2
Mindazonáltal voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogy közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik pusztító tanítást fognak közétek csempészni. Sőt még az őket szabaddá tevő Urat is megtagadják, s így gyors pusztulást hoznak magukra.
Sokan fogják követni kicsapongásaikat, akik miatt káromolni fogják az igazság útját,
benneteket pedig kapzsiságukban szép szavakkal fognak rászedni. Már régóta kész ellenük az ítélet, és kárhozatuk nem várat magára.
Mert ha Isten nem kímélte meg a vétkes angyalokat, hanem az alvilág sötét láncaiba taszította őket, hogy őrizet alatt maradjanak az ítéletig; és ha nem kímélte meg az ősidők világát sem, hanem csak Noét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel árasztotta el az istentelenek világát; és ha pusztulásba hamvasztotta és pusztulásra ítélte Szodoma és Gomorra városát intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek; megszabadította viszont az igaz Lótot, aki szenvedett a megátalkodottak kicsapongó viselkedésétől, mert ez az igaz ember látva és hallva gyalázatos tetteiket napról napra gyötrődött igaz lelkében közöttük; akkor éppen így meg tudja szabadítani az Úr az istenfélőket a kísértésből, a gonoszokat pedig őrizet alatt tudja tartani a büntetésig az ítélet napján. Különösen azokat, akik tisztátalan vágyaik után mennek, és megvetik a Fenséget.
Arcátlanok s önteltek, akik attól sem rettennek vissza, hogy mennyei hatalmasságokat káromoljanak, holott még az angyalok sem mondanak ezek re az Úr előtt káromló ítéletet, jóllehet erőben és hatalomban felülmúlják őket. Ezek meg – mint oktalan állatok, melyek természettől fogva arra valók, hogy befogják és levágják őket – azt káromolják, amit nem ismernek. Pusztulásuk is hasonló lesz hozzájuk. Büntetésük gonoszságuk bére. Boldogságnak vélik, hogy fényes nappal dőzsölnek. Szégyenletesek és gyalázatosak, akik álnokságaikban tobzódnak, amikor veletek együtt lakomáznak. Szemük parázna vággyal van tele, telhetetlenek a bűnben, elcsábítják az ingadozó lelkeket, szívük gyakorlott a kapzsiságban: átkozottak. Elhagyták az egyenes utat, eltévelyedtek, követvén Bálaámnak, Boszor fiának útját, aki a gonoszság bérét szerette, de aki feddést kapott gonoszságáért. Egy néma teherhordó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét. Ezek az emberek elapadt források, forgószéltől sodort ködfoszlányok, akikre a sötétség homálya vár. Mert fellengzős, de üres szólamokat hangoztatva testi vágyaik kiélésére csábítják kicsapongó életükkel azokat, akik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől. Szabadságot ígérnek nekik, bár ők maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja annak, ami legyőzi.
Mert ha az Úr és üdvözítő Jézus Krisztusnak a megismerése által megszabadultak a világ fertőjétől, de ismét belekeveredve elbuknak, akkor ez utóbbi állapotuk rosszabb lesz az előbbinél. Jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, semmint hogy megismervén elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. Illik rájuk a közmondás: „A kutya visszatér a saját okádékára, és a megfürdött disznó sárban hempereg!”
Mert ha Isten nem kímélte meg a vétkes angyalokat, hanem az alvilág sötét láncaiba taszította őket, hogy őrizet alatt maradjanak az ítéletig; és ha nem kímélte meg az ősidők világát sem, hanem csak Noét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel árasztotta el az istentelenek világát; és ha pusztulásba hamvasztotta és pusztulásra ítélte Szodoma és Gomorra városát intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek; megszabadította viszont az igaz Lótot, aki szenvedett a megátalkodottak kicsapongó viselkedésétől, mert ez az igaz ember látva és hallva gyalázatos tetteiket napról napra gyötrődött igaz lelkében közöttük; akkor éppen így meg tudja szabadítani az Úr az istenfélőket a kísértésből, a gonoszokat pedig őrizet alatt tudja tartani a büntetésig az ítélet napján. Különösen azokat, akik tisztátalan vágyaik után mennek, és megvetik a Fenséget.
Arcátlanok s önteltek, akik attól sem rettennek vissza, hogy mennyei hatalmasságokat káromoljanak, holott még az angyalok sem mondanak ezek re az Úr előtt káromló ítéletet, jóllehet erőben és hatalomban felülmúlják őket. Ezek meg – mint oktalan állatok, melyek természettől fogva arra valók, hogy befogják és levágják őket – azt káromolják, amit nem ismernek. Pusztulásuk is hasonló lesz hozzájuk. Büntetésük gonoszságuk bére. Boldogságnak vélik, hogy fényes nappal dőzsölnek. Szégyenletesek és gyalázatosak, akik álnokságaikban tobzódnak, amikor veletek együtt lakomáznak. Szemük parázna vággyal van tele, telhetetlenek a bűnben, elcsábítják az ingadozó lelkeket, szívük gyakorlott a kapzsiságban: átkozottak. Elhagyták az egyenes utat, eltévelyedtek, követvén Bálaámnak, Boszor fiának útját, aki a gonoszság bérét szerette, de aki feddést kapott gonoszságáért. Egy néma teherhordó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét. Ezek az emberek elapadt források, forgószéltől sodort ködfoszlányok, akikre a sötétség homálya vár. Mert fellengzős, de üres szólamokat hangoztatva testi vágyaik kiélésére csábítják kicsapongó életükkel azokat, akik valóban elszakadtak a tévelygésben élőktől. Szabadságot ígérnek nekik, bár ők maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja annak, ami legyőzi.
Mert ha az Úr és üdvözítő Jézus Krisztusnak a megismerése által megszabadultak a világ fertőjétől, de ismét belekeveredve elbuknak, akkor ez utóbbi állapotuk rosszabb lesz az előbbinél. Jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, semmint hogy megismervén elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. Illik rájuk a közmondás: „A kutya visszatér a saját okádékára, és a megfürdött disznó sárban hempereg!”