Ekkor Jézust a főpaphoz vezették. Összegyűltek mind a főpapok, a vének és az írástudók.
Péter messziről követte, be egészen a főpap palotájának udvarába, és leült a szolgák közé. Melegedett a tűznél.
A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák, de nem találtak. Sokan tettek ellene hamis tanúvallomást, a vallomások azonban nem egyeztek. Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis tanúvallomást tették ellene: „Mi hallottuk, amikor ezt mondta: »Én le fogom rombolni ezt a kézzel csinált Templomot, és három nap alatt másikat építek, olyat, amit nem emberi kéz épített.«” De vallomásuk így sem egyezett.
A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól:
– Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
Ő azonban hallgatott, és semmit sem válaszolt. Ismét hozzá fordult a főpap, és megkérdezte:
– Te vagy a Messiás, az Áldottnak a Fia?
Jézus így válaszolt:
– Én vagyok. És meg fogjátok látni az Emberfiát, amint a Mindenható jobbján ül, és eljön az ég felhői között.
Erre a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt:
– Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok az istenkáromlást! Mi a véleményetek?
Azok pedig egyhangúan kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra. Akkor néhányan elkezdték leköpdösni, arcát betakarni és ütlegelni, és ezt mondták neki:
– Most prófétálj!
A szolgálattevők pofonokkal köszöntötték.
Péter lenn volt az udvaron. Arra jött a főpap egyik szolgálója. Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette, és így szólt:
– Te is a Názáreti Jézussal voltál.
Ő azonban tagadta, és ezt mondta:
– Nem ismerem. Nem értem, mit beszélsz.
És kiment az előcsarnokba. [És megszólalt a kakas.] A szolgáló ismét meglátta, és újra mondani kezdte az ott állóknak:
– Ez közülük való.
De ő ismét tagadta.
Egy kis idő múlva az ott állók mondták Péternek:
– Bizony, közülük való vagy, hiszen galileai vagy te is.
Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett:
– Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!
És nyomban másodszor is megszólalt a kakas. Péternek eszébe jutott, amit Jézus mondott neki
– „Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem” –, és sírva fakadt.
A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák, de nem találtak. Sokan tettek ellene hamis tanúvallomást, a vallomások azonban nem egyeztek. Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis tanúvallomást tették ellene: „Mi hallottuk, amikor ezt mondta: »Én le fogom rombolni ezt a kézzel csinált Templomot, és három nap alatt másikat építek, olyat, amit nem emberi kéz épített.«” De vallomásuk így sem egyezett.
A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól:
– Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
Ő azonban hallgatott, és semmit sem válaszolt. Ismét hozzá fordult a főpap, és megkérdezte:
– Te vagy a Messiás, az Áldottnak a Fia?
Jézus így válaszolt:
– Én vagyok. És meg fogjátok látni az Emberfiát, amint a Mindenható jobbján ül, és eljön az ég felhői között.
Erre a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt:
– Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok az istenkáromlást! Mi a véleményetek?
Azok pedig egyhangúan kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra. Akkor néhányan elkezdték leköpdösni, arcát betakarni és ütlegelni, és ezt mondták neki:
– Most prófétálj!
A szolgálattevők pofonokkal köszöntötték.
Péter lenn volt az udvaron. Arra jött a főpap egyik szolgálója. Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette, és így szólt:
– Te is a Názáreti Jézussal voltál.
Ő azonban tagadta, és ezt mondta:
– Nem ismerem. Nem értem, mit beszélsz.
És kiment az előcsarnokba. [És megszólalt a kakas.] A szolgáló ismét meglátta, és újra mondani kezdte az ott állóknak:
– Ez közülük való.
De ő ismét tagadta.
Egy kis idő múlva az ott állók mondták Péternek:
– Bizony, közülük való vagy, hiszen galileai vagy te is.
Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett:
– Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!
És nyomban másodszor is megszólalt a kakas. Péternek eszébe jutott, amit Jézus mondott neki
– „Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem” –, és sírva fakadt.