Kis türelmet
2. A TÖRTÉNELEMBEN
Az atyák dicsérete.
44 Nagyhírű férfiak dicséretét zengem, az atyáinkét, egymás után szépen. Sok dicsőt teremtett az Úr, megmutatta nagyságát ősidők óta. Voltak, akik királyként uralkodtak és hírnevet szereztek hőstetteikkel. Voltak, akik bölcs tanácsokat adtak, s mint jövendőmondók, mindent láttak. Mások útmutatásokkal kormányozták a népet, a népi bölcsesség okosságával, s tanításuk megfontolt előadásával. Mások gazdagok voltak, hatalmuk volt, és biztonságban éltek házaikban. Voltak, akik énekeket szereztek, s írásba foglaltak bölcs mondásokat. Ezek mind becsben álltak a maguk idejében, s életük napjait beragyogta hírnevük. Némelyik oly nevet hagyott maga után, hogy még mindig dicsérettel szólnak róla. De egyik-másiknak már nem él emléke, végleg eltávoztak, amikor elmentek. Úgy vannak, mint hogyha sosem lettek volna, s ez lett a sorsuk a gyermekeiknek is. Ám az elsők a jótett férfiai, jótetteiket nem felejtették el. Gazdag örökséget nyertek fiaikban, s ennek az örökségnek ők a forrásai. Hűséges marad a törvényekhez törzsük, és a kedvükért még az unokáik is. A nemzetségük örökre megmarad, igazságosságuk nem merül feledésbe. A tetemüket békén eltemették, nevük nemzedékről nemzedékre száll. Bölcsességükről beszél a közösség, és dicséretüket gyűlésen hirdetik.
Hénoch
Hénoch tetszett az Úrnak, azért elragadta, a megtérés példája a nemzedékek előtt.
Noé
Noét feddhetetlen igaznak találta, a harag idején ő volt az új hajtás. Miatta maradt meg egy maréknyi ember, amikor jött az ár. Örök szövetségben megígérte neki: többé nem pusztít el mindent az áradat.
Ábrahám
Ábrahám egy sereg népnek híres atyja, nincs, aki dicsőségben versenyezhet vele. Megtartotta a Magasságbeli törvényét, és szövetséget kötött vele. Testén szerzett érvényt a szövetségnek, s hűséges maradt a megpróbáltatásban. Ezért esküvel ígérte meg neki, hogy utódaiban megáldja a népeket, s megsokasítja törzsét, mint a föld porát, és felmagasztalja, mint a csillagokat, örökrészt ad neki tengertől tengerig, és a folyamtól a földnek határáig.
Izsák és Jákob
Ábrahám kedvéért Izsáknak is újra megígérte áldását minden nép számára; (Izsák) a szövetséget Jákobra ruházta, (s az Úr) megerősítette áldásaival. Örökrészül neki adta az országot, ő meg szétosztotta a tizenkét törzs között.
Mózes.
45 Egy derék férfit támasztott belőle, aki minden kortársának megnyerte tetszését. Mózest, az Isten s az emberek kedveltjét, akinek emlékét egyre magasztalják. Dicsfénnyel övezte, akár a szenteket, és naggyá tette ellenségei rémületére. Szavára véget vetett a csodajeleknek, és megdicsőítette a királyok előtt. Megbízásaival elküldte a néphez, s megmutatta neki dicsősége fényét. Megszentelte, mivel hűséges volt és szelíd, és kiválasztotta minden ember közül. Megadta neki, hogy hallhatta a szavát, és bevezette a felhő sötétjébe. Szemtől szembe adta neki parancsait, az élet törvényét és a bölcsességét, hogy tanítsa meg rá Jákobnak fiait, Izraelt arra, hogy mik a parancsai.
Áron
Egy másik szentet is felmagasztalt, Áront, Mózes testvérét, Lévi törzséből. Örök szövetséget kötött vele, s neki adta a nép körében a papságot. Pompás öltözékkel boldoggá tette, a dicsőség köntösét adta rá. Teljes díszbe öltöztette, fényes ruhákat adott neki ékességül: nadrágot, palástot és efodot, amit körös-körül gránátalmák szegnek, és sok csengő díszít, hogy csengjenek, amikor ide-oda lép, s hangjukat a templomban hallani lehessen, emlékeztetőül népe fiainak. Szent ruhát aranyból, viola bíborból, és piros bíborból művészi hímzéssel; pajzsot a mellére az ítélkezéshez, urimot és tummimot, karmazsin szövetből készült drága munkát; drágaköveket, bevésett jelekkel, aranyfoglalatban kőmetsző munkáját, emlékeztetőül Izrael törzsei számára; aranydiadémot fejkötő szalagján, melybe belevésték a „Szent” feliratot, csodálatos pompa és nagyszerű munka, csupa gyönyörűség a szemnek ez a dísz. Előtte sohasem létezett ilyesmi, illetéktelenek nem is viselhetik, csak az ő fiai, és azok utódai mindörökké. Az áldozatai egészen elégtek, naponta két ízben. Mózes iktatta be a hivatalába, ő kente föl megszentelt olajjal. Örök szövetséget jelentett ez neki, és nemzetségének, ameddig csak áll az ég: a papi rend élén állni a szolgálatban, és az Úr nevében megáldani a népet. Őt szemelte ki az összes élő közül, hogy bemutassa az Úr áldozatát, az illat­ és az emlékáldozatot, s kiengesztelődést szerezzen a népnek. A parancsait is őrá bízta, valamint a törvény előírásait: tanítsa Jákobot bizonyságaira, s fejtse ki a törvényt Izrael népének. Amikor az avatatlanok fellázadtak, s féltékenyek voltak rá a pusztában, azok, akik Datannal s Abirammal tartottak, Korach bandája, tajtékzó dühvel – az Úr látta és haragra gerjedt, s kiirtotta őket izzó haragjában –, csodát tett általa, s tűzvésszel mind elpusztította őket. Még azzal is emelte Áron tekintélyét, hogy átengedte neki saját örökrészét: neki juttatta a termés első részét, előbb neki rendelt bőséges kenyeret. Ehettek az Úrnak áldozataiból, neki adta és utódainak. De a nép földjéből nem részesedhetett, nem volt örökrésze a nép fiai közt: maga az Úr az ő része s öröksége.
Pinchász
Harmadiknak Pinchász kapott méltóságot, Eleazár fia, mivel buzgólkodott az Úr félelmében, szilárd maradt, amikor fellázadt a nép, nemes lelkülettel, s engesztelést szerzett Izrael népének. Ezért a béke szövetségét kötötte vele, s a szentély és a nép vezérévé tette: neki és nemzetségének adta tulajdonul a főpapi tisztséget egyszer s mindenkorra. Dáviddal is állt fenn már ilyen szövetség, Izáj fiával Júda törzsökéből, hogy a trónt az apa után az egyik fiú örökölje. De Áron öröksége rászáll minden utódjára. Adjon Isten békességet a szívetekbe, hogy igazságosan ítélkezzetek népe fölött, az ősök erényei el ne enyésszenek, és szálljon át utódaikra hírnevük!
Józsue.
46 Józsue, Nun fia, vitéz hadvezér volt és Mózes utódja a prófétaságban. Nagy volt, mint neve is mondja: megmentette a kiválasztottakat, bosszút állt az ellenségen és bevezette örökrészébe Izraelt. Nagyszerű volt, ahogy a kezét fölemelte, és dárdát ragadott a városok ellen! Volt-e, aki szembeszállhatott vele? Hiszen az Úrnak hadait vezette! Nemde még a nap is megállt intésére, s egy napból kettő lett? A magasságbeli Istenhez folyamodott, amikor mindenfelől ellenség támadta, és az Úr meghallgatta: hallatlan erejű jégesőt támasztott, rázúdította az ellenséges népre, s megsemmisítette az ellent a lejtőn, hadd tudják meg a népek, fegyvere mily erős, és hogy ellenfelük maga az Úr.
Kaleb
Azért is, mert hű volt a Hatalmashoz, s jámbornak bizonyult Mózes napjaiban, ő és Kaleb, Jefunne fia, bátran szembeszálltak a tömeggel, s így elejét vették, hogy a nép vétkezzék, elhallgattatták a gonosz zúgolódást. Ezért ők ketten kivételek lettek a gyalogos hatszázezer közül, és bevonulhattak örökrészükbe, a tejjel-mézzel folyó országba. Az Úr erőt kölcsönzött Kálebnek – és az öreg koráig megmaradt benne –, hogy meg tudja szállni a hegyvidéket, s ereje rászállott utódaira is. Hadd tudja meg ebből egész Izrael, mily üdvös mindenben követni az Urat!
A bírák
Azután a bírák, mindegyik név szerint, mind, akinek a szíve nem lett hűtlen, és aki Istennek nem fordított hátat: legyen áldott az emlékük! Pihenőhelyükről hajtson ki a csontjuk, viseljék újra meg újra a nevüket e híres férfiak leszármazottjai.
Sámuel
Sámuel az Úrnak kedvelt prófétája, ő alapította meg a királyságot, és fejedelmeket kent föl a nép fölé. Ítélkezett a közösség felett az Úr törvénye szerint, s meg is látogatta az Úr Jákobot. Elismert próféta volt hűsége miatt, s megbízható látnoknak bizonyult szavaiban. Ő is a hatalmas Úrhoz folyamodott, amikor mindenfelől szorongatta az ellenség, és egy szopós bárányt hozott áldozatul. Az Úr meg mennydörgött az ég magasából, hatalmas zúgásként hallatszott a hangja. Az ellenség vezéreit megsemmisítette, s a filiszteusok minden fejedelmét. Mielőtt örök nyugalomra tért, tanúnak hívta az Urat és fölkentjét: „Kitől fogadtam el akár egy sarut is ajándékba?” És nem emelt panaszt ellene senki sem. Megkérdezték még a halála után is, és megmondta előre a király halálát. Felhangzott a földből prófétáló szava, hogy a nép bűneit így kiengesztelje.
Nátán.
47 Azután még Nátán lépett föl utána, hogy próféta legyen Dávid idejében.
Dávid
Amint a hájat kiszedik az áldozathoz, úgy választotta ki (az Úr) Dávidot Izrael népéből. Az oroszlánt kinevette, mint egy kis kost, s mintha bárány volna, kacagott a medvén. Egész ifjan győzött az óriás ellen, és a gyalázatot lemosta népéről, amikor megforgatta kezében parittyáját, és legyőzte a gőgös Góljátot. A magasságbeli Úrhoz folyamodott, és ő erőt adott jobbjába, hogy legyőzhesse a harcedzett férfit, és így Izrael szarvát fölemelje. Ezért lett híre, hogy legyőzött tízezret, s az Úr dicsőítő énekében magasztalták, és így fejét diadémmal koronázták. Győzött körös-körül az ellenség felett, megsemmisítette a filiszteusokat, s mind a mai napig letörte szarvukat. Minden tette után magasztaló szókkal dicséretet zengett a Szent Magasságbelinek. Egész szívvel dalolt és kimutatta, hogy szereti Teremtőjét. Hárfákat tett az oltár közelébe, kíséretük az énekeket még kedvesebbé tette. Pompával ülte meg az ünnepeket, ragyogó fényt adott minden ünnepségnek. Amikor szent nevének dicséretét zengte, már virradat előtt visszhangzott a szentély. Meg is bocsátotta bűnét az Úr, és felmagasztalta szarvát mindenkorra. Szövetséget kötött vele a királyságra, s Jeruzsálem fölé állította trónját.
Salamon
Bölcs fiú követte, aki az ő kedvéért már biztonságban élhetett. Salamon a béke idején volt király, körös-körül békét adott neki az Úr, s ezért ő házat épített nevének, és örök időkre szentélyt emeltetett. Milyen bölcs voltál már ifjúkorodban, tele voltál okossággal, mint a folyó. Elborítottad a földet szellemeddel, és betöltötted rejtélyes szavakkal. Híred eljutott a messze szigetekig, s mert szeretted a békét, megkedveltek. Énekek, mondások, rejtélyek s válaszok által elkápráztattad a világot. Istennek, az Úrnak nevében, akit Izrael Istenének hívnak, halmoztad az aranyat, mint az ónt, s mint az ólom, annyi ezüstöd volt. De az ágyékodat asszonyoknak adtad, és érzékiséged rabszolgája lettél. Így foltot ejtettél neved tisztességén, és nemzetségedre gyalázatot hoztál. Az utódjaidra haragot vontál, és szorongattatást az ivadékodra: Kettős uralom vette kezdetét, és Efraimból pártütő ország lett. Isten mégsem vonta vissza szeretetét, nem hiúsult meg egyetlen szava sem. Nem tagadta meg, hogy kiválasztottjának utódja is legyen, és nem irtotta ki annak nemzetségét, aki őt szerette. Meghagyott Jákobnak egy maradékot s belőle Dávidnak gyökérhajtást adott.
Rechabeám
Salamon megtért atyáihoz, s utódul egyik ivadékát hagyta: „A nép balgaságát”, a legkevésbé okost, Rechabeámot, aki a népet lázadásba vitte.
Jerobeám
És Jerobeámot, Nebatnak a fiát, aki bűnbe vitte Izraelt, s gonosz útra tanította Efraimot. Azóta bűneik igen nagyra nőttek, úgyhogy számkivetés lett a sorsuk, távol országuktól. Mert mindenféle rosszra törekedtek, míg utol nem érte őket a büntetés.

Minden fejezet...
1 0