911 Atyáim Istene, irgalomnak Ura, aki a szavaddal teremtettél mindent, 22 és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál, 33 és igazgassa a világot szentségben és igazságosságban és egyenes lélekkel tegyen igazságot: 44 add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát, és ne zárj ki engem gyermekeid közül. 55 Hiszen szolgád vagyok, szolgálód fia, gyönge és rövid életű ember, és édeskeveset értek a joghoz és törvényhez. 66 Ha mégoly tökéletes is valaki az emberek fiai között, de a tőled való bölcsességnek híjával van, semmibe kell venni. 77 Te szemeltél ki néped királyává, fiaid és lányaid bírájává. 88 Te parancsoltad meg, hogy templomot építsek szent hegyeden és áldozati oltárt a városban, amelyet lakóhelyül választottál, szent sátrad hasonmásául, amelyet kezdettől készítettél. 99 Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint. 1010 Küldd le szent egedből, dicsőséged trónjától, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben. 1111 Mert tud és ért mindent; tetteimben józanul vezet majd és megoltalmaz hatalmával. 1212 Így majd tetszenek neked műveim, népedet igazságosan kormányozom, és méltó leszek atyámnak trónjára. 1313 Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr? 1414 Hisz a halandók gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok. 1515 Mert a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tűnődő elmére. 1616 Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyel-bajjal értjük meg, ami kézenfekvő. Hát akkor az égi dolgokat ki tudná kifürkészni? 1717 Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál (neki) bölcsességet és nem küldted el a magasból szent lelkedet? 1818 Csak így lettek simává a földön lakók útjai, s így tanulták meg az emberek, mi kedves a szemedben. 1919 Csak a bölcsesség által menekültek meg.