Jórám Júda királya 21
Amikor aztán Jozafát aludni tért atyáihoz, eltemették melléjük a Dávid-városban, s fia, Jórám, lett a király helyette.
Fivérei, Jozafát fiai, Azarja, Jáhiel, Zakariás, Azarja, Mikaél és Safátja voltak; ők Jozafátnak, Júda királyának fiai voltak. Atyjuk bőségesen megajándékozta őket ezüsttel, arannyal, jövedelemmel és júdabeli, megerősített városokkal, de a királyságot Jórámnak adta, mert ő volt az elsőszülöttje.
Jórám át is vette atyja országát, de amikor megerősödött, karddal megölette valamennyi fivérét, sőt Izraelnek néhány fejedelmét is.
Harminckét esztendős volt Jórám, amikor uralkodni kezdett, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Izrael királyainak útjain járt, úgy, ahogy Ácháb háza tette – Ácháb leánya volt ugyanis a felesége – s azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr színe előtt. Mindazonáltal az Úr nem akarta elpusztítani Dávid házát, mert szövetséget kötött vele, s mert megígérte, hogy világosságot ad neki s fiainak minden időben.
Az ő napjaiban fellázadt Edom, hogy ne kelljen továbbra is Júda alattvalójának lennie, és királyt állított magának. Jórám ugyan átment valamennyi vezérével és egész lovasságával, amely vele volt, és éjjel felkelt s megverte Edomot, amely őt körülvette, s lovassága minden vezérét, de Edom mégis elpártolt Júda uralmától; így is van mind a mai napig. Ugyanabban az időben pártolt el Libna is, hogy ne kelljen az ő keze alatt lennie. Ő ugyanis elhagyta az Urat, atyái Istenét, sőt magaslatokat épített Júda városaiban, és paráznaságba vitte Jeruzsálem lakóit s törvényszegésbe Júdát.
Erre levelet hoztak neki Illés prófétától, amelyben ez állt: »Ezt üzeni az Úr, atyád, Dávid Istene: Mivel nem jártál Jozafátnak, atyádnak útjain s Ászának, Júda királyának útjain, hanem Izrael királyainak útjára léptél s paráznaságba vitted Júdát s Jeruzsálem lakóit, s utánoztad Ácháb házának paráználkodását, sőt megöletted atyád házát, a te fivéreidet, akik különbek voltak nálad: íme, az Úr súlyos csapást mér rád, népedre, fiaidra, feleségeidre és egész vagyonodra, te pedig súlyos bélbajba esel, úgy, hogy lassanként, naponként kimegy a beled.«
Csakugyan az Úr felbőszítette Jórám ellen a filiszteusok és az etiópokkal határos arabok lelkét, azok felvonultak Júda földjére, és elpusztították azt. Elvitték egész vagyonát, amely a királyi palotában volt, azonfelül fiait és feleségeit, és nem maradt neki más fia, csak Joacház, a legkisebbik.
Ezenfelül megverte őt az Úr gyógyíthatatlan bélbajjal is. S amíg nap napot követett s peregtek az idők szakaszai, két teljes esztendő múlt el. Így a hosszú betegségben elsorvadva, a beleit is kiadva, egyszerre vesztette el betegségét és életét, s meghalt szörnyű kínokban. Népe nem égetett neki a szokás szerint végtisztességül illatszereket, úgy, ahogy őseivel tette.
Harminckét esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, de a saját kedvét kereste. A Dávid-városban temették el, de nem a királyok sírboltjába.
Ahaszja Júda királya 22 Jeruzsálem lakói Ahaszját, legkisebbik fiát tették meg királlyá helyette, mert azokat, akik idősebbek voltak nála, mind megölték az arab portyázók, akik rátörtek a táborra. Így lett királlyá Ahaszja, Jórámnak, Júda királyának fia. Negyvenkét esztendős volt Ahaszja, amikor uralkodni kezdett, s egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Ámri leánya volt, Atáliának hívták. Ámde ő is Ácháb házának útjain járt, mert anyja arra ösztönözte, hogy gonoszul cselekedjen. Csakugyan azt tette, ami gonosz volt az Úr színe előtt, úgy, amint Ácháb házanépe, mert vesztére ugyanazok voltak atyja halála után a tanácsadói. Tanácsukat követve elment Jórámmal, Ácháb fiával, Izrael királyával harcolni Házaél, Szíria királya ellen Rámót-Gileádba. A szírek azonban megsebesítették Jórámot, mire ő visszatért Jezreelbe, hogy meggyógyíttassa magát, mert sok sebet kapott a fent említett harcban.
Erre Ahaszja, Jórám fia, Júda királya lement, hogy meglátogassa a Jezreelben betegeskedő Jórámot, Ácháb fiát. Ám Istennek Ahaszja ellen irányuló akaratából történt, hogy Jórámhoz ment: amikor ugyanis odaért, ő kivonult vele Jéhu, Námsi fia ellen, akit az Úr arra kent fel, hogy eltörölje Ácháb házát. Ezért, amikor Jéhu kiirtotta Ácháb házát, s rátalált Júda fejedelmeire s Ahaszja fivéreinek fiaira, akik szolgáltak neki, megölte őket. Ahaszját magát is kereste és el is fogatta szamariai rejtekhelyén: erre maga elé hozatta s megölette. Mindazonáltal eltemették, mert Jozafát fia volt, és az kereste az Urat teljes szívéből.
Ezután már semmi remény sem volt arra, hogy Ahaszja utódai közül valaki uralomra jusson.
Atália uralma Anyja, Atália, ugyanis amikor látta, hogy fia meghalt, felkelt és kiirtotta Jórám házának minden királyi utódát. Ám Josabet, a király leánya, fogta Joást, Ahaszja fiát, és ellopta őt a királyfiak közül, amikor azokat megölték. Elrejtette őt dajkájával együtt az ágyas házban. Jósába, aki elrejtette őt, Jórám király leánya, Jojáda főpap felesége, Ahaszja nővére volt, és így Atália nem ölette meg Joást: hat esztendeig, amíg Atália uralkodott az országban, náluk volt elrejtve az Isten házában.
23 A hetedik esztendőben aztán megerősödött Jojáda, és maga mellé vette a századosokat, Azarját, Jerohám fiát, meg Ismaélt, Johanán fiát, meg Azarját, Obed fiát, meg Maaszját, Adája fiát, meg Elisafátot, Zekri fiát s szövetséget kötött velük. Erre ezek bejárták Júdát s egybegyűjtötték Júda valamennyi városából a levitákat és Izrael családfőit s elmentek Jeruzsálembe. Az Isten házában aztán szövetséget kötött az egész közösség a királlyal, és Jojáda azt mondta nekik: »Íme, a király fia lesz a király, mint ahogy azt az Úr Dávid fiairól kijelentette. A következő az a dolog, amelyet meg kell tennetek: Ha szombaton szolgálatba léptek, harmadrészetek, papok, leviták és ajtónállók, a kapuknál legyen, harmadrészetek a király házánál, s harmadrészetek az Alap nevű kapunál, a többi nép pedig mind az Úr házának udvarain. Az Úr házába azonban senki más be ne lépjen, mint a papok és a szolgálattevő leviták: csak ők lépjenek be, mert ők meg vannak szentelve. Az egész többi nép tartsa meg azt, amivel az Úrnak tartozik. A leviták aztán vegyék körül a királyt, fegyverrel a kezükben, (ha más valaki lépne be a templomba, meg kell ölni) s legyenek a király mellett jártában, keltében.«
A leviták és egész Júda mindenben úgy cselekedett, ahogy Jojáda főpap parancsolta: mindenki magához vette alárendeltjeit, azok is, akik szolgálatba léptek a heti rend szerint, és azok is, akik kitöltötték a hetet s elmehettek volna. Jojáda főpap ugyanis nem engedte elmenni azokat a csapatokat, amelyek a heti szokás szerint felváltást kaptak. Aztán Jojáda pap odaadta a századosoknak Dávid király dárdáit, pajzsait és kispajzsait, amelyeket az Úr házának szentelt, és felállította az egész fegyveres népet a templom jobb oldalától kezdve a templom bal oldaláig, az oltár és a templom előtt, a király körül. Aztán kihozták a király fiát, rátették a koronát és a bizonyságot, s kezébe adták a megtartandó törvényt, és királlyá tették. Miután Jojáda főpap és fiai felkenték, szerencsét kívántak neki és azt mondták: »Éljen a király.«
Amikor Atália ezt, tudniillik a futkosó és a királyt dicsérő nép lármáját meghallotta, bement a néphez az Úr házába. Amikor aztán látta, hogy a király ott áll a bejáratnál a lépcsőn, körülötte a fejedelmek és a tömeg, és az ország egész népe örül, s trombitál, s mindenféle hangszeren játszik és dicséretet zengedezik, megszaggatta ruháját és így szólt: »Pártütés, pártütés!«
Ekkor kiment Jojáda főpap a századosokhoz és a sereg vezéreihez és azt mondta nekik: »Vigyétek ki őt a templom bekerített részéből és kinn aztán öljétek meg a karddal.« Ezt azért parancsolta a főpap, hogy »ne öljék meg az Úr házában.« Erre nyakon ragadták, és amikor a királyi palota Ló-kapujába lépett, ott megölték.
Jojáda aztán szövetséget kötött maga, az egész nép és a király között, hogy az Úr népévé lesznek. Erre bement az egész nép Baál házába és elpusztította azt: oltárát s képét összetörte, Mattánt, Baál papját pedig megölte az oltár előtt. Aztán felügyelőket helyeztetett Jojáda az Úr házába a papok és a leviták által, akiket Dávid osztályokba sorozott az Úr házában, hogy bemutassák az egészen elégő áldozatokat az Úrnak, amint meg van írva Mózes törvényében, vigasság és ének kíséretében, amint Dávid elrendelte. Ajtónállókat is rendelt az Úr házának ajtóiba, hogy be ne menjen oda senki sem, aki valami miatt tisztátalan. Aztán maga mellé vette a századosokat, a vitézeket, a nép főembereit és a föld egész népét és levitték a királyt az Úr házából. A felső kapun át bevitték a király házába és ráültették a királyi székre. A föld egész népe örvendezett, és a város nyugodt maradt, bár Atáliát karddal megölték.
Joás Júda királya 24 Hétesztendős volt Joás, amikor uralkodni kezdett, s negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki beersebai volt, Szebiának hívták. Azt cselekedte, ami jó volt az Úr előtt, Jojáda pap egész életében. Jojáda pap két feleséget vett neki, s ő azoktól fiakat és leányokat nemzett.
Majd eltökélte magában Joás, hogy kijavíttatja az Úr házát. Egybegyűjtötte tehát a papokat, s a levitákat s azt mondta nekik: »Járjátok be Júda városait s szedjetek pénzt egész Izraeltől, hogy esztendőről esztendőre ki lehessen javíttatni Istenetek templomát. Siessetek a dologgal!« Ám a leviták hanyagul végezték a dolgot. Erre a király elhívatta Jojádát, a vezetőt és ezt mondta neki: »Miért nem volt gondod arra, hogy sürgesd a levitákat, hogy hozzák be Júdából és Jeruzsálemből azt a pénzt, amelyről Mózes, az Úr szolgája meghagyta, hogy hozza el azt Izrael egész sokasága a bizonyság sátrához. A gonosz Atália és fiai ugyanis tönkretették az Isten házát s mindazzal, amit az Úr házának szenteltek, a Baálok templomát díszítették.« Erre a király parancsára egy ládát készítettek, és elhelyezték azt kinn, az Úr házának bejárata mellett, és kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy ki-ki hozza el azt az adót az Úrnak, amelyet Mózes, az Isten szolgája, egész Izraelnek megparancsolt a pusztában. Örömmel vette ezt valamennyi főember s az egész nép, és amikor eljöttek, elhozták s beledobták az Úr ládájába, úgy, hogy megtelt. Amikor aztán elérkezett annak az ideje, hogy elvigyék a ládát a leviták a király elé (minthogy látták, hogy sok pénz van benne), bement a király íródeákja s a főpap által megbízott felügyelő, s kiöntötték a ládában levő pénzt, a ládát pedig visszatették a helyére. Így jártak el időről-időre, s igen nagy mennyiségű pénzt gyűjtöttek. Ezt a király és Jojáda odaadták az Úr házában végzendő munkák felügyelőinek. Azok kőfejtőket és különböző mesterembereket fogadtak rajta, hogy kijavítsák az Úr házát, meg vas- és rézműveseket, hogy azt, ami leesni készült, megtámasszák. A mesteremberek serényen el is kezdték a munkát és kezük behegesztette a falak sebeit és visszaállították az Úr házát régi állapotába s megszilárdították. Amikor aztán befejezték az egész munkát, a megmaradt pénzt elvitték a király és Jojáda elé, ők abból a szolgálathoz és az egészen elégő áldozatokhoz templomi szereket, meg csészéket s egyéb arany- és ezüsttárgyakat készíttettek. Jojáda valamennyi napja alatt állandóan bemutatták az egészen elégő áldozatokat az Úr házában.
Ám Jojáda megöregedett, és betelve az élettel, százharmincesztendős korában meghalt. A Dávid-városban, a királyok mellé temették őt, mert jót tett Izraellel s házával.
Jojáda halála után aztán bementek s leborultak Júda fejedelmei a király elé, s az hódolatuk hatása alatt szabadjára engedte őket. Erre ők elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének templomát, s a berkeknek meg a faragott képeknek szolgáltak. Erre az Úr megharagudott Júdára és Jeruzsálemre emiatt a vétek miatt. Prófétákat küldött hozzájuk, hogy térjenek vissza az Úrhoz. De bárhogy tiltakoztak is azok, ők nem hallgattak rájuk.
Ekkor Isten lelke megszállta Zakariás papot, Jojáda fiát, ő megállt a nép színe előtt s azt mondta nekik: »Ezt üzeni az Úr Isten: Miért szegtétek meg az Úr parancsait? Nem fog az javatokra válni! Elhagytátok az Urat, hogy ő is elhagyjon titeket?« Erre ők egybesereglettek ellene s megkövezték őt a király parancsára az Úr házának udvarán. Joás király nem emlékezett meg arról az irgalmasságról, amelyet az ő atyja, Jojáda vele cselekedett, hanem megölette fiát. Ez, amikor meghalt, így szólt: »Lássa és torolja meg ezt az Úr!«
Az esztendő fordultával aztán felvonult ellene Szíria hadserege, behatolt Júdába és Jeruzsálembe, s megölte a nép valamennyi főemberét, a zsákmányt pedig mind elküldte királyának, Damaszkuszba. Bár csak igen csekély számú szír jött, az Úr a kezükbe adta a végtelen nagy sokaságot, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. Joáson is bosszút álltak, gyalázatos módon, úgy, hogy amikor elvonultak, súlyos betegségben hagyták hátra. Ekkor felkeltek ellene szolgái, hogy megbosszulják Jojáda pap fiának vérét, és megölték őt ágyában. Így halt meg. Ekkor eltemették őt a Dávid-városban, de nem a királyok sírboltjában. Zábád, az ammonita Semmaát fia, és Jozábád, a moabita Semárit fia lázadtak fel ellene.
Fiai, az alatta egybegyűjtött adó összege, s az Isten házának kijavítása fel vannak jegyezve a Királyok könyvében. Fia, Amaszja lett a király helyette.
Fivérei, Jozafát fiai, Azarja, Jáhiel, Zakariás, Azarja, Mikaél és Safátja voltak; ők Jozafátnak, Júda királyának fiai voltak. Atyjuk bőségesen megajándékozta őket ezüsttel, arannyal, jövedelemmel és júdabeli, megerősített városokkal, de a királyságot Jórámnak adta, mert ő volt az elsőszülöttje.
Jórám át is vette atyja országát, de amikor megerősödött, karddal megölette valamennyi fivérét, sőt Izraelnek néhány fejedelmét is.
Harminckét esztendős volt Jórám, amikor uralkodni kezdett, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Izrael királyainak útjain járt, úgy, ahogy Ácháb háza tette – Ácháb leánya volt ugyanis a felesége – s azt cselekedte, ami gonosz volt az Úr színe előtt. Mindazonáltal az Úr nem akarta elpusztítani Dávid házát, mert szövetséget kötött vele, s mert megígérte, hogy világosságot ad neki s fiainak minden időben.
Az ő napjaiban fellázadt Edom, hogy ne kelljen továbbra is Júda alattvalójának lennie, és királyt állított magának. Jórám ugyan átment valamennyi vezérével és egész lovasságával, amely vele volt, és éjjel felkelt s megverte Edomot, amely őt körülvette, s lovassága minden vezérét, de Edom mégis elpártolt Júda uralmától; így is van mind a mai napig. Ugyanabban az időben pártolt el Libna is, hogy ne kelljen az ő keze alatt lennie. Ő ugyanis elhagyta az Urat, atyái Istenét, sőt magaslatokat épített Júda városaiban, és paráznaságba vitte Jeruzsálem lakóit s törvényszegésbe Júdát.
Erre levelet hoztak neki Illés prófétától, amelyben ez állt: »Ezt üzeni az Úr, atyád, Dávid Istene: Mivel nem jártál Jozafátnak, atyádnak útjain s Ászának, Júda királyának útjain, hanem Izrael királyainak útjára léptél s paráznaságba vitted Júdát s Jeruzsálem lakóit, s utánoztad Ácháb házának paráználkodását, sőt megöletted atyád házát, a te fivéreidet, akik különbek voltak nálad: íme, az Úr súlyos csapást mér rád, népedre, fiaidra, feleségeidre és egész vagyonodra, te pedig súlyos bélbajba esel, úgy, hogy lassanként, naponként kimegy a beled.«
Csakugyan az Úr felbőszítette Jórám ellen a filiszteusok és az etiópokkal határos arabok lelkét, azok felvonultak Júda földjére, és elpusztították azt. Elvitték egész vagyonát, amely a királyi palotában volt, azonfelül fiait és feleségeit, és nem maradt neki más fia, csak Joacház, a legkisebbik.
Ezenfelül megverte őt az Úr gyógyíthatatlan bélbajjal is. S amíg nap napot követett s peregtek az idők szakaszai, két teljes esztendő múlt el. Így a hosszú betegségben elsorvadva, a beleit is kiadva, egyszerre vesztette el betegségét és életét, s meghalt szörnyű kínokban. Népe nem égetett neki a szokás szerint végtisztességül illatszereket, úgy, ahogy őseivel tette.
Harminckét esztendős volt, amikor uralkodni kezdett, és nyolc esztendeig uralkodott Jeruzsálemben, de a saját kedvét kereste. A Dávid-városban temették el, de nem a királyok sírboltjába.
Ahaszja Júda királya 22 Jeruzsálem lakói Ahaszját, legkisebbik fiát tették meg királlyá helyette, mert azokat, akik idősebbek voltak nála, mind megölték az arab portyázók, akik rátörtek a táborra. Így lett királlyá Ahaszja, Jórámnak, Júda királyának fia. Negyvenkét esztendős volt Ahaszja, amikor uralkodni kezdett, s egy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki Ámri leánya volt, Atáliának hívták. Ámde ő is Ácháb házának útjain járt, mert anyja arra ösztönözte, hogy gonoszul cselekedjen. Csakugyan azt tette, ami gonosz volt az Úr színe előtt, úgy, amint Ácháb házanépe, mert vesztére ugyanazok voltak atyja halála után a tanácsadói. Tanácsukat követve elment Jórámmal, Ácháb fiával, Izrael királyával harcolni Házaél, Szíria királya ellen Rámót-Gileádba. A szírek azonban megsebesítették Jórámot, mire ő visszatért Jezreelbe, hogy meggyógyíttassa magát, mert sok sebet kapott a fent említett harcban.
Erre Ahaszja, Jórám fia, Júda királya lement, hogy meglátogassa a Jezreelben betegeskedő Jórámot, Ácháb fiát. Ám Istennek Ahaszja ellen irányuló akaratából történt, hogy Jórámhoz ment: amikor ugyanis odaért, ő kivonult vele Jéhu, Námsi fia ellen, akit az Úr arra kent fel, hogy eltörölje Ácháb házát. Ezért, amikor Jéhu kiirtotta Ácháb házát, s rátalált Júda fejedelmeire s Ahaszja fivéreinek fiaira, akik szolgáltak neki, megölte őket. Ahaszját magát is kereste és el is fogatta szamariai rejtekhelyén: erre maga elé hozatta s megölette. Mindazonáltal eltemették, mert Jozafát fia volt, és az kereste az Urat teljes szívéből.
Ezután már semmi remény sem volt arra, hogy Ahaszja utódai közül valaki uralomra jusson.
Atália uralma Anyja, Atália, ugyanis amikor látta, hogy fia meghalt, felkelt és kiirtotta Jórám házának minden királyi utódát. Ám Josabet, a király leánya, fogta Joást, Ahaszja fiát, és ellopta őt a királyfiak közül, amikor azokat megölték. Elrejtette őt dajkájával együtt az ágyas házban. Jósába, aki elrejtette őt, Jórám király leánya, Jojáda főpap felesége, Ahaszja nővére volt, és így Atália nem ölette meg Joást: hat esztendeig, amíg Atália uralkodott az országban, náluk volt elrejtve az Isten házában.
23 A hetedik esztendőben aztán megerősödött Jojáda, és maga mellé vette a századosokat, Azarját, Jerohám fiát, meg Ismaélt, Johanán fiát, meg Azarját, Obed fiát, meg Maaszját, Adája fiát, meg Elisafátot, Zekri fiát s szövetséget kötött velük. Erre ezek bejárták Júdát s egybegyűjtötték Júda valamennyi városából a levitákat és Izrael családfőit s elmentek Jeruzsálembe. Az Isten házában aztán szövetséget kötött az egész közösség a királlyal, és Jojáda azt mondta nekik: »Íme, a király fia lesz a király, mint ahogy azt az Úr Dávid fiairól kijelentette. A következő az a dolog, amelyet meg kell tennetek: Ha szombaton szolgálatba léptek, harmadrészetek, papok, leviták és ajtónállók, a kapuknál legyen, harmadrészetek a király házánál, s harmadrészetek az Alap nevű kapunál, a többi nép pedig mind az Úr házának udvarain. Az Úr házába azonban senki más be ne lépjen, mint a papok és a szolgálattevő leviták: csak ők lépjenek be, mert ők meg vannak szentelve. Az egész többi nép tartsa meg azt, amivel az Úrnak tartozik. A leviták aztán vegyék körül a királyt, fegyverrel a kezükben, (ha más valaki lépne be a templomba, meg kell ölni) s legyenek a király mellett jártában, keltében.«
A leviták és egész Júda mindenben úgy cselekedett, ahogy Jojáda főpap parancsolta: mindenki magához vette alárendeltjeit, azok is, akik szolgálatba léptek a heti rend szerint, és azok is, akik kitöltötték a hetet s elmehettek volna. Jojáda főpap ugyanis nem engedte elmenni azokat a csapatokat, amelyek a heti szokás szerint felváltást kaptak. Aztán Jojáda pap odaadta a századosoknak Dávid király dárdáit, pajzsait és kispajzsait, amelyeket az Úr házának szentelt, és felállította az egész fegyveres népet a templom jobb oldalától kezdve a templom bal oldaláig, az oltár és a templom előtt, a király körül. Aztán kihozták a király fiát, rátették a koronát és a bizonyságot, s kezébe adták a megtartandó törvényt, és királlyá tették. Miután Jojáda főpap és fiai felkenték, szerencsét kívántak neki és azt mondták: »Éljen a király.«
Amikor Atália ezt, tudniillik a futkosó és a királyt dicsérő nép lármáját meghallotta, bement a néphez az Úr házába. Amikor aztán látta, hogy a király ott áll a bejáratnál a lépcsőn, körülötte a fejedelmek és a tömeg, és az ország egész népe örül, s trombitál, s mindenféle hangszeren játszik és dicséretet zengedezik, megszaggatta ruháját és így szólt: »Pártütés, pártütés!«
Ekkor kiment Jojáda főpap a századosokhoz és a sereg vezéreihez és azt mondta nekik: »Vigyétek ki őt a templom bekerített részéből és kinn aztán öljétek meg a karddal.« Ezt azért parancsolta a főpap, hogy »ne öljék meg az Úr házában.« Erre nyakon ragadták, és amikor a királyi palota Ló-kapujába lépett, ott megölték.
Jojáda aztán szövetséget kötött maga, az egész nép és a király között, hogy az Úr népévé lesznek. Erre bement az egész nép Baál házába és elpusztította azt: oltárát s képét összetörte, Mattánt, Baál papját pedig megölte az oltár előtt. Aztán felügyelőket helyeztetett Jojáda az Úr házába a papok és a leviták által, akiket Dávid osztályokba sorozott az Úr házában, hogy bemutassák az egészen elégő áldozatokat az Úrnak, amint meg van írva Mózes törvényében, vigasság és ének kíséretében, amint Dávid elrendelte. Ajtónállókat is rendelt az Úr házának ajtóiba, hogy be ne menjen oda senki sem, aki valami miatt tisztátalan. Aztán maga mellé vette a századosokat, a vitézeket, a nép főembereit és a föld egész népét és levitték a királyt az Úr házából. A felső kapun át bevitték a király házába és ráültették a királyi székre. A föld egész népe örvendezett, és a város nyugodt maradt, bár Atáliát karddal megölték.
Joás Júda királya 24 Hétesztendős volt Joás, amikor uralkodni kezdett, s negyven esztendeig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját, aki beersebai volt, Szebiának hívták. Azt cselekedte, ami jó volt az Úr előtt, Jojáda pap egész életében. Jojáda pap két feleséget vett neki, s ő azoktól fiakat és leányokat nemzett.
Majd eltökélte magában Joás, hogy kijavíttatja az Úr házát. Egybegyűjtötte tehát a papokat, s a levitákat s azt mondta nekik: »Járjátok be Júda városait s szedjetek pénzt egész Izraeltől, hogy esztendőről esztendőre ki lehessen javíttatni Istenetek templomát. Siessetek a dologgal!« Ám a leviták hanyagul végezték a dolgot. Erre a király elhívatta Jojádát, a vezetőt és ezt mondta neki: »Miért nem volt gondod arra, hogy sürgesd a levitákat, hogy hozzák be Júdából és Jeruzsálemből azt a pénzt, amelyről Mózes, az Úr szolgája meghagyta, hogy hozza el azt Izrael egész sokasága a bizonyság sátrához. A gonosz Atália és fiai ugyanis tönkretették az Isten házát s mindazzal, amit az Úr házának szenteltek, a Baálok templomát díszítették.« Erre a király parancsára egy ládát készítettek, és elhelyezték azt kinn, az Úr házának bejárata mellett, és kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy ki-ki hozza el azt az adót az Úrnak, amelyet Mózes, az Isten szolgája, egész Izraelnek megparancsolt a pusztában. Örömmel vette ezt valamennyi főember s az egész nép, és amikor eljöttek, elhozták s beledobták az Úr ládájába, úgy, hogy megtelt. Amikor aztán elérkezett annak az ideje, hogy elvigyék a ládát a leviták a király elé (minthogy látták, hogy sok pénz van benne), bement a király íródeákja s a főpap által megbízott felügyelő, s kiöntötték a ládában levő pénzt, a ládát pedig visszatették a helyére. Így jártak el időről-időre, s igen nagy mennyiségű pénzt gyűjtöttek. Ezt a király és Jojáda odaadták az Úr házában végzendő munkák felügyelőinek. Azok kőfejtőket és különböző mesterembereket fogadtak rajta, hogy kijavítsák az Úr házát, meg vas- és rézműveseket, hogy azt, ami leesni készült, megtámasszák. A mesteremberek serényen el is kezdték a munkát és kezük behegesztette a falak sebeit és visszaállították az Úr házát régi állapotába s megszilárdították. Amikor aztán befejezték az egész munkát, a megmaradt pénzt elvitték a király és Jojáda elé, ők abból a szolgálathoz és az egészen elégő áldozatokhoz templomi szereket, meg csészéket s egyéb arany- és ezüsttárgyakat készíttettek. Jojáda valamennyi napja alatt állandóan bemutatták az egészen elégő áldozatokat az Úr házában.
Ám Jojáda megöregedett, és betelve az élettel, százharmincesztendős korában meghalt. A Dávid-városban, a királyok mellé temették őt, mert jót tett Izraellel s házával.
Jojáda halála után aztán bementek s leborultak Júda fejedelmei a király elé, s az hódolatuk hatása alatt szabadjára engedte őket. Erre ők elhagyták az Úrnak, atyáik Istenének templomát, s a berkeknek meg a faragott képeknek szolgáltak. Erre az Úr megharagudott Júdára és Jeruzsálemre emiatt a vétek miatt. Prófétákat küldött hozzájuk, hogy térjenek vissza az Úrhoz. De bárhogy tiltakoztak is azok, ők nem hallgattak rájuk.
Ekkor Isten lelke megszállta Zakariás papot, Jojáda fiát, ő megállt a nép színe előtt s azt mondta nekik: »Ezt üzeni az Úr Isten: Miért szegtétek meg az Úr parancsait? Nem fog az javatokra válni! Elhagytátok az Urat, hogy ő is elhagyjon titeket?« Erre ők egybesereglettek ellene s megkövezték őt a király parancsára az Úr házának udvarán. Joás király nem emlékezett meg arról az irgalmasságról, amelyet az ő atyja, Jojáda vele cselekedett, hanem megölette fiát. Ez, amikor meghalt, így szólt: »Lássa és torolja meg ezt az Úr!«
Az esztendő fordultával aztán felvonult ellene Szíria hadserege, behatolt Júdába és Jeruzsálembe, s megölte a nép valamennyi főemberét, a zsákmányt pedig mind elküldte királyának, Damaszkuszba. Bár csak igen csekély számú szír jött, az Úr a kezükbe adta a végtelen nagy sokaságot, mert elhagyták az Urat, atyáik Istenét. Joáson is bosszút álltak, gyalázatos módon, úgy, hogy amikor elvonultak, súlyos betegségben hagyták hátra. Ekkor felkeltek ellene szolgái, hogy megbosszulják Jojáda pap fiának vérét, és megölték őt ágyában. Így halt meg. Ekkor eltemették őt a Dávid-városban, de nem a királyok sírboltjában. Zábád, az ammonita Semmaát fia, és Jozábád, a moabita Semárit fia lázadtak fel ellene.
Fiai, az alatta egybegyűjtött adó összege, s az Isten házának kijavítása fel vannak jegyezve a Királyok könyvében. Fia, Amaszja lett a király helyette.