13
Amikor kifelé ment a Templomból, egyik tanítványa így szólt hozzá:
– Mester, nézd, micsoda kövek és micsoda épületek!
Jézus ezt mondta neki:
– Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.
Amikor az Olajfák hegyén ült a Templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András:
– Mondd meg nekünk, mikor történik ez, és mi lesz annak a jele, hogy mindez beteljesedik?
Jézus így kezdett beszélni hozzájuk:
– Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: „Én vagyok!” –, és sokakat megtévesztenek. Amikor pedig háborúkról hallotok vagy háborúk hírét halljátok, ne rémüldözzetek! Ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, többfelé földrengések és éhínségek lesznek. Mindez a vajúdás kínjainak a kezdete!
Legyetek óvatosak! Bíróságoknak adnak át titeket, és zsinagógákban vernek meg benneteket; helytartók és királyok elé állítanak énértem, hogy tanúságot tegyetek előttük. Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot. Amikor pedig elhurcolnak és kiszolgáltatnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem ami abban az órában megadatik nektek, azt mondjátok, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek. Halálra adja majd testvér a testvérét, apa a gyermekét, gyermekek szüleik ellen támadnak, és vesztüket okozzák. Mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. De aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot ott állni, ahol nem volna szabad – aki ol vassa, értse meg! –, akkor akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe! Aki a ház tetején van, ne jöjjön le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából; és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza a köpenyét! Jaj a várandós és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy ne télen történjék! Azokban a napokban ugyanis olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz. Ha az Úr nem rövidítette volna meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem. A választottak miatt azonban, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.
Ha valaki akkor ezt mondja nektek: „Nézd, itt a Messiás!” – vagy: „Nézd, ott van!”, ne higgyétek! Mert hamis messiások és hamis próféták jelennek majd meg. Jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat. Ti azonban vigyázzatok! Mindent előre megmondtam nektek.
Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel.
Akkor majd elküldi az angyalokat, és össze fogja gyűjteni választottait a világ négy tájáról, a föld szélétől az ég határáig.
Értsétek meg a fügefa példázatát! Amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel a nyár. Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van Ő, az ajtó előtt! Bizony, mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy. Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim nem múlnak el.
Azt a napot viszont vagy azt az órát senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Vigyázzatok, legyetek éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor jön el az az idő! Mint az idegen országba utazó ember: amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kijelölte mindenkinek a maga feladatát, s az ajtóőrnek megparancsolta, hogy virrasszon. Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura! Este vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel? Nehogy, amikor hirtelen megjön, alva találjon benneteket! Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: virrasszatok!
14 Két nap múlva volt a húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe. A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan fogják el és öljék meg valami csellel. Ezt mondták ugyanis: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép körében.”
Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi drága nárduskenet volt egy alabástromedényben. Feltörte az alabástromedényt, és ráöntötte Jézus fejére. Néhányan méltatlankodtak egymás között: „Mire való így pazarolni a kenetet? Hiszen el lehetett volna adni több mint háromszáz dénárért, és a pénzt szétosztani a szegények között.” És megszidták az asszonyt. De Jézus ezt mondta:
– Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Jót tett velem. Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, és amikor csak akartok, tehettek jót velük. Én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre. Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ő tett, azt is elmondják majd az ő emlékére.
A Karióti Júdás, egy a Tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa őt nekik. Amikor meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan szolgáltathatná ki egy alkalmas pillanatban.
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták feláldozni, így szóltak hozzá tanítványai:
– Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?
Elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik:
– Menjetek be a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek, és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: „Hol van a szállásom, ahol tanítványaimmal megehetem a húsvéti vacsorát?” Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen. Ott készítsétek elő nekünk!
A tanítványok elindultak, bementek a városba, és mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik; elkészítették a húsvéti vacsorát.
Amikor beesteledett, odament a Tizenkettővel. Amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Jézus:
– Bizony, mondom nektek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni.
Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte kérdezgetni:
– Talán én?
Mire ő ezt mondta nekik:
– Egy a Tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.
Amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta:
– Vegyétek, ez az én testem!
Azután vette a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan. Ezt mondta nekik:
– Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. Bizony, mondom nektek, nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat nem iszom Isten országában.
Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. Így szólt hozzájuk Jézus:
– Mindnyájan megrendültök majd hitetekben, mert meg van írva: Megverem a pásztort, szétszélednek a juhok. De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.
Péter ezt mondta neki:
– Ha mindenki megrendül is hitében, én akkor sem!
Jézus így szólt hozzá:
– Bizony, mondom neked, még ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.
Ő azonban annál inkább mondta:
– Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg!
Mindannyian ugyanígy beszéltek.
Amikor arra a helyre értek, melynek neve Getszemáni, így szólt tanítványaihoz:
– Üljetek le itt, amíg imádkozom!
Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s rettegni és gyötrődni kezdett. Így szólt hozzájuk:
– Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok!
Egy kicsit távolabb ment, a földre borult, és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. Így szólt:
– Abba, Atyám! Minden lehetséges neked, vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te!
Visszajött, és alva találta őket. Így szólt Péterhez:
– Simon, alszol? Nem voltál képes egy órát virrasztani? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
Ismét elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült, és nem tudták, mit mondjanak neki. Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk:
– Aludjatok tovább és pihenjetek! Vége! Eljött az óra! Íme, az Emberfia a bűnösök kezébe kerül. Keljetek fel, menjünk! Íme, itt van, aki kiszolgáltat engem.
Még beszélt, amikor hirtelen megjelent Júdás – egy a Tizenkettő közül – és vele egy kardokkal, botokkal felszerelt csoport a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. Árulója ezt a jelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el, és vezessétek el erős kísérettel!”
Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt:
– Rabbi! – és megcsókolta.
Azok pedig kezet vetettek rá, és elfogták. Valaki az ott állók közül kirántotta kardját, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik:
– Mint egy rabló ellen, úgy vonultatok ki ellenem, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. Mindennap veletek voltam a Templomban, amikor tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásoknak be kell teljesedniük.
Mindnyájan otthagyták, és elszaladtak. Egy ifjú, akin csak egy vászonlepel volt, követte. Elkapták. Erre otthagyta a leplet, és meztelenül elmenekült.
Ekkor Jézust a főpaphoz vezették. Összegyűltek mind a főpapok, a vének és az írástudók. Péter messziről követte, be egészen a főpap palotájának udvarába, és leült a szolgák közé. Melegedett a tűznél.
A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák, de nem találtak. Sokan tettek ellene hamis tanúvallomást, a vallomások azonban nem egyeztek. Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis tanúvallomást tették ellene: „Mi hallottuk, amikor ezt mondta: »Én le fogom rombolni ezt a kézzel csinált Templomot, és három nap alatt másikat építek, olyat, amit nem emberi kéz épített.«” De vallomásuk így sem egyezett.
A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól:
– Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
Ő azonban hallgatott, és semmit sem válaszolt. Ismét hozzá fordult a főpap, és megkérdezte:
– Te vagy a Messiás, az Áldottnak a Fia?
Jézus így válaszolt:
– Én vagyok. És meg fogjátok látni az Emberfiát, amint a Mindenható jobbján ül, és eljön az ég felhői között.
Erre a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt:
– Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok az istenkáromlást! Mi a véleményetek?
Azok pedig egyhangúan kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra. Akkor néhányan elkezdték leköpdösni, arcát betakarni és ütlegelni, és ezt mondták neki:
– Most prófétálj!
A szolgálattevők pofonokkal köszöntötték.
Péter lenn volt az udvaron. Arra jött a főpap egyik szolgálója. Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette, és így szólt:
– Te is a Názáreti Jézussal voltál.
Ő azonban tagadta, és ezt mondta:
– Nem ismerem. Nem értem, mit beszélsz.
És kiment az előcsarnokba. [És megszólalt a kakas.] A szolgáló ismét meglátta, és újra mondani kezdte az ott állóknak:
– Ez közülük való.
De ő ismét tagadta.
Egy kis idő múlva az ott állók mondták Péternek:
– Bizony, közülük való vagy, hiszen galileai vagy te is.
Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett:
– Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!
És nyomban másodszor is megszólalt a kakas. Péternek eszébe jutott, amit Jézus mondott neki
– „Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem” –, és sírva fakadt.
– Mester, nézd, micsoda kövek és micsoda épületek!
Jézus ezt mondta neki:
– Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.
Amikor az Olajfák hegyén ült a Templommal átellenben, maguk között megkérdezte tőle Péter, Jakab, János és András:
– Mondd meg nekünk, mikor történik ez, és mi lesz annak a jele, hogy mindez beteljesedik?
Jézus így kezdett beszélni hozzájuk:
– Vigyázzatok, nehogy valaki megtévesszen titeket! Sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: „Én vagyok!” –, és sokakat megtévesztenek. Amikor pedig háborúkról hallotok vagy háborúk hírét halljátok, ne rémüldözzetek! Ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég. Mert nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad, többfelé földrengések és éhínségek lesznek. Mindez a vajúdás kínjainak a kezdete!
Legyetek óvatosak! Bíróságoknak adnak át titeket, és zsinagógákban vernek meg benneteket; helytartók és királyok elé állítanak énértem, hogy tanúságot tegyetek előttük. Előbb azonban minden nép között hirdetni kell az evangéliumot. Amikor pedig elhurcolnak és kiszolgáltatnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem ami abban az órában megadatik nektek, azt mondjátok, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek. Halálra adja majd testvér a testvérét, apa a gyermekét, gyermekek szüleik ellen támadnak, és vesztüket okozzák. Mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért. De aki mindvégig kitart, az üdvözül.
Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot ott állni, ahol nem volna szabad – aki ol vassa, értse meg! –, akkor akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekbe! Aki a ház tetején van, ne jöjjön le, és ne menjen be, hogy kihozzon valamit a házából; és aki a mezőn van, ne térjen vissza, hogy elhozza a köpenyét! Jaj a várandós és a szoptatós anyáknak azokban a napokban! Imádkozzatok, hogy ne télen történjék! Azokban a napokban ugyanis olyan nyomorúság lesz, amilyen az Isten által teremtett világ kezdete óta egészen mostanáig nem volt, és nem is lesz. Ha az Úr nem rövidítette volna meg azokat a napokat, nem menekülne meg egyetlen halandó sem. A választottak miatt azonban, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.
Ha valaki akkor ezt mondja nektek: „Nézd, itt a Messiás!” – vagy: „Nézd, ott van!”, ne higgyétek! Mert hamis messiások és hamis próféták jelennek majd meg. Jeleket és csodákat tesznek, hogy ha lehet, megtévesszék a választottakat. Ti azonban vigyázzatok! Mindent előre megmondtam nektek.
Azokban a napokban pedig, ama nyomorúság után, a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát eljönni a felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel.
Akkor majd elküldi az angyalokat, és össze fogja gyűjteni választottait a világ négy tájáról, a föld szélétől az ég határáig.
Értsétek meg a fügefa példázatát! Amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel a nyár. Így ti is, amikor meglátjátok, hogy ezek történnek, tudjátok meg, hogy közel van Ő, az ajtó előtt! Bizony, mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, amíg mindez végbe nem megy. Az ég és a föld elmúlik, de az én szavaim nem múlnak el.
Azt a napot viszont vagy azt az órát senki sem ismeri, sem az angyalok az égben, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Vigyázzatok, legyetek éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor jön el az az idő! Mint az idegen országba utazó ember: amikor elhagyta házát, átadta szolgáinak a hatalmat, és kijelölte mindenkinek a maga feladatát, s az ajtóőrnek megparancsolta, hogy virrasszon. Virrasszatok tehát, mert nem tudjátok, mikor jön meg a ház ura! Este vagy éjfélkor, kakasszókor vagy reggel? Nehogy, amikor hirtelen megjön, alva találjon benneteket! Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: virrasszatok!
14 Két nap múlva volt a húsvét és a kovásztalan kenyér ünnepe. A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan fogják el és öljék meg valami csellel. Ezt mondták ugyanis: „Ne az ünnepen, nehogy zavargás legyen a nép körében.”
Amikor Betániában a leprás Simon házában volt, és asztalhoz telepedett, odament egy asszony, akinél valódi drága nárduskenet volt egy alabástromedényben. Feltörte az alabástromedényt, és ráöntötte Jézus fejére. Néhányan méltatlankodtak egymás között: „Mire való így pazarolni a kenetet? Hiszen el lehetett volna adni több mint háromszáz dénárért, és a pénzt szétosztani a szegények között.” És megszidták az asszonyt. De Jézus ezt mondta:
– Hagyjátok őt! Miért bántjátok? Jót tett velem. Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, és amikor csak akartok, tehettek jót velük. Én azonban nem leszek mindig veletek. Megtette, ami tőle telt: előre megkente testemet a temetésre. Bizony, mondom nektek, bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ő tett, azt is elmondják majd az ő emlékére.
A Karióti Júdás, egy a Tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy kiszolgáltassa őt nekik. Amikor meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig kereste a módját, hogyan szolgáltathatná ki egy alkalmas pillanatban.
A kovásztalan kenyér ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt szokták feláldozni, így szóltak hozzá tanítványai:
– Hol akarod megenni a húsvéti vacsorát, hol készítsük el?
Elküldött tanítványai közül kettőt, és ezt mondta nekik:
– Menjetek be a városba, és ott szembejön veletek egy ember, aki egy korsó vizet visz. Kövessétek, és ahova bemegy, mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: „Hol van a szállásom, ahol tanítványaimmal megehetem a húsvéti vacsorát?” Ő majd mutat nektek egy nagy emeleti termet berendezve, készen. Ott készítsétek elő nekünk!
A tanítványok elindultak, bementek a városba, és mindent úgy találtak, ahogy megmondta nekik; elkészítették a húsvéti vacsorát.
Amikor beesteledett, odament a Tizenkettővel. Amikor asztalhoz telepedtek és ettek, ezt mondta Jézus:
– Bizony, mondom nektek, közületek egy, aki együtt eszik velem, el fog árulni.
Erre elszomorodtak, és egyik a másik után kezdte kérdezgetni:
– Talán én?
Mire ő ezt mondta nekik:
– Egy a Tizenkettő közül, aki velem együtt mártogat a tálba. Az Emberfia ugyan elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja. Jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik.
Amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta:
– Vegyétek, ez az én testem!
Azután vette a kelyhet, hálát adott, odaadta nekik, és ittak belőle mindnyájan. Ezt mondta nekik:
– Ez az én vérem, a szövetség vére, amely sokakért kiontatik. Bizony, mondom nektek, nem iszom többé a szőlőtő terméséből addig a napig, amikor újat nem iszom Isten országában.
Miután elénekelték a zsoltárokat, kimentek az Olajfák hegyére. Így szólt hozzájuk Jézus:
– Mindnyájan megrendültök majd hitetekben, mert meg van írva: Megverem a pásztort, szétszélednek a juhok. De miután feltámadtam, előttetek megyek Galileába.
Péter ezt mondta neki:
– Ha mindenki megrendül is hitében, én akkor sem!
Jézus így szólt hozzá:
– Bizony, mondom neked, még ma, ezen az éjszakán, mielőtt kétszer megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.
Ő azonban annál inkább mondta:
– Ha meg kell is halnom veled, akkor sem tagadlak meg!
Mindannyian ugyanígy beszéltek.
Amikor arra a helyre értek, melynek neve Getszemáni, így szólt tanítványaihoz:
– Üljetek le itt, amíg imádkozom!
Maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, s rettegni és gyötrődni kezdett. Így szólt hozzájuk:
– Szomorú az én lelkem mindhalálig. Maradjatok itt, és virrasszatok!
Egy kicsit távolabb ment, a földre borult, és imádkozott, hogy ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra. Így szólt:
– Abba, Atyám! Minden lehetséges neked, vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogy te!
Visszajött, és alva találta őket. Így szólt Péterhez:
– Simon, alszol? Nem voltál képes egy órát virrasztani? Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
Ismét elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott. Amikor visszatért, ismét alva találta őket, mert szemük elnehezült, és nem tudták, mit mondjanak neki. Harmadszor is visszatért, és így szólt hozzájuk:
– Aludjatok tovább és pihenjetek! Vége! Eljött az óra! Íme, az Emberfia a bűnösök kezébe kerül. Keljetek fel, menjünk! Íme, itt van, aki kiszolgáltat engem.
Még beszélt, amikor hirtelen megjelent Júdás – egy a Tizenkettő közül – és vele egy kardokkal, botokkal felszerelt csoport a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől. Árulója ezt a jelet adta meg nekik: „Akit megcsókolok, ő az. Fogjátok el, és vezessétek el erős kísérettel!”
Amikor odaért, azonnal hozzálépett, és így szólt:
– Rabbi! – és megcsókolta.
Azok pedig kezet vetettek rá, és elfogták. Valaki az ott állók közül kirántotta kardját, lecsapott a főpap szolgájára, és levágta a fülét. Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik:
– Mint egy rabló ellen, úgy vonultatok ki ellenem, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok. Mindennap veletek voltam a Templomban, amikor tanítottam, és nem fogtatok el. De az Írásoknak be kell teljesedniük.
Mindnyájan otthagyták, és elszaladtak. Egy ifjú, akin csak egy vászonlepel volt, követte. Elkapták. Erre otthagyta a leplet, és meztelenül elmenekült.
Ekkor Jézust a főpaphoz vezették. Összegyűltek mind a főpapok, a vének és az írástudók. Péter messziről követte, be egészen a főpap palotájának udvarába, és leült a szolgák közé. Melegedett a tűznél.
A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt bizonyítékot kerestek Jézus ellen, hogy halálra adhassák, de nem találtak. Sokan tettek ellene hamis tanúvallomást, a vallomások azonban nem egyeztek. Ekkor előálltak néhányan, és ezt a hamis tanúvallomást tették ellene: „Mi hallottuk, amikor ezt mondta: »Én le fogom rombolni ezt a kézzel csinált Templomot, és három nap alatt másikat építek, olyat, amit nem emberi kéz épített.«” De vallomásuk így sem egyezett.
A főpap ekkor középre állt, és megkérdezte Jézustól:
– Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened vallanak?
Ő azonban hallgatott, és semmit sem válaszolt. Ismét hozzá fordult a főpap, és megkérdezte:
– Te vagy a Messiás, az Áldottnak a Fia?
Jézus így válaszolt:
– Én vagyok. És meg fogjátok látni az Emberfiát, amint a Mindenható jobbján ül, és eljön az ég felhői között.
Erre a főpap megszaggatta ruháit, és így szólt:
– Mi szükségünk van még tanúkra? Hallottátok az istenkáromlást! Mi a véleményetek?
Azok pedig egyhangúan kimondták az ítéletet, hogy méltó a halálra. Akkor néhányan elkezdték leköpdösni, arcát betakarni és ütlegelni, és ezt mondták neki:
– Most prófétálj!
A szolgálattevők pofonokkal köszöntötték.
Péter lenn volt az udvaron. Arra jött a főpap egyik szolgálója. Meglátta Pétert, amint melegedett, szemügyre vette, és így szólt:
– Te is a Názáreti Jézussal voltál.
Ő azonban tagadta, és ezt mondta:
– Nem ismerem. Nem értem, mit beszélsz.
És kiment az előcsarnokba. [És megszólalt a kakas.] A szolgáló ismét meglátta, és újra mondani kezdte az ott állóknak:
– Ez közülük való.
De ő ismét tagadta.
Egy kis idő múlva az ott állók mondták Péternek:
– Bizony, közülük való vagy, hiszen galileai vagy te is.
Ekkor átkozódni és esküdözni kezdett:
– Nem ismerem azt az embert, akiről beszéltek!
És nyomban másodszor is megszólalt a kakas. Péternek eszébe jutott, amit Jézus mondott neki
– „Mielőtt a kakas kétszer megszólal, háromszor tagadsz meg engem” –, és sírva fakadt.