Kis türelmet
21 Amikor aztán Jehosafát megtért atyáihoz, Dávid városában temették el, atyái mellé. A fia, Jorám lett helyette a király.
5. ISTENTELEN KIRÁLYOK URALKODÁSA
Jorám uralkodásának kezdete.
A testvérei, vagyis Jehosafát fiai Azarja, Jechiel, Zecharjahu, Azarjahu, Michael és Sefatjahu voltak. Mindezek Jehosafátnak, Júda királyának voltak a fiai. Atyjuk sok ajándékot adott nekik ezüstben, aranyban és drágaságokban, azonkívül megerősített városokat Júdában. A királyságot azonban Jorámnak adta, mert ő volt az elsőszülött. Miután Jorám elfoglalta atyja királyságát és megerősödött benne, karddal megölette testvéreit, sőt Izrael fejedelmei közül is néhányat. Harminckét esztendős volt Jorám, amikor trónra lépett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Izrael királyainak útjain járt, ahogyan Acháb háza tette. Acháb leánya volt ugyanis a felesége. Azt tette, ami gonosznak számított az Úr szemében. Az Úr mégsem akarta elpusztítani Dávid családját a miatt a szövetség miatt, amelyet Dáviddal kötött, és mivel megígérte, hogy mécsest ad neki és fiainak minden időben.
Jorám bűnhődése.
Az ő napjaiban Edom fellázadt Júda uralma ellen, és királyt tettek maguk fölé. Jorám ekkor vezéreivel együtt kivonult, vele egész lovassága is. Éjszaka idején fölkelt, megverte a körülötte táborozó Edomot és lovasságának vezéreit. Edom mégis elszakadt Júdától mind a mai napig. Ugyanebben az időben pártolt el uralma alól Libna is. Elhagyta ugyanis az Urat, atyái Istenét, sőt magaslatokat emelt Júda városaiban. Így kicsapongásba vitte Jeruzsálem lakóit és elpártolásba Júdát. Ekkor egy írás érkezett hozzá Illés prófétától, ezzel a tartalommal: „Ezt üzeni az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Mivel nem jártál atyádnak, Jehosafátnak útjain és Azának, Júda királyának útjain, hanem Izrael királyainak útjára léptél, kicsapongásba vitted Júdát és Jeruzsálem lakóit, ahogyan ezt Acháb családja tette, sőt kiirtottad atyád családját, a testvéreidet, akik különbek voltak nálad, ezért, nézd, az Úr súlyos csapást mér népedre, fiaidra, feleségeidre és minden vagyonodra. Te magad meg súlyos betegségbe, bélbajba esel, úgyhogy a betegség következtében két éven belül kijönnek belőled a beleid.” Az Úr föl is ingerelte Jorám ellen a filiszteusok és a kusitákkal szomszédos arabok lelkét, fel is vonultak Júda ellen, és elfoglalták. Egész vagyonát, amelyet királyi palotájában találtak, magukkal hurcolták, úgyszintén a gyermekeit és a feleségeit… Nem is maradt neki más fia, mint Achaszja, a legkisebbik fiú. Mindezek után az Úr gyógyíthatatlan bélbajjal verte meg. Így tartott ez évről évre, és két év múlva, halála közeledtekor betegsége folytán kijöttek a belei. Így halt meg szörnyű kínok között. Népe neki nem gyújtott olyan halotti tüzeket, mint atyáinak. Harminckét esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Amikor meghalt, senki sem sajnálta. Dávid városában temették el, de nem a királyi sírboltban.
Achaszja gonosz uralma.
22 Jeruzsálem lakói Achaszját, a legkisebb fiút tették meg királlyá helyette, mert az idősebbeket megölte egy rablócsapat, amely az arabok közt bejutott a táborba. Így lett király Achaszja, Jorámnak, Júda királyának fia. Huszonkét esztendős volt Achaszja, amikor uralkodni kezdett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának, aki Omri lánya volt, Atalja volt a neve. Ő is Acháb családjának útjain járt, mert az anyja volt a tanácsadója, hogy gonoszságot vigyen végbe. Azt tette hát, ami gonosz az Úr szemében, éppen úgy, mint Acháb családja, mert vesztére atyja halála után azok voltak a tanácsadói. Az ő tanácsukat követte, azért ment el Jorámmal, Izrael királyával harcolni Hazael, Arám királya ellen Ramot-Gileádba. Az arámok azonban megsebesítették Jorámot, mire visszatért Jiszreelbe, hogy gyógyíttassa sebeit, amelyeket Ramotban, Hazael arám király ellen vívott csatában kapott. Ekkor Achaszja, Jorám fia, Júda királya lement, hogy meglátogassa Jiszreelben a betegeskedő Jorámot, Acháb fiát. Achaszja pusztulása az Istentől való volt, s az is, hogy elmenjen Jorámhoz. Megérkezése után ugyanis kivonult Jorámmal Jehu, Nimsi fia ellen, akit az Úr azért kent föl, hogy kiirtsa Acháb családját. Amikor tehát Jehu Acháb családján végrehajtotta az ítéletet, ott találta Júda főembereit és Achaszja testvéreinek fiait, akik szolgálatot teljesítettek Achaszja mellett, és őket is megölte.
Atalja gonosztette.
Achaszját is kerestette. El is fogták, bár elrejtőzött Someronban. Aztán Jehu elé vitték és megölték. De azért eltemették, mert azt mondták: Jehosafát fia volt és az teljes szívéből kereste az Urat. Azután nem volt senki se Achaszja családjából, akinek ereje lett volna az uralkodáshoz. Amikor Atalja, Achaszja anyja látta, hogy fia meghalt, fölkelt, kiirtatta Júda házának egész királyi sarjadékát. Jehosaba, a király leánya fogta Joást, Achaszja fiát, és ellopta a halálra szánt királyfiak közül. Aztán dajkájával együtt elhelyezte az ágyasházban. Így Jehosaba, Jorám király leánya, Jehojada főpap felesége – minthogy Achaszja nővére volt – elrejtette Atalja elől, úgyhogy nem tudta megöletni. Hat évig volt nála az Isten házában elrejtőzve, addig míg Atalja királynő uralkodott az országban.
Jehojada főpap trónra segíti Joást.
23 A hetedik esztendőben Jehojada elég erősnek érezte magát. Maga mellé vette a százas csoportok vezetőit: Azarjahut, Jerochám fiát, Jismaelt, Jehochanán fiát, Azarjahut, Obed fiát, Maaszejahut, Adajahu fiát, meg Elisafátot, Zikri fiát, és szövetséget kötött velük. Ezek aztán bejárták Júdát, összegyűjtötték a levitákat és Izrael családfőit Júda minden városából, és elmentek Jeruzsálembe. A templomban az egész gyülekezet szövetséget kötött a királlyal. Azután Jehojada főpap így szólt hozzájuk: „Nézzétek, a király fiának kell uralkodnia, amint az Úr Dávid fiaira vonatkozólag kijelentette. Ez lesz a teendőtök: Harmadrészetek, amely szombaton szolgálatba lép, papok és leviták, mint kapuőrség szolgáljon, harmadrészetek a királyi palotánál, harmadrészetek meg az Alapkapunál álljon, a többi nép pedig a templom udvarain. A templomba senki se lépjen be, csak a papok és a szolgálattevő leviták! Ők beléphetnek, hisz fel vannak szentelve. A többi nép tartsa magát az Úr előírásaihoz! Azután a leviták vegyék körül a királyt, mindegyiknek fegyver legyen a kezében! Ha más valaki lépne be, meg kell halnia, ők azonban legyenek a király mellett, bárhova megy.” A leviták és egész Júda úgy jártak el, ahogyan Jehojada főpap megparancsolta nekik. Ki-ki vette a maga embereit, akik szombaton beléptek, azokkal együtt, akik szombaton kiléptek volna a szolgálatból. Jehojada főpap ugyanis nem bocsátotta el az osztagokat. Azután Jehojada főpap kiosztotta a századok vezetőinek Dávid király kardjait, kis és nagy pajzsait, amelyek a templomban voltak. Majd felállította az egész népet a király körül, mindenkit fegyverrel a kezében a templom jobb oldalától kezdve egészen a templom bal oldaláig, az oltár és a templomépület mellett. Aztán kihozták a király fiát, fejére tették a koronát, kezébe adták a törvényt, és így királlyá tették. Majd Jehojada és fiai fölkenték és azt kiáltották: „Éljen a király!” Amikor Atalja meghallotta a nép kiáltozását, amely összefutott és ujjongott a király mellett, bement a templomba a néphez. Aztán látta, hogy lám, a király ott áll a bejáratnál az emelvényen, a király mellett pedig a főemberek és a trombitások; az egész nép ujjong és trombitál, az énekesek mindenféle zeneszerszámmal jelt adnak az öröménekre. Erre Atalja megszaggatta a ruháját és kiáltozni kezdett: „Árulás, árulás!” Ekkor Jehojada főpap kiküldte a századok vezéreit, a sereg parancsnokait, és így szólt hozzájuk: „Vigyétek ki a templom bekerített részéből, s aki kíséri, az ölje meg a kardjával!” Ugyanis azt is megmondta a főpap: „Ne öljétek meg az Úr templomában!” Erre rávetették kezüket és amikor a királyi palota Ló-kapujának bejáratához értek, ott megölték.
Jehojada reformja.
Ezután Jehojada szövetséget kötött az Úr meg az egész nép és a király között, hogy az Úr népe lesznek. Majd bement az egész nép Baál templomába és lerombolta. Oltárait és bálványait összetörte, Mattant pedig, Baál papját, megölték az oltár előtt. Majd Jehojada az Úr temploma fölötti felügyeletet a papok és a leviták kezébe adta, akiket Dávid osztályokba sorolt az Úr templomának szolgálatára, hogy Mózes törvényének előírása szerint bemutassák az Úrnak az égőáldozatokat örömujjongás és ének kíséretében, ahogy Dávid elrendelte. Az Úr templomának kapuiba kapuőröket állított, hogy ne mehessen be senki, aki bármilyen ok miatt tisztátalan. Azután maga mellé vette a századok parancsnokait, az előkelőket, a nép főembereit és az egész népet. A királyt levitték az Úr templomából, a felső kapun át bementek a királyi palotába, és a királyt a királyi trónra ültették. A föld egész népe örvendezett, viszont a város nyugodt maradt, bár Atalját karddal kivégezték.
Joás kijavíttatja a templomot.
24 Hétesztendős volt, amikor király lett Joás, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja beersebai volt, Cibja volt a neve. Jehojada főpap egész életében azt tette Joás, ami helyes az Úr szemében. Jehojada két feleséget szerzett neki, és ő fiúkat és lányokat nemzett. Egy idő múlva elhatározta Joás, hogy megújítja az Úr templomát. Egybegyűjtötte a papokat és a levitákat, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el Júda városaiba és egész Izraeltől gyűjtsetek pénzt, hogy évről évre kijavíthassuk Istenetek templomát. Siessetek a dologgal!” Ám a leviták nem siettek vele. Erre a király magához hívatta Jehojada főpapot és kérdőre vonta: „Miért nem sürgeted a levitákat, hogy Júdából és Jeruzsálemből beszedjék az adót, amelyet Mózes, az Úr szolgája vetett ki Izrael közösségére a megnyilatkozás sátora javára. Ugyanis a gonosz Atalja és fiai tönkretették az Isten templomát, sőt még az Úr templomának szentelt adományokat is a Baálokra költötték.” A király parancsára ládát készítettek, és elhelyezték kívül az Úr templomának kapuja elé. Aztán kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák be az Úrnak az adót, amelyet Mózes, az Isten szolgája állapított meg Izrael számára a pusztában. Az összes főember és az egész nép örömmel tettek neki eleget. Elhozták az adományt és bedobták a ládába, úgyhogy az egészen megtelt. Valahányszor elérkezett az ideje, hogy a leviták a ládát a királyi felügyelőségre vigyék, amikor észrevették, hogy sok pénz van benne, eljött a királyi jegyző és a főpap megbízottja. Aztán kiürítették a ládát, majd fogták és visszavitték a helyére. Így jártak el időről időre, úgyhogy tömérdek pénzt felhalmoztak. Ezt a király és Jehojada átadták a munkálatok vezetőinek, akik az Úr templomának felújítását irányították. Azok kőfaragókat és egyéb mesterembereket fogadtak, hogy megújítsák az Úr templomát, azonkívül vas­ és bronzműveseket, hogy kijavítsák az Úr templomát. A munkások hozzá is láttak a dologhoz, és kezük nyomán előrehaladt a javítás munkája. Így tervszerűen helyreállították és megerősítették az Isten házát. Miután minden elkészült, a maradék pénzt a király és Jehojada elé vitték. Azok templomi szereket készíttettek belőle: a szolgálathoz és az égőáldozathoz fölszereléseket, csészéket, arany­ és ezüsttárgyakat. Az Úr templomában Jehojada egész életében állandóan bemutatták az égőáldozatokat. Ámde Jehojada megöregedett, betelt a napokkal és meghalt. Százharminc éves volt, amikor meghalt. Dávid városában a királyok mellé temették el, mert jót tett Izraelben Isten és az ő temploma javára.
Joás elpártolása és bűnhődése.
Jehojada halála után eljöttek Júda nemzetségének fejei, s bemutatták hódolatukat a királynak. A király ettől kezdve rájuk hallgatott. Erre ők elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének templomát, bálványoknak és faragott képeknek szolgáltak. E bűneik miatt harag sújtotta Júdát és Jeruzsálemet. Prófétákat küldött hozzájuk, hogy visszatérítsék őket az Úrhoz. De ők nem hallgattak rájuk, hiába figyelmeztették őket. Ekkor az Isten lelke leszállt Zecharjára, Jehojada főpap fiára. Erre ő odaállt a nép elé, és így szólt hozzájuk: „Miért szegtétek meg az Úr parancsát? Nem szolgál ez javatokra! Mivel elhagytátok az Urat, ő is elhagyott benneteket.” Erre összefogtak ellene, és a király parancsára megkövezték a templom udvarán. Joás király már nem akart emlékezni arra a jótéteményre, amelyet atyja, Jehojada tett vele, és megölette a fiát. A haldokló utolsó szavai ezek voltak: „Látja az Úr, és bosszút fog állni.” Az esztendő elmúltával történt, hogy felvonult ellene Arám serege. Benyomultak Júdába és Jeruzsálembe, megölték a nép összes főemberét, zsákmányukat pedig mind hazaküldték a királynak Damaszkuszba. Bár a betört arám sereg csekély létszámú volt, az Úr mégis kezükbe adta a sokkal nagyobb sereget, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. De Joást is utolérte a büntetés. Mivel a visszavonuló csapatok súlyos betegen hagyták hátra, saját szolgái esküdtek össze ellene Jehojada főpap fiának vére miatt és megölték őt ágyában. Dávid városában temették el, de nem a királyok sírboltjában. Ezek voltak, akik összeesküdtek ellene: Zabad, az ammonita asszonynak, Simeátnak fia és Jehozabad, a moábi nőnek, Simritnek fia. Fiai, az általa kirótt adóteher nagysága és a templomnak kijavítása – lám meg vannak írva a Királyok könyvének följegyzéseiben. Fia, Amacja lett helyette a király.

Minden fejezet...
1 0