Kis türelmet

AscensionPress 365 napos terv - 106. nap

Királyság kora, 1Sam9-10, Zsolt50


Saul és apja szamarai.
9 Akkoriban élt Benjamin fiai közt egy Kis nevű ember; Abiel fia volt, Ceror fiáé, (aki) Bechoratnak volt a fia, egy Benjamin törzséből való, jómódú embernek, Afiachnak a fiáé. Volt egy élte virágjában levő, Saul nevű daliás fia. Izrael fiai közt nem volt nála daliásabb: egy fejjel magasabb volt mindenkinél. Történt, hogy Kisnek, Saul apjának elkóboroltak a nőstény szamarai. Ezért Kis azt mondta fiának, Saulnak: „Végy magad mellé egy szolgát, aztán kelj útra. Menj, és keresd meg a nőstény szamarakat!” Átkutatták Efraim egész hegyvidékét és bejárták Salisa egész környékét, de nem találták őket. Aztán átkutatták Saalim vidékét, de ott sem voltak. Most Benjamin területét járták be, de nem akadtak rájuk. Amikor Cuf vidékére értek, Saul azt mondta szolgájának, aki elkísérte: „Gyere, térjünk vissza, mert atyám már nem a nőstény szamarak miatt, hanem miattunk kezd el aggódni.” De az így felelt: „Ott a városban él Istennek egy embere, tekintélyes ember, amit csak mond, az mind valóra válik. Menjünk el hozzá, hátha útbaigazít abban a dologban, amelyben járunk.” Saul erre azt mondta szolgájának: „Ha netán elmennénk, ugyan mit vinnénk annak az embernek. A kenyér kifogyott tarisznyánkból, ajándék nincs nálunk, hogy felajánlhatnánk Isten emberének. Mit adhatnánk hát neki?” Ám a szolga megfelelt Saulnak, e szavakkal: „Nézd, még van egy negyed sékel ezüstöm. Ezt adom oda Isten emberének, hogy adjon nekünk útbaigazítást.” „Helyes a beszéded – válaszolta Saul. – Gyere hát, menjünk!” Így elmentek abba a városba, ahol Isten embere élt.
Saul találkozik Sámuellel.
Amikor a városhoz vivő emelkedőn felfelé tartottak, lányokkal találkoztak, akik vizet mentek meríteni. Megkérdezték tőlük: „Otthon van a látóember?” – Hajdan, amikor az Istent mentek megkérdezni, ezt mondták Izraelben: „Gyertek, menjünk a látóemberhez!” Mert akit mostanság prófétának hívnak, azt régen látóembernek mondták. – „Igen – felelték nekik –, erre van, előttetek. Épp most érkezett meg a városba, mert ma nagy áldozati lakomát tart a nép a magaslaton. Ha betértek a városba, még itt éritek, mielőtt fölmenne a magaslatra az áldozati lakomára. Mert a nép addig nem kezd el enni, amíg ő ott nincs. Ő áldja meg ugyanis az áldozatot, s csak azután esznek a meghívottak. Menjetek hát, mert most még épp találkozhattok vele.” Fölmentek hát a városba. De épp amikor beléptek a kapun, szembejött velük Sámuel –, a magaslati hely felé tartott. Az Úr egy nappal azelőtt, hogy Saul megérkezett, ezt a kinyilatkoztatást adta Sámuelnak: „Holnap ebben az időben küldök neked Benjamin hegyvidékéről egy embert. Azt kend föl népem, Izrael fejedelmévé. Ő fogja majd népemet a filiszteusok kezéből kiszabadítani. Láttam ugyanis népem nyomorúságát, jajszavuk felhatolt hozzám.” Amikor Sámuel észrevette Sault, az Úr nyomban tudtára adta: „Ez az az ember, akiről beszéltem neked. Ő uralkodjék népem fölött.” Akkor Saul ott a kapuban odalépett Sámuelhez és megszólította: „Mondd, hol van a látóember háza?” Sámuel így felelt Saulnak: „Én vagyok a látóember. Kísérj fel a magaslatra. Ma velem kell ennetek. Holnap reggel aztán elmehettek, de előbb mindent megmondok neked, ami a szívedet nyomja. Ami a nőstény szamarakat illeti, amelyek három nappal ezelőtt elkóboroltak, miattuk ne aggódj, előkerültek. Egyébként kié lesz Izrael egész gazdagsága? Hát nem a tiéd és atyád házáé?” Saul ezt válaszolta: „Hát nem Benjamin fiai közül való vagyok, Izrael legkisebb törzséből? És nemzetségem nem a legkisebb-e Benjamin törzsében? Miért mondasz hát ilyeneket nekem?” Sámuel magával vitte Sault és szolgáját, a csarnokba vezette őket, és megtisztelő helyet jelölt ki nekik a vendégek közt, akik közül már vagy harmincan ott voltak. Aztán így szólt Sámuel a szakácshoz: „Hozd ide azt a darabot, amelyre azt mondtam neked, hogy tedd félre.” Erre a szakács odavitte a combot és a zsíros fartőt, és Saul elé tette. Sámuel így szólt: „Nézd, eléd teszik, amit félretettek. Egyél…!” Így evett azon a napon Saul együtt Sámuellel. Amikor a magaslatról visszatértek a városba, szállást csináltak Saulnak a tetőn. És nyugalomra tért.
Saul fölkenése. Amikor megvirradt, Sámuel felszólt Saulnak a tetőre: „Kelj föl, hogy elkísérhesselek!” Saul fölkelt, és mind a ketten elmentek, ő és Sámuel.
Amikor a város határához értek, Sámuel így szólt Saulhoz: „Mondd a szolgádnak, hogy menjen előre, te meg maradj itt, hogy tudtodra adhassam az Isten szavát.” 10 Erre Sámuel fogta az olajosszarut, a fejére öntötte, megcsókolta, és azt mondta: „Ezzel fölkent az Úr örökrésze fejedelmévé. Uralkodj az Úr népe fölött, és szabadítsd ki környező ellenségei kezéből. Ez lesz neked a jel arra, hogy az Úr fölkent örökrésze fejedelmévé: Ha most tovább mész, Benjamin határánál, Ráchel sírjánál… találkozol két emberrel. Ezt fogják neked mondani: A nőstény szamarak, amelyeknek keresésére indultál, előkerültek. Nézd, atyád a nőstény szamarakat már el is felejtette, miattatok azonban aggódik és kérdezi: Mit tegyek fiamért? Ha onnét tovább mész és a Táboron a tölgyeshez érsz, ott három emberrel találkozol, akik Isten városa, Bétel felé tartanak majd. Az egyik három kecskegidát visz, a másik három kenyeret és a harmadik egy tömlő bort. Üdvözölnek és odanyújtanak neked két kenyeret – fogadd el a kezükből. Aztán Isten Gibeájába érsz [ott lakik a filiszteusok helytartója]. Amikor belépsz a kapun, egy sereg prófétával találkozol, akik a magaslatról jönnek lefelé. Előttük zeng majd a hárfa, a dob, a furulya és a cintányér, ők maguk meg prófétai révületben lesznek… Akkor az Úr lelke rád száll, úgyhogy te is prófétai révületbe esel és más emberré változol. Ha ezek a jelek megjelennek, vidd végbe, amihez erőt érzel magadban. Mert veled van az Isten. Menj hát le előre Gilgalba, s majd én is lemegyek hozzád az égőáldozatot és a közösség áldozatát bemutatni. Hét napig kell rám várnod, míg elmegyek hozzád és tudtodra adom, mit kell tenned.”
Saul hazatérése.
Mihelyt megfordult, hogy Sámuelt elhagyja, Isten kicserélte a szívét, és a jelek is mind megjelentek azon a napon. Amikor onnét Gibeába értek, lám, egy sereg próféta jött velük szembe, s leszállt rá az Isten lelke, úgyhogy ő is prófétai révületbe esett. Amikor azok, akik korábban ismerték, látták, hogy a prófétákkal együtt ő is jövendöl, az emberek így szóltak egymáshoz: „Mi történt Kis fiával? Saul is a próféták közt van?” Az egyikük megjegyezte: „És ki az apja?” Ezért keletkezett ez a szólásmondás: „Saul is a próféták közt van?” Amikor a prófétai révület megszűnt, hazament. A nagybátyja megkérdezte tőle és szolgájától: „Hol jártatok?” „A nőstény szamarakat kerestük – felelte –, de amikor láttuk, hogy nincsenek sehol, elmentünk Sámuelhez.” Sault nagybátyja megkérte: „Beszéld el, mit mondott nektek Sámuel.” Saul ezt válaszolta nagybátyjának: „Tudtunkra adta, hogy a nőstény szamarak előkerültek.” Hanem amit a királyságról mondott neki Sámuel, arról nem szólt semmit.
Sault sorsolással királlyá választják.
Ekkor Sámuel összehívta a népet az Úr elé Micpába, és így szólt Izrael fiaihoz: „Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Kivezettem Izraelt Egyiptomból és kiszabadítottalak benneteket az egyiptomiaknak és minden királynak a hatalmából, aki csak szorongatott titeket. Mégis, ma elvetettétek Isteneteket, aki kiszabadított benneteket minden veszedelemből és szorongattatásból, és kijelentettétek: Nem, adj nekünk királyt! Rajta hát, járuljatok az Úr elé törzseitek és nemzetségeitek rendjében.” Ekkor Sámuel minden törzset előléptetett, és a sorsvetés Benjamin törzsére esett. Most a nemzetségek szerint léptette elő Benjamin törzsét, és a sorsvetés Matri nemzetségére esett. Amikor Matri nemzetségének tagjait léptette elő, egymás után, a sorsvetés Kis fiára, Saulra esett. Keresték, de nem találták sehol. Megkérdezték újra az Urat: „Eljött ide az az ember?” Az Úr azt felelte: „Igen, a málhák közt rejtőzik.” Odasiettek és előhozták onnét. Amikor a nép körébe lépett, egy fejjel magasabb volt mindenkinél. Ekkor Sámuel így szólt az egész néphez: „Nézzétek, akit az Úr kiválasztott, ahhoz hasonló nincs közöttetek.” A nép ujjongott és felkiáltott: „Éljen a király!” Ezután Sámuel kihirdette az egész népnek a királyság törvényét, bevezette egy könyvbe és az Úr elé tette. Aztán hazaküldte a népet, mindenkit a maga otthonába. Saul is hazament Gibeába. A bátrabbak, akiknek a szívét Isten megérintette, mellészegődtek. Néhány semmirekellő azonban így beszélt: „Ugyan mit segíthet ez rajtunk?” S lenézték és nem vittek neki ajándékot.
Előző nap Olvasási terv Következő nap
50 (49). ZSOLTÁR. AZ IGAZI ISTENTISZTELET
50 (Aszaf zsoltára.) Az Úr, az istenek Istene szólt, felszólította a földet napkelettől napnyugatig. Sionból, szépsége koronájából ragyog az Úr, Istenünk eljött, nem hallgat többé. Emésztő tűz jár előtte, körülötte viharok tombolnak. Felhívja az eget, szólítja a földet, így tart ítéletet népe fölött: „Gyűjtsétek körém enyéimet, akik az áldozatban velem szövetségre léptek! Az egek hirdetik igazságosságát, Isten maga tart ítéletet. Halld meg, népem, beszélni fogok, Izrael, ellened tanúskodom. Perbe szállok veled és szemed elé tárom (vétkeidet), én az Isten, a te Istened. Nem áldozatod miatt feddlek meg, égőáldozataidat látom szüntelen. Nem tulkot akarok elvenni házadból, sem kecskebakot a nyájadból. Hiszen az erdő minden állata enyém, éppúgy, mint hegyeim ezernyi vadja. Ismerem az ég minden madarát, s mi a réten mozog, azt is ismerem. Ha éheznék, nem szorulnék rád, enyém a földkerekség egész teljessége. Talán a tulkok húsát eszem, vagy a bakok vérét iszom? A dicséret áldozatát vidd az Úr elé, s váltsd be fogadalmad a Fölséges előtt! Akkor kiálts hozzám a csapások napján, megmentelek és te áldani fogsz.” De a gonoszokhoz így beszél az Isten: „Törvényeimet miért sorolgatod, miért emlegeted szövetségemet? Te, aki gyűlölöd a fegyelmet, és megveted szavamat. Ha tolvajt láttál, hozzászegődtél, a házasságtörővel szövetkeztél. Szád féktelenül szórta a gonoszságot, nyelved ontotta az álnokságot. Leültél és szidtad testvéreidet, anyád fiát gyalázattal illetted. Ezt művelted, és én hallgassak? Vélted, hogy hozzád hasonló vagyok? Ti, akik megfeledkeztek Istenről, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket. Aki tisztel engem, az a hódolat áldozatát hozza! Az egyenes lelkűeknek megadom, hogy lássák Isten üdvösségét.”
Előző nap Olvasási terv Következő nap
Minden fejezet...
1 0