15
Korán reggel a főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész szünedrionnal együtt tanácsot tartottak. Azután Jézust megkötözve elvitték, és átadták Pilátusnak.
Pilátus megkérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya?
– Te mondod? – válaszolta.
A főpapok sok mindennel vádolták. Pilátus ismét megkérdezte tőle:
– Semmit se felelsz? Nézd, mennyire vádolnak!
Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, úgyhogy Pilátus nagyon elcsodálkozott. Ünnepek alkalmával szabadon szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit kívántak. Egy bizonyos Barabás is fogságban volt azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. A tömeg felment Pilátus elé, és kérni kezdte, amit mindig megtett nekik. Ő így válaszolt:
– Akarjátok, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?
Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből szolgáltatták ki.
A főpapok azonban felbujtották a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérjék. Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik:
– Mit [akartok, hogy] tegyek [azzal, akit] a zsidók királyával [királyának mondotok]?
Azok ismét felkiáltottak:
– Feszítsd keresztre!
Pilátus ezt mondta nekik:
– De hát mi rosszat tett?
Azok még hangosabban kiáltották:
– Feszítsd keresztre!
Pilátus eleget akart tenni a tömeg kívánságának, és szabadon bocsátotta Barabást. Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadta, hogy keresztre feszítsék.
A katonák a palota belsejébe, a helytartóságra vezették, és összehívták az egész csapatot. Bíborba öltöztették, tövisből font koronát tettek a fejére, és köszönteni kezdték: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Nádszállal a fejére vertek, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte. Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, és felöltöztették a saját ruhájába.
Aztán kivitték, hogy keresztre feszítsék. Kényszerítettek egy arra jövő embert, cirenei Simont
– Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött –, hogy vigye a keresztjét. Elvezették a Golgota nevű helyre – ami ezt jelenti: Koponya-hely –, és mirhával kevert bort akartak neki adni, de nem fogadta el. Keresztre feszítették, és megosztoztak ruháin sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. Kilenc óra volt, amikor keresztre feszítették. Felirat is volt elítélésének okáról, ami így szólt: „A zsidók királya.” Két rablót is keresztre feszítettek vele együtt, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. 28[] Az arra járók fejüket csóválva szidalmazták, és ezt mondták:
– Hé, te, aki lerombolod a Templomot, és felépíted három nap alatt, mentsd meg magad, szállj le a keresztről!
Hasonlóan csúfolódtak a főpapok az írástudókkal együtt, és így szóltak:
– Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni! A Messiás, Izrael királya, szálljon le a keresztről, hadd lássuk, és higgyünk!
Azok is szidalmazták, akik vele együtt voltak keresztre feszítve.
Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. Három órakor Jézus hangosan felkiáltott:
– Éli, Éli, lamma szabaktani? – ami azt jelenti: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?
Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak:
– Nézd, Illést hívja!
Valaki elfutott, silány borba mártott egy szivacsot, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt:
– Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?
Jézus azonban hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
Ekkor a szentély függönye felülről az aljáig kettéhasadt. Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta:
– Bizony, ez az ember Isten Fia volt!
Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték. Köztük a magdalai Mária, és Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, valamint Szalómé – akik amikor Galileában volt, követték és szolgáltak neki –, és sok más asszony is, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.
Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt, eljött Arimateai József – a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta Isten országát –, bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. Amikor a századostól biztos értesüléshez jutott, kiadatta a holttestet Józsefnek. Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. A magdalai Mária és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték.
16 A szombat elmúltával a magdalai Mária és Mária, Jakab anyja, valamint Szalómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírhoz. Ezt mondogatták egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratáról?” Ekkor odapillantottak, és észrevették, hogy a kő, amely igen nagy volt, el van hengerítve.
Bementek a sírba, és látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől. Megrettentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne álmélkodjatok! A Názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahová tették. Menjetek, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába! Ott majd meglátjátok, amint megmondta nektek.”
8Ekkor kijöttek és elszaladtak a sírtól, mert reszketés és döbbenet fogta el őket. Senkinek sem mondtak semmit. Féltek ugyanis.
[[A hét első napján, korán reggel, miután feltámadt, a magdalai Máriának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Az elment, és megvitte a hírt követőinek, akik gyászoltak és sírtak. Amikor ezek meghallották, hogy él, és hogy Mária látta, nem hitték el.
Ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. Ezek is elmentek, és megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek.
Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt.
Így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz, és megkeresztelkedik, megmenekül, aki pedig nem hisz, elítéltetik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek kísérik. A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat fognak meg [a kezükbe], és ha valami halálos mérget isznak, nem árt nekik. Betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.”
Az Úr Jézus, miután ezeket mondta nekik, felvétetett a mennybe, és Isten jobbjára ült. Ők pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, és az Úr együtt munkálkodott velük: megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.]]
Pilátus megkérdezte tőle:
– Te vagy a zsidók királya?
– Te mondod? – válaszolta.
A főpapok sok mindennel vádolták. Pilátus ismét megkérdezte tőle:
– Semmit se felelsz? Nézd, mennyire vádolnak!
Jézus pedig többé semmit sem válaszolt, úgyhogy Pilátus nagyon elcsodálkozott. Ünnepek alkalmával szabadon szokott bocsátani nekik egy foglyot, akit kívántak. Egy bizonyos Barabás is fogságban volt azokkal a lázadókkal együtt, akik a lázadás idején gyilkosságot követtek el. A tömeg felment Pilátus elé, és kérni kezdte, amit mindig megtett nekik. Ő így válaszolt:
– Akarjátok, hogy szabadon bocsássam nektek a zsidók királyát?
Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből szolgáltatták ki.
A főpapok azonban felbujtották a tömeget, hogy inkább Barabás szabadon bocsátását kérjék. Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik:
– Mit [akartok, hogy] tegyek [azzal, akit] a zsidók királyával [királyának mondotok]?
Azok ismét felkiáltottak:
– Feszítsd keresztre!
Pilátus ezt mondta nekik:
– De hát mi rosszat tett?
Azok még hangosabban kiáltották:
– Feszítsd keresztre!
Pilátus eleget akart tenni a tömeg kívánságának, és szabadon bocsátotta Barabást. Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadta, hogy keresztre feszítsék.
A katonák a palota belsejébe, a helytartóságra vezették, és összehívták az egész csapatot. Bíborba öltöztették, tövisből font koronát tettek a fejére, és köszönteni kezdték: „Üdvözlégy, zsidók királya!” Nádszállal a fejére vertek, leköpdösték, és térdhajtással hódoltak előtte. Miután kigúnyolták, levették róla a bíborruhát, és felöltöztették a saját ruhájába.
Aztán kivitték, hogy keresztre feszítsék. Kényszerítettek egy arra jövő embert, cirenei Simont
– Alexander és Rufusz apját, aki a mezőről jött –, hogy vigye a keresztjét. Elvezették a Golgota nevű helyre – ami ezt jelenti: Koponya-hely –, és mirhával kevert bort akartak neki adni, de nem fogadta el. Keresztre feszítették, és megosztoztak ruháin sorsot vetve, hogy ki mit kapjon. Kilenc óra volt, amikor keresztre feszítették. Felirat is volt elítélésének okáról, ami így szólt: „A zsidók királya.” Két rablót is keresztre feszítettek vele együtt, egyet jobb, egyet pedig bal keze felől. 28[] Az arra járók fejüket csóválva szidalmazták, és ezt mondták:
– Hé, te, aki lerombolod a Templomot, és felépíted három nap alatt, mentsd meg magad, szállj le a keresztről!
Hasonlóan csúfolódtak a főpapok az írástudókkal együtt, és így szóltak:
– Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni! A Messiás, Izrael királya, szálljon le a keresztről, hadd lássuk, és higgyünk!
Azok is szidalmazták, akik vele együtt voltak keresztre feszítve.
Amikor tizenkét óra lett, sötétség támadt az egész földön három óráig. Három órakor Jézus hangosan felkiáltott:
– Éli, Éli, lamma szabaktani? – ami azt jelenti: Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?
Néhányan az ott állók közül, akik meghallották, így szóltak:
– Nézd, Illést hívja!
Valaki elfutott, silány borba mártott egy szivacsot, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt:
– Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?
Jézus azonban hangosan felkiáltott, és kilehelte lelkét.
Ekkor a szentély függönye felülről az aljáig kettéhasadt. Amikor a százados, aki szemben állt vele, látta, hogy így lehelte ki lelkét, ezt mondta:
– Bizony, ez az ember Isten Fia volt!
Voltak ott asszonyok is, akik távolról figyelték. Köztük a magdalai Mária, és Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, valamint Szalómé – akik amikor Galileában volt, követték és szolgáltak neki –, és sok más asszony is, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe.
Amikor beesteledett, mivel az előkészület napja, vagyis szombat előtti nap volt, eljött Arimateai József – a nagytanács tekintélyes tagja, aki maga is várta Isten országát –, bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus csodálkozott, hogy már meghalt. Hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy meghalt-e már. Amikor a századostól biztos értesüléshez jutott, kiadatta a holttestet Józsefnek. Ő pedig gyolcsot vásárolt, levette a keresztről, begöngyölte a gyolcsba, elhelyezte egy sziklába vágott sírboltban, és követ hengerített a sírbolt bejárata elé. A magdalai Mária és Mária, József anyja figyelték, hogy hová helyezték.
16 A szombat elmúltával a magdalai Mária és Mária, Jakab anyja, valamint Szalómé illatos keneteket vásároltak, hogy elmenjenek, és megkenjék Jézus testét. A hét első napján, korán reggel, napkeltekor, elmentek a sírhoz. Ezt mondogatták egymás között: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sír bejáratáról?” Ekkor odapillantottak, és észrevették, hogy a kő, amely igen nagy volt, el van hengerítve.
Bementek a sírba, és látták, hogy egy fehér ruhába öltözött ifjú ül jobb felől. Megrettentek. De az így szólt hozzájuk: „Ne álmélkodjatok! A Názáreti Jézust keresitek, akit keresztre feszítettek. Feltámadt, nincsen itt. Íme, ez az a hely, ahová tették. Menjetek, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába! Ott majd meglátjátok, amint megmondta nektek.”
8Ekkor kijöttek és elszaladtak a sírtól, mert reszketés és döbbenet fogta el őket. Senkinek sem mondtak semmit. Féltek ugyanis.
[[A hét első napján, korán reggel, miután feltámadt, a magdalai Máriának jelent meg, akiből hét ördögöt űzött ki. Az elment, és megvitte a hírt követőinek, akik gyászoltak és sírtak. Amikor ezek meghallották, hogy él, és hogy Mária látta, nem hitték el.
Ezután más alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. Ezek is elmentek, és megvitték a hírt a többieknek, de nekik sem hittek.
Végül pedig megjelent magának a tizenegynek is, amikor asztalnál ültek, és szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik látták őt, miután feltámadt.
Így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz, és megkeresztelkedik, megmenekül, aki pedig nem hisz, elítéltetik. Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek kísérik. A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak, kígyókat fognak meg [a kezükbe], és ha valami halálos mérget isznak, nem árt nekik. Betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.”
Az Úr Jézus, miután ezeket mondta nekik, felvétetett a mennybe, és Isten jobbjára ült. Ők pedig elmentek, hirdették az igét mindenütt, és az Úr együtt munkálkodott velük: megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel.]]
Jegyzetek
15,28 Ilyen helyzetben a [] arra utal, hogy a szöveg gondozói az NA28-ban a vers kihagyása mellett döntöttek.
16,8 A kéziratos hagyományban a Mk-nak négy különböző befejezése ismert. Az úgynevezett „autentikus Márk-evangélium” (1) befejeződik a 16,8-ban. A v. 8. után folytatódó rövid befejezés (2) a következő: „De hírül vitték röviden Péternek és azoknak, akik vele voltak, mindazt, amit mondtak nekik. Ezután maga Jézus küldte el általuk keletről nyugatig az örök üdvösség romolhatatlan üzenetét.” Az úgynevezett „kanonikus befejezés” (3): Mk 16,1–8 + Mk 16,9–20. Az úgy nevezett Freer-logion (4) egy betoldás a kanonikus zárlatba a v. 14 és v. 15 között: „Ezek így mentegetőztek: »A törvényte lenségnek és a hitetlenségnek ez a korszaka a Sátán hatalma alatt áll, aki nem engedi, hogy az igazságot és az Isten erejét befogadják a tisztátalan lelkek. Ezért most nyilatkoztasd ki igazságosságodat«. Ezt mondták Krisztusnak, és Krisztus így válaszolt nekik: »A Sátán uralma éveinek száma beteljesedett, de más szörnyű dolgok közelednek. Azokért adattam halálra, akik vétkeztek, hogy többé ne vétkezzenek, és hogy örökrészük lehessen az igazságosság lelki és romolhatatlan dicsőségében, amely a mennyben van«”.