5
Akkor a próféták, Aggeus és Iddó fia, Zakariás prófétálni kezdtek a júdeai és jeruzsálemi zsidóknak, Izrael Istenének a nevében, aki fölöttük volt.
Erre Sealtiel fia, Zerubbábel és Joszadak fia, Jesua munkához láttak, és újra elkezdték építeni az Isten házát Jeruzsálemben. Az Isten prófétái mellettük álltak és biztatták őket.
Ebben az időben a folyamon túli terület kormányzója Tattenai, valamint Setar-Boznai és társaik fölkeresték őket, és így szóltak hozzájuk: „Ki adott nektek engedélyt, hogy fölépítsétek ezt a házat, és ezeket a falakat újra felhúzzátok?
Mi a nevük azoknak az embereknek, akik ezt az építkezést vezetik?”
Istenük szeme azonban a zsidók vénein volt, és nem akadályozták meg őket, amíg tudtul nem adták (a dolgot) Dáriusnak, és írás nem érkezett az ügyben.
Annak a levélnek a másolata, amelyet a folyamon túli kormányzó, Tattenai, Setar-Boznai és társaik, a folyamon túli tanácsosok Dárius királynak küldtek;
jelentést küldtek neki, s ez volt a szövege: „Dárius királynak minden jót!
Tudtára adjuk a királynak, hogy ellátogattunk Júdea tartományába a nagy Isten templomához. Faragott kövekből épült, s fával borították a falait. A munka gondosan folyt és előrehaladt a kezük alatt.
Megkérdeztük véneiket, így szóltunk hozzájuk: Ki adott nektek engedélyt, hogy fölépítsétek ezt a házat, és hogy a falakat újra felhúzzátok?
Érdeklődtünk tőlük nevük felől is, hogy tájékoztathassunk, s feljegyeztük azoknak az embereknek a nevét, akik az élükön álltak.
Ezt válaszolták nekünk: Mi az ég és föld Istenének szolgái vagyunk. Azt a házat építjük föl újra, amely sok évvel ezelőtt már állott, s amelyet Izrael nagy királya épített és fejezett be.
Mivel azonban atyáink haragra ingerelték az ég Istenét, Babilon királyának, a káld Nebukadnezárnak kezére adta őket. Ő lerombolta ezt a templomot, a népet pedig fogságba hurcolta Babilonba.
Ám Cirusznak, Babilon királyának első évében Cirusz király parancsot adott Isten e házának fölépítésére.
Az Isten házának arany és ezüstedényeit, amelyeket Nebukadnezár kihordatott a jeruzsálemi templomból és Babilon templomába vitetett, Cirusz király kihozatta Babilon templomából és átadta egy Sesbaccár nevű embernek, akit kormányzónak nevezett ki.
Így szólt hozzá: Vedd ezeket az edényeket, menj, és vidd el őket a jeruzsálemi templomba! Az Isten házát meg újra föl kell építeni régi helyén.
Erre ez a Sesbaccár eljött, és lerakta az Isten házának alapját Jeruzsálemben. Az attól kezdve épül, csak még nem fejezték be.
Éppen ezért, ha a király jónak látja, kutassanak Bábelben a király kincseskamrájában, vajon valóban adott-e engedélyt Cirusz király, hogy Isten háza Jeruzsálemben fölépüljön. Azután a király tudassa velünk döntését ebben az ügyben.” 6
Ekkor Dárius király megparancsolta, hogy kutassanak Babilonban a kincseskamrában, ahol a levelek voltak elhelyezve.
Találtak is Ekbatanában, Média tartományának várában egy tekercset, amelyen a következő följegyzés volt: „Emlékirat.
Cirusz király első évében rendeletet bocsátott ki Cirusz király az Isten házáról, amely Jeruzsálemben van: Ezt a házat föl kell építeni, hogy legyen hely, ahol áldozatot mutatnak be. Le kell rakni az alapjait. A magassága hatvan könyök és a szélessége is hatvan könyök legyen.
Három rétege kőtömbökből legyen, egy pedig fából. A kiadásokat a királyi udvar fedezi.
Ezenkívül vissza kell adni az Isten házának arany és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadnezár elhozott a jeruzsálemi templomból és Babilonba hurcolt. Vissza kell vinni a jeruzsálemi templomba, a helyükre, és el kell helyezni őket az Isten házában.
Éppen ezért Tattenai, a folyamon túli helytartó, Setar-Boznai és társaik, a folyamon túli elöljárók, tartsátok magatokat távol tőlük.
Hagyjátok, dolgozzanak az Isten házán Júda helytartója és a zsidók vénei, ők építsék föl az Isten házát az eredeti helyén!
Ugyanakkor megszabom, mit kell fizetnetek a zsidók véneinek azért, hogy fölépítik az Istennek ezt a házát: a királyi kincstárból, vagyis a folyamon túli adókból térítsék meg ezeknek az embereknek kiadásaikat, pontosan, megszakítás nélkül.
Amire pedig az ég Istenének áldozatához szükségük van: fiatal bikákra, kosokra és bárányokra, gabonára, sóra, borra és olajra, azt késedelem nélkül ki kell adni napról napra a jeruzsálemi papok utasításának megfelelően,
hogy az ég Istenének kellemes illatú áldozatot mutassanak be, és imádkozzanak a király és fiai életéért.
Elrendelem továbbá: aki áthágja ezt a rendeletet, annak a házából tépjenek ki egy gerendát, s kössék fel a szégyenfára, a házát meg tegyék ezért a gonoszságért romhalmazzá.
Isten, aki nevének ott lakóhelyet szerzett, pusztítson el minden királyt és népet, ha kinyújtja kezét azért, hogy ezen változtasson és lerombolja az Isten házát Jeruzsálemben. Én, Dárius adtam ki ezt a parancsot. Pontosan végre kell hajtani!”
A folyamon túli helytartó, Tattenai, valamint Setar-Boznai és társaik gondosan végrehajtották, amit Dárius király elrendelt.