„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés” – mondta akkor tanítványainak. –
„Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz.”
Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa!
Betegeket gyógyítsatok meg, halottakat támasszatok fel, leprásokat tisztítsatok meg, ördögöket űzzetek ki! Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.
Övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt!
Ne vigyetek magatokkal az útra tarisznyát, se két ruhát, se sarut, se botot! A munkás ugyanis megérdemli a bérét.
Ha egy városba vagy faluba betértek, érdeklődjetek, hogy ki az, aki méltó és maradjatok nála, míg tovább nem mentek!
Amikor házába léptek, köszöntsétek!
Ha méltó rá az a ház, rászáll békétek, ha nem, békétek visszaszáll rátok.
Ha valaki nem fogad be benneteket, sem nem hallgat szavatokra, hagyjátok ott a házát, sőt a várost is, és még a port is rázzátok le a lábatokról!
Bizony mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint annak a városnak!