1111 Mentek, míg a Ninivével átellenben fekvő Kaszerin közelébe nem értek. 22 Akkor azt mondta Ráfael: „Tudod, milyen állapotban hagytuk otthon apádat. 33 Menjünk előre, tegyük rendbe a házat, s feleséged a többiekkel majd utánunk jön.” 44 El is mentek mind a ketten. [Azt is meghagyta neki az angyal, hogy az epét vigye magával], a kutya meg ment utánuk. 55 Anna csak ült és az utat kémlelte, nem jön-e a fia. 66 Egyszer csak megpillantotta, amint közeledett, és azt mondta az apának: „Nézd csak, jön a fiad meg az a férfi, aki elment vele.” 77 Ráfael így szólt Tóbiáshoz, mielőtt még odaért volna apjához: 88 „Tudom, hogy megnyílik apád szeme. Kend a hal epéjét a szemére. Az orvosság majd csípi és fehér hártyát választ le a szeméről. De visszanyeri a látását és meglátja a napvilágot.” 99 Az anyja odafutott, a fia nyakába borult, és így szólt hozzá: „Csakhogy újra láthatlak! Most már akár meg is halhatok.” És sírt. 1010 Tobit is fölkelt. Megbotlott, de azért ki tudott menni a kapun. Ekkor Tóbiás odasietett hozzá 1111 [kezében vitte a hal epéjét]. Ráfújt a szemére, és átölelve így szólt hozzá: „Bízzál atyám!” Aztán bekente (a szemét) az orvossággal, megvárta, míg hat, 1212 majd mind a két kezével kivett egy-egy hártyát a szeme sarkából. 1313 Ekkor apja a nyakába borult. 1414 Sírva mondta: „Látlak, fiam, szemem fénye!” Majd így folytatta: „Áldott legyen az Isten. Áldott legyen hatalmas neve. Áldott legyen minden angyala. Áldott legyen a neve mindörökké. 1515 Mert megfenyített, de meg is könyörült rajtam. Íme, látom fiamat, Tóbiást.” Tóbiás belépett a házba, és fennhangon dicsőítette az Istent nagy örömében. Aztán szép sorjában elbeszélte apjának, milyen szerencsés volt az útja: meghozta a pénzt, feleségül vette Ráguel lányát, Sárát, ő is jön nemsokára, közel van Ninive kapujához. 1616 Ekkor Tobit kiment Ninive kapujához a menye elé nagy örömmel és Istent magasztalva. A niniveiek nagyot néztek, amikor látták, hogy vezető nélkül jár-kel, éppen úgy, mint azelőtt. 1717 Tobit elmondta nekik, hogy Isten megkönyörült rajta és megnyitotta a szemét. Amikor Tobit közel ért Sárához, fiának, Tóbiásnak a feleségéhez, áldást mondott rá, ezekkel a szavakkal: „Isten hozott, lányom! Legyen áldott atyád, legyen áldott az én Tóbiás fiam, s légy áldott te is lányom! Isten hozott otthonodba, (legyen részed) örömben és áldásban. Lépj be, lányom!” Azon a napon Ninivében minden zsidó ünnepelt, és unokatestvérei – Achikár és Nádáb – is eljöttek, hogy részt vegyenek Tobit örömében.