Kis türelmet
Teljes szövegkörnyezet megjelenítése
Jézus föltámadása
Az asszonyok a sírnál.
28 Szombat múltán, a hét első napjára virradóra, elment Mária Magdolna és a másik Mária, hogy megnézze a sírt. Akkor nagy földindulás támadt. Az Úr angyala leszállt az égből, odament, elhengerítette a követ és ráült. Tekintete olyan volt, mint a villám és ruhája, mint a hó. Az őrök tőle való félelmükben halálra rémültek. Az angyal így szólt az asszonyokhoz: „Ne féljetek! Tudom, Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Nincs itt. Föltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg a helyet, ahol nyugodott (az Úr). Most siessetek és vigyétek hírül tanítványainak: föltámadt halottaiból és előttetek megy Galileába. Ott majd viszontlátjátok. Ezzel mindent elmondtam.” Félelemmel, de még nagyobb örömmel eltelve gyorsan elhagyták a sírt és siettek, hogy megvigyék a hírt a tanítványoknak. Egyszerre csak Jézus jött szembe velük és így köszöntötte őket: „Üdv nektek!” Odafutottak és leborulva előtte átkarolták lábait. Jézus így szólt: „Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy térjenek vissza Galileába: ott majd viszontlátnak.”