Rút Boóz szérűjén 3
Noémi ekkor így szólt hozzá: »Lányom, hadd keressek nyugalmat neked, és hadd gondoskodjam arról, hogy jó dolgod legyen!
2Boóz, akinek a szolgálóihoz csatlakoztál a mezőn, rokonunk, és az éjjel árpát szelel a szérűn.
Fürödj meg tehát, kend meg magad, vedd magadra díszesebb ruháidat, és menj le a szérűre, de meg ne lásson téged az az ember, amíg nem végez az evéssel és az ivással.
4Amikor aztán aludni megy, jegyezd meg a helyet, ahol aludni fog. Menj oda, hajtsd fel lábánál a köntöst, amellyel takarózik, és feküdj oda. Ő majd megmondja, mit kell cselekedned.«
Noémi azt felelte: »Mindazt, amit parancsolsz, megteszem.«
Lement tehát a szérűre, és megtette mindazt, amit anyósa parancsolt neki.
Amikor aztán Boóz evett, ivott, jókedve kerekedett, és aludni tért az asztag mellett, ő titkon odament, felhajtotta lábánál a takarót, és odafeküdt. Amikor már éjfélre járt, íme, felneszelt a férfi, és megrettent, mert látta, hogy egy asszony fekszik a lábánál. 9Megkérdezte tőle: »Ki vagy?« Az így felelt: »Rút vagyok, a szolgálód. Terítsd takaródat szolgálódra, mert rokonom vagy!« Erre ő azt mondta: »Megáldott téged az Úr, lányom, és eddigi jámborságodon túltettél a mostanival, mert nem futottál sem szegény, sem gazdag ifjak után. Ne félj tehát, bármit mondasz nekem, megteszem neked, mert tudja az egész nép, amely városom kapuján belül lakik, hogy erényes asszony vagy. Nem is tagadom, hogy rokonod vagyok, de van nálam közelebbi rokonod is. Pihenj csak az éjjel, reggel pedig, ha az illető a rokonság jogánál fogva meg akar tartani téged, jó, legyen úgy a dolog. Ha azonban nem akar, én minden habozás nélkül elveszlek. Az Úr életére mondom! Aludj csak reggelig!«
Ott is aludt a lábánál, amíg el nem múlt az éjszaka, de még mielőtt az emberek egymást felismerik, felkelt. Boóz akkor azt mondta: »Vigyázz, meg ne tudja senki sem, hogy idejöttél.« Noémi tanácsa Aztán így szólt: »Terítsd szét palástodat, amely rajtad van, és tartsd mindkét kezeddel!« Az kiterítette és odatartotta, ő pedig belemért hat véka árpát, aztán segített neki felvenni. Ő elvitte, és bement a városba.
Amikor megérkezett anyósához, Noémi azt kérdezte tőle: »Mit végeztél, lányom?« Erre ő elbeszélte neki mindazt, amit az az ember cselekedett vele. Azután így szólt: »Íme, hat véka árpát adott nekem, és azt mondta: ‘Nem akarom, hogy üresen térj vissza anyósodhoz!’« Noémi erre így szólt: »Várj csak, leányom, amíg meg nem látjuk, mi lesz a dolog vége! Az az ember nem nyugszik ugyanis, amíg el nem intézi, amit mondott.«
Tanácskozás a kapuban 4 1Boóz ekkor felment a kapuba, és leült ott. Amikor látta, hogy arra megy az a rokon, akiről már szó volt, megkérte: »Gyere ide egy kicsit, ülj csak le ide!« s a nevén szólította őt. Az odament és leült. Boóz ekkor odahívott tíz férfit a város vénei közül, és azt mondta nekik: »Üljetek ide!« Amikor leültek, így szólt a rokonhoz: »Elimelek testvérünk földjét eladja Noémi, aki visszatért Moáb földjéről. Akartam, hogy halljad, és megmondjam ezt neked mindazok előtt, akik itt ülnek, s népem vénei előtt. Ha magadnak akarod a rokonság jogánál fogva, vedd meg és legyen a tiéd! De ha nem akarod, mondd meg nekem azt is, hogy tudjam, mit kell tennem. Nincs ugyanis más rokon, csak te, aki az első vagy, és én, aki a második vagyok.« Az ember azt felelte: »Megveszem a mezőt.« Boóz erre így szólt: »De ha megveszed a mezőt az asszony kezéből, akkor el kell venned a moábi Rútot is, aki az elhunytnak a felesége volt, hogy fenntartsd rokonod nevét örökségén.« Erre ő azt felelte: »Lemondok a rokoni jogról, mert nem vagyok köteles tönkretenni saját családom utódait. Élj te a jogommal! Kijelentem, hogy szívesen megválok tőle.«
Régente az volt ugyanis a szokás Izraelben a rokonok között, hogy amikor valaki a jogát másnak átengedte, az átengedés megerősítésére az illető leoldotta saruját, és odaadta a társának. Ez volt az átengedés bizonyítéka Izraelben. Boóz tehát azt mondta a rokonának: »Vesd le a sarudat!« Az mindjárt le is oldotta a lábáról. Boóz ekkor így szólt a vénekhez és az egész néphez: »Ti vagytok ma a tanúi annak, hogy megszereztem Noémi kezéből mindazt, ami Elimeleké, Kelioné és Maháloné volt! A moábi Rútot, Mahálon feleségét feleségül vettem, hogy fenntartsam az elhunytnak a nevét örökségén, hogy el ne tűnjék neve családjából, testvérei közül és népéből. Mondom, ti vagytok e dolog tanúi!« Az egész nép, amely a kapuban volt, a vénekkel együtt azt felelte: »Tanúi vagyunk. Tegye az Úr ezt az asszonyt, aki házadba megy, olyanná, mint Ráhelt és Leát, akik felépítették Izrael házát.
A megáldott gyermek Erre Boóz magához vette Rútot. Feleségül vette, bement hozzá, az Úr pedig megadta az asszonynak, hogy foganjon és fiút szüljön. Azt mondták ekkor az asszonyok Noéminak: »Áldott az Úr, aki nem engedte, hogy ne legyen utódja családodnak! Emlékezzenek meg nevéről Izraelben! Így most már lesz, aki megvigasztalja lelkedet, gyámolítja öregségedet, hiszen a menyed szülte, aki szeret téged, és sokkal többet ér néked, mintha hét fiad lenne.« Erre Noémi felvette a gyermeket, az ölébe helyezte, és dajkája és hordozója lett. Ekkor a szomszédasszonyok szerencsét kívántak neki, és azt mondták: »Fia született Noéminek!« És elnevezték Obednek. Ő Izájnak, Dávid apjának apja.
Családfa Fáresz nemzetsége a következő: Fáresz nemzette Ezront, Ezron nemzette Arámot, Arám nemzette Aminádábot, Aminádáb nemzette Nahsont, Nahson nemzette Szálmont, 21Szálmon nemzette Boózt, Boóz nemzette Obedet, Obed nemzette Izájt, Izáj nemzette Dávidot.
Lement tehát a szérűre, és megtette mindazt, amit anyósa parancsolt neki.
Amikor aztán Boóz evett, ivott, jókedve kerekedett, és aludni tért az asztag mellett, ő titkon odament, felhajtotta lábánál a takarót, és odafeküdt. Amikor már éjfélre járt, íme, felneszelt a férfi, és megrettent, mert látta, hogy egy asszony fekszik a lábánál. 9Megkérdezte tőle: »Ki vagy?« Az így felelt: »Rút vagyok, a szolgálód. Terítsd takaródat szolgálódra, mert rokonom vagy!« Erre ő azt mondta: »Megáldott téged az Úr, lányom, és eddigi jámborságodon túltettél a mostanival, mert nem futottál sem szegény, sem gazdag ifjak után. Ne félj tehát, bármit mondasz nekem, megteszem neked, mert tudja az egész nép, amely városom kapuján belül lakik, hogy erényes asszony vagy. Nem is tagadom, hogy rokonod vagyok, de van nálam közelebbi rokonod is. Pihenj csak az éjjel, reggel pedig, ha az illető a rokonság jogánál fogva meg akar tartani téged, jó, legyen úgy a dolog. Ha azonban nem akar, én minden habozás nélkül elveszlek. Az Úr életére mondom! Aludj csak reggelig!«
Ott is aludt a lábánál, amíg el nem múlt az éjszaka, de még mielőtt az emberek egymást felismerik, felkelt. Boóz akkor azt mondta: »Vigyázz, meg ne tudja senki sem, hogy idejöttél.« Noémi tanácsa Aztán így szólt: »Terítsd szét palástodat, amely rajtad van, és tartsd mindkét kezeddel!« Az kiterítette és odatartotta, ő pedig belemért hat véka árpát, aztán segített neki felvenni. Ő elvitte, és bement a városba.
Amikor megérkezett anyósához, Noémi azt kérdezte tőle: »Mit végeztél, lányom?« Erre ő elbeszélte neki mindazt, amit az az ember cselekedett vele. Azután így szólt: »Íme, hat véka árpát adott nekem, és azt mondta: ‘Nem akarom, hogy üresen térj vissza anyósodhoz!’« Noémi erre így szólt: »Várj csak, leányom, amíg meg nem látjuk, mi lesz a dolog vége! Az az ember nem nyugszik ugyanis, amíg el nem intézi, amit mondott.«
Tanácskozás a kapuban 4 1Boóz ekkor felment a kapuba, és leült ott. Amikor látta, hogy arra megy az a rokon, akiről már szó volt, megkérte: »Gyere ide egy kicsit, ülj csak le ide!« s a nevén szólította őt. Az odament és leült. Boóz ekkor odahívott tíz férfit a város vénei közül, és azt mondta nekik: »Üljetek ide!« Amikor leültek, így szólt a rokonhoz: »Elimelek testvérünk földjét eladja Noémi, aki visszatért Moáb földjéről. Akartam, hogy halljad, és megmondjam ezt neked mindazok előtt, akik itt ülnek, s népem vénei előtt. Ha magadnak akarod a rokonság jogánál fogva, vedd meg és legyen a tiéd! De ha nem akarod, mondd meg nekem azt is, hogy tudjam, mit kell tennem. Nincs ugyanis más rokon, csak te, aki az első vagy, és én, aki a második vagyok.« Az ember azt felelte: »Megveszem a mezőt.« Boóz erre így szólt: »De ha megveszed a mezőt az asszony kezéből, akkor el kell venned a moábi Rútot is, aki az elhunytnak a felesége volt, hogy fenntartsd rokonod nevét örökségén.« Erre ő azt felelte: »Lemondok a rokoni jogról, mert nem vagyok köteles tönkretenni saját családom utódait. Élj te a jogommal! Kijelentem, hogy szívesen megválok tőle.«
Régente az volt ugyanis a szokás Izraelben a rokonok között, hogy amikor valaki a jogát másnak átengedte, az átengedés megerősítésére az illető leoldotta saruját, és odaadta a társának. Ez volt az átengedés bizonyítéka Izraelben. Boóz tehát azt mondta a rokonának: »Vesd le a sarudat!« Az mindjárt le is oldotta a lábáról. Boóz ekkor így szólt a vénekhez és az egész néphez: »Ti vagytok ma a tanúi annak, hogy megszereztem Noémi kezéből mindazt, ami Elimeleké, Kelioné és Maháloné volt! A moábi Rútot, Mahálon feleségét feleségül vettem, hogy fenntartsam az elhunytnak a nevét örökségén, hogy el ne tűnjék neve családjából, testvérei közül és népéből. Mondom, ti vagytok e dolog tanúi!« Az egész nép, amely a kapuban volt, a vénekkel együtt azt felelte: »Tanúi vagyunk. Tegye az Úr ezt az asszonyt, aki házadba megy, olyanná, mint Ráhelt és Leát, akik felépítették Izrael házát.
Légy az erény példaképe Efratában,
s neved dicső legyen Betlehemben!
A megáldott gyermek Erre Boóz magához vette Rútot. Feleségül vette, bement hozzá, az Úr pedig megadta az asszonynak, hogy foganjon és fiút szüljön. Azt mondták ekkor az asszonyok Noéminak: »Áldott az Úr, aki nem engedte, hogy ne legyen utódja családodnak! Emlékezzenek meg nevéről Izraelben! Így most már lesz, aki megvigasztalja lelkedet, gyámolítja öregségedet, hiszen a menyed szülte, aki szeret téged, és sokkal többet ér néked, mintha hét fiad lenne.« Erre Noémi felvette a gyermeket, az ölébe helyezte, és dajkája és hordozója lett. Ekkor a szomszédasszonyok szerencsét kívántak neki, és azt mondták: »Fia született Noéminek!« És elnevezték Obednek. Ő Izájnak, Dávid apjának apja.
Családfa Fáresz nemzetsége a következő: Fáresz nemzette Ezront, Ezron nemzette Arámot, Arám nemzette Aminádábot, Aminádáb nemzette Nahsont, Nahson nemzette Szálmont, 21Szálmon nemzette Boózt, Boóz nemzette Obedet, Obed nemzette Izájt, Izáj nemzette Dávidot.
Jegyzetek
3,2 Az estéli enyhe szél igen alkalmas volt a gabona megtisztítására. A magasba feldobált szemek közül a szél kifújta a pelyvát.
3,4 Cséplés idején a földművesek – a tolvajok elleni védekezésül – a szérűn aludtak.
3,9 A ruhát valakire ráteríteni annyit jelent, mint (jogi) védelmet nyújtani a számára.
4,1 Aki Elimelek földjét át akarta venni, az egyben köteles volt az elhunytnak utódot is támasztani, és a földet majdan erre az utódra örökíteni.
4,21 A valóságos rokon (Boóz) szerepel, nem a jog szerinti (Elimelek, vö. 1 Krón 2,5-15; Mt 1,5).