1411 Három esztendő elteltével Júdás hívei hírét vették, hogy Szeleukosz fia, Demetriusz hatalmas sereggel és nagy hajóhaddal partra szállt Tripolisz kikötőjében, 22 és elfoglalta az országot, Antiochuszt és gyámját, Liziászt pedig megölte. 33 Egy bizonyos Alkimusz, aki azelőtt főpap volt, de a lázadás idején önként elpártolt, úgy látta, hogy számára semmi módon nincs menekvés és az oltárhoz sem kerülhet vissza. 44 Ezért a 151. esztendőben elment Demetriusz királyhoz, és átnyújtott neki egy aranykoszorút és egy pálmaágat, továbbá a szentélyben szokásos olajágak közül is néhányat. Azon a napon egyébként nyugton maradt. 55 De amikor Demetriusz meghívta egy tanácskozásra és a zsidók hangulata és tervei felől tudakozódott nála, kedvező alkalmat talált elvetemültsége kimutatására. Így válaszolt nekik: 66 „Az asszideusnak nevezett zsidók, akiknek Júdás, a Makkabeus a vezérük, folyvást háborút és lázadást szítanak, s nem hagyják, hogy nyugalom uralkodjék az országban. 77 Engem is megfosztottak öröklött tisztségemtől, mármint a főpapi tisztségtől. Most épp emiatt jöttem ide. 88 Egyfelől mert valóban szem előtt tartom a király érdekeit, másfelől azonban a honfitársakra is tekintettel vagyok, hisz az említett emberek meggondolatlan vállalkozásai folytán egész népünk nem csekély kárt szenved. 99 Ó, király, szerezz ezekről bizonyosságot, és tedd magadévá szerte jól ismert emberi együttérzésedben országunk és szorongatott népünk ügyét. 1010 Mert amíg Júdás él, lehetetlen, hogy az ország békében éljen!” 1111 A király bizalmasai, akik amúgy is ellenséges érzülettel viseltettek Júdással szemben, szavaira még inkább rajta voltak, hogy Demetriuszt haragra ingereljék. 1212 Nyomban hívatta hát Nikanort, az elefántos csapat parancsnokát, és megtette Júdea helytartójává. 1313 Parancsot adott neki, hogy Júdást tegye el láb alól, követőit szórja szét, Alkimuszt meg tegye meg a legfőbb templom főpapjává. 1414 A Júdás elől Júdeából elmenekült pogányok tömegestül csatlakoztak Nikanorhoz, mert azt hitték, hogy a zsidókra szakadó bajból és szorongattatásból hasznuk származik.
Nikanor szövetséget köt Júdással.
1515 Nikanor közeledtének hírére és a pogányok támadására a zsidók hamut szórtak magukra és ahhoz folyamodtak, aki örök időkre kiválasztotta népét, és mindig nyilvánvaló módon megvédte örökségét. 1616 Aztán a vezér parancsára nyomban elindultak, és Desszau falvánál rajtuk ütöttek. 1717 Júdás testvére, Simon megtámadta Nikanort, de az ellenség hirtelen megjelenésére egy kissé megingott. 1818 Ám amikor Nikanor meghallotta, mekkora bátorságról tettek tanúságot Júdás csapatai és milyen elszántan harcoltak a hazáért, nem merte vérontással dűlőre vinni az ügyet. 1919 Inkább elküldte Pozidoniuszt, Teodotuszt és Mattatiást, hogy nyújtsanak kezet a zsidóknak és azokét is fogadják el. 2020 A vezér jól meghányta-vetette a dolgot, aztán közölte a sereggel, majd miután egyetértésre jutottak, ráálltak az egyezségre. 2121 Kitűztek egy napot, amelyen a vezetők ugyanazon a helyen majd megtárgyalják a részleteket. Mindkét részről megérkezett egy-egy harci szekér, és a megtiszteltetés jeléül székeket készítettek oda. 2222 Júdás előzőleg fölfegyverzett embereket állított megfelelő helyekre, nehogy valami alattomos támadás érje az ellenség részéről. De a tanácskozás békés mederben folyt le. 2323 Utána Nikanor Jeruzsálemben telepedett le, és nem követett el semmi igazságtalanságot. Sőt, a tömegével hozzá csatlakozott csapatokat is elbocsátotta. 2424 Júdást állandóan a maga közelében tartotta, jóindulattal volt e férfi iránt, 2525 biztatta, nősüljön meg és legyenek gyermekei. Valóban meg is nősült, s boldog volt, örült az életnek.
Alkimusz újabb ármánykodása.
2626 Amikor Alkimusz látta a kölcsönös egyetértést és a megkötött szerződést, elment ezzel Demetriuszhoz és azt állította, hogy Nikanor áruláson töri a fejét: a birodalom ellenségét, Júdást jelölte ki utódjául. 2727 A király haragra gerjedt, a címeres gazember ármánykodásai felingerelték. Írt Nikanornak, hogy ő nem ért egyet az egyezséggel, és megparancsolta neki, hogy a Makkabeust azonnal küldje – bilincsbe verve – Antiochiába. 2828 E hír hallatára Nikanor elkedvetlenedett. Nehezére esett az egyezség felbontása, hiszen a másik fél nem követett el semmi igazságtalanságot. 2929 De nem tehetett a király akarata ellen. Ezért megvárta a kedvező alkalmat és csellel keresztülvitte a dolgot. 3030 A Makkabeus észrevette, hogy ridegebben bánik vele, és a szokásos összejöveteleiken kevésbé udvarias. Látta, hogy ez a barátságtalan magatartás nem jelent jót. Ezért maga köré gyűjtötte jó sok emberét és elrejtőzött Nikanor elől. 3131 Az észrevette, hogy ügyesen kijátszotta. Ezért elment a fönséges és szent templomba, épp amikor a papok a szokásos áldozat bemutatásával voltak elfoglalva, és a férfi kiszolgáltatását követelte. 3232 Amikor azok esküvel bizonyították, nem tudják, hol van a keresett férfi, 3333 kinyújtotta jobbját a templom felé és megesküdött: „Ha nem szolgáltatjátok ki Júdást, bilincsbe verve, Istennek ezt a házát egyenlővé teszem a földdel, az áldozati oltárt lerombolom, és pompás szentélyt emelek itt Dionüszosznak.” 3434 Szavai befejeztével visszavonult. A papok az ég felé tárták kezüket, és ahhoz könyörögtek, aki mindig védelmezőjük volt. 3535 „Ó, mindenek Ura, neked nincs szükséged semmire, mégis azt akartad, hogy legyen köztünk egy templomod hajlékul. 3636 Szentséges Úr, akitől minden szentség származik, őrizd meg örökre tisztán ezt a házat, amelyet nemrég tisztítottunk meg.”
Razisz halála.
3737 Egy bizonyos Raziszt, aki Jeruzsálem vénei közé tartozott, följelentettek Nikanornak. Szerette honfitársait, és nagy tekintélynek örvendett. Jóságáért a zsidók atyjának nevezték. 3838 Mert már azelőtt is, a lázadás idején is azon volt, hogy tisztán megőrizze a zsidóságot, testét és életét elszántan kockára tette a zsidóságért. 3939 Nikanor most nyíltan ki akarta mutatni a zsidókkal szemben ellenséges érzületét, ezért elküldött több mint ötszáz katonát, hogy fogják el. 4040 Mert azt hitte, hogy az elfogatással súlyos csapást mér rájuk. 4141 A csapatok már épp meg akarták szállni az erős házat. Erőszakkal betörték a kaput és tüzet hozattak, hogy felgyújtsák az ajtókat. Mivel minden oldalról körülzárták, a kardjába dőlt. 4242 Inkább meghalt becsületben, minthogy a gonoszok kezére kerüljön, és nemes érzelmeihez méltatlan bánásmódban részesüljön. 4343 Ám a nagy izgalomban nem sikerült neki egészen jól a döfés. Közben a csapat behatolt az ajtókon. Erre gyorsan fölment a falakra és hősiesen a sokaságba vetette magát. 4444 Csakhogy ez gyorsan visszahúzódott, keletkezett egy tér, s ide esett. 4545 Mivel még mindig élt, haragra gerjedve felállt, jóllehet égő sebeiből patakzott a vér. Aztán a tömegen áthatolva feljutott egy meredek sziklára. 4646 Már teljesen elöntötte a vér. De azért kitépte beleit, megragadta mindkét kezével és rádobta a tömegre. Közben kérte az élet és lélek Urát, hogy egy napon adja neki vissza. Így halt meg.
Nikanor káromlásai.
1511 Amikor Nikanor megtudta, hogy Júdás csapatai Szamária helységeiben állomásoznak, azt tervezte, hogy egy szombati napon minden kockázat nélkül megtámadja őket. 22 Ám azok a zsidók, akik kényszerűségből az ő seregében voltak, így beszéltek: „Ne mészárold le őket ilyen kegyetlen és embertelen módon! Légy tisztelettel a nap iránt, amelyet az szentelt meg kezdettől, aki mindent lát!” 33 Erre megkérdezte a címeres gazember: „Van hát az égben egy Hatalmas, aki a szombat megülését elrendelte?” 44 Azt felelték: „Maga az élő Isten parancsolta meg a hetedik nap megülését, aki az égben lakik.” 55 De ő ellene vetette: „Ám a földön én vagyok az úr, és parancsot adok: ragadjatok fegyvert és szolgáljátok a királyt.” Csakhogy megint nem sikerült neki gyalázatos tervét keresztülvinnie.
Júdás álma.
66 Nikanor gőgjében felfuvalkodva arra gondolt, hogy Júdás csapatain aratott győzelmére nyilvános emlékművet emel. 77 Ám a Makkabeus töretlenül és rendületlenül bízott az Úr segítségében. 88 Bátorította embereit, ne féljenek a pogányok támadásától, inkább gondoljanak arra, mennyi segítséget kaptak már az égtől. Most is bízzanak hát benne, hogy a Mindenható megadja nekik a győzelmet. 99 A törvény és a próféták szavaival is bátorította őket, emlékezetükbe idézte azokat a harcokat, amelyeket már megharcoltak, és így fokozta bennük a bátorságot. 1010 Amikor már fölkeltette bennük a lelkesedést, kiadta a parancsot, utalva a pogányok hűtlenségére és hitszegésére. 1111 Így nem pajzzsal és lándzsával fegyverezte föl őket, hanem találó, bátorító szavakkal. Egy hitelt érdemlő álmát is elmondta nekik, egy látomását, amelynek mindannyian örültek. 1212 Ez volt álmában a látomása: Oniászt látta, az előző főpapot, ezt a nemeslelkű, igazságos férfiút, akinek viselkedése szerény volt, a lénye csupa jóság, a beszéde pedig megfontolt, s aki ifjúságától törekedett az erényekre. Kitárta kezét és imádkozott a zsidók egész közösségéért. 1313 Aztán megjelent Júdásnak – ugyanilyen tartásban – egy ősz hajú, pompás külsejű férfi – csodálatos méltóság övezte. 1414 Oniász megszólalt és azt mondta: „Testvéreinknek ez a barátja Jeremiás, Isten prófétája. Sokat imádkozik a népért és az egész szent városért.” 1515 Aztán Jeremiás kinyújtotta a jobbját és átadott Júdásnak egy aranykardot. Átadáskor e szavakat intézte hozzá: 1616 „Vedd Isten ajándékát, a szent kardot! Megsemmisíted vele az ellenséget.”
Az ütközet előkészítése.
1717 Júdás nagyszerű szavai lelket öntöttek beléjük, hisz alkalmasak voltak rá, hogy fölkeltsék a bátorságot, és megerősítsék az ifjak szívét. Így elhatározták, hogy nem vernek tábort, hanem bátran támadást indítanak, és kimenetelét a szerencsére bízzák. A várost, a vallást és a templomot ugyanis veszély fenyegette. 1818 Az asszonyokért és a gyerekekért, a testvérekért és a rokonokért nem aggódtak annyira. Első és legfőbb gondjuk a szent templom volt. 1919 De a városban maradottak sem aggódtak kevésbé, s voltak kisebb gondban a nyílt mezőn vívandó harc miatt. 2020 Mindannyian várták a hamarosan elkövetkező döntő ütközetet. Az ellenség már felvonult. A sereg csatasorba állt, az elefántokat odavezették a megfelelő helyekre és a lovasság elhelyezkedett a két szárnyon. 2121 Amikor a Makkabeus meglátta a felsorakozó hatalmas sereget, a sokféle fegyvert és a vad elefántokat, kitárta kezét az ég felé, és a csodatevő Úrhoz folyamodott. Mert tudta, hogy nem a fegyvereké a győzelem, hanem azoknak adja Isten, akiket méltónak tart rá. 2222 Így imádkozott: „Uram, Júda királyának, Hiszkijának idejében elküldted angyalodat, s az Szancherib táborából 185 000 férfit megsemmisített. 2323 Küldd előre most is, Egek Ura, jó angyalodat, űzzék el előlünk a félelmet és a rettenetet! 2424 Azok rettegjenek karod erejétől, akik káromlások közepette felvonultak szent néped ellen!” Ezzel befejezte imáját.
Nikanor veresége és halála.
2525 Nikanor csapatai kürtszóval és harci dalokat énekelve vonultak fel. 2626 Júdás és emberei imádkozva és könyörögve támadtak rá az ellenségre. 2727 Míg kezükkel harcoltak, szívükben Istenhez imádkoztak. Isten szemmel látható segítségén örülve nem kevesebb, mint harmincötezer férfit földre terítettek. 2828 Amikor a csata végeztével öröm közepette elvonultak, látták, hogy Nikanor is ott fekszik fegyverzetében. 2929 Erre kiáltozás és lárma támadt. Atyáik nyelvén dicsőítették az Urat. 3030 Júdás pedig, aki testestül-lelkestül feláldozta magát honfitársaiért, és ifjú kora óta mindig hűségesen kitartott a testvérei iránti szeretetben, kiadta a parancsot, hogy Nikanornak vágják le fejét és a kezét a karjával együtt, és vigyék Jeruzsálembe. 3131 Megérkezte után összehívta honfitársait, és a papokat az áldozati oltár elé állíttatta. 3232 A várőrséget is oda rendelte. Akkor megmutatta nekik az elvetemült Nikanor fejét és az istenkáromlónak a kezét, amelyet az kérkedve kinyújtott a Mindenható szentélye ellen. 3333 Aztán kivágatta az istentelen Nikanor nyelvét és feldarabolva odavetette a madaraknak, a gonoszság bűnhődése jelét azonban felakasztotta a templom elé. 3434 Az ég felé fordulva mindannyian dicsőítették az Urat ezekkel a szavakkal: „Legyen áldott, aki hajlékát megoltalmazta a gyalázattól!” 3535 Nikanor fejét kitűzette a várra Isten segítségének mindenki számára látható és nyilvánvaló jeléül. 3636 Aztán közös akarattal elhatározták, hogy ezt a napot nem hagyják soha megületlenül, hanem az arámul Adarnak nevezett tizenkettedik hónap 13-án, a Mardokeus napja előtti napon megünneplik.
A szerző utószava.
3737 Így zajlottak le a Nikanorral összefüggő események. Minthogy a hébereknek azóta birtokában maradt a város, bevégzem munkámat. 3838 Ha az elbeszélés szépnek és sikerültnek bizonyult, teljesült kívánságom. De ha csak közepesre vagy gyengére sikerült is, megtettem, ami erőmből telt. 3939 Kár csak bort inni és ugyanígy tisztán vizet is, hiszen a bor vízzel keverve kellemes, így szerez élvezetet. Ugyanígy a művészi elbeszélés is élvezet azok számára, akik a történtekre figyelnek. Ezzel befejezem.
A Példabeszédek könyve
A KÖNYV CÉLJA
111 Salamonnak, Dávid fiának, Izrael királyának mondásai, 22 hogy bölcsességet, fegyelmet tanuljunk, és megértsük az értelmes beszédet; 33 hogy világos útmutatást kapjunk, igazságosságra, jogra, becsületre; 44 hogy a tapasztalatlan okosságra tegyen szert, az ifjú meg tudásra és körültekintésre. 55 Ha bölcs hallgatja őket, gyarapítja tudását, az értelmes megtudja, hogyan kormányozzon. 66 Hogy megértsük a mondást és a hasonlatot, a bölcsek szavait s fogós kérdéseit.
I. BEVEZETŐ
77 A bölcsesség kezdete az Úrnak félelme, ám a balgák megvetik a bölcsességet és az intést.
A BÖLCSESSÉG AJÁNLÁSA
Óvás a gonosz cimboráktól
88 Hallgass, fiam, atyád intelmére, s ne vedd semmibe anyád tanítását! 99 Hisz díszes koszorú ez a fejedre, ékes aranylánc a nyakadba. 1010 Fiam, ha a bűnösök rosszra csábítanak, ne egyezz bele! 1111 Ha így szólnak hozzád: „Gyere velünk, vérre leselkedünk, ártatlannak ok nélkül tőrt vetünk, 1212 úgy elnyeljük őket élve, mint az alvilág, az egészségest csakúgy, mint azt, aki sírba készül, 1313 mindenféle drága kincset szerzünk, megtöltjük zsákmánnyal a házunkat, 1414 s velünk együtt részesedsz a sorsoláskor, mindannyiunknak közös lesz az erszényünk.” 1515 Fiam, ezekkel ne indulj el egy útra, tartsd távol lábadat ösvényüktől. 1616 [Mert hisz a gonosz után fut a lábuk, és vért ontani sietnek.] 1717 Valójában nem hoz az a háló semmit, amit minden madár szeme láttára vetnek. 1818 Hisz a saját vérükre leselkednek, a saját életüknek vetnek csapdát. 1919 Így végzi mind, aki rablott holmit szerez, életét veszi az saját gazdájának.
A könnyelmű korholása
2020 Hangosan kiált az utcán a bölcsesség, és a tereken is fölemeli hangját. 2121 Kiabál a lármás utcáknak elején, szót emel a kapuk nyílásánál, a városban. 2222 Meddig kedvelitek, ó, ti éretlenek, az éretlenséget, ó, ti szemtelenek, a pimasz fecsegést? Meddig gyűlölik az észt az esztelenek? 2323 Hallgassatok korholó szavamra! Kiöntöm előttetek egész lelkemet, és a szavaimat elétek tárom: 2424 Mert amikor hívtalak benneteket, nem jöttetek, oda sem néztetek, amikor a kezemet nyújtottam; 2525 semmibe vettétek minden tanácsomat, és a feddésemmel mit sem törődtetek. 2626 Ezért most én is nevetek bajotokon, gúnyolódom, ha hatalmába kerít titeket a rettegés, 2727 ha rátok tör a félelem, mint a zivatar, ha szélvihar módján közeleg romlásotok, ha utolér az ínség és a szorongattatás. 2828 Akkor hívnak, de én nem felelek, akkor keresnek, de nem találnak. 2929 Mivel gyűlöletes volt előttük a belátás, és az Úr félelmét kevésre becsülték, 3030 mivel elvetették a tanácsomat, és a korholásomat megvetették, 3131 azért most csak egyék tetteik gyümölcsét, lakjanak jól azzal, amit kiterveltek. 3232 A balgákra pusztulást hoz elpártolásuk, jómódjuk tönkreteszi a bolondokat. 3333 De aki rám hallgat, biztonságban élhet, nyugodt lehet, nem kell rettegnie bajtól. 211 Fiam, ha magadévá teszed szavaimat és megtartod a parancsaimat, 22 megnyitva füledet a bölcsességnek s kitárva szívedet az okosságnak, 33 igen, csak ha tudásért kiáltasz, és bölcsesség után sóvárog a hangod, 44 ha mint ezüst után, úgy kutatsz utána, és mint a kincsnek, úgy keresed nyomát, 55 akkor érted meg az Úrnak félelmét, s nyered el az Úrnak ismeretét. 66 Mert csak az Úr adhat bölcsességet, az ő szájából származik tudás és értelem. 77 Készen tartja üdvét az igazaknak, akik tisztán élnek, védőpajzs azoknak. 88 Védelmezi az igazság ösvényét, s akik hűek hozzá, azoknak szemmel tartja útját. 99 Akkor megérted az igazságosságot, a törvényt, a becsületet, s mind a helyes utat. 1010 Mert bölcsesség költözik szívedbe, és felvidítja lelkedet a tudás; 1111 a megfontolás virraszt fölötted, és az értelem lesz az oltalmazód, 1212 hogy megóvjon a rossz úttól, s az emberektől, akik hamisságot szólnak, 1313 s elhagyják az egyenes utat, hogy a sötétség útjain járjanak; 1414 akiknek örömet szerez, ha rosszat tehetnek, s akik ujjonganak a rút álnokságon; 1515 akiknek az útja tele kanyarokkal, és akik szeretnek görbe úton járni. 1616 Megóv más embernek a feleségétől, és megóv a csábos szavú idegen nőtől. 1717 Az ilyen elhagyja lánykora kedvesét, és megfeledkezik az Isten kötötte szövetségről. 1818 Igen, a háza a halálba vezet, a holtak országába visznek ösvényei. 1919 Aki betér hozzá, nem jön többé vissza, nem jut el többé az élet útjára. 2020 Ezért te csak a jóknak útját járd, és csak az igazak ösvényét kövesd! 2121 Mert csak az igazak lakják majd a földet, csak az ártatlanok maradnak meg rajta. 2222 A gonoszok kivesznek a földről, és a hűtleneket kitépik belőle.