, amint táncolt s ujjongott, s megvetette érte szívében.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
32 (31). ZSOLTÁR
32 (Tanítóköltemény – Dávidtól.) Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága. Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság. Ameddig hallgattam, velőmig sorvadoztam, sóhajtozásomnak nem volt vége. Kezed súlyosan rám nehezedett nappal és éjjel. Szívem olyan volt, mint a föld a tűző napon. De akkor megvallottam neked bűnömet, nem rejtegettem tovább vétkemet. Így szóltam: „Az Úrhoz megyek és megvallom gonoszságomat!” S te eltörölted adósságom, megbocsátottad bűnömet. Ezért imádkozzék hozzád minden igaz, a szorongattatás idején! Hiába tör be a vizek áradata, nem éri el. Te vagy menedékem, megmentesz a félelemtől, s körülveszel a szabadulás dalaival. Értelmet adok neked, megtanítalak az útra, amelyen járnod kell. Tanácsot adok neked, s szemem rajtad nyugszik: Ne legyetek olyanok, mint a ló és öszvér, értelem híján, úgyhogy kedvük ellenére fékkel és kantárral kell őket kényszeríteni, [különben nem közelednek]! A bűnöst sokféle szenvedés éri, de aki az Úrban remél, azt fenntartja irgalma. Vigadjatok az Úrban igazak és örüljetek, ujjongjatok mindnyájan, tiszta szívűek!
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Minden fejezet...
1 0