1311 Amikor már későre járt az idő, szolgái igyekeztek elmenni. Bagoasz eltessékelte urától, akik még ott voltak, aztán kívülről bezárta a sátrat. Nyugovóra tértek, mert mindnyájan fáradtak voltak, hiszen a lakoma sokáig tartott. 22 Judit egyedül maradt a sátorban Holofernesszel, aki a bortól megrészegedve hevert az ágyán. 33 Judit meghagyta szolgálójának, hogy legyen a hálószoba közelében, s mint minden nap, most is várja, míg ki nem jön. Azt mondta ugyanis neki, hogy kimegy imádkozni, amint Bagoasznak is azt mondta. 44 Mindnyájan eltávoztak Holofernesztől, és nem maradt a hálószobában se kicsi, se nagy. Judit odalépett Holofernesz ágya mellé, s így szólt szívében: „Uram, minden erőnek Istene, tekints ebben az órában kezem művére s magasztald fel Jeruzsálemet! 55 Itt van ugyanis a pillanat örökséged megmentésére, művem végrehajtására, ellenségeid eltiprására, akik fölkeltek ellenünk.” 66 Ezzel az ágy oszlopához lépett, amely Holofernesz fejénél volt, fogta (Holofernesz) kardját, majd ágyához érve megragadta fején a hajat és így szólt: 77 „Adj erőt, Uram, Izrael Istene a mai napon!” 88 Aztán minden erejével kétszer lesújtott a nyakára és levágta a fejét. 99 Testét lehengergette az ágyról, aztán levette az oszlopról a függönyt. Valamivel később kilépett és odaadta szolgálójának Holofernesz fejét. 1010 Az betette táskájába, és szokásukhoz híven mindketten elmentek imádkozni. Áthaladtak a táboron, végigmentek a völgyön, megmászták Betilua lejtőjét és eljutottak kapuihoz.
Judit szerencsés visszatérése.
1111 Judit már messziről odakiáltott a kapuőröknek: „Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Az Úr, a mi Istenünk velünk van, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeivel szemben, amint ma is megtette.” 1212 Amikor a város lakói meghallották a hangját, sietve lejöttek városuk kapujához és összehívták a város elöljáróit. 1313 A legkisebbtől a legnagyobbig mind összesereglettek, mert már nem remélték, hogy visszajön. Kinyitották a kaput és beengedték őket. Aztán tüzet gyújtottak, hogy lássanak, és körülállták őket. 1414 Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: „Dicsőítsétek Istent, dicsőítsétek! Dicsőítsétek Istent, mert nem fordította el irgalmát Izrael házától, hanem ma éjszaka kezem által eltiporta ellenségeinket!” 1515 Majd kivette a táskából a fejet, megmutatta nekik és így szólt: „Lám, Holofernesznek, az asszír sereg vezérének a feje, és itt a függöny is, ami mögött részegen feküdt. Isten egy asszony keze által sújtotta le. 1616 Amint igaz, hogy él az Úr, aki megoltalmazott utamon, tekintetem rászedte ugyan ezt az embert, a vesztére, de azért nem követett el bűnt, nem szennyezett be és nem gyalázott meg.” 1717 Mérhetetlen lelkesedés kerítette hatalmába az egész népet, úgyhogy leborult és magasztalta Istent, ezekkel a szavakkal: „Áldunk, Istenünk, mert ezen a napon megsemmisítetted néped ellenségeit!” 1818 Uzija pedig így szólt Judithoz: „Áldjon meg, leányom, a Magasságbeli Isten a föld minden asszonyánál jobban! S legyen áldott Isten, az Úr, az ég és a föld Teremtője. Ő vezérelt, hogy fejét vedd ellenségeink vezérének! 1919 A bizalom, amiről bizonyságot tettél, nem vész ki soha az emberek szívéből, hanem mindörökké megemlékeznek az Isten hatalmáról. 2020 Fordítsa ezt Isten örök dicsőségedre és áldjon meg minden jóval, mivel nem kímélted életedet, amikor megaláztatásban volt részünk, s megakadályoztad pusztulásunkat, mert az igaz úton jártál, Istenünk színe előtt.” Az egész nép ráfelelte: „Úgy legyen! Úgy legyen!”
3. GYŐZELEM
A zsidók megtámadják az asszírok táborát.
1411 Ezután Judit így szólt hozzájuk: „Hallgassatok meg, testvérek! Fogjátok ezt a fejet és akasszátok ki a fal ormára! 22 Majd amikor megvirrad és fölkel a nap a föld fölött, mindegyitek ragadja meg fegyverét, és minden harcra termett férfi vonuljon ki a városból. Állítsatok vezért a csapat élére, mintha a völgybe akarnátok levonulni az asszírok előőrséhez, de ne vonuljatok le. 33 Erre megragadják fegyverüket, lemennek a táborba és fölébresztik az asszír sereg vezéreit, azok meg Holofernesz sátrához futnak, de nem találják ott. 44 Rémület vesz rajtuk erőt és megfutamodnak előlünk. Ti és mind, akik Izrael hegyvidékén laktok, üldözzétek és győzzétek le őket menekülés közben. 55 Mielőtt azonban ezt megtennétek, hívjátok ide az ammonita Achiort, hadd lássa és hadd emlékezzék Izrael házának gyalázójára, aki ideküldte, hogy halálát lelje köztünk.” 66 Elhívatták hát Achiort Uzija házából. Amikor megérkezett és meglátta Holofernesz fejét az egybegyűlt népből az egyik ember kezében, arcra borult és elájult. 77 Amikor fölemelték, Judit lábához vetette magát, leborult előtte és így szólt: „Légy áldott Júda minden sátorában és minden nép között! Remegjenek a félelemtől mind, akik meghallják nevedet! 88 Most pedig beszéld el nekem, mind, amit ezekben a napokban tettél.” Akkor Judit az egész nép hallatára elbeszélte mind, amit attól a naptól tett, hogy elhagyta Betiluát, egészen addig az óráig, amelyben beszélt velük. 99 Amikor befejezte beszédét, a nép örömrivalgásban tört ki, és ujjongása betöltötte a várost. 1010 Achior meg azok láttán, amit Izrael Istene tett, szilárdan hitt Istenben, körülmetéltette előbőrét, és végérvényesen Izrael házához csatlakozott. 1111 Amikor hajnalodott, kiakasztották Holofernesz fejét a falra, mindenki megragadta fegyverét és a hegy lejtőjén – csoportokban – megindultak lefelé. 1212 Amikor meglátták őket Asszír fiai, hírvivőket küldtek vezetőikhez, azok pedig jelentették a dolgot a vezéreknek, a parancsnokoknak és az összes tisztnek. 1313 Így jutottak el Holofernesz sátorához és szóltak emberének: „Keltsd föl urunkat, mert ezek a szolgák támadást merészeltek indítani ellenünk, hogy teljesen megsemmisítsük őket.” 1414 Bagoasz bement a sátorba, és a kárpit előtt tapsolt a kezével, mert azt gondolta, hogy Holofernesz Judittal alszik. 1515 Mivel senki sem válaszolt, félrehúzta a kárpitot és belépett a hálószobába. Ott találta (Holoferneszt) a küszöbön, holtan, a feje le volt vágva. 1616 Hangosan felkiáltott, sírt, zokogott, jajgatott és megszaggatta ruháját. 1717 Aztán bement abba a sátorba is, amelyben Judit lakott, de nem találta ott. 1818 Erre a nép közé futott és azt kiabálta: „Ó, ti hűtlen szolgák! A héberek közül egyetlen asszony szégyent hozott Nebukadnezár házára: Holofernesz levágott fejjel hever a földön!” 1919 Amikor az asszír vezérek ezt a hírt meghallották, lelküket hatalmába kerítette a rémület, megszaggatták ruhájukat, s az egész tábor visszhangzott kiáltozásuktól és jajgatásuktól. 1511 Akik még sátraikban voltak és megtudták a történteket, elvesztették a fejüket. 22 Félelem és rettegés fogta el őket, s nem mertek tovább ketten együtt maradni, hanem szétszéledtek. Ki-ki elmenekült a hegyvidék és a síkság ösvényein. 33 Akik Betilua körül a hegyvidéken táboroztak, szintén elmenekültek. Izrael fiai – minden fegyverforgató ember – utánuk eredtek. 44 Uzija hírvivőket küldött Betomesztaimba, Bebaiba, Kobaiba, Kolába és Izrael egész hegyvidékére, hogy tudassa velük, mi történt, és hívja az egész népet: essen neki az ellenségnek és semmisítse meg. 55 Amikor Izrael fiai megtudták a dolgot, mindnyájan utánuk eredtek és Kobáig üldözték őket. Jeruzsálem és az egész hegyvidék lakói csatlakoztak hozzájuk, mert ők is tudtak róla, mi történt az ellenség táborában. A gileádiak és a galileaiak hátba támadták őket, s igen nagy csapást mértek rájuk, amíg Damaszkuszig és határaikig nem értek. 66 A többiek pedig, akik Betiluában maradtak, az asszírok táborára vetették magukat, kifosztották és nagyon meggazdagodtak. 77 Ami megmaradt, azt a harcból visszatérve Izrael fiai szerezték meg. A hegyvidék és a síkság falvainak és helységeinek lakói is gazdag zsákmányra tettek szert, mert rengeteg volt belőle.
Hálaadás.
88 Jojakim főpap és Izrael fiai véneinek Jeruzsálemben székelő tanácsa eljöttek, hogy lássák az Úr nagy jóságát, amellyel elhalmozta Izraelt, továbbá, hogy találkozzanak Judittal és köszöntsék. 99 Amikor beléptek hozzá, mindnyájan áldották, ezekkel a szavakkal: „Te vagy Jeruzsálem büszkesége, te vagy Izrael nagy öröme, te vagy népünk nagy dicsősége! 1010 Ezt mind a saját kezeddel vitted végbe, jót tettél Izraellel, s az Istennek kedve tellett benne. Áldjon meg a Mindenható Úr, örök időkön át!” S az egész nép ráfelelte: „Úgy legyen!” 1111 A nép harminc nap alatt fosztotta ki a tábort. Holofernesz sátrát, az összes ezüstholmiját, ágyát, mosdómedencéjét és minden bútorát Juditnak adták. Ő fogta, öszvérére rakta, aztán befogott szekerébe és azt is megrakta. 1212 Izrael asszonyai mind összejöttek, hogy láthassák Juditot, s körtáncot jártak, úgy ünnepelték. Judit lombos ágakat vett a kezébe és az asszonyoknak adta. Majd Judit is, kísérői is koszorút tettek a fejükre olajfaágakból, 1313 aztán Judit a nép élére állt és vezette az asszonyok táncát. Izrael férfiai fölfegyverkezve és megkoszorúzva követték, dicsőítő éneket zengve. 1414 Akkor Judit egész Izraeltől körülfogva ebbe a dicsőítő énekbe kezdett, és az egész nép együtt zengte vele ezt a dicsőítő éneket:
Judit dicsőítő éneke.
1611 „Dicsőítsétek Istenemet dobokkal! Énekeljetek az Úrnak cimbalom kíséretében! Zengjetek neki új éneket és magasztaljátok, hívjátok segítségül a nevét! 22 Mert hadakat eltipró Isten az Úr, táborát népe között ütötte fel, s kiszabadított ellenségeim kezéből. 33 Az északi hegyvidékről leereszkedett Asszur, tízezernyi sereggel jött. Annyian voltak, hogy eltorlaszolták a folyókat, lovasaik elárasztották a dombokat. 44 Arról beszélt, hogy fölégeti földemet, kardélre hányja az ifjakat, a földhöz veri csecsemőimet, zsákmányul ejti gyermekeimet, elrabolja lányaimat. 55 De az Úr, a Mindenható egy asszony keze által elpusztította. 66 Hősük nem fiatalok kezétől esett el, nem titánok fiai verték meg, nem büszke hősök terítették le. Merári leánya, Judit fegyverezte le, arcának szépségével. 77 Letette özvegyi ruháját, segített Izrael porba sújtott fiain. Bekente arcát illatszerrel. 88 Hajára turbánt kötött, s lenruhát öltött magára, hogy elcsábítsa. 99 Saruja elbűvölte tekintetét, szépsége foglyul ejtette lelkét… S kard szelte át nyakát. 1010 A perzsák megremegtek merészségétől, a médek megzavarodtak bátorságától. 1111 Alig kiáltottak föl az elesettek, már megrémültek, elesettjeim kiáltozni kezdtek, s nyomban megrettentek, alig emelték föl hangjukat, máris menekültek. 1212 Lánykák fiai ölték meg őket, szökevények fiai szúrták át őket, Istenem csataterén lelték halálukat. 1313 Új éneket énekelek Istenemnek! Uram, nagy vagy és dicsőséges, erős, csodálatos és győzhetetlen! 1414 Minden teremtményed szolgáljon neked! Mert szóltál és lettek, elküldted lelkedet és létre jöttek – szavadnak nem állhat ellen senki. 1515 Alapjukban meginogtak a hegyek és a vizek, a sziklák megolvadtak színed előtt, mint a viasz. De akik félnek, azokhoz irgalmas vagy. 1616 Semmiség minden kellemes illatú áldozat, csaknem semmi minden háj, amit égőáldozatul bemutatunk neked, de aki az Urat féli, az örökké nagy. 1717 Jaj a nemzeteknek, melyek fölkelnek népem ellen, az Úr, a Mindenható megbünteti őket az ítélet napján. Tűzzel és féreggel veri testüket, fájdalmukban örökké jajgatnak.” 1818 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, mindnyájan imádták az Urat. Miután a nép megtisztult, bemutatták égőáldozataikat, önkéntes áldozataikat és adományaikat. 1919 Judit az Úrnak szentelte Holofernesz minden holmiját, amit a nép neki adott, s a kárpitot is, amelyet maga hozott el ágyáról. 2020 A nép pedig három hónapig vigadt a templom előtt, és Judit is ott maradt velük.
Judit öregkora és halála.
2121 Mikor ezek a napok elmúltak, mindenki hazament. Judit is visszatért Betiluába és birtokán maradt. Egész életében megbecsülték az egész országban. 2222 Sokan kérték feleségül, de ő egyetlen férfit sem ismert meg életének napjaiban azután, hogy férje, Manassze meghalt és megtért népéhez. 2323 Hírneve egyre nőtt, amint korban előrehaladt férje házában. Százöt évig élt. Szolgálóját fölszabadította, majd meghalt Betiluában, s abba a sírboltba temették, amelyben férje, Manassze volt. 2424 Izrael háza hét napig gyászolta. Halála előtt szétosztotta minden vagyonát férje, Manassze és a maga rokonsága között. 2525 Izrael fiait nem nyugtalanította többé senki Judit idejében, sem halála után hosszú ideig.