1
Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek.
Kizárólag örömnek oka legyen, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez! Az állhatatosság pedig legyen maradéktalan, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül!
Ha valakinek nincs bölcsessége, kérje Istentől, aki készséggel és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, kételkedés nélkül! Aki ugyanis kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amit a szél felkorbácsol és ide-oda sodor. Ne gondolja az ilyen lelkében megosztott és minden útján állhatatlan ember, hogy bármit is kaphat az Úrtól!
A szegény sorsú testvér legyen büszke méltóságára; a gazdag viszont megalázott voltára, mert elmúlik, mint a mező virága! Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet. A virága lehullik, és szépsége oda. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.
Boldog ember az, aki a kísértést kiállja, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amit Isten az őt szeretőknek ígért.
Senki se mondja, amikor kísértésbe esik, hogy „az Isten kísért engem”. Istent ugyanis nem kísértheti a gonosz, és ő maga sem kísért senkit. Mindenki a saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfogan és bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.
Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fény s árnyék váltakozása. Akarata szerint nemzett minket az igazság igéje által, hogy mintegy zsengéje legyünk teremtményeinek.
Tanuljátok meg, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a meghallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem váltja valóra Isten igazságát. Ezért megszabadulva minden szennytől és a gonoszság maradványától szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket.
De legyetek az igének megtartói, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat! Mert ha valaki csak hallgatja az igét, de nem váltja valóra, az olyan, mint az ember, aki a tükörben figyeli arcát. Figyeli ugyan magát, de aztán elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. Aki viszont elmélyed a szabadság tökéletes törvényében, és kitart mellette – azaz nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója –, az boldog lesz, midőn tettekre váltja.
Ha valaki vallásosnak gondolja magát, de nem fékezi a nyelvét, még önmagát is becsapja, s vallásossága hiábavaló. Ez a tiszta és romlatlan vallásosság Istenünk és Atyánk előtt: gondját viselni az árváknak és az özvegyeknek nyomorúságukban, és tisztán megőrizni magunkat a világtól.
2 Testvéreim, dicsőséges Urunkba, Jézus Krisztusba vetett hitetek ne legyen személyválogató! Ha például belép hozzátok a gyülekezetbe egy pompás ruhába öltözött, aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép piszkos ruhában, és ti arra figyeltek, aki a pompás ruhát viseli, és ezt mondjátok: „Te ülj ide kényelmesen!”, a szegényhez meg így szóltok: „Te állj meg!”, vagy „Ülj ide a lábam zsámolyához!”; ugye részrehajlóvá, romlott bíróvá lettetek? Ide hallgassatok, szeretett testvéreim, vajon Isten nem azokat választotta-e ki, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örökül kapják azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért? Ti pedig megszégyenítettétek a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak rajtatok? Nem ők hurcolnak titeket törvényszék elé? Nem ők káromolják azt a szép nevet, amelyről neveteket kaptátok?
Ha azonban teljesítitek a király törvényét az Írás szerint: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! – akkor helyesen cselekedtek. De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, és a Törvény mint törvényszegőket marasztal el titeket. Aki ugyanis az egész Törvényt megtartja, de akár csak egyetlen rendelkezés ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett. Mert aki azt mondta: Ne törj házasságot! – azt is mondta: Ne ölj! Ha pedig nem törsz házasságot, de ölsz, törvényszegő vagy.
Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél majd meg! Mert könyörtelen az ítélet ahhoz, aki nem volt könyörületes, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.
Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti őt egyedül a hit? Ha egy fivérünknek vagy nővérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig közületek ezt mondja nekik:
„Menjetek békével, melegedjetek meg, és lakjatok jól!” – de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ? Ugyanígy a hit is: ha nem fakadnak belőle tettek, önmagában halott.
De valaki esetleg azt mondja: „Neked hited van, nekem meg tetteim.” Mutasd meg nekem a hited tettek nélkül, én is meg fogom neked mutatni hitemet tetteim alapján. Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. De a démonok is hiszik, és reszketnek.
Nem látod be, te ostoba ember, hogy a hit tettek nélkül meddő? Ugye Ábrahám, a mi atyánk, tettek alapján igazult meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Láthatod, hogy hite együttműködött tetteivel, és tettei által lett teljessé a hite, és így beteljesedett az Írás, amely azt mondja: Ábrahám hitt az Úrnak, és ez megigazulására szolgált, és az „Isten barátja” nevet kapta. Látjátok tehát, hogy tettek által igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. Hasonlóképpen Ráháb, a szajha is, ugye tettek által igazult meg, amikor befogadta a küldötteket, és más úton bocsátotta el őket? Mert ahogy a test halott a lélek nélkül, úgy a hit is halott a tettek nélkül.
Kizárólag örömnek oka legyen, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez! Az állhatatosság pedig legyen maradéktalan, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül!
Ha valakinek nincs bölcsessége, kérje Istentől, aki készséggel és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, kételkedés nélkül! Aki ugyanis kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amit a szél felkorbácsol és ide-oda sodor. Ne gondolja az ilyen lelkében megosztott és minden útján állhatatlan ember, hogy bármit is kaphat az Úrtól!
A szegény sorsú testvér legyen büszke méltóságára; a gazdag viszont megalázott voltára, mert elmúlik, mint a mező virága! Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet. A virága lehullik, és szépsége oda. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.
Boldog ember az, aki a kísértést kiállja, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amit Isten az őt szeretőknek ígért.
Senki se mondja, amikor kísértésbe esik, hogy „az Isten kísért engem”. Istent ugyanis nem kísértheti a gonosz, és ő maga sem kísért senkit. Mindenki a saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfogan és bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.
Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fény s árnyék váltakozása. Akarata szerint nemzett minket az igazság igéje által, hogy mintegy zsengéje legyünk teremtményeinek.
Tanuljátok meg, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a meghallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem váltja valóra Isten igazságát. Ezért megszabadulva minden szennytől és a gonoszság maradványától szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket.
De legyetek az igének megtartói, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat! Mert ha valaki csak hallgatja az igét, de nem váltja valóra, az olyan, mint az ember, aki a tükörben figyeli arcát. Figyeli ugyan magát, de aztán elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt. Aki viszont elmélyed a szabadság tökéletes törvényében, és kitart mellette – azaz nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója –, az boldog lesz, midőn tettekre váltja.
Ha valaki vallásosnak gondolja magát, de nem fékezi a nyelvét, még önmagát is becsapja, s vallásossága hiábavaló. Ez a tiszta és romlatlan vallásosság Istenünk és Atyánk előtt: gondját viselni az árváknak és az özvegyeknek nyomorúságukban, és tisztán megőrizni magunkat a világtól.
2 Testvéreim, dicsőséges Urunkba, Jézus Krisztusba vetett hitetek ne legyen személyválogató! Ha például belép hozzátok a gyülekezetbe egy pompás ruhába öltözött, aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép piszkos ruhában, és ti arra figyeltek, aki a pompás ruhát viseli, és ezt mondjátok: „Te ülj ide kényelmesen!”, a szegényhez meg így szóltok: „Te állj meg!”, vagy „Ülj ide a lábam zsámolyához!”; ugye részrehajlóvá, romlott bíróvá lettetek? Ide hallgassatok, szeretett testvéreim, vajon Isten nem azokat választotta-e ki, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örökül kapják azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek megígért? Ti pedig megszégyenítettétek a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak rajtatok? Nem ők hurcolnak titeket törvényszék elé? Nem ők káromolják azt a szép nevet, amelyről neveteket kaptátok?
Ha azonban teljesítitek a király törvényét az Írás szerint: Szeresd felebarátodat, mint önmagadat! – akkor helyesen cselekedtek. De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, és a Törvény mint törvényszegőket marasztal el titeket. Aki ugyanis az egész Törvényt megtartja, de akár csak egyetlen rendelkezés ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett. Mert aki azt mondta: Ne törj házasságot! – azt is mondta: Ne ölj! Ha pedig nem törsz házasságot, de ölsz, törvényszegő vagy.
Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél majd meg! Mert könyörtelen az ítélet ahhoz, aki nem volt könyörületes, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.
Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti őt egyedül a hit? Ha egy fivérünknek vagy nővérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig közületek ezt mondja nekik:
„Menjetek békével, melegedjetek meg, és lakjatok jól!” – de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ? Ugyanígy a hit is: ha nem fakadnak belőle tettek, önmagában halott.
De valaki esetleg azt mondja: „Neked hited van, nekem meg tetteim.” Mutasd meg nekem a hited tettek nélkül, én is meg fogom neked mutatni hitemet tetteim alapján. Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. De a démonok is hiszik, és reszketnek.
Nem látod be, te ostoba ember, hogy a hit tettek nélkül meddő? Ugye Ábrahám, a mi atyánk, tettek alapján igazult meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? Láthatod, hogy hite együttműködött tetteivel, és tettei által lett teljessé a hite, és így beteljesedett az Írás, amely azt mondja: Ábrahám hitt az Úrnak, és ez megigazulására szolgált, és az „Isten barátja” nevet kapta. Látjátok tehát, hogy tettek által igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. Hasonlóképpen Ráháb, a szajha is, ugye tettek által igazult meg, amikor befogadta a küldötteket, és más úton bocsátotta el őket? Mert ahogy a test halott a lélek nélkül, úgy a hit is halott a tettek nélkül.