411 Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: 22 Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád, de ki tudja itt magába fojtani a szót? 33 Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted. 44 A botladozót szavaid talpra állították, és a roskatag térdeket megerősítetted. 55 Most, hogy rajtad a sor, ellankadtál? Téged ér csapás, és megzavarodsz? 66 Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen életed? 77 Emlékezz csak: elpusztult-e valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket? 88 Ahogyan én láttam, mindenki azt aratja, aminek felszántott: hamisságot és vészt, ha egyszer azt vetett. 99 Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek. 1010 Elhallgat a hím oroszlán, nem bömböl többé, és kitörnek a fiatal oroszlán fogai. 1111 Elpusztul a hím oroszlán, mert nincsen zsákmánya, és elszélednek a nőstények kölykei. 1212 Titokzatos szavak jutottak el hozzám, suttogásukat épp csak felfogták füleim, 1313 éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre. 1414 Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden porcikám. 1515 Szellő simította végig az arcomat, felborzolódott a szőr testemen. 1616 Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok: 1717 Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember? 1818 Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, angyalaiban is talál hibát. 1919 Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban áll! Szétmorzsolják őket, mint a molyt, 2020 reggeltől estére összezúzzák őket, elmúlnak örökre anélkül, hogy bárki észrevenné. 2121 Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.
Jób csak Istentől várhat segítséget
511 Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz? 22 Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés. 33 Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén. 44 Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki. 55 Learatott gabonáját megeszi az éhező, még ha tövisek közé rejti is; vagyona után liheg a szomjazó. 66 Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, 77 hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. 88 De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet, 99 aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul. 1010 Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. 1111 Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. 1212 A ravaszkodók terveit meghiúsítja, nem alkot kezük maradandót. 1313 Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők terve meghiúsul. 1414 Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. 1515 Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. 1616 Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul. 1717 Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! 1818 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. 1919 Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. 2020 Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől. 2121 Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád. 2222 Nevetsz a pusztuláson és az éhínségen, nem kell félned a vadállatoktól, 2323 mert a mező kövei is szövetségeseid, és a mezei vadakkal is békében élsz. 2424 Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva semmiben sem lelsz hiányt. 2525 Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű. 2626 Érett korban térsz a sírba, ahogy a kévéket a maguk idejében betakarítják. 2727 Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!
Jób első válasza: Ártatlanul vádolják
611 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 22 Bárcsak megmérnék elkeseredésemet, és szenvedésemmel együtt mérlegre tennék! 33 Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál, ezért voltak balgák a szavaim. 44 Mert a Mindenható nyilai vannak bennem, mérgüket issza lelkem, és Isten rettentései sorban elérnek engem. 55 Ordít-e a vadszamár a fűben, bőg-e az ökör a takarmánya mellett? 66 Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul, vagy van-e íze a nyers tojásnak? 77 Érintésétől is iszonyodom: olyan az, mint a romlott étel. 88 Bárcsak teljesülne kívánságom, és beteljesítené Isten reménységemet! 99 Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz, kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát! 1010 Akkor még lenne vigaszom, tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is, hogy nem tagadtam meg a szent Isten beszédét. 1111 Honnan vegyek erőt a várakozásra? Mi várhat még rám, hogy tovább reménykedjem? 1212 Nem vagyok olyan erős, mint a kő, nem ércből van a testem. 1313 Hát nem kapok segítséget? El van zárva tőlem a szabadulás? 1414 Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek, ha elhagyta is a Mindenható félelmét. 1515 Testvéreim hűtlenek, mint a patak, ahogyan a patakok vize eltűnik: 1616 előbb jégtől zavarosak, olvadó hó hömpölyög bennük, 1717 majd idővel visszahúzódnak, elapadnak, a hőségben fenékig kiszikkadnak. 1818 Letérnek útjukról a karavánok, de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak. 1919 Őket keresik Témá karavánjai, a sábai vándorok bennük reménykednek. 2020 De megszégyenülnek, amiért bennük bizakodtak, csalódnak, amint odaérnek. 2121 Így jártam most én is veletek: látjátok a borzalmat, és féltek. 2222 Mondtam-e, hogy adjatok valamit, vagy javaitokból adjatok ajándékot értem, 2323 hogy mentsetek meg az ellenség kezéből, váltsatok ki a zsarnokok kezéből? 2424 Tanítsatok, és elhallgatok, értessétek meg velem, miben tévedtem! 2525 Milyen fájdalmas az őszinte beszéd! De mire való örökös feddésetek? 2626 Szavaimért akartok megfeddeni? Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember! 2727 Ti még az árvára is sorsot vetnétek, barátaitokra is alkudoznátok! 2828 Tekintsetek rám végre, szemetekbe csak nem hazudok! 2929 Hagyjátok abba, ne kövessetek el jogtalanságot! Hagyjátok abba, hisz nekem van igazam! 3030 Szólt-e nyelvem álnokságot? Nem érezné-e ínyem, mi okozhat romlást?
Jób újabb panasza
711 Csak küzdelem a halandó sorsa a földön, napjai úgy telnek, mint a napszámosé! 22 Ahogyan a rabszolga eped az árnyék után, és a napszámos várja a munkabért, 33 úgy jutottak nekem hiábavaló hónapok, nyomorúságos éjszakákkal fizettek ki engem. 44 Ha lefekszem, azt kérdem: Mikor kelhetek fel? Hosszú az este, és tele vagyok nyugtalansággal hajnalig. 55 Testemet férgek és porkéreg borítja, bőröm beforrad, majd kifakad újra. 66 Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél, és reménytelenül múlnak el. 77 Gondold meg, hogy csak szellő az életem, szemem nem lát többé jót. 88 A szemek, amelyek eddig láttak, többé nem találnak; szemed engem keres, de én már nem vagyok. 99 Eltűnik a felhő, tovaszáll: éppígy nem jön vissza, aki leszáll a holtak hazájába. 1010 Nem tér vissza többé a házába, lakóhelyén sem tudnak róla többé. 1111 Nem is tartóztatom meg a számat, beszélni fogok szorongó lélekkel, panaszkodni fogok keserű szívvel. 1212 Tenger vagyok-e vagy tengeri szörny, hogy őrséget állítasz ellenem? 1313 Mikor azt gondolom, hogy vigaszt nyújt az ágyam, panaszomat enyhíti fekhelyem, 1414 akkor álmokkal rettentesz, látomásokkal rémítesz meg engem. 1515 Inkább választom a fulladást, inkább a halált, mint e csontvázat. 1616 Elég volt az életemből, nem kell tovább! Hagyj békén, hiszen csak leheletnyi az időm! 1717 Micsoda az ember, hogy ily nagyra tartod, és hogy így törődsz vele? 1818 Minden reggel megvizsgálod, minden pillanatban próbára teszed. 1919 Miért nem veszed le rólam a szemed? Nyálamat sem engeded lenyelni? 2020 Ha vétkeztem, mit követtem el ellened, emberek őrzője? Miért tettél a céltábláddá? Talán terhedre vagyok? 2121 Miért nem bocsátod meg vétkemet, miért nem nézed el bűnömet? Hiszen már a porban fekszem, amikor keresel, már nem leszek.
