28
A szombat elmúltával, a hét első napjának hajnalán a magdalai Mária és a másik Mária elmentek, hogy megnézzék a sírt.
Íme, nagy földrengés támadt, ugyanis az Úr egyik angyala leszállt a mennyből, odament, elhengerítette a követ, és ráült.
Tekintete olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó.
Az őrök tőle való félelmükben reszkettek, és szinte holtra váltak.
Az angyal pedig ezt mondta az asszonyoknak: „Ti ne féljetek! Tudom, a megfeszített Jézust keresitek.
Nincs itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt!
Aztán gyorsan menjetek, mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába. Ott majd meglátjátok. Íme, megmondtam nektek.”
Gyorsan eltávoztak a sírtól, és félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. És íme, szembejött velük Jézus, és ezt mondta: „Üdv nektek!” Ők pedig odamentek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Menjetek, mondjátok meg testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott majd látni fognak.”
Gyorsan eltávoztak a sírtól, és félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. És íme, szembejött velük Jézus, és ezt mondta: „Üdv nektek!” Ők pedig odamentek hozzá, leborultak előtte, és átkarolták a lábát. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Menjetek, mondjátok meg testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott majd látni fognak.”