1411 Az Úr megkönyörül Jákobon, ismét kiválasztja Izraelt, s nyugalmat ad nekik földjükön. Akkor majd idegenek csatlakoznak hozzájuk, s Jákob házához szegődnek. 22 A népek megragadják és a szülőföldjükre vezetik őket. Ám Izrael háza megszerzi őket rabszolgának és rabszolganőnek az Úr földjén. Így akik elhurcolták őket, a foglyaikká válnak, és uralkodni fognak zsarnokaikon.
Gúnydal egy zsarnok halálára.
33 Azon a napon, amikor az Úr majd nyugalmat ad neked szenvedésed, gyötrelmed és kemény rabszolgaságod után, amelyet rád kényszerítettek, 44 ezt a gúnydalt fogod majd zengeni Babilon királyáról: Hogy eltűnt az elnyomó, és megszűnt az elnyomás! 55 Összetörte az Úr a kevélyek botját s a zsarnokok vesszejét, 66 amely veszettül verte a népeket verést verésre halmozva, s nemzeteket igázott le haragjában, kíméletlenül üldözve őket. 77 Megnyugszik az egész föld, végre megpihen, s ujjongó öröméneket hallat. 88 Még a ciprusok s Libanon cédrusai is így ujjonganak bukásodon: „Mióta ledőltél, nem jön fel senki sem, hogy kiirtson minket.” 99 Miattad az alvilág is megmozdul odalenn, érkezésedet várva. Tiszteletedre felriasztja az árnyakat, a föld minden fejedelmét. A nemzetek királyainak mind fel kell előtted trónjukról állaniuk. 1010 Mindnyájan megszólalnak és ezt mondják neked: „Így hát te is semmivé lettél, akárcsak mi, te is hozzánk hasonlóvá lettél. 1111 A te dicsőséged is az alvilágba szállt hárfáid zengő hangjával együtt. Rothadás lett a fekvőhelyed és férgek lettek a takaród. 1212 Hogy is hullottál le az égből, te fényes csillag, hajnalnak fia? Hogyan buktál a földre, te, aki szolgaságba döntötted a nemzeteket? 1313 Azt gondoltad magadban: én az égbe megyek föl, az Isten csillagai fölé állítom trónomat. Az egybegyűlés hegyén telepszem majd meg, messze fenn, északon. 1414 Felszállok a felhők magasába, hasonló leszek a Fölségeshez! 1515 És lám! Az alvilágba zuhantál alá, a mélységes szakadékba.” 1616 Akik meglátnak, rád emelik tekintetük, és nézelődve elgondolják: „Hát ez az az ember, aki a földet megrendítette, s megingatta a birodalmakat? 1717 Aki a világot pusztasággá tette, városait lerombolta, és aki foglyainak börtönét soha ki nem nyitotta?” 1818 A föld nemzeteinek királyai mind dicsőségben pihennek, ki-ki a saját sírjában. 1919 De téged messze kidobnak sírodból, mint valami szennyes hulladékot. A harcban elesettek temetnek maguk alá, s azok, akik kard élén vesztek el. Odadobnak a vizesárok köveire, mint egy széttaposott hullát. 2020 Neked nem lesz részed, mint nekik, temetésben, mert elpusztítottad saját országodat, és saját néped gyilkosa voltál; a gonoszok ivadéka nem hagy nevet maga után. 2121 Rajta! Rendezzetek öldöklést fiai között atyáik vétkeiért, hogy soha föl ne keljenek a föld meghódítására, s el ne lepjék a földkerekség színét.
Fenyegető jövendölések Babilon ellen
2222 Fölkelek ellenük – a Seregek Ura mondja –, és megsemmisítem Babilon nevét és maradékát, sarjadékát és ivadékát – a Seregek Ura mondja. 2323 A sündisznó örökségévé és mocsárrá teszem, és elsöpröm a pusztítás seprűjével – a Seregek Ura mondja.
Asszíria elpusztul
2424 Megesküdött a Seregek Ura, mondván: Valóban úgy lesz, ahogy elgondoltam, s ahogy elhatároztam, úgy történik. 2525 Összetöröm Asszíriát országomban, és eltaposom a hegyeimen, hogy lekerüljön róluk igája, és terhe eltűnjön vállukról. 2626 Ez az a határozat, amelyet hoztam az egész föld ellen. És ez az a kéz, amelyet kinyújtottam minden nemzet ellen. 2727 Ha a Seregek Ura elhatároz valamit, ki merészelné azt meghiúsítani? S ha ő kinyújtja kezét, ki tudná elfordítani?
Figyelmeztetés a filiszteusok számára
2828 Acház király halála évében hangzott el ez a fenyegető jövendölés: 2929 Ne örülj annyira, Filisztea földje, hogy összetört a pálca, amely vert. Mert a kígyó magvából vipera támad, annak meg szárnyas sárkány lesz az ivadéka. 3030 De a szegények jóllaknak majd legelőimen, és a szűkölködők biztonságban pihennek. Ám a te sarjadékodat éhínséggel pusztítom el, maradékodat pedig megölöm. 3131 Jajgass, kapu! Kiálts, város! Reszkess, egész Filisztea! Mert észak felől füst közeleg, senki el nem hagyja ott hűtlenül csapatát. 3232 Mit kell majd felelni ama nép követeinek? „Az Úr rakta le Sion alapjait, és népének szegényei menedéket találnak benne.”
Panaszének Moáb miatt
1511 Fenyegető jövendölés Moáb ellen: Azon az éjszakán, amikor Ár elpusztul, elesik Moáb. Azon az éjszakán, amikor Kir elpusztul, elesik Moáb. 22 Fölmegy a nép Dibon templomához, fölmennek a magaslatokra sírni. Nebó hegyén és Medébában jajveszékel Moáb. Minden fej kopaszra van nyírva, minden szakáll levágva. 33 Az utcáin szőrruhát viselnek, a háztetőin jajgatnak. Terein mindenki panaszszót hallat, s zokogásban tör ki. 44 Hesbon és Eleále fájdalmában felkiált, Jáházig hallatszik a hangja. Megremeg ezért Moáb ágyéka, szinte reszket benne a lélek. 55 Moáb szíve felsikolt, s a menekültek Coárig, Eglát-Selisijjáig jutnak. Igen, sírva mennek fölfelé Luit magaslatán. És Horonaim útján szívet tépő zokogással sírnak. 66 Igen, Nimrim vizei sivataggá válnak. Mert kiszárad a fű, ellankad a pázsit, elpusztul minden, ami zöldell. 77 Ezért amijük még van, amit szereztek, megpróbálják átmenteni a Fűzfák patakján túlra. 88 Igen, jajkiáltás járja át Moáb egész vidékét. Eglaimig hangzik a jajgatás, s a panasz egész Beer-Elimig. 99 Igen, vérrel telnek meg Dibon vizei, s még nagyobb csapásokat is mérek Dibonra. Oroszlánt (szabadítok) a Moábból menekültekre, és az országban megmaradtakra.