Valaki megszólalt a tömegből: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akit néma lélek szállt meg.
Amikor hatalmába keríti, a földhöz vágja, habzik a szája, csikorgatja a fogait és megmerevedik. Már szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.”
„Ó, te hitetlen nemzedék – válaszolta –, meddig maradjak még körödben? Meddig tűrjelek benneteket? Hozzátok ide hozzám!”
Odavitték. Mihelyt a lélek meglátta, nyomban gyötörni kezdte (a fiút), úgyhogy az a földre zuhant s habzó szájjal fetrengett.
„Mióta szenved a bajban?” – kérdezte apját. „Kicsi kora óta – válaszolta. –
Sokszor tűzbe meg vízbe kergette, csakhogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, segíts rajtunk, és légy részvéttel irántunk.”
Jézus így felelt: „Ha valamit tehetsz?… Minden lehetséges annak, aki hisz.”
A fiú apja erre felkiáltott: „Hiszek! Segíts hitetlenségemen!”
Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg gyűlik össze, ráparancsolt a tisztátalan lélekre: „Néma és süket lélek, parancsolom neked, menj ki belőle, és ne térj többé vissza belé!”
Az felordított, s heves rángatások közepette kiment belőle. A fiú olyan lett, mintha halott volna. Sokan úgy vélték, hogy meghalt.
Jézus azonban megfogta a kezét, felsegítette, s a gyermek talpra állt.
Amikor bement a házba, tanítványai külön megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?”
„Ez a fajta nem megy ki másként, csak imádság és böjt hatására” – felelte.