JÁKOB FIAI: 37,1-50,26
József és testvérei 37 1Jákob pedig Kánaán földjén telepedett meg, ahol apja mint jövevény élt. Jákob nemzetségtörténete a következő.József tizenhét esztendős korában, még mint ifjú, a nyájat legeltette testvéreivel. Bilhának és Zilpának, apja feleségeinek fiai mellett volt. Egyszer valami igen nagy vétek miatt bevádolta testvéreit apjánál. Izrael ráadásul minden fiánál jobban szerette Józsefet, mert öregségében nemzette, ezért készíttetett neki egy tarka köntöst. Amikor testvérei látták, hogy apjuk őt minden fiánál jobban szereti, meggyűlölték, és egy jó szót sem tudtak szólni hozzá.
Történt ezenkívül, hogy álmot látott, és elbeszélte azt testvéreinek; és még jobban meggyűlölték őt. Azt mondta ugyanis nekik: »Halljátok álmomat, amelyet láttam: Azt álmodtam, hogy kévét kötöttünk a mezőn, az én kévém felemelkedett és egyenesen állt, a ti kévéitek pedig köréje álltak, és leborultak az én kévém előtt.« A testvérei azt felelték neki: »Talán a királyunk leszel, vagy uralmad alá kerülünk?« Ezek miatt az álmok és beszédek miatt még jobban meggyűlölték őt.
Egy másik álmot is látott, és azt is elbeszélte testvéreinek: »Azt láttam álmomban, hogy a nap, a hold és tizenegy csillag leborult előttem.« Amikor elbeszélte ezt apjának és testvéreinek, apja megdorgálta: »Mit jelent ez az álom, amelyet láttál? Talán én és anyád is a testvéreiddel együtt földig boruljunk előtted?« Irigykedtek ezért rá a testvérei, apja pedig némán fontolgatta magában a dolgot.
Amikor testvérei egyszer apjuk nyájait legeltetve Szíchemben tartózkodtak, Izrael azt mondta Józsefnek: »Testvéreid Szíchemben legeltetik a juhokat. Gyere, hadd küldjelek el hozzájuk!« Ő azt felelte: »Itt vagyok!« Izrael erre azt mondta neki: »Menj, nézd meg, rendben van-e minden a testvéreid és a juhok körül. Hozz nekem hírt arról, hogy mi van velük!« Elküldte tehát Hebron völgyéből, s ő el is jutott Szíchembe. Miközben a mezőn keresgélt, találkozott vele egy ember, és megkérdezte, mit keres. Ő azt felelte: »A testvéreimet keresem. Mondd meg nekem, hol legeltetik a nyájaikat!« Az ember erre azt felelte neki: »Elmentek innen, de hallottam, hogy azt mondták: ‘Menjünk Dótainba!’« József elment tehát a testvérei után, és Dótainban meg is találta őket.
18Amikor messziről meglátták, mielőtt még odaért volna hozzájuk, arra gondoltak, hogy megölik. Így szóltak ugyanis egymáshoz: »Itt jön az álomlátó! Gyertek, öljük meg, dobjuk egy régi vízverembe, és mondjuk azt, hogy fenevad tépte szét. Akkor majd meglátjuk, mit használnak neki az álmai!«
Amikor azonban Rúben meghallotta ezt, azon volt, hogy kiszabadítsa a kezükből, ezért így szólt: »Ne vegyétek el az életét! Ne ontsatok vért, inkább dobjátok ebbe a pusztai vízverembe, és őrizzétek meg tisztán a kezeteket!« Ezt csak azért mondta, mert ki akarta szabadítani a kezükből, és visszaadni atyjának. Így tehát, amikor odaért testvéreihez, azok tüstént lehúzták róla a tarka, bokáig érő köntöst, őt pedig beledobták a régi vízverembe, amelyben nem volt víz.
25Amikor aztán leültek enni, és föltekintve látták, hogy izmaelita vándorkereskedők jönnek arrafelé Gileádból, és fűszert, gyantát és mirhazsengét visznek tevéiken Egyiptomba. Júda ekkor azt mondta a testvéreinek: »Mi hasznunk, ha megöljük testvérünket, és a vérét eltitkoljuk? Jobb lesz, ha eladjuk az izmaelitáknak, és nem szennyezzük be a kezünket. Hiszen testünk és vérünk ő!« Testvérei hallgattak szavára, 28és amikor odaértek a mádiánita kereskedők, kihúzták a vízveremből, és eladták az izmaelitáknak húsz ezüstért. Azok elvitték Egyiptomba.
Így aztán, amikor Rúben visszatért a veremhez, nem találta a gyermeket. Erre megszaggatta ruháit, visszament testvéreihez, és így szólt: »Nincs meg a gyermek, jaj, hova legyek!« Azok pedig fogták a testvérük köntösét, belemártották egy levágott kecskegida vérébe, és ezekkel a szavakkal küldték el apjukhoz: »Ezt találtuk, nézd meg, a fiad köntöse-e vagy sem?«
Amikor apjuk megismerte, így szólt: »A fiam köntöse! Fenevad ette meg, vadállat falta fel Józsefet!« Aztán megszaggatta ruháit, szőrzsákba öltözött, és hosszú ideig gyászolta fiát. Bár a fiai mind összegyűltek, hogy enyhítsék apjuk bánatát, nem akart megvigasztalódni. Csak azt hajtogatta: »Gyászolva megyek el fiamhoz az alvilágba!« Az apja tehát szakadatlanul siratta.
A mádiániták pedig eladták Józsefet Egyiptomban Putifárnak, a fáraó udvari tisztjének, a testőrök kapitányának.
Júda családjának története 38 1Ebben az időben Júda lement testvéreitől, és betért egy Híra nevű adullámi emberhez. Ott meglátta egy Súa nevű kánaáni embernek a lányát, feleségül vette, és bement hozzá. Az fogant, fiút szült, és elnevezte Hernek. Aztán ismét gyermeket fogant az asszony, s a fiút, akit szült, elnevezte Onánnak. Harmadikat is szült: azt Selának nevezte el. Keszibben volt, amikor azt szülte.
6Júda egy Támár nevű feleséget adott elsőszülöttjének, Hernek. Her azonban, Júda elsőszülöttje gonosz volt az Úr színe előtt, és az Úr megölte. Júda ezért azt mondta Onánnak: »Menj be bátyád feleségéhez, és vedd el, hogy utódot támassz a bátyádnak!« Ő azonban, mivel tudta, hogy nem az ő számára születik a gyermek, amikor bement bátyja feleségéhez, a földre ontotta a magot, hogy a bátyja nevére ne szülessék gyermek. Ezért elveszítette őt az Úr, mivel utálatos dolgot cselekedett. Júda ekkor azt mondta a menyének, Támárnak: »Légy özvegyen az apád házában, amíg Sela fiam fel nem nő!« Attól félt ugyanis, hogy ez is meghal, mint bátyjai. Az asszony elment, és atyja házában lakott.
Sok nap múltával aztán meghalt Súa lánya, Júda felesége. Amikor Júda a gyász leteltével megvigasztalódott, Hírával, adullámi barátjával felment Támnába azokhoz, akik a juhait nyírták. Hírül vitték ekkor Támárnak, hogy az apósa Támnába megy a juhnyírásra. Erre ő levetette özvegysége ruháit, fátyolt öltött, és külsejét elváltoztatva leült a Támnába vivő út elágazásánál, Énaim kapujánál. Sela ugyanis felnövekedett már, mégsem kapta meg férjül. Amikor Júda meglátta, azt hitte róla, hogy parázna személy; eltakarta ugyanis az arcát. Odament tehát hozzá, és azt mondta: »Engedd meg, hogy lefeküdjek veled!« Nem tudta ugyanis, hogy a menye. Az így felelt: »Mit adsz nekem, ha lefekhetsz velem?« Ő azt mondta: »Küldök neked egy kecskegidát a nyájból.« Erre az így szólt: »Adj zálogot nekem, amíg megadod.« Júda megkérdezte: »Mit kérsz magadnak zálogul?« Az így felelt: »A gyűrűdet, a karkötődet és a botodat, amelyet kezedben tartasz.« Ő odaadta neki. Miután bement hozzá, az asszony fogant. Aztán felkelt, és elment, letette öltözékét, amelyet magára vett, majd újra felvette özvegysége ruháit.
Júda később elküldte a kecskegidát adullámi barátja által, hogy visszakapja a zálogot, amelyet az asszonynak adott. Mivel nem találta meg az asszonyt, megkérdezte annak a helységnek a férfiait: »Hol az az asszony, aki Énaimban az út elágazásánál üldögélt?« Azok mindannyian azt felelték: »Ezen a helyen sohasem volt parázna személy!« Erre visszatért Júdához, és azt mondta neki: »Nem találtam meg, és annak a helységnek az emberei is azt mondták nekem, hogy ott sohasem ült parázna személy.« Júda erre azt mondta: »Tartsa csak meg magának a zálogot; hazugsággal igazán nem vádolhat minket. Én elküldtem a gidát, amelyet ígértem, de te nem találtad meg.«
Három hónap múlva aztán jelentették Júdának: »Paráználkodott Támár, a menyed, és már meglátszik rajta, hogy viselős.« Júda erre azt mondta: »Vigyétek ki, és égessétek el!« Amikor azonban ki akarták vinni a büntetésre, ezt üzente az apósának: »Attól a férfitól fogantam, akié mindez: nézd meg, kinek a gyűrűje, karkötője és botja ez!« Az megismerte, amit odaadott és így szólt: »Igazabb ő, mint én, mert nem adtam oda őt Selának, a fiamnak!« Többé azonban nem ismerte meg őt.
27Amikor aztán a szülés elérkezett, ikrek voltak a méhében. A gyermekek szülése közben az egyik kidugta a kezét, mire a bába piros fonalat kötött rá, mondván: »Ez jön ki elsőnek.« De az visszahúzta a kezét, és a testvére született meg. Az asszony erre azt mondta: »Miért hasadt meg előtted a burok?« Ezért Fáresznek (azaz Szakadásnak) nevezte el őt. Aztán megszületett a testvére is, az, akinek a kezén a piros fonal volt; s ő elnevezte Zárának (azaz Napkeltének).
József szolgasága Egyiptomban 39 Józsefet tehát Egyiptomba vitték. Egy egyiptomi ember, Putifár, a fáraó udvari tisztje, a testőrség kapitánya vette meg az izmaelitáktól, akik odavitték. Az Úr azonban vele volt, úgyhogy mindenben szerencsés kezű ember lett, és bent lakott az ura házában. Ura nagyon jól tudta, hogy az Úr vele van, és mindent, amit csinál, sikeressé tesz a kezében. József tehát kegyelmet talált a gazdája előtt, és személyesen neki szolgált. Őt rendelte mindene fölé, rábízta a házát, átadta neki mindenét, így ő viselte gondját mindenének. Az Úr pedig megáldotta az egyiptomi házát Józsefért, és az Úr áldása volt annak minden vagyonán, házán és mezején egyaránt. Mindent, amije csak volt, József kezére bízott. Nem is volt annak semmi másra gondja, csak arra a kenyérre, amelyet megevett. József pedig szép termetű és csinos külsejű volt.
7Egy idő múlva szemet vetett Józsefre urának asszonya, és így szólt hozzá: »Hálj velem!« Ő azonban sehogysem állt rá erre a gonosz cselekedetre. Azt mondta neki: »Íme, a gazdám mindent rám bízott, azt sem tudja, mije van házában. Nincs semmi sem, ami ne lenne az én hatalmamban, vagy amit nekem át nem adott volna, rajtad kívül, aki a felesége vagy. Hogy tehetnék tehát ilyen gonoszságot, és hogyan vétkezhetnék Istenem ellen?« Hasonló szavakkal beszélt az asszony nap mint nap az ifjúhoz, de József visszautasította, hogy vele aludjon.
Történt azonban egy napon, hogy József bement a házba valami dolgot elintézni, amikor éppen senki sem volt odabenn. Ekkor az asszony megragadta a ruhája szélét, és azt mondta: »Feküdj le velem!« Ő azonban otthagyta a palástját, elfutott, és kiment. Amikor az asszony látta, hogy kezében hagyta ruháját és kifutott, összehívta házanépét, és így szólt: »Íme, héber legényt hoztak ide, hogy pajzánkodjon velünk! Bejött hozzám, hogy lefeküdjön velem! De amikor kiáltottam, és meghallotta a hangomat, itthagyta a palástját, amelyet megragadtam, és kifutott!« A palástot magánál tartotta tehát, és mihelyt hazajött a férje, megmutatta neki, ezekkel a szavakkal: »Bejött hozzám az a héber legény, akit idehoztál, hogy pajzánkodjon velem. Amikor azonban meghallotta, hogy kiáltok, itthagyta a palástját, amelyet megragadtam, és kiszaladt!«
Amikor a gazda meghallotta felesége szavát, nagyon megharagudott. Börtönbe vettette Józsefet, abba, amelyikben a király foglyait őrizték. Ott maradt tehát, bezárva.
József a börtönben Az Úr azonban Józseffel volt. Megkönyörült rajta, és kedvessé tette őt a főfoglár szemében, úgyhogy az József kezére bízta az összes foglyot, akiket a börtönben tartottak, és mindent, amit kellett, ő intézett. Nem is volt a főfoglárnak semmi gondja semmire sem, amit rábízott, mert az Úr vele volt, és sikerre vitte minden cselekedetét.
Jegyzetek
37,1 József története, egy kerek „novella” formájában. Általa kerül Izrael Egyiptomba, ahol majd néppé növekszik. A történet Józsefet mint ideális bölcs embert ábrázolja: elviseli az igazságtalanságot, és szüntelenül tapasztalja Isten vezetését és segítségét. Az egész történet kulcsmondata az 50,20-ban található.
37,18 A csaló Jákobot most a fiai is becsapják.
37,25 Az említett anyagokat füstölésre és illatszerkészítésre használták.
37,28 Húsz sékel egy fiatalember ára volt (vö. Lev 27,5).
38,1 A történet feltételezi, hogy Júda elszakadt Jákob családjától.
38,6 A „sógorházasság” (az elhunyt testvérnek ill. rokonnak utódot támasztani) kötelező volt Izraelben (vö. Rút könyve). Az ilyen házasságból született elsőszülött fiú az elhunyt fiának és örökösének számított. Ilymódon az özvegyek társadalmi helyzete is biztosítva volt.
38,27 A júdeai két törzs: Fáresz és Zára ellentétének eredetét magyarázza ez a történet.
39,7 A házasságtörést általában halállal büntették.