Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
Cidkija uralmának kezdete Júdában (598–587).
Cidkija huszonegy esztendős volt, amikor király lett, és tizenegy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyját Hamutalnak hívták, s a Libnába való Jirmejahu lánya volt. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, egészen úgy, mint Jojakim tette. Annyira fölgerjedt ezért az Úr haragja Júda és Jeruzsálem ellen, hogy végül eltaszította színe elől.
Jeruzsálem ostroma. Cidkija elszakadt Bábel királyától.
25 Uralmának 9. esztendejében a hónap tizedik napján történt, hogy Bábel királya, Nebukadnezár Jeruzsálem alá vonult, ő maga és egész serege körülzárta és töltést hányt köré. S a város ostrom alatt állt egészen Cidkija király 11. évéig. A negyedik hónapban azonban, a hónap kilencedik napján, akkora volt az ínség a városban, hogy nem volt többé kenyere a föld népének. Akkor rést ütöttek a város falán, s a király éjszaka kilopódzott összes harcosával a két fal között a király kertje közelében levő kapun, jóllehet a káldeusok ott táboroztak a város körül. Araba felé vették az irányt. De a káldeusok csapatai a király nyomába eredtek, és Jerikó pusztáján utol is érték; csapatai elhagyták és szétszéledtek. Megragadták a királyt és Babilon királya elé vitték. Az ítéletet tartott fölötte. Fiait Cidkija szeme láttára lemészároltatta, magát Cidkiját pedig megvakíttatta, majd láncra verve Babilonba hurcolta.
Jeruzsálem meghódítása és kifosztása. A második elhurcolás.
Babilon királyának, Nebukadnezárnak 19. esztendejében, az ötödik hónapban, a hónap hetedik napján Bábel királyának szolgája, a testőrség parancsnoka, Nebuzaradan bevonult Jeruzsálembe. Fölgyújtotta az Úr templomát, valamint a királyi palotát és az összes házat Jeruzsálemben. A káldeusok csapatai, amelyek a testőrség parancsnokának a hatalma alatt álltak, lerombolták Jeruzsálem körül a falakat. A lakosok maradékát, akik még életben maradtak a városban, aztán a szökevényeket, akik átszöktek Bábel királyához, valamint a mesteremberek maradékát elhurcolta Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka. Hanem a föld népéből hagyott ott a testőrség parancsnoka szőlőművesnek és földművesnek. Az Úr templomának bronzoszlopait, az üstlábakat és a bronzmedencét összetörték a káldeusok az Úr templomában, s a bronzot elvitték Bábelbe. Az üstöket, lapátokat, késeket, tálakat s az összes bronzeszközt, amivel a szolgálatot ellátták, szintúgy elvitték. A színaranyból vagy színezüstből való füstölőket és hintőket is elvitte a testőrség parancsnoka. A két oszlop, a medence és az üstlábak, amelyeket Salamon az Úr temploma számára csináltatott – ezeknek a súlyát nem lehet megbecsülni; 18 könyök magas volt az egyik oszlop, s bronz oszlopfő volt rajta; az oszlopfő magassága 5 könyöknyit tett ki. Aztán háló és gránátalmák övezték az oszlopfőt, mind csupa bronz. Ugyanígy a másik oszlopon is… A testőrség parancsnoka elvitte fogságba Szeraja főpapot, továbbá a második papot, Cefanját és a küszöb három őrét. A városból egy tisztségviselőt ejtett foglyul, aki a harcosok élén állt, aztán öt embert a király közvetlen környezetéből, akiket megtaláltak a városban; továbbá elfogta a sereg parancsnokának írnokát, aki számba vette a föld népét, és azt a hatvan férfit a föld népéből, akit a városban találtak. Nebuzaradan, a testőrség parancsnoka fogta és Bábel királya elé vitte őket, Riblába. Bábel királya aztán kivégeztette őket Riblában, Hamat földjén. Így Júdát messze elhurcolták hazájából.
Kegyelem Jojachin királynak.
Júda királya, Jojachin fogságának 37. esztendejében, a tizenkettedik hónapban, a hónap huszonhetedik napján történt, hogy Bábel királya, Evil-Merodach abban az évben, amikor király lett, megkegyelmezett Júda királyának, Jojachinnak, és kiengedte a börtönből. Barátságosan beszélt vele, s előbbre ültette, mint azokat a királyokat, akik ott voltak nála Bábelben. Letehette rabruháját és vele étkezhetett, amíg csak élt. Gondoskodtak megélhetéséről állandóan, napról napra, amíg csak élt.