Az ígéret földjének határai
34 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Ha majd bementek Kánaán földjére, az a föld, Kánaán földje jut nektek örökségül a következő határok szerint: A déli határvidék a Cin-pusztától Edóm mentén legyen. Ez legyen a déli határotok: keleten a Sós-tenger végétől induljon, kerülje meg a határ délről az Akrabbím-hágót, és menjen Cin felé, nyúljon le Kádés-Barneától délre, majd haladjon Hacar-Addárig, és menjen tovább Acmón felé. Acmóntól forduljon a határ Egyiptom patakja felé, és végződjék a tengernél.A nyugati határotok a Nagy-tenger és annak partvidéke legyen. Ez legyen a nyugati határotok.
Ez legyen az északi határotok: A Nagy-tengertől a Hór-hegyig jelöljétek ki, a Hór-hegytől jelöljétek ki a Hamátba vezető útig, majd a határ nyúljon ki Cedád felé, azután haladjon a határ Zifrón felé, és a vége Hacar-Énánnál legyen. Ez legyen az északi határotok.
A keleti határt Hacar-Énántól Sefámig jelöljétek ki, 11Sefámtól menjen le a határ Riblá felé, Ajintól keletre, majd menjen tovább a határ lefelé, amíg el nem éri a Kinneret-tó keleti partján levő magaslatokat. Azután menjen le a határ a Jordán felé, és végződjék a Sós-tengernél. Ez legyen országotok határa körös-körül.
Azután ezt parancsolta Mózes Izráel fiainak: Ezt a földet osszátok fel örökségül sorsvetéssel, ahogyan megparancsolta az ÚR, és adjátok oda a kilenc és fél törzsnek. Mert Rúben törzsének a nagycsaládjai és Gád törzsének a nagycsaládjai már megkapták örökségüket, és Manassé törzsének a fele is megkapta. Ez a két és fél törzs a Jordánon innen, keleten, Jerikóval szemben kapta meg örökségét.
Az ország felosztói
Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Név szerint ezek legyenek azok a férfiak, akik felosztják közöttetek örökségül az országot: Eleázár pap és Józsué, Nún fia. Törzsenként egy-egy fejedelmet válasszatok melléjük az ország felosztására. Név szerint ezek legyenek: Júda törzséből Káléb, Jefunne fia. Simeon fiainak törzséből Semúél, Ammíhúd fia. Benjámin törzséből Elídád, Kiszlón fia. Dán fiainak a törzséből Bukkí fejedelem, Joglí fia. József fiai közül: Manassé fiainak a törzséből Hanníél fejedelem, Éfód fia, Efraim fiainak a törzséből pedig Kemúél fejedelem, Siftán fia. Zebulon fiainak a törzséből Elícáfán fejedelem, Parnak fia. Issakár fiainak a törzséből Paltíél fejedelem, Azzan fia. Ásér fiainak a törzséből Ahíhúd fejedelem, Selómí fia. Naftáli fiainak a törzséből Pedahél fejedelem, Ammíhúd fia. Ezeknek parancsolta meg az ÚR, hogy osszák ki az örökségüket Izráel fiainak Kánaán földjén.A léviták városai
35 Azután így beszélt Mózeshez az ÚR Móáb síkságán, Jerikóval szemben, a Jordán mellett: Parancsold meg Izráel fiainak, hogy a birtokul kapott örökségükből adjanak városokat a lévitáknak lakóhelyül. A városok körül levő legelőket is adjátok a lévitáknak. Lakjanak ezekben a városokban, a hozzájuk tartozó legelőket pedig használják nyájaiknak, jószáguknak és mindenféle állatuknak. Azoknak a városoknak a legelői, amelyeket a lévitáknak adtok, a város falától kifelé körös-körül ezerkönyöknyire terjedjenek. A városon kívül a keleti oldalát kétezer könyöknek mérjétek, a déli oldalát kétezer könyöknek, a nyugati oldalát kétezer könyöknek és az északi oldalát is kétezer könyöknek, úgy, hogy a város középen legyen. Így mérjétek ki ezeknek a városoknak a legelőit.Azok közül a városok közül, amelyeket a lévitáknak adtok, legyen hat menedékváros. Ezeket arra a célra jelöljétek ki, hogy oda menekülhessen a gyilkos. Rajtuk kívül negyvenkét várost adjatok. Összesen tehát negyvennyolc várost adjatok a lévitáknak a hozzájuk tartozó legelőkkel együtt. Úgy adjátok ki Izráel fiainak birtokából ezeket a városokat, hogy akinek több jutott, attól többet, akinek kevesebb, attól kevesebbet vegyetek el. Mindegyik törzs aszerint adjon városaiból a lévitáknak, hogy milyen nagy a neki kiosztott örökség.
A menedékvárosok
Azután így beszélt Mózeshez az ÚR: Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor átkeltek a Jordánon Kánaán földjére, válasszatok ki magatoknak olyan városokat, amelyek a menedékvárosaitok lesznek. Oda meneküljön a gyilkos, ha nem szándékosan öl meg valakit. Szolgáljanak nektek ezek a városok menedékül a bosszúálló elől, hogy ne haljon meg a gyilkos, amíg oda nem áll a közösség elé ítéletre. Hat várost jelöljetek ki magatoknak menedékvárosul. Három várost jelöljetek ki a Jordánon innen, és három várost jelöljetek ki Kánaán földjén: ezek legyenek a menedékvárosok. Legyen ez a hat város menedékül Izráel fiainak és a jövevényeknek meg a köztük lakó betelepülteknek, hogy oda menekülhessen mindenki, aki nem szándékosan ölt meg valakit.Ha valaki úgy megüti vasszerszámmal a másikat, hogy belehal, gyilkos az: halállal kell lakolnia a gyilkosnak. Ha valaki a kezébe kerülő kővel, amely halált okozhat, úgy megüti a másikat, hogy az belehal, gyilkos az: halállal kell lakolnia a gyilkosnak. Vagy ha valaki a kezébe kerülő faeszközzel, amely halált okozhat, úgy üti meg a másikat, hogy az belehal, gyilkos az: halállal kell lakolnia a gyilkosnak. Maga a bosszúálló rokon ölje meg a gyilkost. Megölheti ott, ahol ráakad. Ha valaki gyűlöletből ellöki a másikat, vagy ha ártó szándékkal dobja meg úgy, hogy belehal, vagy ha ellenséges indulatában kézzel üti meg a másikat úgy, hogy az belehal, halállal kell lakolnia annak, aki megütötte, mert gyilkos az. A bosszúálló megölheti a gyilkost ott, ahol ráakad.
De ha csak hirtelen, ellenséges indulat nélkül taszította el, vagy nem ártó szándékkal dobta meg valamivel a másikat, vagy ráejtett figyelmetlenségből a másikra egy követ, amely halált okozhat, és az belehalt, pedig nem is volt ellensége, és nem kereste a vesztét, akkor a közösség ítéljen a tettes és a bosszúálló ügyében ezen előírások szerint. Mentse meg a közösség a gyilkost a bosszúállótól, és küldje vissza a közösség abba a menedékvárosba, ahova menekült. Lakjék ott, amíg meg nem hal a szent olajjal fölkent főpap. De ha el meri hagyni a gyilkos annak a menedékvárosnak a határát, ahova menekült, és rátalál a bosszúálló annak a menedékvárosnak a határán kívül, akkor megölheti a bosszúálló a gyilkost. Nem terheli vér, mert annak a menedékvárosban kell laknia a főpap haláláig. Csak a főpap halála után térhet vissza a gyilkos a saját földjére. Ez legyen a törvény rendelkezése mindenütt, ahol laktok, nemzedékről nemzedékre!
Ha egy ember agyonüt valakit, csak tanúk szavára szabad a gyilkost kivégezni. Egy tanú vallomása azonban nem elég a halálos ítélethez. Nem szabad elfogadni váltságdíjat az olyan gyilkos életéért, aki halálra méltó bűnt követett el: az ilyen halállal lakoljon! De ha valaki menedékvárosba menekült, attól sem szabad váltságdíjat elfogadni azért, hogy még a főpap halála előtt visszatérhessen és a saját földjén lakhasson. Ne szentségtelenítsétek meg azt a földet, amelyen laktok, mert a vér megszentségteleníti a földet, és a földnek nem lehet engesztelést szerezni a rajta kiontott vérért, csak annak a vérével, aki kiontotta. Ne tegyétek tisztátalanná azt a földet, amelyen laktok, és ahol én is lakozom, mert én, az ÚR Izráel fiai között lakozom.
Örökösödés leányágon
36 Előálltak a Gileád fiainak nemzetségéből való családfők – Gileád Manassé fiának, Mákírnak a fia volt, József fiai nemzetségeiből –, beszélni kezdtek Mózes előtt, meg a fejedelmek, azaz Izráel fiainak a családfői előtt, és ezt mondták: Uram, azt parancsolta neked az ÚR, hogy sorsvetéssel oszd ki ezt a földet örökségül Izráel fiainak. De uram, azt is megparancsolta neked az ÚR, hogy testvérünk, Celofhád örökségét a leányainak add oda. Ha azonban Izráel fiainak másik törzséből való emberhez mennek feleségül, akkor az ő örökségükkel kisebb lesz atyáink öröksége, hiszen az annak a törzsnek az örökségéhez kerül, ahová ők mennek, a nekünk sorsolt örökség pedig így kisebb lett. Sőt még ha elkövetkezik is az örömünnep éve Izráel fiai számára, az ő örökségük akkor is ott marad annak a törzsnek az örökségénél, ahova kerültek. Így a mi atyáink törzsének örökségéből elkerül az ő örökségük.Ekkor parancsot adott Mózes Izráel fiainak az ÚR akarata szerint, és ezt mondta: Igaza van József fiai törzsének! Ezt parancsolja az ÚR Celofhád leányainak: Menjenek feleségül, akihez jónak látják, de csak olyanhoz mehetnek feleségül, aki atyjuk törzsének a nemzetségéből való. Így nem kerül át Izráel fiainak az öröksége egyik törzsből a másikba. Izráel fiai közül mindenki ragaszkodjék atyái törzsének az örökségéhez. Minden olyan leány, aki örökséget kap Izráel fiainak a törzseiben, csak olyanhoz menjen feleségül, aki atyai törzsének a nemzetségéből való, hogy Izráel fiai közül mindenki megtartsa ősi örökségét. Ne kerüljön át örökség egyik törzsből a másikba. Izráel fiainak törzseiből mindenki ragaszkodjék a maga örökségéhez!
Celofhád leányai úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta Mózesnek az ÚR. Celofhád leányai, Mahlá, Tircá, Hoglá, Milká és Nóá a nagybátyjuk fiaihoz mentek feleségül. József fiának, Manassénak a nemzetségéből való emberekhez mentek feleségül, és így örökségük megmaradt atyjuk nemzetségének a törzsénél.
Ezek azok a parancsolatok és előírások, amelyeket Mózes által parancsolt meg az ÚR Izráel fiainak Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben.
Jegyzetek
34,11 A Kinneret-tó a Genezáreti-tó
Visszatekintés Izráel pusztai vándorlására
1 Ezeket a beszédeket mondta el Mózes egész Izráelnek a Jordánon túl a pusztában, az Arábá-völgyben, Szúffal szemben, Párán és Tófel, Lábán, Hacérót és Dí-Záháb között. Tizenegy napig tartott az út a Hórebtől Kádés-Barneáig, a Széír-hegyvidéken át. A negyvenedik évben, a tizenegyedik hónap elsején történt, hogy Mózes elbeszélte Izráel fiainak mindazt, amit megparancsolt neki az ÚR, miután megverte Szíhónt, az emóriak királyát, aki Hesbónban lakott, meg Ógot, Básán királyát, aki Astárótban lakott, Edreí mellett. Így kezdte Mózes magyarázni ezt a törvényt a Jordánon túl, Móáb földjén:Az ÚR, a mi Istenünk, így szólt hozzánk a Hóreben: Elég sokáig maradtatok már e mellett a hegy mellett. Induljatok útnak, és menjetek az emóriak hegyvidékére meg az azzal szomszédos területekre, az Arábá-völgybe, a hegyvidékre és a Sefélá-alföldre, a Délvidékre és a tengerpartra, a kánaániak földjére és a Libánonra, a nagy folyamig, az Eufráteszig. Íme, én nektek adtam ezt a földet. Menjetek hát, és vegyétek birtokba azt a földet, amelyről megesküdött az ÚR atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik és utódaiknak adja.
Abban az időben ezt mondtam nektek: Nem tudok egyedül gondot viselni rátok. Istenetek, az ÚR megsokasított benneteket, és most már oly sokan vagytok, mint égen a csillag. Szaporítson is meg benneteket az ÚR, atyáitok Istene ezerszeresen, és áldjon meg, ahogyan megígérte nektek! Hogyan tudnám egyedül magamra vállalni bajaitokat, terheiteket és peres ügyeiteket? Jelöljetek ki törzsenként bölcs, értelmes és tapasztalt embereket, és én elöljáróitokká teszem őket. Ti ezt feleltétek nekem: Helyes, amit mondtál, így kell tenni! Fogtam tehát törzseitek főembereit, bölcs és tapasztalt embereket, és főembereitekké tettem őket: elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött, meg felügyelőkké minden törzsetekben. Bíráitoknak pedig ezt parancsoltam abban az időben: Hallgassátok meg testvéreiteket, és igazságosan ítélkezzetek mindenkinek az ügyében, akár testvérével, akár jövevénnyel van dolga. Ne legyetek személyválogatók az ítélkezésben, a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot! Embertől ne tartsatok, mert az ítélet Istené. Ami pedig nektek túl nehéz, azt tárjátok elém, és én majd meghallgatom. Így parancsoltam meg nektek abban az időben mindazt, amit tennetek kell.
Azután elindultunk a Hórebtől, és bejártuk azt az egész nagy és félelmetes pusztát, amelyet az emóriak hegysége felé vivő úton láttatok, ahogyan megparancsolta nekünk Istenünk, az ÚR. Így érkeztünk meg Kádés-Barneába. Ott ezt mondtam nektek: Megérkeztetek az emóriak hegyvidékéhez, amelyet nekünk fog adni Istenünk, az ÚR. Lásd, Istened, az ÚR neked adta ezt a földet. Vonulj hát ellene, és vedd birtokodba, ahogyan meghagyta atyáid Istene, az ÚR. Ne félj, és ne rettegj! Akkor odajöttetek hozzám mindnyájan, és ezt mondtátok: Küldjünk előre embereket, hogy kémleljék ki nekünk az országot, és hozzák hírül, melyik úton kell felvonulnunk, és milyenek azok a városok, amelyekbe be kell majd vonulnunk. Jónak láttam ezt, és kiválasztottam közületek tizenkét férfit, minden törzsből egyet. Ezek elindultak, fölmentek a hegyvidékre, eljutottak az Eskól-völgyig, és kikémlelték az országot. Szedtek annak a földnek a gyümölcseiből, és elhozták nekünk. Hírt is hoztak nekünk, és ezt mondták: Jó földet akar nekünk adni Istenünk, az ÚR. Ti azonban nem akartatok felvonulni ellene, hanem fellázadtatok Isteneteknek, az ÚRnak a parancsa ellen. Zúgolódtatok sátraitokban, és ezt mondtátok: Gyűlöl bennünket az ÚR, azért hozott ki Egyiptomból, hogy most az emóriak kezébe adjon és elpusztítson bennünket. Hová is vonulnánk? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, amikor ezt mondták: Magasabb és szálasabb nálunk az a nép, városaik nagyok, és falaik az égig érnek, sőt még az anákiak fiait is láttuk ott.
Akkor ezt mondtam nektek: Ne ijedjetek meg, és ne féljetek tőlük! Istenetek, az ÚR, aki előttetek jár, harcolni fog értetek éppúgy, ahogyan Egyiptomban tette értetek, szemetek láttára. A pusztában is láthattad, hogy egész úton, amelyen jártatok, úgy vitt téged Istened, az ÚR, ahogy a fiát viszi az ember, míg el nem érkeztetek erre a helyre. Ennek ellenére sem hittetek Istenetekben, az ÚRban, aki előttetek járt az úton, hogy táborhelyet keressen nektek: éjjel tűzben, hogy láthassátok az utat, amelyen mennetek kellett, nappal pedig felhőben.
Amikor az ÚR meghallotta hangoskodásotokat, felháborodott, és ezt az esküt tette: Ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből senki sem látja meg azt a jó földet, amelyről megesküdtem, hogy atyáitoknak adom. Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az URat. Rám is megharagudott az ÚR miattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda. Józsué, Nún fia azonban, aki melletted szokott állni, bemegy majd oda. Őt bátorítsd, mert ő fogja örökségéhez juttatni Izráelt. De gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédára jutnak, és fiaitok, akik ma még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, ők bemennek majd oda, mert nekik adom azt, ők veszik birtokba. Ti pedig forduljatok meg, és induljatok a pusztába a Vörös-tenger felé!
De ti ezt feleltétek nekem: Vétkeztünk az ÚR ellen! Felvonulunk és harcolunk egészen úgy, ahogyan megparancsolta nekünk Istenünk, az ÚR. Fölfegyverkeztetek tehát, és azt gondoltátok, hogy könnyű lesz fölmenni a hegyvidékre. Az ÚR azonban azt mondta, hogy mondjam meg nekik: Ne menjetek fel, ne szálljatok harcba, mert nem leszek köztetek, és vereséget szenvedtek ellenségeitektől! Így beszéltem hozzátok, de ti nem hallgattatok rám, hanem fellázadtatok az ÚR parancsa ellen; elbizakodtatok, és fölmentetek a hegyvidékre. De kivonultak ellenetek az emóriak, akik azon a hegyvidéken laktak, és üldözőbe vettek benneteket, ahogyan a méhek szokták, és vágtak benneteket Széírtől Hormáig. Akkor visszatértetek, és sírtatok az ÚR színe előtt, de az ÚR nem hallgatott szavatokra, és nem figyelt rátok. Ezért kellett annyi ideig Kádésban laknotok, ameddig ott laktatok.
A Magyar Bibliatársulat híreiből:
- A Bibliatársulatok Világszövetségének 2024-es terjesztési jelentése (6 napja)
- A Csillagpont Fesztiválon és a Művészetek Völgyében jártunk (18 napja)
- Keresd a Bibliatársulatot a református Csillagpont Fesztiválon! (1 hónapja)
- Ökumenikus bibliafordítás az Ünnepi Könyvhéten (1 hónapja)
- Eredményt hirdettünk tavaszi bibliaismereti játékunkon (2 hónapja)