14
Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja őket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak;
(1Móz 25,14.1Krón;1,30)
És felveszik őket a népek, és elviszik őket lakhelyökre, és Izráel háza bírni fogja őket az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivőik, és uralkodnak nyomorgatóikon.
(Ésa 44,28;45,1-7;46,11; Ezsdr 1,2.7; Jób 41,19-21; Zsolt 18,43)
És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett,
E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lőn!
(Bir 8,5; Jób 6,19.20)
Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét.
A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul.
(Ésa 16,14)
Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek.
(Ésa 10,19)
Még a cziprusok is örvendenek rajtad: a Libánon czédrusai ezt mondják: Mióta te megdőltél, nem jő favágó ellenünk.
(Ésa 37,24)
Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait;
Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél!
Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek, és takaró lepled pondrók!
(Jób 17,13)
Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál!
(Jób 7,10;8,18; Zsolt 103,16)
Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon.
(Ésa 10,13;37,24.2Thess;2,4)
Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.
(Zsolt 22,7; Jób 25,6)
Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe!
(1Kir 7,2)
A kik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, a ki királyságokat rendített meg?
(2Krón 32,3.4)
A ki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, és foglyait nem bocsátá haza!
A népeknek minden királyai dicsőségben nyugosznak, kiki az ő sírjában,
(Ésa 35,7;30,25;44,3.4; Zsolt 107,35)
Te pedig messze vettetel sírodtól, mint valami hitvány gally, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest!
Nem egyesülsz velök a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: nem él sokáig a gonoszok magva sem!
(Ésa 22,16; Jób 18,17-21)
Készítsetek öldöklést az ő fiainak atyáik vétkéért, hogy fel ne keljenek, és örökségül bírják e földet, és városokkal töltsék be e földnek színét!
(Ésa 5,9)
És felkelnek ő ellenök, szóla a seregeknek Ura, és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az Úr;
És a sündisznónak örökségévé és álló vizek tavává teszem azt, és elsöpröm azt a pusztítás seprőjével, szól a seregeknek Ura.
Megesküdött a seregeknek Ura, mondván: Úgy lészen, mint elgondolám, úgy megy véghez, mint elvégezém:
(Ésa 42,17)
Megrontom Assiriát földemen, és megtapodom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, és terhe válláról eltávozik.
(Ésa 9,4;10,27)
Ez az elvégezett tanács az egész föld felől, és ez ama felemelt kéz minden népek fölött.
(Ésa 9,12.17.21;10,4;5,25)
Mert a seregek Ura végezte, és ki teszi azt erőtelenné? Az ő keze fel van emelve; ki fordítja el azt?
(Ésa 48,6;43,10.12)
A mely esztendőben meghalt Akház király, akkor lőn e jövendölés.
Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verőnek vesszeje, mert a kígyó magvából baziliskus jő ki, a melytől szárnyas sárkány származik.
(Zsolt 115,4-8)
És legelnek a szegényeknek elsőszülöttei, és a szűkölködők bátorsággal nyugosznak; és én kivesztem gyökeredet éhséggel, és maradékodat megölik.
(Zak 10,4)
Jajgass kapu, kiálts város! remeg egész Filisztea, mivel füst jő észak felől; és nem marad el seregeiből egy sem!
(Ésa 5,26)
És mit felelnek a népek követei? Azt, hogy az Úr veté meg a Sion alapját, és abban bíznak népe szegényei.
(Ésa 69,1;50,4)
15
Jövendölés Moáb ellen.
Igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Ar-Moáb; igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Kir-Moáb! (Ésa 51,5) Felmennek a templomba, és Dibon a magaslatokra megy sírni, Nebón és Médebán jajgat Moáb, minden fejen kopaszság, minden szakál lenyírva! (Jer 48,37.38; Ezék 7,18) Utczáin gyászruhába öltöznek, házfedelein és piaczain jajgat minden, és könyekben olvad el! (Ésa 49,6; Jer 50,5; Luk 2,32) És kiált Hesbon és Eleálé, szavok Jáháczig hallatik; ezért ordítanak Moáb vitézei, és lelke reszket. (Luk 4,48; Ésa 47,5;49,9) Szívem kiált Moábért, a melynek végvárai Zoárig, a három éves üszőig nyúltanak; mert Luhith hágóján sírással mennek fel, és mert Horonaim útján romlásuknak kiáltását hallatják. (Jer 48,5.34) Mert Nimrim vizei pusztasággá lesznek, mert elszáradt a pázsit, elfogyott a fű, és semmi zöld nem lészen. (Ésa 43,19) Ezért a mit megmenthettek és jószágukat a fűzfáknak patakja mellé hordják. (Zsolt 96,1;33,3;40,4;98,1;144,9;149,1) Mert kiáltás zengé körül Moáb határát, jajgatása Eglaimig, és Beér-Élimig hallatik jajgatása! (Zsolt 97,1) Mert Dimon vizei megteltek vérrel, mert új romlást hozok Dimonra: Moáb menekültjeire oroszlánt, és a földnek maradékira.
Igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Ar-Moáb; igen, a pusztulás éjjelén megsemmisült Kir-Moáb! (Ésa 51,5) Felmennek a templomba, és Dibon a magaslatokra megy sírni, Nebón és Médebán jajgat Moáb, minden fejen kopaszság, minden szakál lenyírva! (Jer 48,37.38; Ezék 7,18) Utczáin gyászruhába öltöznek, házfedelein és piaczain jajgat minden, és könyekben olvad el! (Ésa 49,6; Jer 50,5; Luk 2,32) És kiált Hesbon és Eleálé, szavok Jáháczig hallatik; ezért ordítanak Moáb vitézei, és lelke reszket. (Luk 4,48; Ésa 47,5;49,9) Szívem kiált Moábért, a melynek végvárai Zoárig, a három éves üszőig nyúltanak; mert Luhith hágóján sírással mennek fel, és mert Horonaim útján romlásuknak kiáltását hallatják. (Jer 48,5.34) Mert Nimrim vizei pusztasággá lesznek, mert elszáradt a pázsit, elfogyott a fű, és semmi zöld nem lészen. (Ésa 43,19) Ezért a mit megmenthettek és jószágukat a fűzfáknak patakja mellé hordják. (Zsolt 96,1;33,3;40,4;98,1;144,9;149,1) Mert kiáltás zengé körül Moáb határát, jajgatása Eglaimig, és Beér-Élimig hallatik jajgatása! (Zsolt 97,1) Mert Dimon vizei megteltek vérrel, mert új romlást hozok Dimonra: Moáb menekültjeire oroszlánt, és a földnek maradékira.