13
Mikor pedig a templomból kiméne, monda néki egy az ő tanítványai közül: Mester, nézd, milyen kövek és milyen épületek!
(Mát 24,1-42; Luk 21,5-36)
Jézus pedig felelvén, monda néki: Látod ezeket a nagy épületeket? Nem marad kő kövön, a mely le nem romboltatik.
(Mát 12,38-40; Márk 8,12;Jón 2,1.2.11)
Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, a templom átellenében, megkérdezék őt magukban Péter, Jakab, János és András:
(Mát 28,1-8; Luk 24,1-12; Ján 20,1-10)
Mondd meg nékünk, mikor történnek meg ezek; és mi lesz a jel, a mikor mindezek beteljesednek?
(1Kir 10,1;Mát 3,17.1Tim;3,16)
Jézus pedig felelvén nékik, kezdé mondani: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket.
(Jón 3,3-5; Mát 12,41;Márk 3,22)
Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik azt mondják: Én vagyok: és sokakat elhitetnek.
(1Móz 17,12)
Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborúk híreiről, meg ne rémüljetek, mert meg kell lenniök; de ez még nem a vég.
(3Móz 12,4.6)
Mert nemzet nemzet ellen, és ország ország ellen támad; és lesznek földindulások mindenfelé, és lesznek éhségek és háborúságok.
(2Móz 13,2;22,29.4Móz;3,45.47)
Nyomorúságoknak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak én érettem, bizonyságul ő nékik.
(Mát 10,17.18; Ján 15,19)
De előbb hirdettetnie kell az evangyéliomnak minden pogányok között.
Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem a mi adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, a kik szólotok, hanem a Szent Lélek.
(Luk 8,2; Ján 20,11-18)
Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket.
(Mát 23,25)
És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de a ki mindvégig megmarad, az megtartatik.
Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, a melyről Dániel próféta szólott, ott állani, a hol nem kellene (a ki olvassa, értse meg), akkor a kik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre;
(Dán 9,27;Dán 12,4.10; Mát 24,15)
A háztetőn levő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen;
(Zsolt 98,2.3; Ésa 52,10; Mát 1,21)
És a mezőn levő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye.
(Luk 24,36-49; Ján 20,19-23.1Kor;15,5)
Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban.
(Ésa 42,6;49,6)
Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen.
Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, a milyenek a világ kezdete óta, a melyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek.
(Dán 12,1)
És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, a kiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.
(Luk 10,19; Csel 28,3-6;Jak 5,14.15)
Ha pedig akkor ezt mondja néktek valaki: Ímé itt a Krisztus, vagy: Ímé amott, ne higyjétek.
(Mát 24,23; Luk 17,23)
Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és jeleket és csodákat tesznek, hogy elhitessék, ha lehet, még a választottakat is.
(Csel 14,3; Zsid 2,4)
Ti pedig vigyázzatok; ímé előre megmondottam néktek mindent.
(Mát 23,34.35)
De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik,
(1Móz 4,8;2Krón 24,20.21)
És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek.
(Csel 1,1)
És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.
(Mát 24,30;25,31;26,64; Luk 21,27)
És akkor elküldi az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig.
(Mát 13,41)
A fügefáról vegyétek pedig a példát. A mikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár.
(Mát 24,32; Luk 21,29)
Azonképen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt.
(Márk 8,17; Préd 12,16; Mát 10,26; Márk 4,22)
Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, a míg meg nem lesznek mindezek.
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.
(Ésa 40,8;51,6; Zsolt 102,27; Zsid 1,11)
Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya.
Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő.
(Mát 24,44;25,13; Luk 22,40)
Úgy mint az az ember, a ki messze útra kelve, házát elhagyván, és szolgáit felhatalmazván, és kinek-kinek a maga dolgát megszabván, az ajtónállónak is megparancsolta, hogy vigyázzon.
(Mát 25,14; Luk 19,12)
Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-é vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel?
(Luk 12,38)
Hogy, ha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva.
(Márk 9,26; Márk 8,38)
A miket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!
(4Móz 6,3; Bir 13,4-5.1Sám;1,11)
14
Két nap mulva pedig húsvét vala és a kovásztalan kenyerek ünnepe. És a főpapok és az írástudók tanakodnak vala, hogy csalárdsággal mimódon fogják meg és öljék meg őt.
(Mát 26,1-5; Luk 22,1-2; Ján 11,55-57)
Mert azt mondják vala: Ne az ünnepen, hogy a nép fel ne zendüljön.
(Malak 3,1;4,6; Mát 17,11-13)
Mikor pedig Bethániában a poklos Simon házánál vala, a mint asztalhoz üle, egy asszony méne oda, a kinél alabástrom edény vala valódi és igen drága nárdus olajjal; és eltörvén az alabástrom edényt kitölté azt az ő fejére.
(Mát 26,6-13; Ján 12,1-8)
Némelyek pedig háborognak vala magok között és mondának: Mire való volt az olajnak ez a tékozlása?
(Dán 8,16;9,21.27; Máté 18,10)
Mert el lehetett volna azt adni háromszáz pénznél is többért, és odaadni a szegényeknek. És zúgolódnak vala ellene.
(1Tim 6,6-11)
Jézus pedig monda: Hagyjatok békét néki; miért bántjátok őt? jó dolgot cselekedett én velem.
(Zsolt 98,2.3; Ésa 52,10)
Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és a mikor csak akarjátok, jót tehettek velök; de én nem leszek mindenkor veletek.
(5Móz 15,11)
Ő a mi tőle telt, azt tevé: előre megkente az én testemet a temetésre.
Bizony mondom néktek: Valahol csak prédikálják ezt az evangyéliomot az egész világon, a mit ez az asszony cselekedett, azt is hirdetni fogják az ő emlékezetére.
(Mát 3,10)
Akkor Júdás, az Iskariotes, egy a tizenkettő közül, elméne a főpapokhoz, hogy őt azoknak elárulja.
(Mát 26,14-16; Luk 22,3-6)
Azok pedig, a mint meghallák, örvendezének, és igérék, hogy pénzt adnak néki. Ő pedig keresi vala, mimódon árulhatná el őt jó alkalommal.
(Jak 2,15.16.1Ján;3,17.18)
És a kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a húsvéti bárányt vágják vala, mondának néki az ő tanítványai: Hol akarod, hogy elmenvén megkészítsük, hogy megehesd a húsvéti bárányt?
(Mát 26,17-19; Luk 22,7-13)
Akkor elkülde kettőt az ő tanítványai közül, és monda nékik: Menjetek el a városba, és egy ember jő előtökbe, a ki egy korsó vizet visz; kövessétek őt,
És a hová bemegy, mondjátok a házi gazdának: A Mester kérdi: hol van az a szállás, a hol megeszem az én tanítványaimmal a húsvéti bárányt?
(Jób 39,3; Zsolt 147,9)
És ő mutat néktek egy nagy vacsoráló házat berendezve, készen: ott készítsétek el nékünk.
(Mát 6,27)
Elmenének azért az ő tanítványai, és jutának a városba, és úgy találák, a mint nékik megmondotta, és elkészíték a húsvéti bárányt.
(Ésa 7,14;Mát 1,21)
Mikor pedig este lőn, oda méne a tizenkettővel.
(Ésa 9,6.7; Jer 23,5)
És a mikor leülnek és esznek vala monda Jézus: Bizony mondom néktek, egy közületek elárul engem, a ki velem eszik.
(Mát 26,20-29; Luk 22,14-23; Ján 13,21-26)
Ők pedig kezdének szomorkodni és néki egyenként mondani: Csak nem én? A másik is: Csak nem én?
(Mát 6,31-34; Jak 1,5-7)
Ő pedig felelvén, monda nékik: Egy a tizenkettő közül, a ki velem együtt márt a tálba.
(Mát 1,20)
Az embernek Fia jóllehet elmegy, a mint meg van írva felőle; de jaj annak az embernek, a ki az embernek Fiát elárulja; jobb lenne annak az embernek, ha nem született volna.
(Mát 3,16.17)
És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
(1Kor 11,23-25)
És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
(Mát 1,16;13,55)
És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.
(Mát 6,21)
Bizony mondom néktek, nem iszom többé a szőlőtőnek gyümölcséből mind ama napig, a mikor mint újat iszom azt az Isten országában.
(Eféz 6,14)
És dicséretet énekelve kimenének az olajfák hegyére.
(Mát 24,44.46.47)
És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
(Mát 26,30-35; Luk 22,31-34.39;Zak 13,7)
De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.
(Márk 16,7)
Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.
(Mát 24,43)
És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.
(Mát 26,34; Luk 22,34;Ján 13,38)
Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.
És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.
(Mát 26,36-46; Luk 22,40-46; Ján 18,1.2)
És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni;
(Ruth 4,18-22;1Móz 38,18.29.30)
És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok.
(Ján 12,27)
És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra;
(Zsolt 103,11)
És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.
(Márk 10,38)
Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?
(Jak 4,17)
Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.
(1Sám 2,5)
És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván.
(Ésa 41,8-10;54,5; Jer 31,3.20)
A mikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki.
(1Móz 12,3;17,7;18,18)
Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik.
(Mát 10,34.35)
Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, a ki engem elárul.
(5Móz 8,3)
És mindjárt még mikor ő szól vala, eljöve Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele együtt nagy sokaság, fegyverekkel és botokkal, a főpapoktól, az írástudóktól és a vénektől.
(Mát 26,47-58; Luk 22,47-55; Ján 18,2-18)
Az ő elárulója pedig jelt ada nékik, mondván: A kit megcsókolok majd, ő az; fogjátok meg azt, és vigyétek el biztonsággal.
(1Móz 17,12)
És odajutván, azonnal hozzáméne, és monda: Mester! Mester! és megcsókolá őt.
Azok pedig ráveték kezeiket, és megfogák őt.
(5Móz 6,13)
De egy az ott állók közül az ő szablyáját kivonván, a főpap szolgájához csapa, és levágá annak fülét.
Jézus pedig felelvén, monda nékik: Mint egy rablóra, úgy jöttetek-é reám fegyverekkel és botokkal, hogy megfogjatok engem?!
(Mát 5,25.26)
Naponta nálatok valék, a templomban tanítva, és nem fogtatok meg engem; de szükség, hogy az írások beteljesedjenek.
(Zsolt 91,11.12)
Akkor elhagyván őt, mindnyájan elfutának.
(5Móz 6,16)
Egy ifjú pedig követé őt, a kinek testét csak egy gyolcs ing takarta; és megfogák őt az ifjak.
De ő ott hagyva az ingét, meztelenül elszalada tőlük.
(Mát 4,11.13)
És vivék Jézust a főpaphoz. És oda gyűlének mindnyájan a főpapok, a vének és az írástudók.
Péter pedig távolról követé őt, be egészen a főpap udvaráig: és ott üle a szolgákkal, és melegszik vala a tűznél.
(Zsolt 132,11.17; Jer 23,6)
A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot keresnek vala Jézus ellen, hogy megölhessék őt; de nem találnak vala.
(Mát 26,59-68; Luk 22,63-71; Ján 18,19-24)
Mert sokan tesznek vala ugyan hamis tanúbizonyságot ellene, de a bizonyságtételek nem valának megegyezők.
És némelyek fölkelének és hamis tanúbizonyságot tőnek ellene, mondván:
(1Móz 3,15;12,3;22,15-18;28,14; Zsid 6,13)
Mi hallottuk, mikor ezt mondá: Én lerontom ezt a kézzel csinált templomot, és három nap alatt mást építek, a mely nem kézzel csináltatott.
(Ján 2,19)
De még így sem vala egyező az ő bizonyságtételük.
(Zsid 2,14.15)
Akkor a főpap odaállván a középre, megkérdé Jézust, mondván: Semmit sem felelsz-é? Miféle bizonyságot tesznek ezek te ellened?
(1Pét 1,15)
Ő pedig hallgat vala, és semmit sem felele. Ismét megkérdezé őt a főpap, és monda néki: Te vagy-é a Krisztus, az áldott Isten Fia?
(Márk 15,5; Ésa 53,7)
Jézus pedig monda: Én vagyok. És meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján, és eljőni az ég felhőivel.
(Mát 3,1-3)
A főpap pedig megszaggatván ruháit, monda: Mi szükségünk van még tanúkra?
(Zak 3,8;6,12; Malak 4,2)
Hallátok a káromlást. Mi tetszik néktek? Azok pedig halálra méltónak ítélték őt mindnyájan.
(Ján 19,7)
És kezdék őt némelyek köpdösni, és az ő orczáját elfedni, és őt öklözni, és mondani néki: Prófétálj! A szolgák pedig arczul csapdossák vala őt.
(Márk 3,1-3)
A mint pedig Péter lent vala az udvarban, odajöve egy a főpap szolgálói közül;
(Mát 26,69-75; Luk 22,56-62; Ján 18,17.25-27)
És meglátván Pétert, a mint melegszik vala, rátekintvén, monda: Te is a Názáreti Jézussal valál!
(Márk 4,30)
Ő pedig megtagadá, mondván: Nem ismerem, s nem is értem, mit mondasz. És kiméne a tornáczra; és a kakas megszólala.
(Mát 13,31.32; Márk 4,31)
A szolgáló pedig meglátva őt, kezdé ismét mondani az ott állóknak: Ez közülök való.
(Ján 7,42)
Ő pedig ismét megtagadá. De kevés idő múlva az ott állók ismét mondják vala Péternek: Bizony közülök való vagy; mert Galileabeli is vagy, és a beszéded is hasonló.
(Mát 7,29)
Ő pedig kezde átkozódni és esküdözni, hogy: Nem ismerem azt az embert, a kiről beszéltek.
(Márk 1,23.24)
És másodszor szóla a kakas. És Péternek eszébe juta a beszéd, a melyet néki Jézus mondott vala, hogy mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor megtagadsz engem. És sírva fakada.
(Márk,14 30.)