34
1Így szólt továbbá az Úr Mózeshez:
»Parancsolj Izrael fiainak és mondd nekik: Ha majd bejuttok Kánaán földjére, s azt kisorsolják közöttetek birtokul, a következők legyenek határai.
3A déli rész az Edom mellett levő Szín-pusztától kezdődjék. Határa keleten a Sós-tenger legyen,
aztán kerülje meg a Skorpió-magaslat déli oldalát, úgy hogy átmenjen Szennán és Kádes-Barneától délre jusson; onnan haladjon a határ az Ádár nevű faluig, majd húzódjon Aszemónáig,
Aszemónától aztán kanyarodjék a határ Egyiptom patakjához és végződjék a Nagy-tenger partján.
6A nyugati oldal a Nagy-tengernél kezdődjék, s ugyanennél a határnál végződjék.
Az északi oldalon a határ a Nagy-tengernél kezdődjék, aztán haladjon egészen a Magas-hegyig, onnan menjen Emát felé egészen Szedáda határáig, aztán menjen a határ egészen Zefronáig és Enán falváig. Ez legyen a határ az északi részen.
A keleti oldal határát innen, Enán falvától kell meghúzni egészen Sefámáig, 11Sefámától aztán menjen le a határ addig a Rebláig, amely a Dafním forrással átellenben van, onnan jusson el a Kinneret-tenger keleti partjára, majd húzódjon le a Jordánhoz, s végül a Sós-tengernél fejeződjék be.
Ez legyen földetek, határai szerint, körös-körül.«
13Megparancsolta tehát Mózes Izrael fiainak: »Ez és ez az a föld, amelyet majd sors által birtokul kaptok, s amely felől azt parancsolta az Úr, hogy a kilenc törzsnek és a fél törzsnek kell adni, mert Rúben fiainak törzse nagycsaládjai szerint, meg Gád fiainak törzse nagycsaládjainak száma szerint, meg Manassze fél törzse, vagyis két és fél törzs már megkapta a részét a Jordánon túl, Jerikóval szemben, kelet felé.«
16Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek: »A következő a neve azoknak a férfiaknak, akik el fogják osztani azt a földet közöttetek: Eleazár, a pap és Józsue, Nún fia, továbbá minden törzsből egy-egy fejedelem, név szerint: Júda törzséből: Káleb, Jefóne fia; Simeon törzséből: Sámuel, Ammiúd fia; Benjamin törzséből: Elidád, Kászelon fia; Dán fiainak törzséből: Bokki, Jogli fia; József fiai közül: Manassze törzséből: Hanniél, Efód fia; Efraim törzséből: Kámuel, Seftán fia; Zebulon törzséből: Eliszafán, Fárnák fia; Isszakár törzséből: Fáltiel fejedelem, Ozán fia; Áser törzséből: Áhiud, Salómi fia; Naftali törzséből: Fedaél, Ammiúd fia.«
Ezek azok, akiknek megparancsolta az Úr, hogy osszák fel Izrael fiai között Kánaán földjét.
A leviták és a menedékvárosok 35 1Ezt is mondta az Úr Mózesnek, Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben: »Parancsold meg Izrael fiainak, hogy adjanak a levitáknak birtokukból városokat lakóhelyül s legelőket a városok körül, hogy a városokban lakjanak, a legelők pedig juhaik és állataik eltartására szolgáljanak. 4Utóbbiak a város falától kifelé, körös-körül, ezer könyöknyire terjedjenek: keleten legyen egy kétezer könyöknyi, délen is legyen egy kétezernyi, a nyugatra néző tenger felé is legyen egy ekkora nagyságú, végül az északi oldalon is egy ugyanilyen terjedelmű legelő, úgyhogy középen legyenek a városok és künn a legelők.
A városok közül, amelyeket a levitáknak adtok, hatot a menekvők oltalmára kell kijelölni, hogy oda meneküljön, aki vért ontott; ezeken kívül negyvenkét más várost is adjatok, vagyis összesen negyvennyolcat, legelőikkel együtt. Ezeket a városokat Izrael fiainak birtokából kell adni: azoktól, akiknek több van, több várost kell elvenni, akiknek kevesebb van, kevesebbet: mindegyik a maga örökségének mértékéhez képest adjon városokat a levitáknak.«
9Azt mondta az Úr Mózesnek: »Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd átkeltetek a Jordánon, Kánaán földjére, határozzátok meg, mely városok szolgáljanak a menekvők oltalmára, azok számára, akik akaratlanul vért ontottak, hogy azt, aki ezekbe menekül, ne ölhesse meg a megöltnek a rokona, míg a közösség elé nem áll, s ügyét meg nem ítélik. E városok közül, amelyeket a menekvők oltalmára ki kell jelölni, három a Jordánon túl, három pedig Kánaán földjén legyen, s mind Izrael fiai, mind a jövevények, mind az idegenek ezekbe meneküljenek, ha akaratlanul vért ontottak.
Ha valaki vasszerszámmal üt meg valakit, úgy, hogy a megütött meghal, akkor az illető gyilkosságban vétkes és haljon meg maga is; ha kővel hajít meg valakit, úgy, hogy a meghajított meghal, akkor ugyanígy bűnhődjék; ha faszerszámmal ütnek meg valakit, úgy, hogy meghal, akkor bosszút kell érte állni annak a vérével, aki megütötte: a meggyilkoltnak a rokona ölje meg a gyilkost, mihelyt rátalál, ölje meg. Ha valaki gyűlölségből taszít meg valakit, vagy lesből hajít meg valamivel, vagy ellenségeskedésből üt meg a kezével, úgy, hogy az meghal, akkor az, aki megütötte, gyilkosságban vétkes: a meggyilkoltnak a rokona, mihelyt rátalál, ölje meg.
Ha azonban véletlenségből, gyűlölség és ellenségeskedés nélkül követ el valaki ilyesmit, s ezt a nép hallatára, amikor az emberölés tettese és a vérrokon között levő ügyet megtárgyalják, igazolják, akkor az illetőt, minthogy ártatlan, meg kell menteni a bosszulónak a kezétől és az ítélet alapján vissza kell vitetni abba a városba, amelybe menekült, s maradjon ott, míg a főpap, akit a szent olajjal felkentek, meg nem hal. Ha az emberölés tettesét a menekvők számára rendelt városok határán kívül találja a vérbosszuló és megöli, akkor az, aki megöli, nem követ el bűnt, mert a menekültnek a főpap haláláig a városban kellett volna maradnia; annak halála után az emberölés tettese visszatérhet földjére. Örök törvény legyen ez minden lakóhelyeteken. A gyilkost csak tanúk alapján szabad megbüntetni: egy ember tanúvallomása alapján senkit sem szabad elítélni. Váltságot ne fogadjatok el attól, aki vétkes a vérben: legott haljon meg ő maga is. A száműzöttek, s az elmenekültek semmiképpen sem térhetnek vissza városukba a főpap halála előtt. Ne szentségtelenítsétek meg lakóföldeteket: az ártatlanok vére megszentségteleníti, s másképp nem lehet megtisztítani, mint csak annak a vére által, aki a más vérét kiontotta. Így lesz tiszta a ti birtokotok, amelyen én közöttetek lakom: mert én, az Úr, Izrael fiai között lakom.«
Rendelkezések a földtulajdonra vonatkozóan 36 1Előálltak ekkor Gileád nagycsaládjainak fejei – Gileád Mákirnak, Manassze fiának volt a fia – József fiainak nemzetségéből és így szóltak Mózeshez, Izrael fejedelmei előtt: »Neked, urunknak, azt parancsolta az Úr, hogy sors útján oszd el a földet Izrael fiai között, meg hogy Celofhád testvérünk lányainak add oda az atyjukat illető birtokot. Ha ezeket más törzsből való emberek veszik feleségül, akkor birtokuk követi őket és más törzsre száll, s a mi örökségünk csökken. Így aztán az fog történni, hogy amikor az örvendetes esztendő, vagyis a szabadulás ötvenedik esztendeje elérkezik, az, amit a sors szétosztott, összezavarodik, s az egyik törzs birtoka a másikra száll.«
Azt felelte és mondta erre Mózes az Úr parancsából Izrael fiainak: »József fiainak törzse helyesen szólt. Ezt a törvényt hirdeti ki tehát az Úr Celofhád lányai felől: Férjhez mehetnek, akihez akarnak, de csak a saját törzsükből való emberhez, hogy ne szálljon át Izrael fiainak birtoka az egyik törzsről a másik törzsre. Azért minden férfi a maga törzséből, s a maga rokonságából vegyen feleséget, s minden nő ugyanabból a törzsből nyerjen férjet, hogy az örökség megmaradjon az egyes családokban, s ne keveredjenek össze egymással a törzsek, hanem úgy maradjanak, amint az Úr szétválasztotta őket.«
Úgy is tettek Celofhád lányai, ahogy a parancs szólt, s Maála, Tirca, Hegla, Melka és Noa atyjuk bátyjának fiaihoz mentek feleségül; ezek Manasszénak, József fiának nemzetségéből származtak, s így az a birtok, amelyet nekik adtak, atyjuk törzsében és nemzetségében maradt.
Ezek azok a parancsok és rendeletek, amelyeket az Úr Mózes által Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben parancsolt Izrael fiainak.
6A nyugati oldal a Nagy-tengernél kezdődjék, s ugyanennél a határnál végződjék.
Az északi oldalon a határ a Nagy-tengernél kezdődjék, aztán haladjon egészen a Magas-hegyig, onnan menjen Emát felé egészen Szedáda határáig, aztán menjen a határ egészen Zefronáig és Enán falváig. Ez legyen a határ az északi részen.
A keleti oldal határát innen, Enán falvától kell meghúzni egészen Sefámáig, 11Sefámától aztán menjen le a határ addig a Rebláig, amely a Dafním forrással átellenben van, onnan jusson el a Kinneret-tenger keleti partjára, majd húzódjon le a Jordánhoz, s végül a Sós-tengernél fejeződjék be.
Ez legyen földetek, határai szerint, körös-körül.«
13Megparancsolta tehát Mózes Izrael fiainak: »Ez és ez az a föld, amelyet majd sors által birtokul kaptok, s amely felől azt parancsolta az Úr, hogy a kilenc törzsnek és a fél törzsnek kell adni, mert Rúben fiainak törzse nagycsaládjai szerint, meg Gád fiainak törzse nagycsaládjainak száma szerint, meg Manassze fél törzse, vagyis két és fél törzs már megkapta a részét a Jordánon túl, Jerikóval szemben, kelet felé.«
16Azt mondta továbbá az Úr Mózesnek: »A következő a neve azoknak a férfiaknak, akik el fogják osztani azt a földet közöttetek: Eleazár, a pap és Józsue, Nún fia, továbbá minden törzsből egy-egy fejedelem, név szerint: Júda törzséből: Káleb, Jefóne fia; Simeon törzséből: Sámuel, Ammiúd fia; Benjamin törzséből: Elidád, Kászelon fia; Dán fiainak törzséből: Bokki, Jogli fia; József fiai közül: Manassze törzséből: Hanniél, Efód fia; Efraim törzséből: Kámuel, Seftán fia; Zebulon törzséből: Eliszafán, Fárnák fia; Isszakár törzséből: Fáltiel fejedelem, Ozán fia; Áser törzséből: Áhiud, Salómi fia; Naftali törzséből: Fedaél, Ammiúd fia.«
Ezek azok, akiknek megparancsolta az Úr, hogy osszák fel Izrael fiai között Kánaán földjét.
A leviták és a menedékvárosok 35 1Ezt is mondta az Úr Mózesnek, Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval szemben: »Parancsold meg Izrael fiainak, hogy adjanak a levitáknak birtokukból városokat lakóhelyül s legelőket a városok körül, hogy a városokban lakjanak, a legelők pedig juhaik és állataik eltartására szolgáljanak. 4Utóbbiak a város falától kifelé, körös-körül, ezer könyöknyire terjedjenek: keleten legyen egy kétezer könyöknyi, délen is legyen egy kétezernyi, a nyugatra néző tenger felé is legyen egy ekkora nagyságú, végül az északi oldalon is egy ugyanilyen terjedelmű legelő, úgyhogy középen legyenek a városok és künn a legelők.
A városok közül, amelyeket a levitáknak adtok, hatot a menekvők oltalmára kell kijelölni, hogy oda meneküljön, aki vért ontott; ezeken kívül negyvenkét más várost is adjatok, vagyis összesen negyvennyolcat, legelőikkel együtt. Ezeket a városokat Izrael fiainak birtokából kell adni: azoktól, akiknek több van, több várost kell elvenni, akiknek kevesebb van, kevesebbet: mindegyik a maga örökségének mértékéhez képest adjon városokat a levitáknak.«
9Azt mondta az Úr Mózesnek: »Szólj Izrael fiaihoz, s mondd nekik: Ha majd átkeltetek a Jordánon, Kánaán földjére, határozzátok meg, mely városok szolgáljanak a menekvők oltalmára, azok számára, akik akaratlanul vért ontottak, hogy azt, aki ezekbe menekül, ne ölhesse meg a megöltnek a rokona, míg a közösség elé nem áll, s ügyét meg nem ítélik. E városok közül, amelyeket a menekvők oltalmára ki kell jelölni, három a Jordánon túl, három pedig Kánaán földjén legyen, s mind Izrael fiai, mind a jövevények, mind az idegenek ezekbe meneküljenek, ha akaratlanul vért ontottak.
Ha valaki vasszerszámmal üt meg valakit, úgy, hogy a megütött meghal, akkor az illető gyilkosságban vétkes és haljon meg maga is; ha kővel hajít meg valakit, úgy, hogy a meghajított meghal, akkor ugyanígy bűnhődjék; ha faszerszámmal ütnek meg valakit, úgy, hogy meghal, akkor bosszút kell érte állni annak a vérével, aki megütötte: a meggyilkoltnak a rokona ölje meg a gyilkost, mihelyt rátalál, ölje meg. Ha valaki gyűlölségből taszít meg valakit, vagy lesből hajít meg valamivel, vagy ellenségeskedésből üt meg a kezével, úgy, hogy az meghal, akkor az, aki megütötte, gyilkosságban vétkes: a meggyilkoltnak a rokona, mihelyt rátalál, ölje meg.
Ha azonban véletlenségből, gyűlölség és ellenségeskedés nélkül követ el valaki ilyesmit, s ezt a nép hallatára, amikor az emberölés tettese és a vérrokon között levő ügyet megtárgyalják, igazolják, akkor az illetőt, minthogy ártatlan, meg kell menteni a bosszulónak a kezétől és az ítélet alapján vissza kell vitetni abba a városba, amelybe menekült, s maradjon ott, míg a főpap, akit a szent olajjal felkentek, meg nem hal. Ha az emberölés tettesét a menekvők számára rendelt városok határán kívül találja a vérbosszuló és megöli, akkor az, aki megöli, nem követ el bűnt, mert a menekültnek a főpap haláláig a városban kellett volna maradnia; annak halála után az emberölés tettese visszatérhet földjére. Örök törvény legyen ez minden lakóhelyeteken. A gyilkost csak tanúk alapján szabad megbüntetni: egy ember tanúvallomása alapján senkit sem szabad elítélni. Váltságot ne fogadjatok el attól, aki vétkes a vérben: legott haljon meg ő maga is. A száműzöttek, s az elmenekültek semmiképpen sem térhetnek vissza városukba a főpap halála előtt. Ne szentségtelenítsétek meg lakóföldeteket: az ártatlanok vére megszentségteleníti, s másképp nem lehet megtisztítani, mint csak annak a vére által, aki a más vérét kiontotta. Így lesz tiszta a ti birtokotok, amelyen én közöttetek lakom: mert én, az Úr, Izrael fiai között lakom.«
Rendelkezések a földtulajdonra vonatkozóan 36 1Előálltak ekkor Gileád nagycsaládjainak fejei – Gileád Mákirnak, Manassze fiának volt a fia – József fiainak nemzetségéből és így szóltak Mózeshez, Izrael fejedelmei előtt: »Neked, urunknak, azt parancsolta az Úr, hogy sors útján oszd el a földet Izrael fiai között, meg hogy Celofhád testvérünk lányainak add oda az atyjukat illető birtokot. Ha ezeket más törzsből való emberek veszik feleségül, akkor birtokuk követi őket és más törzsre száll, s a mi örökségünk csökken. Így aztán az fog történni, hogy amikor az örvendetes esztendő, vagyis a szabadulás ötvenedik esztendeje elérkezik, az, amit a sors szétosztott, összezavarodik, s az egyik törzs birtoka a másikra száll.«
Azt felelte és mondta erre Mózes az Úr parancsából Izrael fiainak: »József fiainak törzse helyesen szólt. Ezt a törvényt hirdeti ki tehát az Úr Celofhád lányai felől: Férjhez mehetnek, akihez akarnak, de csak a saját törzsükből való emberhez, hogy ne szálljon át Izrael fiainak birtoka az egyik törzsről a másik törzsre. Azért minden férfi a maga törzséből, s a maga rokonságából vegyen feleséget, s minden nő ugyanabból a törzsből nyerjen férjet, hogy az örökség megmaradjon az egyes családokban, s ne keveredjenek össze egymással a törzsek, hanem úgy maradjanak, amint az Úr szétválasztotta őket.«
Úgy is tettek Celofhád lányai, ahogy a parancs szólt, s Maála, Tirca, Hegla, Melka és Noa atyjuk bátyjának fiaihoz mentek feleségül; ezek Manasszénak, József fiának nemzetségéből származtak, s így az a birtok, amelyet nekik adtak, atyjuk törzsében és nemzetségében maradt.
Ezek azok a parancsok és rendeletek, amelyeket az Úr Mózes által Moáb mezőségén, a Jordán mellett, Jerikóval átellenben parancsolt Izrael fiainak.
Jegyzetek
34,1 Izrael határai a bírák és a királyok korában.
34,3 A „Sós tenger” a Holt-tenger.
34,6 A „Nagy tenger” a Földközi-tenger.
34,11 A „Kinneret” a Genezáreti tó.
34,13 A föld felosztása nem versengés, hanem sorsvetés által történik.
34,16 A törzsek felsorolása letelepedési helyük szerint történik (délről északra).
35,1 A leviták öröksége 48 város (köztük hat menedékváros). A felsorolás a Dávid ill. Salamon korabeli viszonyokat tükrözi (vö. Józs 21).
35,4 Egy könyök = kb. 50 cm.
35,9 Vö. Kiv 21,12-14; Józs 20,1-9. A menedékvárosok azokat védték, akik nem szándékosan öltek embert. A rendelkezés korlátot szab a vérbosszúnak.
36,1 A lányok örökösödési jogát (Szám 27,1-11) korlátozó törvény. Célja a földnek egy másik törzs tulajdonába való átkerülését megakadályozni. Az öröklő lányt kötelezi arra, hogy a saját törzséből származó férfihez menjen feleségül.
MÁSODIK TÖRVÉNYKÖNYV
MÓZES BESZÉDE. VISSZATEKINTÉS ÉS INTÉS: 1,1-4,43
Helyszín és idő 1 1Ezek azok a szavak, amelyeket Mózes egész Izraelhez intézett a Jordánon túl, a pusztában, a Mezőségen, a Vörös-tengerrel átellenben, Párán, Tófel, Lábán és Hácerót között, ahol igen sok arany van. Tizenegy napig tart a járás a Hórebtől a Szeír hegy felé vivő úton Kádes-Barneáig. A negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hó első napján Mózes elmondta Izrael fiainak mindazt, amit megparancsolt neki az Úr, miután megverte Szihont, az amoriták királyát, aki Hesebonban lakott, meg Ógot, Básán királyát, aki Astarótban és Edráiban lakott. A Jordánon túl Moáb földjén kezdte el Mózes kifejteni a törvényt ezekkel a szavakkal:Indulás a Hórebtől 6»Az Úr, a mi Istenünk szólt hozzánk a Hóreben, és azt mondta: ‘Eleget voltatok már ennél a hegynél! 7Forduljatok meg, és menjetek el az amoriták hegységére, s a többi helyre, amely annak közelében van: a Mezőségre, a Hegyvidékre, az Alföldre, a Délvidékre, a tenger mellékére, a kánaániak földjére és a Libanonra, egészen a nagy folyóig, az Eufráteszig. Íme, mondom, nektek adtam azt: menjetek be, és foglaljátok el azt a földet, amely felől megesküdött az Úr atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak, hogy nekik és utódaiknak adja.’
9Ugyanabban az időben én azt mondtam nektek: Egymagam nem boldogulok veletek, mert az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket, s immár olyan sokan vagytok, mint az ég csillagai. Adjon az Úr, atyáitok Istene még sok ezret e számhoz, s áldjon meg titeket, amint mondta! – De én egymagam nem győzöm ügyeiteket, terheiteket és pereiteket. Adjatok tehát közületek bölcs és értelmes férfiakat, akiknek magaviselete törzseitekben elismert, hogy feljebbvalóitokká tegyem őket. Ekkor ti ezt feleltétek nekem: ‘Jó dolog, amit tenni akarsz.’ Vettem tehát törzseitekből bölcs és nemes férfiakat, és megtettem őket feljebbvalóitokká: ezrek, százak, ötvenek és tizek fejeivé, hogy tanítsanak titeket mindenben. Aztán megparancsoltam nekik: Hallgassátok meg őket, s ami igazságos, azt ítéljétek, akár bennszülött az illető, akár idegen. Semmi különbség se legyen a személyek között: a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot, senkinek a személyére se tekintsetek, mert Isten ügye az ítélet. Ha valami nehéznek tűnik nektek, terjesszétek elém, azt én hallgatom meg. Aztán megparancsoltam mindazt, amit tennetek kell.
Hitetlenség Kádes-Barneában 19Ezek után elindultunk a Hórebtől, és átmentünk azon a rettenetes és végtelen nagy pusztán, amelyet láttatok, az amoriták hegysége felé vivő úton, amint az Úr, a mi Istenünk parancsolta nekünk. Amikor aztán Kádes-Barneába jutottunk, azt mondtam nektek: Eljutottatok az amoriták hegységéig, amelyet az Úr, a mi Istenünk nekünk ad. Lásd e földet, amelyet az Úr, a te Istened neked ad, menj fel, és foglald el, amint az Úr, a mi Istenünk atyáidnak mondta; ne félj és semmit se rettegj.
Erre valamennyien elém járultatok, és azt mondtátok: ‘Küldjünk el férfiakat, hogy vegyék szemügyre a földet, és mondják meg, melyik úton kell felmennünk, és mely városokba kell mennünk.’ Mivel tetszett nekem ez a beszéd, elküldtem közületek tizenkét férfit, egyet-egyet minden törzsből. Azok el is indultak, felmentek a hegységre, és eljutottak egészen a Szőlőfürt völgyéig. Szemügyre vették a földet, vettek gyümölcséből, s hogy megmutassák termékenységét, elhozták hozzánk, és azt mondták: ‘Jó az a föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk adni fog nekünk.’ Ti azonban nem akartatok felmenni, hanem ellene szegültetek az Úr, a mi Istenünk szavának. Zúgolódtatok sátraitokban, és azt mondtátok: ‘Gyűlöl minket az Úr. Azért hozott ki minket Egyiptom földjéről, hogy az amoriták kezébe adjon, és eltöröljön bennünket. 28Hova menjünk fel? Maguk a kémek félemlítették meg szívünket, mert azt mondták: Igen nagy az a sokaság, termetre szálasabb nálunknál, a városok nagyok, és meg vannak erősítve az égig: az enakiták fiait láttuk mi ott.’
Erre én azt mondtam nektek: Ne rettegjetek, és ne féljetek tőlük. Az Úr Isten, aki vezet titeket, maga fog harcolni értetek, mint ahogy Egyiptomban cselekedett mindenki szeme láttára. A pusztában is – te magad láttad –, úgy hordozott téged az Úr, a te Istened, mint ahogy az ember szokta hordozni kicsi gyermekét, az egész úton, amelyen jártatok, amíg eljutottatok erre a helyre. De még ekkor sem hittetek az Úrnak, a ti Isteneteknek, aki előttetek járt az úton, és kijelölte a helyet, ahol sátraitokat fel kellett állítanotok, és éjszaka tűz által mutatta nektek az utat, nappal pedig felhőoszlop által.
Amikor aztán az Úr meghallotta siránkozásotokat, megharagudott és megesküdött: ‘E gonosz nemzedéknek férfiai közül senki sem fogja meglátni azt a jó földet, amelyet esküvel ígértem atyáitoknak – kivéve Kálebet, Jefóne fiát: ő ugyanis meglátja, és neki meg fiainak adom azt a földet, amelyet taposott, mert követte az Urat.’ – 37Nem is lehet csodálni a nép ellen való haragját, amikor még énrám is megharagudott az Úr miattatok, s így szólt: ‘Te sem mégy be oda! Józsue, Nún fia, a te szolgád megy be helyetted. Biztasd őt, és erősítsd, mert ő osztja el sorshúzással azt a földet Izraelnek. Gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy fogságba kerülnek, s fiaitok, akik ma még nem ismerik a jó és rossz különbségét, azok mennek be; nekik adom azt a földet, s ők foglalják el. Ti azonban forduljatok meg, s menjetek vissza a pusztába, a Vörös-tenger felé vivő úton!’
Erre ti azt feleltétek nekem: ‘Vétkeztünk az Úr ellen; felmegyünk és harcolunk, amint az Úr, a mi Istenünk parancsolta.’ Amikor aztán felfegyverkeztetek, s a hegyre tartottatok, azt mondta nekem az Úr: ‘Mondd nekik: Ne menjetek fel, s ne harcoljatok, mert nem vagyok veletek, hogy el ne hulljatok ellenségeitek előtt.’ Én szóltam, de ti nem hallgattatok rám, hanem szembeszálltatok az Úr parancsával, és felfuvalkodottan felmentetek a hegyre. Erre kijöttek az amoriták, akik a hegységben laktak, felvonultak ellenetek, és úgy megkergettek titeket, ahogy a méhek szokták megkergetni az embert, és vágtak titeket Szeírtől Hormáig. Amikor aztán visszatértetek és sírtatok az Úr előtt, ő nem hallgatott meg titeket, s nem akart figyelni szavatokra. 46Így hosszú időn keresztül Kádes-Barneában maradtatok.
Jegyzetek
1,1 Mózes beszédei visszatekintenek a kivonulásra és a pusztai vándorlásra, összefoglalják Izrael mértékadó tapasztalatait Istenről, és ezzel egyben Izrael jövőbeli hitének és istentapasztalásának alapjául is szolgálnak.
1,6 A Sínai hegyet a Második Törvénykönyv Hórebnek nevezi.
1,7 Az „amoriták hegyvidéke” az Ígéret földjének a Jordántól nyugatra eső felét jelenti.
1,9 Vö. Szám 11,11-17.
1,19 Vö. Szám 14,39-45.
1,28 Az enakiták Kánaán őslakói közé tartoztak, Hebron környékén éltek.
1,37 E szerint a megokolás szerint Mózesnek azért kellett bűnhődnie, mert nem elég erőteljesen biztatta népét a honfoglalásra (másfajta indoklás található a Szám 20,12-ben).
1,46 A Számok könyve szerint Izrael 38 évet töltött Kádesben. A Második Törvénykönyv szerint 38 évig bolyongott a pusztában (vö. 2,1-13).