Üldözött ember panasza és bizakodása
59 1A karvezetőnek. A »Ne semmisíts meg« szerint. Miktám Dávidtól. Amikor Saul elküldte embereit, hogy figyeljék a házát és öljék meg őt.
Ments meg ellenségeimtől, Isten,
támadóimtól szabadíts meg engem!
Ments meg a gonosztevőktől,
oltalmazz meg a vérengző emberektől!
Mert íme, életemre leselkednek,
rám rohannak az erősek.
Bár nincs bennem sem bűn, sem gonoszság, Uram,
bűn nélkül járom egyenes utamat.
Kelj fel, állj elém és lásd;
Hisz Uram, a seregek Istene te vagy, Izrael Istene.
Siess, látogasd meg e nemzeteket mind,
ne könyörülj senkin, aki gonoszat cselekszik!
7 Minden este megjelennek, mint az éhes kutyák,
s a várost körös-körül bejárják.
Íme egyre jártatják szájukat,
kard van ajkukon: »hiszen ki hallja meg?«
Ám te, Uram, kineveted őket,
megsemmisíted mind e nemzeteket.
10 Én erősségem, terád figyelek,
mert te vagy én oltalmam, Istenem.
Istenem, akinek irgalma megelőz engem.
Isten megadja nekem, hogy elnézzek ellenségeim fölött.
Ne öld meg őket, hogy népem meg ne feledkezzék;
de hatalmaddal szórd szerteszét és alázd meg őket,
Uram, én oltalmazóm!
Szájuk vétke, ajkuk beszéde,
saját kevélységük ejtse őket tőrbe!
Átkozódásukért, hazug beszédükért
veszítsd el őket haragodban, pusztítsd el, ne legyenek többé;
Hadd tudják meg, hogy Isten uralkodik Jákobon,
s a föld kerekségén!
Minden este megjelennek és ugatnak, mint a kutyák,
s a várost körös-körül bejárják;
Étel után barangolnak,
és üvöltenek, ha jól nem laknak.
Én azonban hatalmadat énekelem,
minden reggel magasztalom irgalmadat,
mivel te oltalmazóm voltál,
és menedékem sanyargatásom napján.
Én erősségem, neked zengem énekem,
mert te, Isten, oltalmazóm vagy nekem:
Istenem, én irgalmasságom!
Segélykérés pusztító veszedelem után
60 1A karvezetőnek. A »Liliomok« szerint. Miktám Dávidtól. Tanító ének.Amikor kivonult Arám Naharaim és Arám Szóba ellen, és amikor Joáb visszatért és legyőzte Edomot a Sóaknás völgyben: tizenkétezret.
Isten, elvetettél és szerteszórtál minket,
haragra gerjedtél, de térj vissza hozzánk!
4 Megrendítetted az országot és összetörted,
gyógyítsd meg sebeit, mert egyre remeg.
Kemény dolgokat mutattál népednek,
kábító borral itattál minket.
Jelt adtál a téged félőknek,
hogy az íjak elől megmeneküljenek.
7 Hogy szeretteid megszabaduljanak,
szabadíts meg jobboddal és hallgass meg minket!
Szent helyén így szól Isten:
»Örvendezve kiosztom Szíchemet,
kimérem Szukkót völgyét nektek.
Enyém Gileád és enyém Manassze,
és Efraim fejem sisakja.
Júda az én jogaram,
Moáb a tál, amelyben mosakszom.
Edomra vetem sarumat,
a filiszteusok hódolnak nekem.«
Ki visz el engem az erős városba?
Ki vezet el engem Edomba?
Nemde te, Isten, bár elvetettél minket,
te, Isten, bár nem vonultál ki seregeinkkel?
Segíts ki minket a szorongatásból,
mert hiábavaló az emberi segítség,
de Istennel győzelmet aratunk,
s ő eltapossa ellenségeinket.
Könyörgés Istenhez
61 1A karvezetőnek. Hárfára. Dávidtól.
Hallgass, Isten, esdeklésemre,
figyelj könyörgésemre.
3 A föld széléről kiáltok hozzád szorongó szívvel.
Vezess engem a megközelíthetetlen kősziklára!
Mert te vagy az én reménységem,
erős tornyom az ellenséggel szemben.
5 Bár lakhatnék mindörökké hajlékodban,
hogy oltalmat lelhetnék szárnyad árnyékában!
Mert Istenem, te meghallgatod imádságomat,
s azoknak, akik nevedet félik, örökséget adsz.
7 Adj a király napjaihoz napokat,
esztendeit nemzedékről nemzedékre nyújtsd.
Maradjon meg örökké Isten színe előtt,
irgalmad és hűséged őrizzék meg őt!
Így majd zsoltárt zengek nevednek mindörökké,
hogy napról napra teljesítsem fogadalmaimat.
Bizalom Isten hatalmában és hűségében
62 1A karvezetőnek. Iditun szerint. Dávid zsoltára.
Csak Istenben nyugszik meg a lelkem,
mert tőle jön segítségem.
3 Mert ő az én Istenem és szabadítóm,
oltalmazóm, hogy nagyon ne ingadozzam.
Meddig támadtok mindnyájan egy emberre
és sújtjátok le,
mint megrogyott falat, megdőlt kerítést?
Csakugyan úgy akarják ledönteni méltóságából;
A hazugságban gyönyörködnek.
Szájukkal áldást mondanak,
de szívükben átkoznak.
Csak Istenben nyugszik meg a lelkem,
mert tőle jön reménységem.
Mert ő az én Istenem és szabadítóm,
oltalmazóm, hogy meg ne tántorodjam.
Szabadulásom és dicsőségem Istenben van;
Erősségem Istene ő; Istenben van menedékem.
Bízzatok benne, népek minden gyülekezete,
öntsétek ki előtte szíveteket;
Isten a mi menedékünk.
Ádám fiai csupa hiábavalóság,
az emberek fiai csupa hazugság;
Ha mérlegre kerülnek, a füstnél is könnyebbek, ahányan csak vannak.
Ne bízzatok az igazságtalanságban,
ne kívánjátok meg a rablott kincseket;
Ha a gazdagságban bővelkedtek,
ne kössétek hozzá szíveteket.
12 Egyszer szólt Isten,
ezt a két dolgot hallottam:
Istené a hatalom,
13 s tiéd, Uram, az irgalom;
És te megfizetsz kinek-kinek
cselekedetei szerint.
Jegyzetek
59,1 Vö. 1 Sám 19,11.
59,1 A zsoltár a fogság előtti időkből való, egyéni panaszdal. A fogság után beillesztették egy közösségi panaszénekbe. A két szöveg nem illeszkedik tökéletesen, ez nehezíti a szöveg megértését. Az egyéni panaszban egy hívő szólal meg, akit saját népéből üldöznek a gonoszok. Idegen hatalom győzelmének lehetőségére és az ellenséges katonák önkényeskedésére is utal, ebből következtethetünk a későbbi réteg korára.
59,7 Az ellenséget kóbor kutyákhoz hasonlítja, akiknek nincs se gazdájuk, se otthonuk.
59,10 a) Javítva a görög és az arám fordítás alapján.
59,10 b) Jeromos fordítása alapján javítva (a héber szövegben: Isten az én váram).
59,10 Ez a vers nem illik bele a szövegösszefüggésbe.
60,1 A közösségi panaszdal a királyok korának végéről.
60,1 Itt jól látható, hogy a feliratokat később illesztették a zsoltárok elé, és azok nem mindig illeszkednek a zsoltár témájához. A kérdéses dávidi hadjáratok inkább örömre és ünneplésre adnának okot, mint panaszra, vö. 2 Sám 8,3.13.
60,4 Valószínűleg földrengésre céloz.
60,7 Vö. Zsolt 108,7-14.
61,1 Könyörgő-ének a királyok korának utolsó éveiből. Egy levita vágyakozása a templom után, akit már a templom lerombolása előtt (Kr. e. 586) Babilonba hurcoltak. Úgy is értelmezhető, mint a király könyörgése (1-6), akit hű alattvalói támogatnak (7-9)
61,3 A föld széléről: a kép a nagyon nagy távolságot akarja érzékeltetni. Kőszikla: az imádkozó úgy érzi, hogy a dombra, amelyen a templom áll, csak Isten segítségével tud feljutni. Egyedül ott érzi magát biztonságban.
61,5 Szárnyad: vö. Zsolt 37,2
61,7 Utalás az eljövendő „Dávid Fia” örök uralmára (vö. Lk 1,33).
62,1 Bizalom-ének, feltehetően a királyok korának végéről. Egy ember, aki erejét és belső szilárdságát, kiegyensúlyozottságát egyedül Istennek köszönheti, mindenkit bizakodásra hív. Az emberek, legyenek bár mégoly hatalmasok is, nem tudnak megbízható támaszt nyújtani.
62,3 Javított szöveg (vö. 7. vers)
62,12 Ún. szám-mondás, vö. Jób 40,5.
62,13 Vö. Mt 25, 31-46. – Az ÚSz gyakran idézi: Mt 16,27; Róm 2,6; 2 Tim 4,14; Jel 2,23; 22,12.