Az templomépítés folytatása 5
Akkor Aggeus próféta és Zakariás, Addó fia prófétálni kezdtek, és Izrael Istene nevében szózatot intéztek a Júdeában meg Jeruzsálemben lakó zsidókhoz.
Ekkor láttak ismét munkához Zerubbábel, Salátiel fia és Józsue, Joszedek fia, s megkezdték Jeruzsálemben Isten templomának építését. Isten prófétái segítették őket.
3Ebben az időben elment hozzájuk Tatanáj, aki a folyamon túli helytartó volt, meg Setarbuznáj és tanácsosaik és így szóltak hozzájuk: »Ki adta nektek az utasítást, hogy ezt a templomot felépítsétek és falait helyreállítsátok?
Mi a neve azoknak a férfiaknak akik az építkezést vezették?«
Istenük szeme azonban őrködött a zsidók vénei felett úgy, hogy nem tudták őket megakadályozni munkájukban. Úgy határoztak tehát, hogy az ügyet Dáriusz elé viszik, ott majd védekezhetnek a vád ellen.
Ez annak a levélnek a mása, amelyet Tatanáj, a folyamon túli helytartó és Setarbuznáj meg perzsa tanácsosaik, akik a folyamon túl voltak, küldtek el Dáriuszhoz.
Az írás, amelyet elküldtek hozzá, így hangzott:
»Dáriusz királynak minden üdv! Tudtára adjuk a királynak, hogy ellátogattunk Júda tartományába, a nagy Isten templomához, és azt faragatlan kövekből éppen építették és falait fával burkolták. A munka serényen folyt és kezük alatt sikeresen haladt előre. Ezért kérdést intéztünk a vezetőkhöz és így szóltunk hozzájuk: ‘Ki engedte meg nektek, hogy ezt a templomot felépítsétek és a falakat helyreállítsátok?’ Érdeklődtünk náluk nevük felől is, hogy jelentést tehessünk neked. Fel is jegyeztük azoknak a férfiaknak névsorát, akik vezetőik voltak.
Ők a következő választ adták nekünk: ‘Mi a menny és föld Istenének szolgái vagyunk és újra felépítjük azt a templomot, amely már sok évvel ezelőtt állt s amelyet Izrael nagy királya épített és emeltetett. Atyáink azonban magukra vonták a menny Istenének haragját, ezért ő Babilon káld királyának, Nebukadnezárnak hatalmába adta őket, és az lerontotta e templomot, népét pedig Babilonba hurcolta.
Círusz babiloni királynak első esztendejében azonban elrendelte Círusz király, hogy Istennek ez a hajléka ismét felépüljön. Előhozta Círusz Babilon templomából Isten templomának arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadnezár hurcolt el a jeruzsálemi templomból és vitt el Babilon templomába, és átadta őket egy Sesbaccár nevű férfinak, akit helytartóvá nevezett ki. Meghagyta neki: ‘Fogd ezeket az edényeket, menj és helyezd el őket a jeruzsálemi templomban. Istennek ezt a házát ugyanis újra fel kell építeni, régi helyén.’ Erre ez a Sesbaccár eljött ide és megvetette Jeruzsálemben Isten házának alapját, és az ettől kezdve épül mind a mai napig, anélkül, hogy befejezték volna.’
Nos tehát, ha jónak látja a király, nézessen utána a királyi levéltárban, amely Babilonban van, megparancsolta-e Círusz király, hogy az Isten háza újra felépüljön Jeruzsálemben. Tudassa aztán velünk a király, miképpen döntött ebben az ügyben.«
Dáriusz újabb rendelete 6 Erre Dáriusz király elrendelte, hogy nézzenek utána a levéltárban, azok között az iratok között, amelyeket Babilonban helyeztek el. Találtak is Ekbatanában, Média tartományának várában egy tekercset, rajta a következő feljegyzéssel:
»Círusz királynak első esztendejében elrendelte Círusz király, hogy építsék fel az Isten házát Jeruzsálemben azon a helyen, ahol bemutatják majd az áldozatokat. Rakjanak le olyan alapokat, amelyek hatvan könyök magasságot és hatvan könyök szélességet hordjanak: három sor legyen faragatlan kőből, és ugyanúgy egy-egy sor új fagerendából. A költségeket a királyi udvar fogja fedezni. Vissza kell adni Isten templomának arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadnezár hurcolt el a jeruzsálemi templomból és vitt el Babilonba. Vissza kell szállítani őket helyükre, a jeruzsálemi templomba, és elhelyezni azokat Isten templomában.
Nos tehát, Tatanáj, a folyamon túl levő terület helytartója és Setarbuznáj meg perzsa tanácsosaitok a folyamon túl, tartsátok magatokat távol tőlük. Hagyjátok, hogy a zsidók helytartója és véneik Istennek azt a templomát elkészítsék és Istennek azt a házát a maga helyén felépítsék. Elrendelem azt is, mit kell tenni a zsidóknak azon véneivel, hogy felépüljön Isten háza: a királyi pénztárból, vagyis az adóból, amely a folyamon túl levő területről befolyik, pontosan ki kell utalni a költségeket azoknak a férfiaknak, hogy fennakadást ne szenvedjen a munka. Amennyiben pedig szükséges, naponta ki kell adni fiatal bikákat, bárányokat, kecskebakokat, egészen elégő áldozatra a menny Istenének, gabonát, sót, bort, olajat úgy, ahogy a jeruzsálemi papok szertartásai megkívánják, hogy panasz semmiben se legyen. Hadd mutassanak be áldozatokat a menny Istenének és imádkozzanak a királynak meg fiainak életéért. Elrendelem továbbá azt is, hogyha valaki megszegné parancsomat, tépjenek ki házából gerendát, állítsák azt fel, akasszák rá az illetőt, háza pedig legyen romhalmazzá. Isten pedig, aki nevének ott készített lakóhelyet, pusztítson el minden országot és népet, amely kiterjeszti kezét, hogy ellenszegüljön és lerontsa Istennek azt a házát, amely Jeruzsálemben van. Én, Dáriusz, hoztam ezt a rendeletet, és megkövetelem, hogy pontosan betartsák.«
Az építés befejezése; a templomszentelés Erre Tatanáj, a folyamon túli terület helytartója, meg Setarbuznáj és tanácsosai pontosan úgy cselekedtek, ahogyan azt Dáriusz király megparancsolta. Tovább építettek tehát a zsidók vénei éspedig eredményesen, Aggeus prófétának és Zakariásnak, Addó fiának prófétai szózata értelmében. Folytatták és be is fejezték az építkezést Izrael Istenének parancsából és Círusznak, Dáriusznak meg Artaxerxésznek, a perzsák királyainak rendelete alapján. Istennek ezzel a házával Dáriusz király uralkodásának hatodik esztendejében készültek el, ádár hónap harmadik napján.
Majd vígan megülték Izrael fiai: a papok, a leviták és a többiek, akik a száműzetésből visszatértek, Isten házának felszentelési ünnepét. Isten házának ezen a felszentelési ünnepén száz bikaborjút, kétszáz kost, négyszáz bárányt, egész Izrael bűnéért pedig Izrael törzseinek száma szerint tizenkét kecskebakot hoztak áldozatul. Ugyanakkor tisztükbe állították a papokat, osztályaik szerint és a levitákat, csoportjaik szerint, hogy megkezdjék Isten szolgálatát Jeruzsálemben, amint azt megírták Mózes könyvében.
Az első hónap tizennegyedik napján pászkát is ültek a száműzetésből visszatért izraeliták. Miután a papok meg a leviták mind egy szálig megtisztultak és mindnyájan tiszták voltak, leölték a pászkát mindazok számára, akik a száműzetésből visszatértek, úgyszintén paptestvéreik és a maguk számára is. És ették a pászkát Izrael fiai, akik a száműzetésből visszatértek, továbbá mindazok, akik az ország pogány népeinek tisztátalanságaival szakítottak és hozzájuk csatlakoztak, hogy keressék az Urat, Izrael Istenét. 22Majd pedig vigasság közepette hét napon át megülték a kovásztalanok ünnepét, mert megörvendeztette őket az Úr és feléjük hajlította Asszíria királyának szívét, hogy kezükre járjon az Úr, Izrael Istene hajlékának felépítésében.
Ez annak a levélnek a mása, amelyet Tatanáj, a folyamon túli helytartó és Setarbuznáj meg perzsa tanácsosaik, akik a folyamon túl voltak, küldtek el Dáriuszhoz.
Az írás, amelyet elküldtek hozzá, így hangzott:
»Dáriusz királynak minden üdv! Tudtára adjuk a királynak, hogy ellátogattunk Júda tartományába, a nagy Isten templomához, és azt faragatlan kövekből éppen építették és falait fával burkolták. A munka serényen folyt és kezük alatt sikeresen haladt előre. Ezért kérdést intéztünk a vezetőkhöz és így szóltunk hozzájuk: ‘Ki engedte meg nektek, hogy ezt a templomot felépítsétek és a falakat helyreállítsátok?’ Érdeklődtünk náluk nevük felől is, hogy jelentést tehessünk neked. Fel is jegyeztük azoknak a férfiaknak névsorát, akik vezetőik voltak.
Ők a következő választ adták nekünk: ‘Mi a menny és föld Istenének szolgái vagyunk és újra felépítjük azt a templomot, amely már sok évvel ezelőtt állt s amelyet Izrael nagy királya épített és emeltetett. Atyáink azonban magukra vonták a menny Istenének haragját, ezért ő Babilon káld királyának, Nebukadnezárnak hatalmába adta őket, és az lerontotta e templomot, népét pedig Babilonba hurcolta.
Círusz babiloni királynak első esztendejében azonban elrendelte Círusz király, hogy Istennek ez a hajléka ismét felépüljön. Előhozta Círusz Babilon templomából Isten templomának arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadnezár hurcolt el a jeruzsálemi templomból és vitt el Babilon templomába, és átadta őket egy Sesbaccár nevű férfinak, akit helytartóvá nevezett ki. Meghagyta neki: ‘Fogd ezeket az edényeket, menj és helyezd el őket a jeruzsálemi templomban. Istennek ezt a házát ugyanis újra fel kell építeni, régi helyén.’ Erre ez a Sesbaccár eljött ide és megvetette Jeruzsálemben Isten házának alapját, és az ettől kezdve épül mind a mai napig, anélkül, hogy befejezték volna.’
Nos tehát, ha jónak látja a király, nézessen utána a királyi levéltárban, amely Babilonban van, megparancsolta-e Círusz király, hogy az Isten háza újra felépüljön Jeruzsálemben. Tudassa aztán velünk a király, miképpen döntött ebben az ügyben.«
Dáriusz újabb rendelete 6 Erre Dáriusz király elrendelte, hogy nézzenek utána a levéltárban, azok között az iratok között, amelyeket Babilonban helyeztek el. Találtak is Ekbatanában, Média tartományának várában egy tekercset, rajta a következő feljegyzéssel:
»Círusz királynak első esztendejében elrendelte Círusz király, hogy építsék fel az Isten házát Jeruzsálemben azon a helyen, ahol bemutatják majd az áldozatokat. Rakjanak le olyan alapokat, amelyek hatvan könyök magasságot és hatvan könyök szélességet hordjanak: három sor legyen faragatlan kőből, és ugyanúgy egy-egy sor új fagerendából. A költségeket a királyi udvar fogja fedezni. Vissza kell adni Isten templomának arany- és ezüstedényeit is, amelyeket Nebukadnezár hurcolt el a jeruzsálemi templomból és vitt el Babilonba. Vissza kell szállítani őket helyükre, a jeruzsálemi templomba, és elhelyezni azokat Isten templomában.
Nos tehát, Tatanáj, a folyamon túl levő terület helytartója és Setarbuznáj meg perzsa tanácsosaitok a folyamon túl, tartsátok magatokat távol tőlük. Hagyjátok, hogy a zsidók helytartója és véneik Istennek azt a templomát elkészítsék és Istennek azt a házát a maga helyén felépítsék. Elrendelem azt is, mit kell tenni a zsidóknak azon véneivel, hogy felépüljön Isten háza: a királyi pénztárból, vagyis az adóból, amely a folyamon túl levő területről befolyik, pontosan ki kell utalni a költségeket azoknak a férfiaknak, hogy fennakadást ne szenvedjen a munka. Amennyiben pedig szükséges, naponta ki kell adni fiatal bikákat, bárányokat, kecskebakokat, egészen elégő áldozatra a menny Istenének, gabonát, sót, bort, olajat úgy, ahogy a jeruzsálemi papok szertartásai megkívánják, hogy panasz semmiben se legyen. Hadd mutassanak be áldozatokat a menny Istenének és imádkozzanak a királynak meg fiainak életéért. Elrendelem továbbá azt is, hogyha valaki megszegné parancsomat, tépjenek ki házából gerendát, állítsák azt fel, akasszák rá az illetőt, háza pedig legyen romhalmazzá. Isten pedig, aki nevének ott készített lakóhelyet, pusztítson el minden országot és népet, amely kiterjeszti kezét, hogy ellenszegüljön és lerontsa Istennek azt a házát, amely Jeruzsálemben van. Én, Dáriusz, hoztam ezt a rendeletet, és megkövetelem, hogy pontosan betartsák.«
Az építés befejezése; a templomszentelés Erre Tatanáj, a folyamon túli terület helytartója, meg Setarbuznáj és tanácsosai pontosan úgy cselekedtek, ahogyan azt Dáriusz király megparancsolta. Tovább építettek tehát a zsidók vénei éspedig eredményesen, Aggeus prófétának és Zakariásnak, Addó fiának prófétai szózata értelmében. Folytatták és be is fejezték az építkezést Izrael Istenének parancsából és Círusznak, Dáriusznak meg Artaxerxésznek, a perzsák királyainak rendelete alapján. Istennek ezzel a házával Dáriusz király uralkodásának hatodik esztendejében készültek el, ádár hónap harmadik napján.
Majd vígan megülték Izrael fiai: a papok, a leviták és a többiek, akik a száműzetésből visszatértek, Isten házának felszentelési ünnepét. Isten házának ezen a felszentelési ünnepén száz bikaborjút, kétszáz kost, négyszáz bárányt, egész Izrael bűnéért pedig Izrael törzseinek száma szerint tizenkét kecskebakot hoztak áldozatul. Ugyanakkor tisztükbe állították a papokat, osztályaik szerint és a levitákat, csoportjaik szerint, hogy megkezdjék Isten szolgálatát Jeruzsálemben, amint azt megírták Mózes könyvében.
Az első hónap tizennegyedik napján pászkát is ültek a száműzetésből visszatért izraeliták. Miután a papok meg a leviták mind egy szálig megtisztultak és mindnyájan tiszták voltak, leölték a pászkát mindazok számára, akik a száműzetésből visszatértek, úgyszintén paptestvéreik és a maguk számára is. És ették a pászkát Izrael fiai, akik a száműzetésből visszatértek, továbbá mindazok, akik az ország pogány népeinek tisztátalanságaival szakítottak és hozzájuk csatlakoztak, hogy keressék az Urat, Izrael Istenét. 22Majd pedig vigasság közepette hét napon át megülték a kovásztalanok ünnepét, mert megörvendeztette őket az Úr és feléjük hajlította Asszíria királyának szívét, hogy kezükre járjon az Úr, Izrael Istene hajlékának felépítésében.
Jegyzetek
5,3 Tatanáj az Eufrátesztől keletre eső földek helytartója volt, tehát Zerubbábel és Sesbaccár, vagyis a zsidók fölöttese.
6,22 Immár negyedszer beszél a Biblia a Pászka ünnepélyes megtartásáról; ez mindig a szabadulás megtapasztalása után történik: kivonulás (Kiv 12,1-27; 13,1-10), az Ígéret földjére való belépés (Józs 5,10-12), Jozija alatt az Istennel való szövetségkötés megújítása után (2Kir 23,21-23). Az Istennel való kapcsolat újrakezdését mindig a pászka megülésével szentelik meg: a pászka visszatérés Izrael létének alapjaihoz, a Sínai szövetségkötéshez és törvényhez; számbavétele mindannak, amit Isten vár népétől, hogy megmenthesse (szeretet és hűség).