Kis türelmet
11 Nyisd ki kapuid, Libanon, cédrusaid hadd eméssze meg a tűz! [Jajgass, cédrus, mert ledőlt a cédrus: elestek a hatalmasok.] Jajgassatok Básán tölgyei, mert kivágták a járhatatlan erdőt. Pásztorok jajgatása hallik: mert kiszáradtak a dús legelők. Bömbölnek az oroszlánkölykök, mert elpusztult a Jordán dicsősége!
A két pásztor.
Így szólt hozzám az Úr: Legeltesd ezeket a leölésre szánt juhokat! Azok, akik megvásárolták, büntetlenül öldösik őket. Akik meg eladták, azok így szólnak: „Áldott az Isten! Lám, meggazdagodtam!” És pásztoraik is kíméletlenül bánnak velük. [Én sem fogom többé kímélni az ország lakóit! – mondja az Úr. Inkább kiszolgáltatok minden embert a szomszédjának és a királynak. Feldúlják az országot, és nem szabadítom ki őket a kezükből.] Hozzá is láttam, hogy legeltessem a leölésre szánt nyájat a kereskedőknek. Két botot vittem magammal. Az egyiket elneveztem „Kegyelem”-nek, a másikat meg „Egység”-nek. Elkezdtem tehát legeltetni a juhokat. Egy hónap alatt három pásztort űztem el, keserűség fogta el a lelkem miattuk, és ők is megvetettek. Ekkor azt mondtam: „Nem legeltetlek tovább benneteket! Aki meg akar halni, csak haljon meg, aki el akar pusztulni, csak pusztuljon ki. Akik pedig megmaradnak, egyék meg egymás húsát.” Ezzel megfogtam a „Kegyelem” nevű botomat és széttörtem, hogy felbontsam a szövetséget, amelyet az Úr kötött minden néppel. Így fel is bomlott azon a napon. A kereskedők, akik figyeltek, megtudták, hogy ez az Úr szava. Így szóltam hozzájuk: „Ha jónak látjátok, fizessétek meg a béremet; ha nem, akkor csak maradjon.” Erre kimérték béremet: harminc sékel ezüstöt. Az Úr ekkor azt mondta nekem: „Dobd be a kincstárba azt a szép bért, amennyit érek nekik!” Fogtam hát a harminc sékel ezüstöt, és bedobtam az Úr házának kincstárába. Azután eltörtem a másik botomat is, amelynek „Egység” volt a neve, hogy megszüntessem a testvéri egységet Júda és Izrael között. Az Úr ismét szólt hozzám: „Végy magadhoz olyan felszerelést, mint az esztelen pásztoré. Mert, nézd, az országban esztelen pásztort támasztok: nem keresi, ami elveszett, nem kutat a tévelygő után, nem gyógyítja a sebesültet, nem támogatja a kimerültet, hanem megeszi a kövér állatok húsát, és letépdesi a körmüket. Jaj a gonosz pásztornak, aki magára hagyja a nyájat! Érje utol a kard a kezét, meg a jobb szemét! Száradjon el a karja egészen, vakuljon meg a szeme teljesen!”
Jeruzsálem szabadulása és megújulása.
12 Jövendölés. Az Úr szava Izraelről. Ezt mondja az Úr, aki kifeszítette az egeket, megvetette a föld alapjait, és aki lelket alkotott az emberbe. Lám, Jeruzsálemet mámorító serleggé teszem minden környező nemzet számára… Azon a napon Jeruzsálemet kővé teszem, amelyet föl kell emelni a többi népnek. Aki föl akarja emelni, az mind megszakad. [És a föld minden népe egybegyűlik ellene.] Azon a napon – mondja az Úr – rémülettel sújtok minden lovat, és tébollyal minden lovast. [Júda házára nyitott szemmel tekintek.] Vaksággal sújtom a népnek minden lovát. Akkor így szólnak majd szívükben Júda törzsei: „Jeruzsálem lakóinak Istenükben, a Seregek Urában van az erejük.” Azon a napon olyanná teszem Júda törzseit, mint a forró serpenyő a fadarabok tetején, és mint az égő csóva a szalmában: jobb felé is, bal felé is minden népet körös-körül megéget. De Jeruzsálem megmarad a maga helyén. Az Úr először Júda sátrait menti meg, hogy Dávid házának dicsősége és Jeruzsálem lakóinak dicsősége ne múlja felül Júdáét. Azon a napon az Úr védelmébe veszi Jeruzsálem lakóit. Azon a napon még a botladozó is olyan lesz közöttük, mint Dávid, és Dávid háza, mint az Isten [mint az Úr angyala] fog állni az élükön. Azon a napon hozzálátok, és mind kiirtom azokat a népeket, amelyek Jeruzsálem ellen kivonulnak. Dávid házára és Jeruzsálem lakóira kiárasztom a jóindulat és az imádság lelkét. Arra emelik majd tekintetüket, akit átszúrtak; gyászolják, mint az egyszülött fiút szokás, megsiratják, mint az elsőszülöttet. Azon a napon olyan nagy gyász lesz Jeruzsálemben, mint Hadad-Rimmon gyásza Megiddó mezején. Gyászolni fog az ország, gyászolni fog minden törzs: Dávid házának törzse és külön az asszonyok; Nátán házának törzse és külön az asszonyok; Lévi házának törzse és külön az asszonyok; Simi házának törzse és külön az asszonyok; és az összes többi törzs, külön-külön és asszonyaik is külön. 13 Azon a napon forrás fakad Dávid háza és Jeruzsálem lakói számára, hogy megtisztuljanak a bűntől és a tisztátalanságtól. Azon a napon – mondja a [Seregek] Ura – kiirtom a bálványok nevét az országból, úgyhogy nem is említik őket többé. Kiirtom az országból a prófétákat és a tisztátalanság lelkét is. Ha valaki jövendölni akar, a szülei, az apja és az anyja azt mondja majd neki: Nem maradhatsz életben, mert hazugságot beszéltél az Úr nevében. Ezért amikor jövendöl, a szülei, az apja és az anyja átszúrják. Azon a napon minden próféta szégyelli majd a látomását. Nem öltenek zsákruhát, hogy hazudjanak, hanem azt mondja mindegyikük: „Nem vagyok próféta! Földműves vagyok, földem van gyeremekkorom óta.” Ha akkor valaki megkérdezi tőle: „Mik ezek a sebek a testeden?”, azt feleli: „Ezeket barátaim házában szereztem.”
A megszemélyesített kard: az új nép
Kelj fel, kard, pásztorom és társam ellen – mondja a Seregek Ura. Lesújtok a pásztorra, és szétszélednek a juhok: kezem a gyöngék ellen fordul. Ezen az egész földön – mondja az Úr – két rész elpusztul [és elvész], a harmadik rész megmarad. Ezt a harmadik részt tűzbe vetem, és kiégetem, amint az ezüstöt is kiégetik; megtisztítom őket, amint az aranyat is megtisztítják. S majd segítségül hívja nevemet, én pedig meghallgatom, és azt mondom: „Ez az én népem!” Ő meg azt mondja: „Az Úr az én Istenem!”
Titokzatos küzdelem az utolsó időben. Jeruzsálem dicsősége.
14 Nézd, elérkezik a nap az Úr számára, amikor szétosztják zsákmányodat. Az Úr minden népet harcba gyűjt Jeruzsálem ellen. Elfoglalják a várost, kifosztják a házakat, meggyalázzák az asszonyokat. A város fele fogságba megy. A lakosság másik részét azonban nem űzik el a városból. Akkor az Úr kivonul és harcba száll: harcolni fog a népek ellen, amint háború idején szokás harcolni. Lába azon a napon az Olajfák hegyére hág, amely Jeruzsálemmel szemben áll, keletre, s az Olajfák hegye középen kelet-nyugati irányban kettéválik, úgyhogy egy igen mély völgy keletkezik. A hegy egyik fele északra, a másik fele dél felé húzódik vissza. A Hinnom völgye pedig beomlik Goától a Jasolig. Beomlik úgy, amint már Uzijának, Júda királyának idejében is beomlott a földrengés következtében. Az Úr, a te Istened pedig bevonul, és vele együtt a szentek is, mindnyájan. Azon a napon nem lesz többé sem hideg, sem fagy. Csodálatos nap lesz – csak az Úr ismeri. Nem lesz nappal és nem lesz éjjel; és este is világos lesz. Azon a napon élő víz fakad Jeruzsálemben. Az egyik fele a keleti tenger felé, a másik fele a nyugati tenger felé folyik: télen és nyáron így lesz. Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen, és az ő neve lesz az egyetlen. Az egész ország síkság lesz. Gebától egészen Rimmonig, amely a Negeben van. Jeruzsálemet magasra emelik, de minden a maga helyén marad. Benjamin kapujától az Első-kapu tájékáig, vagyis a Vártorony kapujáig, valamint Hananeel tornyától a királyi sajtóig mindenütt lakni fognak benne. Átok nem sújt többé semmit; biztonságban élnek majd Jeruzsálemben. Ez lesz a csapás, mellyel az Úr minden népet sújt, amiért Jeruzsálem ellen harcolt. Szétmállik a testük még amikor lábon járnak, szétmállik a szemük a gödrében, szétmállik a nyelvük a szájukban. Ugyanez a csapás sújtja a lovakat és az öszvéreket, a tevéket és a szamarakat is, és minden állatot, amely a táborukban lesz. Azon a napon nagy rémületet támaszt köztük az Úr: mindenki megragadja a másik kezét, és kezet emelnek egymásra. Júda is küzd majd Jeruzsálemben. Minden körülöttük élő népnek összehordják a kincsét: aranyat, ezüstöt és tömérdek ruhát. Aki életben marad azokból a népekből, amelyek felvonultak Jeruzsálem ellen, évről évre feljön és leborul a Király, a Seregek Ura előtt, és megünnepli a sátoros ünnepet. S azoknak, akik a föld nemzetségei közül nem jönnek fel Jeruzsálembe, hogy leboruljanak a Király, a Seregek Ura előtt, nem esik majd eső. Ha Egyiptom népe nem vonul és nem jön fel, ugyanaz a csapás sújtja őket, amellyel az Úr azokat a nemzeteket fogja sújtani, amelyek nem jönnek fel, hogy megünnepeljék a sátoros ünnepet. Így bűnhődik Egyiptom, és így bűnhődik minden nép, amely nem jön fel, hogy megünnepelje a sátoros ünnepet. Azon a napon még a lovak csengőjére is ez lesz írva. „Az Úr szent tulajdona.” Az Úr templomában pedig olyanok lesznek az edények, mint a csészék az oltár előtt. Minden edény, ami csak Jeruzsálemben és Júdában lesz, a Seregek Urának szent tulajdona lesz. Azok, akik áldozatot akarnak bemutatni, eljönnek, vesznek belőlük, és főznek bennük. Nem lesznek többé kereskedők a Seregek Urának templomában azon a napon.

Minden fejezet...
1 0