1
1Jézus Krisztus – Dávid fia s Ábrahám fia – eredetének története
Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit. Júda nemzette Támártól Fáreszt és Zerahot, Fáresz nemzette Hezromot, Hezrom nemzette Arámot. Arám nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Naasszont, Naasszon nemzette Szalmont. Szalmon nemzette Ráchábtól Boászt, Boász nemzette Ruttól Obedet, Obed nemzette Izájt. Izáj nemzette Dávid királyt.
Dávid nemzette Salamont Urija feleségétől. Salamon nemzette Roboámot, Roboám nemzette Abiját, Abija nemzette Ászát. Ásza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját. Uzija nemzette Jótamot, Jótam nemzette Áházt, Áház nemzette Ezekiást. Ezekiás nemzette Manasszét, Manassze nemzette Ámónt, Ámón nemzette Joziját. Jozija nemzette Jojakimot és testvéreit, a babiloni fogságba hurcolás idején.
A babiloni fogságba hurcolás után Jojakim nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt.
Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot, Eljakim nemzette Azzurt. Azzur nemzette Cádokot, Cádok nemzette Jakint, Jakin nemzette Elihudot. Elihud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattánt, Mattán nemzette Jákobot. Jákob nemzette Józsefet, férjét Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba hurcolásig is tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságba hurcolástól Krisztusig szintén tizennégy nemzedék.
Jézus Krisztus születése így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy gyermeket vár a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Miután mindezt végiggondolta, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és így szólt:
„József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, a Szentlélektől van! Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből!” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: Íme, a szűz majd gyermeket vár, és fiút fog szülni, akit Emmánuelnek fognak nevezni, ami azt jelenti, „velünk az Isten”. József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogy az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.
2 Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek keletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók most született királya? Láttuk ugyanis csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk.” Amikor Heródes király ezt meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet. Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki:
„A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda városai között, ugyanis fejedelem származik belőled, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének pontos idejét, majd ezzel küldte el őket Betlehembe: „Menjetek, szerezzetek pontos értesülést a gyermekről! Amikor megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam!”
Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, majd megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor észrevették a csillagot, igen nagy örömmel örvendeztek. Amikor bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban álmukban figyelmeztetést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.
Miután távoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket s anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket!”
Ő pedig felkelt, fogta a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: Egyiptomból hívtam fiamat.
Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant. Elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és környékén minden kétesztendős és annál fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudakolt a bölcsektől. Ekkor beteljesedett, amit Jeremiás prófétált: Hang hallatszott Rámában, sírás és nagy jajgatás. Ráchel siratja gyermekeit, és nem akar megvigasztalódni, mert nincsenek többé.
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában Egyiptomban, és ezt mondta: „Kelj fel, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, ugyanis meghaltak, akik a gyermek életére törtek.” Ő pedig felkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik atyja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután figyelmeztetést kapott álmában, Galileába indult. Amikor odaért, egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: Názáretinek fogják nevezni.
3 Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!” Ő volt az ugyanis, akiről Izajás így prófétált: Kiáltó hangja szól a pusztában: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” Ez a János teveszőr ruhát és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt.
Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke. Amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor pedig látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön hozzá megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk:
– Viperák fajzatai! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek megtéréshez méltó gyümölcsöt, és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban:
„A mi atyánk Ábrahám!” Mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig már ott van a fák gyökerén! Minden fát, amelyik nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek; aki azonban utánam jön, erősebb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket. Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét. Gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel fogja elégetni.”
Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelje. János azonban próbálta visszatartani:
– Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?
Jézus így válaszolt:
– Engedj most! Az illik hozzánk, hogy így teljesítsünk be minden igazságot.
Akkor engedett neki. Miután megkeresztelkedett, Jézus azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke, mint egy galamb, ráereszkedik. És íme, hang szólt a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”
4 Akkor Jézust a Lélek a pusztába vezette, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta:
– Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!
Ő így válaszolt:
– Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.
Ekkor magával vitte az ördög a szent városba, és a Templom oromzatára állította, és így szólt hozzá:
– Ha Isten Fia vagy, vesd le magad, mert meg van írva: Angyalainak parancsol a te érdekedben, és ők tenyerükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üsd a lábad.
Jézus ezt mondta neki:
– Az is meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!
Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki:
– Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.
Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Távozz, Sátán! Meg van írva ugyanis: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Ekkor elhagyta az ördög, és íme, angyalok jöttek, és gondoskodtak róla.
Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Majd elhagyta Názáretet, elment, és a tengerparti Kafarnaumban, Zebulun és Naftali vidékén telepedett le, hogy beteljesedjék, amit Izajás prófétált: Zebulun földje, Naftali földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! A nép, amely a sötétségben ült, nagy fényességet látott; és akik a halál földjén és árnyékában ültek, azoknak világosság támadt.
Ettől fogva Jézus hirdetni kezdte: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!”
Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért – Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást –, amint éppen a tengerbe vetették hálójukat. Halászok voltak ugyanis. Így szólt hozzájuk: „Gyertek, kövessetek! Emberek halászává teszlek titeket.” Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték. Miután továbbment, meglátott két másik testvért, Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a bárkában atyjukkal, Zebedeussal együtt hálóikat javítgatták, és őket is hívta. Ők pedig azonnal otthagyták a barkát és atyjukat, és követték.
Bejárta egész Galileát, tanított zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának örömhírét, és a nép körében meggyógyított mindenféle betegséget és bajt. Híre elterjedt egész Szíriában. Hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket – megszállottakat, holdkórosokat, bénákat –, és ő meggyógyította őket. Nagy sokaság követte Galileából, a Dekapolisz vidékéről, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
Ábrahám nemzette Izsákot, Izsák nemzette Jákobot, Jákob nemzette Júdát és testvéreit. Júda nemzette Támártól Fáreszt és Zerahot, Fáresz nemzette Hezromot, Hezrom nemzette Arámot. Arám nemzette Aminadabot, Aminadab nemzette Naasszont, Naasszon nemzette Szalmont. Szalmon nemzette Ráchábtól Boászt, Boász nemzette Ruttól Obedet, Obed nemzette Izájt. Izáj nemzette Dávid királyt.
Dávid nemzette Salamont Urija feleségétől. Salamon nemzette Roboámot, Roboám nemzette Abiját, Abija nemzette Ászát. Ásza nemzette Jozafátot, Jozafát nemzette Jorámot, Jorám nemzette Uziját. Uzija nemzette Jótamot, Jótam nemzette Áházt, Áház nemzette Ezekiást. Ezekiás nemzette Manasszét, Manassze nemzette Ámónt, Ámón nemzette Joziját. Jozija nemzette Jojakimot és testvéreit, a babiloni fogságba hurcolás idején.
A babiloni fogságba hurcolás után Jojakim nemzette Sealtielt, Sealtiel nemzette Zerubbábelt.
Zerubbábel nemzette Abihudot, Abihud nemzette Eljakimot, Eljakim nemzette Azzurt. Azzur nemzette Cádokot, Cádok nemzette Jakint, Jakin nemzette Elihudot. Elihud nemzette Eleazárt, Eleazár nemzette Mattánt, Mattán nemzette Jákobot. Jákob nemzette Józsefet, férjét Máriának, akitől a Krisztusnak nevezett Jézus született.
Összesen tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni fogságba hurcolásig is tizennégy nemzedék, és a babiloni fogságba hurcolástól Krisztusig szintén tizennégy nemzedék.
Jézus Krisztus születése így történt. Anyja, Mária jegyese volt Józsefnek, de mielőtt egybekeltek volna, kitűnt, hogy gyermeket vár a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, és nem akarta megszégyeníteni, ezért elhatározta, hogy titokban bocsátja el. Miután mindezt végiggondolta, íme, az Úr angyala megjelent neki álmában, és így szólt:
„József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant, a Szentlélektől van! Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből!” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: Íme, a szűz majd gyermeket vár, és fiút fog szülni, akit Emmánuelnek fognak nevezni, ami azt jelenti, „velünk az Isten”. József pedig, amikor felébredt álmából, úgy tett, ahogy az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét, de nem ismerte meg addig, amíg meg nem szülte fiát, akit Jézusnak nevezett el.
2 Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben Heródes király idejében, íme, bölcsek érkeztek keletről Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók most született királya? Láttuk ugyanis csillagát, amikor feltűnt, és eljöttünk, hogy imádjuk.” Amikor Heródes király ezt meghallotta, nyugtalanság fogta el, és vele együtt egész Jeruzsálemet. Összehívatta a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megkérdezte tőlük, hol kell megszületnie a Krisztusnak. Azok ezt mondták neki:
„A júdeai Betlehemben, mert így írta meg a próféta: Te pedig Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legjelentéktelenebb Júda városai között, ugyanis fejedelem származik belőled, aki pásztora lesz népemnek, Izraelnek.” Ekkor Heródes titokban hívatta a bölcseket, és megtudakolta tőlük a csillag feltűnésének pontos idejét, majd ezzel küldte el őket Betlehembe: „Menjetek, szerezzetek pontos értesülést a gyermekről! Amikor megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek, és imádjam!”
Miután meghallgatták a királyt, elindultak, és íme, a csillag, amelyet láttak feltűnésekor, előttük ment, majd megállt a fölött a hely fölött, ahol a gyermek volt. Amikor észrevették a csillagot, igen nagy örömmel örvendeztek. Amikor bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát. Mivel azonban álmukban figyelmeztetést kaptak, hogy ne menjenek vissza Heródeshez, más úton tértek vissza hazájukba.
Miután távoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket s anyját, és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket!”
Ő pedig felkelt, fogta a gyermeket és anyját még éjnek idején, és elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék az, amit az Úr mondott a próféta által: Egyiptomból hívtam fiamat.
Amikor Heródes látta, hogy a bölcsek túljártak az eszén, nagy haragra lobbant. Elküldte embereit, és megöletett Betlehemben és környékén minden kétesztendős és annál fiatalabb fiúgyermeket, annak az időpontnak megfelelően, amelyet pontosan megtudakolt a bölcsektől. Ekkor beteljesedett, amit Jeremiás prófétált: Hang hallatszott Rámában, sírás és nagy jajgatás. Ráchel siratja gyermekeit, és nem akar megvigasztalódni, mert nincsenek többé.
Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában Egyiptomban, és ezt mondta: „Kelj fel, fogd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, ugyanis meghaltak, akik a gyermek életére törtek.” Ő pedig felkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földjére ment. Amikor azonban meghallotta, hogy Júdeában Arkhelaosz uralkodik atyja, Heródes után, félt oda visszatérni. Miután figyelmeztetést kapott álmában, Galileába indult. Amikor odaért, egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: Názáretinek fogják nevezni.
3 Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és ezt hirdette Júdea pusztájában: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!” Ő volt az ugyanis, akiről Izajás így prófétált: Kiáltó hangja szól a pusztában: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!” Ez a János teveszőr ruhát és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt.
Akkor kiment hozzá Jeruzsálem, egész Júdea és a Jordán egész környéke. Amikor megvallották bűneiket, megkeresztelte őket a Jordán folyóban. Amikor pedig látta, hogy sok farizeus és szadduceus jön hozzá megkeresztelkedni, így szólt hozzájuk:
– Viperák fajzatai! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? Teremjetek megtéréshez méltó gyümölcsöt, és ne gondoljátok, hogy ezt mondhatjátok magatokban:
„A mi atyánk Ábrahám!” Mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. A fejsze pedig már ott van a fák gyökerén! Minden fát, amelyik nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak, és tűzre vetnek. Én vízzel keresztellek titeket, hogy megtérjetek; aki azonban utánam jön, erősebb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját vigyem. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket. Kezében szórólapát van, és megtisztítja szérűjét. Gabonáját csűrbe takarítja, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel fogja elégetni.”
Akkor eljött Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelje. János azonban próbálta visszatartani:
– Nekem van szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?
Jézus így válaszolt:
– Engedj most! Az illik hozzánk, hogy így teljesítsünk be minden igazságot.
Akkor engedett neki. Miután megkeresztelkedett, Jézus azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt a menny, és látta, hogy Isten Lelke, mint egy galamb, ráereszkedik. És íme, hang szólt a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”
4 Akkor Jézust a Lélek a pusztába vezette, hogy megkísértse az ördög. Miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, végül megéhezett. Ekkor odament hozzá a kísértő, és ezt mondta:
– Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek változzanak kenyérré!
Ő így válaszolt:
– Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.
Ekkor magával vitte az ördög a szent városba, és a Templom oromzatára állította, és így szólt hozzá:
– Ha Isten Fia vagy, vesd le magad, mert meg van írva: Angyalainak parancsol a te érdekedben, és ők tenyerükön hordoznak téged, hogy kőbe ne üsd a lábad.
Jézus ezt mondta neki:
– Az is meg van írva: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet!
Majd magával vitte az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki:
– Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.
Ekkor így szólt hozzá Jézus:
– Távozz, Sátán! Meg van írva ugyanis: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!
Ekkor elhagyta az ördög, és íme, angyalok jöttek, és gondoskodtak róla.
Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Majd elhagyta Názáretet, elment, és a tengerparti Kafarnaumban, Zebulun és Naftali vidékén telepedett le, hogy beteljesedjék, amit Izajás prófétált: Zebulun földje, Naftali földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! A nép, amely a sötétségben ült, nagy fényességet látott; és akik a halál földjén és árnyékában ültek, azoknak világosság támadt.
Ettől fogva Jézus hirdetni kezdte: „Térjetek meg, mert közel van a mennyek országa!”
Amikor a Galileai-tenger partján járt, meglátott két testvért – Simont, akit Péternek hívtak, és testvérét, Andrást –, amint éppen a tengerbe vetették hálójukat. Halászok voltak ugyanis. Így szólt hozzájuk: „Gyertek, kövessetek! Emberek halászává teszlek titeket.” Ők pedig azonnal otthagyták hálóikat, és követték. Miután továbbment, meglátott két másik testvért, Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a bárkában atyjukkal, Zebedeussal együtt hálóikat javítgatták, és őket is hívta. Ők pedig azonnal otthagyták a barkát és atyjukat, és követték.
Bejárta egész Galileát, tanított zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának örömhírét, és a nép körében meggyógyított mindenféle betegséget és bajt. Híre elterjedt egész Szíriában. Hozzá vitték a sokféle betegségtől és kíntól gyötört szenvedőket – megszállottakat, holdkórosokat, bénákat –, és ő meggyógyította őket. Nagy sokaság követte Galileából, a Dekapolisz vidékéről, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
Jegyzetek
1,1 Más fordítás: „nemzetségtáblája”. Az evangélista a főszereplő jelentőségéről Jézus nemzetségtáblájának (1,1–17) a megkomponálásával vall. Így mindjárt a kezdet kezdetén olvasói tudtára adja: Jézus egy korábbi történetből lép elénk. A hagyomány által megszentelt műfaj, a genealógia (pl. Ter 5,1–31; Ter 11,10–32) átvételével összegzi Izrael történetét (vö. 1Krón 1–9), és írja bele ebbe a történetbe Jézusét. E műfaj használatával azt is egyértelművé teszi, hogy a kezdődő elbeszélést az Ószövetségben olvasható történet folytatásának tekinti. A Mt 1,1 kezdetével azonos szókapcsolat (biblosz geneszeósz) az Ószövetség görög szövegében kétszer fordul elő: Ter 2,4; 5,1.