1
Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.             
            
                (1Pét 1,1)
            
        
        
Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,             
            
                (1Pét 1,6; Róm 5,3)
            
        
        
Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.             
            
                (Róm 5,3)
            
        
        
A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.             
            
                (Ésa 53,6; Zsid 13,20; Ján 10,10.11; Ezék 34,11)
            
        
        
Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, a ki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki.             
            
                (Márk 11,24;Péld 2,6)
            
        
        
De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert a ki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, a melyet a szél hajt és ide s tova hány.             
            
                (Mát 21,21; Márk 11,24)
            
        
        
Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;             
            
                (1Tim 2,9.10; Ésa 3,18.19)
            
        
        
A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.             
            
                (Jak 4,8)
            
        
        
Dicsekedjék pedig az alacsony sorsú atyafi az ő nagyságával;              
            
                (Jak 2,5)
            
        
        
A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága.             
            
                (Ésa 40,6.1Pét;1,24)
            
        
        
Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő útaiban.             
            
                (Ésa 40,6.7;Zsolt 102,12)
            
        
        
Boldog ember az, a ki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, a mit az Úr ígért az őt szeretőknek.              
            
                (Jak 5,11.2Tim;4,8)
            
        
        
Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.             
            
                (Jak 2,15.23; Róm 12,17; Mát 5,44;6,14.15; Gal 3,14)
            
        
        
Hanem mindenki kísértetik, a mikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.             
            
                (Zsolt 34,13.14.15; Péld 21,23; Jak 1,13.19;4,11)
            
        
        
Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.              
            
                (Róm 5,12;6,23;7,10)
            
        
        
Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!             
            
                (Ján 13,34.35)
            
        
        
Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.             
            
                (1Ján 1,5)
            
        
        
Az ő akarata szült minket az igazságnak ígéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.              
            
                (Ján 1,13.1Pét;1,23)
            
        
        
Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.             
            
                (Péld 17,27.28; Préd 7,9)
            
        
        
Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.              
            
                (Eféz 4,26)
            
        
        
Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott ígét, a mely megtarthatja a ti lelkeiteket.             
            
                (Kol 3,8.9.1Pét;2,1;Róm 1,16)
            
        
        
Az ígének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.             
            
                (Mát 7,26; Róm 2,13)
            
        
        
Mert ha valaki hallgatója az ígének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, a ki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:             
            
                (Jak 4,6.2Pét;2,4.5; Róm 10,7; Csel 2,27)
            
        
        
Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.             
            
                (Mát 24,37.38.1Móz;7,13.2Pét;2,5;3,5.6)
            
        
        
De a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.             
            
                (Jak 2,12; Róm 8,2;Ján 13,17)
            
        
        
Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.             
            
                (Zsolt 34,14)
            
        
        
Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.             
            
                (Jak 3,18;2,21.24; Zsid 12,10.11)
            
        
                    2
Atyámfiai ne legyen személyválogatás a ti hitetekben, a mely van a dicsőség Urában, a mi Jézus Krisztusunkban.             
            
                (Jak 2,9.1Kor;2,8)
            
        
        
Mert ha a ti gyülekezetetekbe bemegy egy aranygyűrűs férfiú fényes ruhában, bemegy pedig egy szegény is szennyes ruhában;             
            
                (Eféz 4,17.18; Tit 3,3; Róm 1,28.29)
            
        
        
És rátekinttek arra, a kin a fényes ruha van, és azt mondjátok néki: Te ülj ide szépen; és a szegénynek ezt mondjátok: Te állj ott, vagy ülj ide az én zsámolyom mellé:             
            
                (Csel 17,20)
            
        
        
Nem mondtatok-é ellent magatoknak, és nem lettetek-é gonosz gondolkozású birákká?             
            
                (2Tim 4,1; Csel 10,42)
            
        
        
Halljátok meg szeretett atyámfiai, avagy nem az Isten választotta-é ki e világ szegényeit, hogy gazdagok legyenek hitben, és örökösei az országnak, a melyet azoknak ígért, a kik őt szeretik?             
            
                (1Kor 1,26;Luk 12,21)
            
        
        
Ti pedig meggyaláztátok a szegényt. Avagy nem a gazdagok hatalmaskodnak-é rajtatok, és nem ők hurczolnak-é titeket a törvény elé?             
            
                (Jak 5,8.9.1Kor;10,11.1Ján;2,18.2Pét;3,10.11)
            
        
        
Nem ők káromolják-é azt a szép nevet, a melyről neveztettek?             
            
                (Jak 1,22; Kol 3,14; Zsid 13,1; Jak 5,20)
            
        
        
Ha ellenben megtartjátok a királyi törvényt az Írás szerint: Szeressed felebarátodat, mint tenmagadat, jól cselekesztek.             
            
                (3Móz 19,18)
            
        
        
De ha személyválogatók vagytok, vétkeztek, elmarasztaltatva a törvény által, mint annak megrontói.             
            
                (5Móz 1,17)
            
        
        
Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.              
            
                (Mát 5,19)
            
        
        
Mert a ki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.             
            
                (2Móz 20,13.14)
            
        
        
Úgy szóljatok és úgy cselekedjetek, mint a kiket a szabadság törvénye fog megítélni.             
            
                (Jak 1,25)
            
        
        
Mert az ítélet irgalmatlan az iránt, a ki nem cselekszik irgalmasságot; és dicsekedik az irgalmasság az ítélet ellen.             
            
                (Mát 5,7;18,30.34;25,45.46)
            
        
        
Mi a haszna, atyámfiai, ha valaki azt mondja, hogy hite van, cselekedetei pedig nincsenek? Avagy megtarthatja-é őt a hit?              
            
                (Jak 2,17; Mát 7,21)
            
        
        
Ha pedig az atyafiak, férfiak vagy nők, mezítelenek, és szűkölködnek mindennapi eledel nélkül,              
            
                (Luk 3,10.11)
            
        
        
És azt mondja nékik valaki ti közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg és lakjatok jól; de nem adjátok meg nékik, a mikre szüksége van a testnek; mi annak a haszna?              
            
                (1Ján 3,17)
            
        
        
Azonképen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.             
            
                (Luk 23,31; Péld 11,31; Jer 49,12)
            
        
        
De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.             
            
                (Gal 5,6)
            
        
        
Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek.             
            
                (5Móz 6,4;Márk 1,24)
            
        
        
Akarod-é pedig tudni, te hiábavaló ember, hogy a hit cselekedetek nélkül megholt?             
            
                (Csel 20,28.1Kor;9,16; Tit 1,7.11)
            
        
        
Avagy Ábrahám, a mi atyánk, nem cselekedetekből igazíttatott-é meg, felvivén Izsákot, az ő fiát az oltárra?             
            
                (2Kor 1,24; Luk 22,26.2Thess;3,9)
            
        
        
Látod, hogy a hit együtt munkálkodott az ő cselekedeteivel, és a cselekedetekből lett teljessé a hit;             
            
                (Jak 2,25;1,4; Jak 1,12.1Kor;9,25)
            
        
        
És beteljesedett az Írás, a mely ezt mondja: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul, és Isten barátjának neveztetett.             
            
                (1Móz 15,6;Ésa 41,8)
            
        
        
Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán hitből.             
            
                (Jak 4,7.10; Jób 22,29)
            
        
        
Hasonlatosképen pedig a tisztátalan Ráháb is, avagy nem cselekedetekből igazíttatott é meg, a mikor a követeket házába fogadta, és más úton bocsátotta ki?             
            
                (Zsid 11,31; Józs 2,4.15)
            
        
        
Mert a miképen holt a test lélek nélkül, akképen holt a hit is cselekedetek nélkül.             
            
                (Jak 2,17.20)