Egy lévita Betlehembe utazik
19 Abban az időben, amikor nem volt király Izráelben, egy lévita jövevényként élt Efraim hegyvidékének a szélén. Ez a júdai Betlehemből vett magának egy másodfeleséget. Másodfelesége azonban megharagudott rá, és elment tőle apja házához, a júdai Betlehembe; ott is maradt négy hónapig. De a férje útra kelt, elment érte, hogy a lelkére beszéljen, és visszavigye. Szolgája és két szamár volt vele. A fiatalasszony bevezette apja házába, és mikor az apja meglátta őt, örömmel ment eléje. Mivel apósa, a fiatalasszony apja marasztalta őt, nála maradt három napig; ettek, ittak, és ott töltötték az éjszakát. Amikor a negyedik nap korán reggel fölkeltek, és ő indulni készült, azt mondta a fiatalasszony apja a vejének: Lakjál jól valami harapnivalóval, és csak azután menjetek el! Le is ültek mindketten, és együtt ettek és ittak. Azután ezt mondta a fiatalasszony apja a férfinak: Gondold meg magad, maradj itt még az éjjel, és érezd jól magad! A férfi már indult volna, de az apósa addig marasztalta, míg ott nem maradt megint éjszakára. Az ötödik napon is korán reggel fölkelt, hogy elinduljon, de a fiatalasszony apja ezt mondta: Lakjál jól, és maradjatok itt napnyugtáig! Így ettek mind a ketten.Azután a férfi menni készült másodfeleségével és szolgájával, de az apósa, a fiatalasszony apja ezt mondta neki: Nézd, már bealkonyodott, mindjárt este van, maradjatok itt éjszakára! Esteledik már, maradj hát itt, és érezd jól magad! Majd holnap korán útra kelhettek, és hazamehetsz. De a férfi nem akart ott maradni éjszakára, hanem útra kelt, és eljutott Jebúszig, azaz Jeruzsálemig. Két fölnyergelt szamár volt vele meg a másodfelesége.
A lévita a benjámini Gibeában
Amikor Jebúsznál voltak, és már nagyon későre járt az idő, azt mondta a szolga az urának: Gyerünk, térjünk be ide, a jebúsziak városába, és szálljunk meg benne! Az ura azonban ezt mondta neki: Ne térjünk be idegen városba, ahol nem izráeliek laknak; menjünk tovább Gibeáig! Majd ezt mondta a szolgájának: Igyekezzünk lakott helyre érni, és szálljunk meg Gibeában vagy Rámában! Továbbmentek tehát, és épp akkor ment le a nap, amikor a benjámini Gibea mellett voltak. Akkor befordultak, hogy bemenjenek oda, és megszálljanak Gibeában. Bementek és leültek a város terén, de senki sem fogadta be őket a házába éjszakára.Végre egy öregember jött este a mezei munkából. Ez az ember Efraim hegyvidékéről származott, és jövevényként élt Gibeában, annak a helynek a lakói pedig benjáminiak voltak. Amikor fölnézett az öregember, és meglátta az úton levő embert a város terén, megkérdezte: Honnan jössz, és hová mész? Ő azt felelte neki: Átutazóban vagyunk a júdai Betlehemből Efraim hegyvidékének a szélére, mert odavaló vagyok. A júdai Betlehemben jártam, és most az ÚR házához megyek, de senki sem fogad be engem a házába. Pedig szalmánk és abrakunk is van a szamarainknak, van kenyerünk és borunk is magamnak, szolgálóleányodnak és ennek a legénynek, aki szolgáddal van; nincs szükségünk semmire. Ekkor azt mondta az öregember: Békesség neked! Amire csak szükséged van, az az én gondom. Csak itt ne maradj a téren éjszakára! És elvezette a házához, abrakot adott a szamaraknak, azután megmosták a lábukat, majd ettek és ittak.