15
És mindjárt reggel tanácsot tartván a főpapok a vénekkel és írástudókkal, és az egész tanács, megkötözvén Jézust, elvivék és átadák Pilátusnak.
(Mát 27,1.2; Luk 26,66;23,1; Ján 18,28)
És megkérdé őt Pilátus: Te vagy-é a zsidók királya? Ő pedig felelvén, monda néki: Te mondod.
(Mát 27,11-30; Luk 23,2-25; Ján 18,29;19,16)
És erősen vádolják vala őt a főpapok.
(Mát 7,22.23)
Pilátus pedig ismét megkérdé őt, mondván: Semmit sem felelsz-é? Ímé, mennyi tanúbizonyságot szólnak ellened!
(Mát 8,14.15)
Jézus pedig semmit sem felele, annyira hogy Pilátus elcsudálkozék.
(Márk 14,61; Ésa 53,7)
Ünnepenként pedig egy foglyot szokott vala elbocsátani nékik, a kit épen óhajtának.
(Zsolt 103,20.21)
Vala pedig egy Barabbás nevű, megkötöztetve ama lázadókkal együtt, a kik a lázadás alkalmával gyilkosságot követtek vala el.
(Márk 1,24.25;Mát 26,63.64)
És a sokaság kiáltván, kezdé kérni Pilátust arra, a mit mindenkor megtesz vala nékik.
(Márk 1,35-38)
Pilátus pedig felele nékik, mondván: Akarjátok-é, hogy elbocsássam néktek a zsidók királyát?
(Ésa 61,1)
Mert tudja vala, hogy irígységből adták őt kézbe a főpapok.
(Ján 11,48)
A főpapok azonban felindíták a sokaságot, hogy inkább Barabbást bocsássa el nékik.
(Márk 19,42-44; Mát 23,37.38;Ján 11,47-53; Márk 19,47)
Pilátus pedig felelvén, ismét monda nékik: Mit akartok tehát, hogy cselekedjem ezzel, a kit a zsidók királyának mondotok?
(Mik 3,12; Márk 19,43.44;Márk 19,38; Mát 23,38.39)
És azok ismét kiáltának: Feszítsd meg őt!
Pilátus pedig monda nékik: Mert mi rosszat cselekedett? Azok pedig annál jobban kiáltanak vala: Feszítsd meg őt!
(1Móz 17,12)
Pilátus pedig eleget akarván tenni a sokaságnak, elbocsátá nékik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatván, kezökbe adá, hogy megfeszítsék.
(3Móz 12,4.6)
A vitézek pedig elvivék őt az udvar belső részébe, a mi az őrház; és összehívák az egész csapatot.
(2Móz 13,2;22,29.4Móz;3,45.47)
És bíborba öltözteték őt, és tövisből font koszorút tevének a fejére,
(3Móz 12,8)
És elkezdék őt köszönteni: Üdvöz légy, zsidók királya!
És verik vala a fejét nádszállal, és köpdösik vala őt, és térdet hajtva tisztelik vala őt.
Mikor pedig kicsúfolták őt, leveték róla a bíbor ruhát, és a maga ruháiba öltözteték; és kivivék őt, hogy megfeszítsék.
(Mát 27,31-56; Luk 23,26-49; Ján 19,16-30)
És kényszerítének egy mellettök elmenőt, bizonyos czirénei Simont, a ki a mezőről jő vala, Alekszándernek és Rufusnak az atyját, hogy vigye az ő keresztjét.
(Mát 27,32; Luk 23,26;Róm 16,13)
És vivék őt a Golgotha nevű helyre, a mely megmagyarázva annyi, mint: koponya helye.
(Mát 27,33-44; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27)
És mirhás bort adnak vala néki inni; de ő nem fogadá el.
(Zsolt 69,22)
És megfeszítvén őt, eloszták az ő ruháit, sorsot vetvén azokra, ki mit kapjon.
(Zsolt 22,19)
Vala pedig három óra, mikor megfeszíték őt.
(Ésa 42,6;49,6)
Az ő kárhoztatásának oka pedig így vala fölébe felírva: A zsidók királya.
(Mát 27,37; Luk 23,38; Ján 19,19)
Két rablót is megfeszítének vele, egyet jobb és egyet bal keze felől.
(Ésa 8,14.15;Mát 12,24;13,54.57; Róm 9,33.1Pét;2,7.9)
És beteljesedék az írás, a mely azt mondja: És a bűnösök közé számláltaték.
(Ésa 53,12)
Az arra menők pedig szidalmazzák vala őt, fejüket hajtogatván és mondván: Hah! a ki lerontod a templomot, és három nap alatt fölépíted;
(Márk 14,58)
Szabadítsd meg magadat, és szállj le a keresztről!
Hasonlóképen pedig a főpapok is, csúfolodván egymás között, az írástudókkal együtt mondják vala: Másokat megtartott, magát nem bírja megtartani.
(Zsolt 32,5; Ésa 43,25)
A Krisztus, az Izráel királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. A kiket vele feszítettek meg, azok is szidalmazzák vala őt.
Mikor pedig hat óra lőn, sötétség támada az egész földön kilencz óráig.
(Mát 27,45-54; Luk 23,44-48; Ján 19,28-30)
És kilencz órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?
(Zsolt 22,2)
Némelyek pedig meghallván ezt az ott állók közül, mondának: Ímé Illést hívja.
(2Móz 23,15)
Egy ember pedig odafutamodék és egy szivacsot megtöltvén eczettel és azt nádszálra tűzvén, inni ada néki, mondván: Hagyjátok el, lássuk, ha eljő-é Illés, hogy levegye őt.
(4Móz 13,3.26.32.34;14,1.4.21.23;Márk,15 17.)
Jézus pedig nagy fennszóval kiáltván kibocsátá lelkét.
(Mát 27,50; Luk 23,46; Ján 19,30)
És a templom kárpítja fölétől aljáig ketté hasada.
(Mát 10,37.38)
Látván pedig a százados, a ki vele átellenben áll vala, hogy ekként kiáltva bocsátá ki lelkét, monda: Bizony, ez az ember Isten Fia vala!
(Márk 9,23; Mát 10,38; Márk 8,34)
Valának pedig asszonyok is, a kik távolról nézik vala, a kik között vala Mária Magdaléna, és Mária, a kis Jakabnak és Józsénak anyja, és Salomé,
(Mát 27,55.56; Luk 23,49; Ján 19,25;Luk 8,2.3)
A kik, mikor Galileában vala, akkor is követték vala őt, és szolgálnak vala néki; és sok más asszony, a kik vele mentek vala fel Jeruzsálembe.
(Mát 9,12.13)
És mikor immár este lőn, mivelhogy péntek vala, azaz szombat előtt való nap,
(Mát 27,57-61; Luk 23,50-55; Ján 19,38-42)
Eljöve az arimathiai József, egy tisztességes tanácsbeli, a ki maga is várja vala az Isten országát; beméne bátran Pilátushoz, és kéré Jézusnak testét.
(Mát 9,14.15; Márk 2,18-20)
Pilátus pedig csodálkozék, hogy immár meghalt volna; és magához hivatva a századost, megkérdé tőle, ha régen halt-é meg?
És megtudván a századostól, odaajándékozá a testet Józsefnek.
Ő pedig gyolcsot vásárolván, és levévén őt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba, a mely kősziklából vala kivágva; és követ hengeríte a sírbolt szájára.
(Mát 9,16; Márk 2,21)
Mária Magdaléna pedig és Mária, a Józsé anyja, nézik vala, hová helyezék.
(Csel 4,6;Márk 1,13.57.63.80)
16
Mikor pedig elmult a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt.
(Mát 28,1-8; Luk 24,1-12; Ján 20,1-10)
És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor.
(Ésa 40,3.5)
És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?
(5Móz 23,25;Mát 12,1-5)
És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala.
(Zsolt 98,2.3; Ésa 52,10)
És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének.
(Mát 3,7-9)
Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, a ki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, a hová őt helyezék.
(3Móz 24,5-9)
De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, a mint megmondotta néktek.
(Márk 14,28)
És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.
(Mát 12,9-13; Márk 3,1-3)
Mikor pedig reggel, a hétnek első napján föltámadott vala, megjelenék először Mária Magdalénának, a kiből hét ördögöt űzött vala ki.
(Luk 8,2; Ján 20,11-18)
Ez elmenvén, megjelenté azoknak, a kik vele valának és keseregnek és sírnak vala.
Azok pedig mikor hallották, hogy él és ő látta vala, nem hivék.
Ezután pedig közülök kettőnek jelenék meg más alakban, útközben, mikor a mezőre mennek vala.
(Luk 24,13-35)
Ezek is elmenvén, megjelenték a többieknek; ezeknek sem hivének.
Azután, mikor asztalnál ülnek vala megjelenék magának a tizenegynek, és szemükre hányá az ő hitetlenségöket és keményszívűségöket, hogy azoknak, a kik őt feltámadva látták vala, nem hivének,
(Luk 24,36-49; Ján 20,19-23.1Kor;15,5)
És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.
(Mát 3,12)
A ki hiszen és megkeresztelkedik, idvezül; a ki pedig nem hiszen, elkárhozik.
Azokat pedig, a kik hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak.
(Csel 16,18;Csel 2,4.11;10,46)
Kígyókat vesznek föl; és ha valami halálost isznak, meg nem árt nékik: betegekre vetik kezeiket, és meggyógyulnak.
(Luk 10,19; Csel 28,3-6;Jak 5,14.15)
Az Úr azért, minekutána szólott vala nékik, felviteték a mennybe, és üle az Istennek jobbjára.
(Luk 24,50-53; Csel 1,4-11;Zsolt 110,1; Csel 7,55)
Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a jelek által, a melyek követik vala. Ámen!
(Csel 14,3; Zsid 2,4)