Mindnyájan eltávoztak a legkisebbtől a legnagyobbig színe elől és senki sem maradt a hálószobában. Judit odaállt Holofernész fejéhez és így szólt: »Uram, Uram, minden erő Istene, tekints ebben az órában kezem művére, hogy felmagasztaltassék Jeruzsálem. Most van itt az idő, hogy megmentsd örökségedet és valóra váltsd elgondolásomat ellenségeink eltiprására, akik fölkeltek ellenünk.« Majd az ágy oszlopához lépett, amely Holofernész fejénél volt, leakasztotta róla kardját. Majd ágyához érve megragadta fejének hajzatát és ezt mondta: »Izrael Istene, erősíts meg engem Uram, Izrael Istene ezen a napon«. Kétszer rásújtott nyakára minden erejével és levágta fejét. Lehengergette testét az ágyról, és levette az oszlopokról a függőhálót, majd kissé később kiment, átadta szolgálójának Holofernész fejét, aki azt beletette táskájukba. Ezután mindketten együtt elindultak szokásuk szerint imádkozni. Áthaladtak a táboron, végigmentek a völgyön, fölmentek Betúlia hegyére és megérkeztek kapuihoz.
Judit visszatér Betúliába; a nép öröme Judit már messziről odakiáltott a kapuőröknek: »Nyissátok ki, nyissátok ki a kaput! Velünk az Isten, a mi Istenünk, hogy megmutassa erejét Izraelben és hatalmát ellenségeinkkel szemben, amint ezt ma is megtette.« Amikor a város lakói meghallották hangját, sietve lejöttek a város kapujához és összehívták a város elöljáróit. Mind összesereglettek a kicsiktől a nagyig, mert visszatérése már reménytelennek tűnt számukra. Kinyitották a kaput, beengedték őket, tüzet gyújtottak, hogy lássanak és körülvették őt. Ekkor Judit harsány hangon így szólt hozzájuk: »Dicsőítsétek Istenünket, dicsőítsétek, mert nem vonta meg irgalmát Izrael házától, hanem megtörte ellenségeinket kezem által ezen az éjjelen.« Kivette a fejet a táskából, megmutatta és így szólt hozzájuk: »Íme, Holofernésznek, az asszír sereg vezérének feje és itt a függőhálója, amely alatt részegen feküdt. Isten egy asszony keze által sújtotta le. Az Úr életére, aki megoltalmazott engem utamon, amelyet követtem, tekintetem rászedte vesztére, de nem követett el bűnt velem, nem szennyezett be és nem gyalázott meg.«
Az egész nép álmélkodott és leborulva imádták Istent és egy lélekkel mondták: »Áldott vagy Istenünk, mert megsemmisítetted néped ellenségeit ezen a napon.«
Judit dicsérete Ozija így szólt hozzá: »Áldott vagy leányom, a magasságos Isten által, jobban, mint a föld minden asszonya. Áldott az Úr, a mi Istenünk, aki az eget és a földet teremtette, ő vezérelt téged, hogy levágd ellenségeink fejét. Ezért a te dicséreted nem hal ki az emberek szívéből, akik megemlékeznek Isten hatalmáról mindörökké. Fordítsa ezt Isten örök dicsőségedre, és látogasson meg jótéteményeivel. Mivel nem kímélted életedet, amikor a mi fajtánknak megaláztatásban volt része, hanem megakadályoztad romlásunkat, mert igaz úton jártál Istenünk színe előtt.« Az egész nép ráfelelte: »Úgy legyen, úgy legyen!«
Judit tanácsai 14 Judit így szólt hozzájuk: »Hallgassatok meg testvérek, fogjátok ezt a fejet és függesszétek ki a fal oromzatára. Amikor pedig megvirrad és fölkel a nap a föld fölött, ragadja meg mindegyiktek fegyverét, vonuljon ki a városból minden harcra termett férfi és tegyetek úgy, mintha harcba indulnátok az asszírok fiainak előőrsei ellen, de ne menjetek le. Azok majd megragadják fegyvereiket, a táborba mennek és felébresztik az asszír sereg vezéreit. Azok Holofernész sátorához futnak, de nem találják ott, mire erőt vesz rajtuk a rémület és megfutamodnak előletek. Ti pedig, és mindazok, akik Izrael földjén laknak, üldözzétek őket és terítsétek le őket menekülés közben.
Mielőtt azonban mindezt megtennétek, hívjátok ide az ammonita Áhiort, hogy lássa és emlékezzék arra, aki gyalázta Izrael házát, s őt ide küldte, hogy halálát lelje köztünk.«
Áhior hálája Elhívták Áhiort Ozija házából, aki amint meglátta Holofernész fejét az egybegyűlt nép között egy férfi kezében, arcra borult és elájult. Amikor fölemelték, Judit lábához vetette magát, leborult előtte és ezt mondta: »Légy áldott Júda minden sátrában és minden nép között, s remegjen mindenki, aki csak hallja nevedet. Most pedig beszéld el nekem, mit tettél ezekben a napokban.« Akkor Judit a nép közepette elbeszélte mindazt, amit cselekedett attól a naptól kezdve, amikor kiment tőlük egészen addig, hogy most beszél velük. Amikor befejezte beszédét az egész nép hangos szóval fölkiáltott és az örvendezés hangja betöltötte az egész várost. Amikor Áhior látta mindazt, amit Izrael Istene cselekedett, szilárdan hitt Istenben, körülmetéltette előbőrét, és Izrael házához csatlakozott mind a mai napig.
Zűrzavar az asszír táborban Amikor hajnalodott, kifüggesztették Holofernész fejét a falra, minden férfi megragadta fegyverét és csoportokban megindultak a hegy lejtőjén lefelé. Amikor meglátták őket Asszíria fiai, hírvivőket küldtek vezetőikhez, azok jelentették a vezéreknek és parancsnokoknak és az összes tisztnek. Elmentek Holofernész sátorához és így szóltak Bagoászhoz, aki minden vagyonára felügyelt: »Keltsd fel urunkat, mert ezek a zsidók támadást merészeltek indítani ellenünk, hogy teljesen megsemmisítsük őket.« Bagoász bement, tapsolt a függöny előtt, azt gondolta ugyanis, hogy Judittal alszik. Mivel pedig senki sem válaszolt, félrehúzta a függönyt, belépett a hálószobába, s ott találta Holofernészt holtan a zsámolyon, a feje le volt vágva. Hangosan felkiáltott, sírt, zokogott, jajgatott erős hangon és megszaggatta ruháját. Majd bement abba a sátorba, ahol Judit lakott, de nem találta őt. A nép közé futott és ezt kiáltotta: »Gonoszul cselekedtek a szolgák! A héberek közül egyetlen asszony szégyent hozott Nebukadnezár házára, Holofernész a földön hever, feje nincs rajta.« Amikor ezt a hírt meghallották, az asszír sereg vezérei megszaggatták ruhájukat, megrendült a lelkük, nagy kiabálás és jajgatás töltötte be az egész tábort.
Az asszírok menekülése 15 Amikor mindezt meghallották azok, akik a sátrakban voltak, megdöbbentek a történtek miatt. Félelem és rettegés fogta el őket és senki sem maradt társa mellett, hanem elszéledtek, s mindenki elmenekült a hegyvidék és a mezőség útjain. Akik Betúlia körül a hegyvidéken táboroztak, szintén elmenekültek. Ekkor Izrael fiai, minden fegyverforgató ember, utánuk eredtek. Ozija küldötteket menesztett Bét-Omesztajimba, Bebájba, Kobába és Kolamba, Izrael minden vidékére, hogy tudtukra adják a történteket, valamint hívják őket: üldözzék az ellenséget és semmisítsék meg őket. Amikor meghallották ezt Izrael fiai, utánuk eredtek mindnyájan és üldözték őket egészen Kobáig. Hasonlóképpen azok is, akik Jeruzsálemben voltak és a hegyvidék lakói csatlakoztak hozzájuk, mert ők is megtudták, hogy mi történt ellenségeik táborában. Akik Gileádban és Galileában voltak, üldözték őket és nagy csapással sújtottak rájuk, amíg Damaszkuszig és annak vidékéig nem értek. Akik pedig Betúliában maradtak, megrohanták az asszírok táborát, kifosztották és nagyon meggazdagodtak. A harcból visszatérve, Izrael fiai szerezték meg azt, ami még megmaradt, a hegyvidék és síkság falvainak és helységeinek lakói is igen sok zsákmányra tettek szert, mert igen sok volt belőle.
Judit dicsérete Joakim főpap és Izrael fiainak elöljárói, akik Jeruzsálemben laktak, eljöttek, hogy lássák azt a jót, amit az Úr cselekedett Izraellel és lássák Juditot és köszöntsék. Amikor kijött hozzájuk Judit, mindnyájan áldották Istent, neki pedig azt mondták: »Te vagy Jeruzsálem büszkesége, Izrael nagy dicsősége és a mi népünk nagy öröme. Mindezt saját kezeddel vitted végbe, Izrael javára tetted és Istennek kedve telt benne. Áldott légy, asszony, a mindenható Istennél örök időkre.« Az egész nép ráfelelte: »Úgy legyen, úgy legyen!«
A nép harminc napon át fosztotta ki a tábort és Juditnak adták Holofernész sátorát, minden ezüst holmiját, ágyát, edényeit és minden bútorát. Ő fogta ezeket, öszvérére rakta, befogott szekerébe és azt is megrakta. Izrael minden asszonya összesereglett, hogy lássák őt, áldást mondjanak rá és körtánccal köszöntsék. Judit ágakat vett a kezébe és az asszonyoknak adta, akik vele voltak. Majd olajfaágakból koronát tettek fejükre, ő és akik vele voltak. A nép élére állt, vezette az asszonyok táncát és követte Izrael minden férfia fegyverekkel és koszorúkkal és himnuszokkal ajkukon. Akkor Judit ezt a hálaadó éneket kezdte el egész Izrael közepette, az egész nép pedig vele együtt zengte a dicsőítő éneket az Úrnak.
Judit hálaéneke 16 Judit így szólt:
»Kezdjetek rá dobbal az Úr dicsőítésére,
cintányér mellett énekeljetek az Úrnak,
új éneket zengjetek neki,
dicsérve hívjátok nevét.
Az Úr töri meg a hadakat,
aki népe között ütött tábort,
hogy kiszabadítson engem ellenségeim kezéből.
Északi tájról a hegyek felől
jött Asszúr számos hadával,
a folyók vizét megakasztotta tömege,
a völgyeket lovai lepték el.
Azt mondta, fel fogja égetni határaimat,
kardélre hányja majd ifjaimat,
a földhöz veri csecsemőimet,
gyermekeimet meg zsákmányul adja,
fogságra pedig szűzleányaimat.
De megverte őt az Úr, a Mindenható,
egy asszony keze által elpusztította őket.
Nem ifjak kezétől hullott el vezérük,
nem Titánok ivadékai ölték meg őt,
nem termetes óriások küzdöttek vele,
Merári leánya, Judit azonban,
arcának bájával rontotta meg.
Letette ugyanis özvegyi ruháját,
hogy fölemelje Izrael gyászolóit.
Megkente kenettel orcáját,
átkötötte szalaggal hajfürtjét,
s lenruhát öltött magára, hogy elcsábítsa.
Saruja rabbá tette szemét,
szépsége foglyul ejtette lelkét
és kard szelte át nyakát.
Hősiességén eliszonyodtak a perzsák
és vakmerőségén a médek.
Akkor jajgattak elesettjeim,
fölkiáltottak a gyengék és megrémültek,
fölemelték hangjukat és megzavarodtak.
A leányok fiai szúrták le őket,
mint menekülő gyermekeket ölték meg őket,
elpusztultak az én Istenem csataterén.
13 Új éneket énekelek Istenemnek,
Uram, nagy vagy te és fenséges,
hatalmas erődben és legyőzhetetlen.
Minden teremtményed szolgáljon neked,
mert szóltál és lettek,
lelkedet küldted és létrejöttek,
és nincs aki szavadnak ellenszegüljön.
Alapjukban meginogtak a hegyek és a vizek,
a sziklák megolvadtak színed előtt, mint a viasz.
De akik téged félnek,
azokhoz irgalmas vagy.
Mert csekélység minden kellemes illatú áldozat,
csaknem semmi minden háj, amit égőáldozatul mutatnak be neked.
Aki azonban féli az Urat,
nagy előtte mindenkor.
17 Jaj a nemzeteknek, amelyek népem ellen támadnak!
A mindenható Isten bosszút áll rajtuk,
az ítélet napján meglátogatja őket,
tüzet és férget ad testükbe,
hogy égjenek és kínlódjanak örökké.«
Judit utolsó évei Amikor ezek a napok elmúltak, mindenki visszatért házába és Judit is visszament Betúliába és birtokán maradt. Egész életében megbecsült maradt az egész országban. Sokan kérték feleségül, de nem ismerte meg férfi életének egyetlen napján sem attól kezdve, hogy férje Manassze meghalt és megtért népéhez. Hírneve egyre nőtt, amint előrehaladt korban férjének Manasszének a házában, százöt évig élt, s szolgálóját fölszabadította. Betúliában halt meg, és sírboltba temették el.
Egész Izrael hét napig gyászolta. Mielőtt meghalt, szétosztotta vagyonát férje, Manassze és a maga rokonsága között. Életének egész tartama alatt, sőt még a halála után sem volt sok évig senki sem, aki háborgatta volna Izrael fiait.
Jegyzetek
16,13 Az isteni mindenhatóság, amely egy szavával teremtette a világot, s amely hegyeket és tengereket rendít meg, sokszor embereket vesz igénybe, hogy csodákat tegyen.
16,17 Most egyes ellenségek bűnhődnek, egykor majd örök büntetés éri Isten minden ellenségét. A tűz és a férgek a gyötrő fájdalom képei: az Újszövetség is gyakran utal erre.