3711 Jákob azon a földön lakott, amelyen atyja mint jövevény tartózkodott Kánaán földjén.
IV. JÓZSEF TÖRTÉNETE
József és testvérei.
22 Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak. 33 Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki. 44 Mikor bátyjai látták, hogy jobban szereti, mint összes többi fiát, meggyűlölték, és nem tudtak vele barátságos szót váltani. 55 Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek. 66 Így szólt hozzájuk: „Hallgassatok ide, milyen álmot láttam. 77 Kévét kötöttünk a mezőn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém előtt.” 88 Testvérei így válaszoltak: „No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?” Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyűlölték. 99 Más alkalommal újra álmot látott, s azt is elmondta bátyjainak. Így szólt: „Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak előttem.” 1010 Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: „Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?” 1111 Bátyjai féltékenyek lettek rá, apja ellenben megjegyezte magának a dolgot.
Józsefet eladják.
1212 Amikor bátyjai elmentek, és apjuk juhait Szichemben legeltették, 1313 Izrael ezt mondta Józsefnek: „Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk.” „Készen vagyok” – felelte. 1414 Akkor ezt mondta neki: „Menj, és nézz utána, hogy bátyáid és a nyájak jól vannak-e, s hozz nekem hírt róluk.” Így elküldte Hebron völgyéből, s ő Szichembe érkezett. 1515 Amikor a mezőn bolyongott, egy ember találkozott vele, s megkérdezte: „Mit keresel?” 1616 „Bátyáimat keresem – felelte –, mondd meg, hol legeltetnek?” 1717 A férfi így válaszolt: „Elmentek innét, hallottam, amikor mondták: menjünk Dotainba.” József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta őket. 1818 Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg. 1919 Így szóltak egymáshoz: „Nézzétek, ott jön az álomlátó. 2020 Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból.” 2121 Mikor Ruben ezt meghallotta, igyekezett kimenteni kezükből, és így szólt: „Ne vegyük el az életét.” 2222 Ruben még azt mondta nekik: „Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá.” (Ezt mondta), mert ki akarta menteni kezükből és vissza akarta küldeni apjához. 2323 Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt, 2424 őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne. 2525 Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék. 2626 Júda így szólt testvéreihez: „Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk? 2727 Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk.” Testvérei hallgattak rá. 2828 Amikor tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet 20 ezüstért az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet. 2929 Amikor Ruben később ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját, 3030 visszament testvéreihez és így szólt: „A fiú már nincs ott, mitévő legyek?” 3131 Ők azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották. 3232 Azután a ruhát elküldték, apjukhoz vitették és ezt üzenték: „Találtuk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e vagy nem?” 3333 Amikor az meglátta, felkiáltott: „Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!” 3434 Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípője köré és hosszú ideig gyászolta fiát. 3535 Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: „Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba.” Így siratta őt az apja. 3636 A midiániták pedig eladták őt Egyiptomban Potifárnak, a fáraó egyik kincstárnokának, az őrség parancsnokának.
Júda és Támár története.
3811 Ebben az időben Júda elköltözött testvéreitől, és sátrát egy Hira nevű adullámi embernél ütötte fel. 22 Ott meglátta az egyik kánaánitának, Suának a lányát. Feleségül vette és vele élt. 33 Az fogant és fiút szült, akit Ernek nevezett. 44 Másodszor is fogant, fiút szült, s Onannak nevezte. 55 Majd ismét szült egy fiút, s Selának nevezte. Keszibben tartózkodott, amikor ezt szülte. 66 Júda az elsőszülött Er számára egy Támár nevű feleséget vett. 77 Ő azonban, Júda elsőszülöttje bűnös volt Isten szemében, ezért Isten elvette életét. 88 Júda azt mondta Onannak: „Élj bátyád feleségével, teljesítsd vele szemben a sógori kötelességet, s így gondoskodj utódról bátyád számára.” 99 Mivel Onan tudta, hogy az utód nem az övé lesz, azért valahányszor együtt volt bátyja feleségével, magját a földre ontotta, nehogy utódot támasszon bátyjának. 1010 Istennek nem tetszett, amit művelt, azért ő is meghalt. 1111 Ezután Júda így szólt menyéhez, Támárhoz: „Térj vissza atyád házába, özvegyként, amíg a fiam, Sela, fel nem nő.” Arra gondolt ugyanis, hogy meghalhat az is, mint testvérei. Támár elköltözött és visszatért apja házába. 1212 Hosszabb idő elmúltával meghalt Sua leánya, Júda felesége. Júda a gyászidő letelte után elment barátjával, az adullámi Hirával Timnába a juhait nyírni. 1313 Mikor Támárnak megvitték a hírt: „Íme apósod Timnába jön a juhait nyírni”, 1414 letette özvegyi ruháját, fátyolt vett magára, befödte arcát és leült Enajim bejáratához, amely a Timna felé vezető úton van. Látta ugyanis, hogy Sela már felnőtt, mégse adták őt hozzá feleségül. 1515 Júda észrevette és rossz nőnek tartotta, mivel az arca el volt fedve. 1616 Odament hozzá az út szélére és megszólította: „Gyere, veled akarok hálni.” Nem tudta ugyanis, hogy a saját menye. Az így válaszolt: „Mit adsz, ha velem hálhatsz?” 1717 Küldök egy kecskebakot a nyájból” – felelte. Azt mondta: „Ha zálogot adsz, amíg azt elküldöd.” 1818 „Milyen zálogot adjak?” – kérdezte. Azt felelte: „A pecsétgyűrűdet a zsineggel és a botodat, amit a kezedben tartasz.” Neki adta, hált vele, és az teherbe esett. 1919 Azután felállt és elment, letette a fátyolt és újra felöltötte özvegyi ruháját. 2020 Júda adullámi barátjával elküldte a kecskebakot, hogy visszakapja a zálogot az asszonytól, de az már nem volt ott. 2121 Megkérdezte a helység embereit: „Hol van az a parázna nő, aki Enajimban az úton szokott ülni?” Azok ezt válaszolták: „Itt nem volt parázna nő.” 2222 Erre visszatért Júdához és mondta: „Nem találtam meg, s a helység emberei azt állították, hogy ott nem volt parázna nő.” 2323 Júda így felelt: „Akkor tartsa meg magának, csak ne legyünk gúny tárgyává. Elküldtem a kecskebakot, de nem találtad meg.” 2424 Mintegy három hónappal később jelentették Júdának: „A menyed félrelépett és paráznaság miatt teherbe esett.” Júda ezt mondta: „Vigyétek ki, meg kell égetni.” 2525 De amikor ki akarták vinni, elküldött apósához, s ezt üzente: „Attól a férfitól estem teherbe, akiéi ezek a holmik.” És folytatta: „Nézz csak utána, kié ez a pecsétgyűrű, ez a zsineg és ez a bot.” 2626 Amikor Júda meglátta a holmikat, így szólt: „Igaza van velem szemben: miért nem adtam fiamnak, Selának feleségül?” De többé már nem élt vele. 2727 Eljött a szülés ideje, és ikrek voltak méhében. 2828 Miközben szült, az egyik előre nyújtotta kezét. A bába vörös fonalat vett, a kezére kötötte és így szólt: „Ez jött ki elsőnek.” 2929 De az újra visszahúzta a kezét és testvére jött ki. Erre így szólt: „Mihez csinálsz magadnak nyílást?” – és Perecnek nevezték. 3030 Azután kijött a testvére, akinek kezén a vörös fonál volt. Őt Szeráchnak nevezték el.
József Egyiptomban.
3911 Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, Potifár, a fáraó egyik tisztviselője, a testőrség parancsnoka, egy egyiptomi ember vásárolta meg az izmaelitáktól, akik odavitték. 22 De az Úr Józseffel volt, s így minden sikerült neki. Urának, az egyiptominak a házában maradt. 33 Ura meglátta, hogy az Úr vele van és hogy az Úr sikerre segít mindent, amihez hozzáfog, 44 azért József kegyelmet talált szemében: neki kellett őt kiszolgálnia. Azután házának intézőjévé tette és egész vagyonát rábízta. 55 Attól az időtől kezdve, hogy vagyonának intézőjévé tette, az Úr József miatt megáldotta az egyiptomi házát. Az Úr áldása volt mindenen, ami a házban és a mezőn az övé volt. 66 Tehát egész vagyonát rábízta Józsefre, s nem törődött semmivel, csak az étellel, amit evett. József amellett szép külsejű és szép arcú volt. 77 A történtek után urának felesége szemet vetett Józsefre, és így szólt hozzá: „Hálj velem!” 88 Ő azonban vonakodott, s azt mondta ura feleségének: „Nézd, uram semmivel sem törődik mellettem a házban, egész vagyonát rám bízta. 99 Neki sincs ebben a házban nagyobb hatalma, mint nekem. Semmit sem vont meg tőlem, csak egyedül téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetnék el ilyen súlyos igazságtalanságot és hogyan vétkezhetnék Isten ellen?” 1010 Jóllehet naponta csábította Józsefet, az nem hallgatott rá, hogy vele háljon és hozzá adja magát. 1111 Amikor egyik nap bejött a házba dolgait intézni és a ház népe közül senki sem volt otthon, 1212 az megfogta a ruháját és így szólt: „Hálj velem!” De ő ruháját a kezében hagyta, elmenekült és kifutott. 1313 Az látva, hogy ruháját a kezében hagyta és elfutott, 1414 összehívta házanépét, s ezt mondta nekik: „Na lássátok! Idehozott nekünk egy hébert, hogy erőszakoskodjon velünk. Hozzám jött, hogy velem háljon, de én hangosan kiabáltam. 1515 Mikor hallotta, hogy hangosan kiabálok, itthagyta ruháját mellettem, elmenekült, és kiszaladt.” 1616 És a ruhát magánál tartotta, míg a férje haza nem jött. 1717 Akkor elmondta neki a jelenetet és így szólt: „A héber szolga, akit a házba hoztál, idejött hozzám, hogy erőszakoskodjon velem. 1818 De mikor hangosan kiabáltam, itt hagyta ruháját mellettem, menekült, és kiszaladt.” 1919 Ura felesége szavának hallatára, hogy a rabszolga – úgymond – így tett vele, haragra gerjedt. 2020 Ura elfogatta Józsefet, s abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait őrizték. Ott maradt a börtönben. 2121 De az Úr Józseffel volt, és irgalmat gyakorolt vele. Feléje fordította a börtönfelügyelő jóindulatát. 2222 A felügyelő rábízta Józsefre az összes foglyot, aki csak a börtönben volt. Ami ott történt, annak az ő rendelkezése szerint kellett végbemenni. 2323 A börtönfelügyelő nem törődött többé semmivel, ami rá volt bízva. Az Úr vele volt, és amihez csak hozzáfogott, azt sikerre vezette.