13111 Zarándokének. Dávidé. URam, nem fuvalkodik fel a szívem, nem kevély a tekintetem. Nem törekszem arra, ami túl nagy és elérhetetlen nekem. 22 Inkább csitítottam, csendesítettem lelkemet, mint anya a gyermekét. Mint a gyermek, olyan most a lelkem. 33 Bízzál, Izráel, az ÚRban most és mindörökké!
Imádság Dávidért és a Sionért
13211 Zarándokének. Emlékezz, URam, Dávidra, minden viszontagságára! 22 Mert esküt tett az ÚRnak, fogadalmat Jákób erős Istenének: 33 Nem megyek be addig házamba, nem fekszem le fekvőhelyemre, 44 szememet nem hagyom aludni, szempilláimat nyugodni, 55 míg nem találok helyet az ÚRnak, lakóhelyet Jákób erős Istenének! 66 Hallottuk, hogy a láda Efrátában van, és rátaláltunk Jaar mezőin. 77 Menjünk el lakóhelyére, boruljunk le lába zsámolyánál! 88 Indulj el, URam, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája! 99 Papjaidat vedd körül igazságoddal, híveid pedig hadd ujjongjanak! 1010 A te szolgádért, Dávidért ne fordulj el felkent királyodtól! 1111 Megesküdött az ÚR Dávidnak igazán, nem másítja azt meg: Véredből való utódot ültetek trónodra. 1212 Ha fiaid megtartják szövetségemet és intelmeimet, amelyekre tanítottam őket, akkor még az ő fiaik is trónodon ülnek mindvégig. 1313 Mert a Siont választotta ki az ÚR, azt kívánta lakóhelyéül: 1414 Ez lesz lakóhelyem örökre, itt fogok lakni, mert így kívánom! 1515 Gazdagon megáldom eledelét, szegényeit jól tartom kenyérrel, 1616 papjait körülveszem szabadításommal, hívei vígan ujjonganak. 1717 Ott növelem meg Dávid hatalmát, gondom lesz felkentem mécsesére. 1818 Ellenségeire szégyent borítok, őrajta azonban ragyogni fog koronája.
