A szent Isten a Sionon
99 1Dávid zsoltára. Király az Úr!
Reszkessenek a népek;
A kerubok fölött trónol,
rettegjen a föld!
Nagy az Úr a Sionon,
fölséges minden nép felett.
Magasztalják nagy és félelmetes nevedet,
mert szentséges.
A nagy király az igazságot szereti:
te rendeltél egyenességet,
te szereztél Jákobban törvényt és igazságot.
Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket,
boruljatok le lábának zsámolya előtt,
mert szentséges ő!
6 Papjai közt volt Mózes és Áron,
és Sámuel azok között, akik segítségül hívták a nevét.
Segítségül hívták az Urat, és meghallgatta őket,
a felhőoszlopból szólt hozzájuk.
Ők megtartották rendeleteit,
s a törvényt, amelyet adott nekik.
Urunk, Istenünk, te meghallgattad őket;
Kegyes voltál hozzájuk, Isten,
bár megbüntetted minden vétküket.
Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket,
boruljatok le szent hegyén,
mert szent az Úr, a mi Istenünk!
Dicsőítő ének bevonuláskor
100 1Zsoltár. Hálaadásra.
Ujjongjatok Istennek, minden földek,
örvendezve szolgáljátok az Urat,
járuljatok eléje lelkendezve!
Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten:
ő alkotott minket és az övéi vagyunk
az ő népe s az ő legelőjének nyája.
Lépjetek be kapuiba hálaadással,
udvaraiba magasztalással.
áldjátok őt, dicsérjétek nevét.
Mert jó az Úr;
Örökké tart kegyelme,
nemzedékről nemzedékre hűsége.
Jegyzetek
99,1 Királyhimnusz, melyben Izrael a szövetség Istenét ünnepli. A szöveget a fogság utáni szertartás (sátoros ünnep) formálta (vö. 96,1-99,9). Végigvonul benne Isten szentségének megvallása (3.5.9.)
99,1 A közösség hódol a Király előtt, aki a kerubok fölött trónol. A kép nem a frigyládára utal (vö. 2 Sám 6,2), hanem Isten mennyei dicsőségét ábrázolja. Isten neve azzal szentelődik meg (vö. Mt 6,9), ha minden nép dicsőíti őt.
99,6 A kiválasztottak Isten fenségének tanúi. Mózes (akit az ÓSz csak itt sorol a próféták közé) és Áron: ők a közvetítők Isten és ember között, velük beszélt Isten (vö. Kiv 33,9; Szám 12,5). Mint Sámuel (vö. 1 Sám 7,15-17), ők is az isteni igazságokat képviselik.
100,1 Dicsőítő ének a késő fogság utáni időkből, amelyet a szentélybe való ünnepi bevonuláskor énekeltek.