311 Anyósa, Noémi megkérdezte tőle: „Leányom, ne keressek neked egy nyugalmas otthont, ahol jól megy majd a sorod? 22 Vagy nem rokonunk-e Boász, akinek a szolgáihoz szegődtél? Nos, ma este csépeli az árpát a szérűjén. 33 Mosdj hát meg, végy illatszert, öltözz fel és menj le a szérűre, de ne ismerjen föl előbb, csak ha befejezte az evést és ivást. 44 Amikor lefekszik, jegyezd meg a helyet, ahol alszik. Aztán menj, emeld fel a lábánál a takarót és feküdj oda. S ő majd megmondja, mit tegyél.” 55 „Mindent megteszek, amit mondasz” – felelte Rut. 66 Lement hát a szérűhöz és megtett mindent, amit anyósa meghagyott neki. 77 Amikor Boász evett és ivott, mint aki jól végezte dolgát, az árpahalom szélén nyugalomra tért. Rut csendben odalopódzott, fölemelte lábánál a takarót és odafeküdt. 88 Éjféltájban a férfi fázni kezdett. Amikor körülnézett, észrevette, hogy egy asszony fekszik a lábánál. 99 „Ki vagy?” – rivallt rá. „A szolgálód vagyok, Rut – felelte. – Terítsd köntösöd csücskét szolgálódra, hisz te vagy a gyámolítónk!” 1010 Erre azt mondta: „Áldjon meg az Úr, lányom! Gyermeki szeretetednek ez az utolsó megnyilvánulása még többet ér, mint az első, hiszen nem fiatal férfiak után futottál, szegény vagy gazdag után. 1111 Ne félj hát, leányom! Megteszek érted mindent, amire csak kértél, hisz Betlehem kapujánál mindenki tudja, hogy nagyszerű asszony vagy. 1212 Hanem igaz ugyan, hogy gyámolítód vagyok, de van egy másik gyámolítód is, aki közelebbi rokonod, mint én. 1313 Most éjszaka maradj itt, aztán, ha reggel kivált, hát jól van, váltson. De ha nem vált, akkor – amint igaz, hogy az Úr él – majd én kiváltalak.” 1414 Így hát ott maradt a lábánál fekve egészen reggelig. Boász fölkelt, mielőtt az egyik ember még fölismerhette a másikat. Mert így gondolkodott magában: „Nem kell megtudnia senkinek, hogy ez az asszony lejött a szérűre.” 1515 Aztán azt mondta: „Add ide a kendőt, amelyet magadra vetettél és tartsd ide!” Odatartotta, s beletett neki hat mérő árpát és feladta a vállára. Így tért vissza a városba. 1616 Amikor Rut visszaért anyósához, az megkérdezte tőle: „Hogy áll a dolog, leányom?” Rut elbeszélt mindent, amit a férfi tett érte. 1717 Aztán így folytatta: „Ezt a hat mérő árpát adta nekem, mondván: Nem térhetsz vissza anyósodhoz üres kézzel.” 1818 „Légy nyugodt, lányom – felelte Noémi –, addig is, míg megtudod, hogyan végződik a dolog. Az a férfi biztosan nem nyugszik addig, míg ügyedet még ma jóra nem fordítja.”
Boász elveszi Rutot.
411 Boász ezalatt elment a város kapujához és leült oda. S lám, az a gyámolító, akiről beszélt, épp arra ment. Megszólította: „Gyere ide és ülj le!” A férfi odament és leült. 22 Boász odahívott tíz férfit a város vénei közül, és így szólt: „Üljetek le!” Leültek. 33 Aztán így szólt a gyámolítóhoz: „Noémi, aki hazatért Moáb földjéről, el akarja adni a földet, amely Elimeleché volt, a testvéremé. 44 Azt gondoltam magamban, jó volna szólni neked, és azt mondani: Szerezd meg magadnak azok jelenlétében, akik itt ülnek, népem vénei előtt. Ha meg akarod váltani, hát váltsd, s ha nem akarod megváltani, akkor add tudtomra. Mert rajtad kívül nincs, aki megválthatná, és csak utánad következem.” A férfi azt válaszolta: „Igen, megváltom!” 55 Boász tehát folytatta: „Attól a naptól, hogy Noémi kezéből megszerzed a földet, a moábita nő, Rut is a tied lesz, az elhunyt felesége, hogy így örökrészén fennmaradjon az elhunytnak a neve.” 66 A gyámolító azt válaszolta: „Akkor nem válthatom meg, különben csorbát ejtek a saját örökrészemen. Élj te a jogommal, hisz én nem élhetek.” 77 Izraelben régebben az volt a szokás, hogy megváltás vagy csere alkalmával az egyik levetette saruját, és odaadta a másiknak. Ez volt Izraelben a bizonyítás módja a tanúk előtt. 88 Akinek jogában volt a megváltás, azt mondta Boásznak: „Szerezd meg te magadnak”, s ezzel levetette saruját. 99 Ezután Boász kijelentette a véneknek és az egész népnek: „Tanúim vagytok, hogy ami csak Elimeleché, Kiljoné és Machloné volt, azt ma mind megszereztem Noémi kezéből. 1010 Egyszersmind megkaptam feleségül Rutot, a moábita asszonyt, Machlon özvegyét, hogy így fenntartsam az elhunyt nevét örökrészén, nehogy kivesszen az elhunyt neve testvérei körében és a város kapujánál. Ennek ma tanúi vagytok!” 1111 A kapunál levő egész nép ráfelelte: „Tanúi vagyunk.” A vének pedig így szóltak: „Az Úr tegye hasonlóvá az asszonyt, aki házadba került, Ráchelhez és Leához, akik megalapozták Izrael házát. Légy erős Efratában, és szerezz magadnak nevet Betlehemben! 1212 Utódod által, akit ennek a fiatalasszonynak ad majd az Úr, házad váljék hasonlóvá Perecéhez, akit Támár szült Júdának!” 1313 Boász tehát elvette Rutot, s az a felesége lett. Amikor bement hozzá, az Úr megadta neki, hogy fiút foganjon és szüljön. 1414 Erre az asszonyok így szóltak Noémihez: „Legyen áldott az Úr, aki nem tagadta meg az elhunyttól a gyámolítót, hogy így neve fennmaradjon Izraelben. 1515 Legyen vigasztalód és gyámolod öregségedben, mert menyed szülte, aki szeret téged, s többet jelent neked, mint ha hét fiad volna.” 1616 Akkor Noémi fogta a gyermeket, ölébe vette és dajkálta. 1717 A szomszédasszonyok nevet is adtak neki. „Noéminak fia született” – mondták –, és elnevezték Obednek. Ő lett az atyja Dávid atyjának, Izájnak.