Akkor így szólt tanítványaihoz: „Az aratni való sok, de a munkás kevés.
Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába.”
Menjetek és hirdessétek: közel van a mennyek országa.
Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok.
Ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt övetekbe.
Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se botot: megérdemli a munkás az ellátását.
Ha egy városba vagy faluba érkeztek, érdeklődjetek, ki ott az érdemes ember, és maradjatok nála, amíg tovább nem utaztok.
Mikor pedig házába léptek, köszöntsétek: (békesség e háznak!)
Ha valóban érdemes rá az a ház, szálljon rá békességtek, de ha nem, békességtek szálljon vissza rátok.
Ha valaki nem fogad be titeket és szavatokra nem hallgat, menjetek ki a házából, még a városból is, és rázzátok le a port lábatokról.
Bizony, mondom nektek: Szodoma és Gomorra földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint annak a városnak.