Isten dicsősége a viharban
29 1Zsoltár Dávidtól. Adjatok az Úrnak, Istennek fiai,
adjatok az Úrnak dicsőséget és tiszteletet,
adjatok dicsőséget az Úr nevének,
imádjátok az Urat szent ragyogásban!
Az Úr hangja zeng a vizek fölött;
A fölséges Isten mennydörög,
ott van az Úr a nagy vizek fölött.
Az Úr szava erősen zeng,
az Úr szava fenséges.
Az Úr szava cédrusokat tördel,
a Libanon cédrusait összetöri az Úr.
6 Szökell szavára mint a borjú,
a Libanon s a Szirjon, mint a fiatal bölény.
Az Úr hangja tüzes lángokat szór,
8 az Úr hangja megrendíti a pusztát,
megremegteti az Úr Kádes pusztáját.
Az Úr hangja a szarvasünőket vajúdásba hozza,
a sűrűséget megritkítja,
s templomában mindenki így szól: Ó, mily dicső!
Az Úr a vízár fölött trónol,
és az Úr trónol, mint király örökké.
Az Úr hatalmat ad népének,
és békességgel áldja meg népét az Úr.
Hálaadás halálveszélyből való szabadulásért
30 1Zsoltár. Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól.
Magasztallak, Uram, mert fölemeltél engem,
és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem.
Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem,
és te meggyógyítottál engem.
Uram, visszahoztad lelkemet az alvilágból,
életben tartottál, hogy ne szálljak a sírba.
Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei,
áldjátok szent emlékezetét!
Mert haragja csak egy pillanat,
de élethosszig tart jóakarata.
Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság.
Mikor dúslakodtam, így szóltam:
»Nem fogok meginogni sohasem.«
Mert te, Uram, kegyességedben
szilárddá tetted dicsőségemet.
De te elfordítottad arcodat tőlem,
és én megrendültem.
Ekkor, Uram, hozzád kiáltottam,
és Istenemhez könyörögtem.
Mi hasznod lenne véremből,
ha leszállnék a sírgödörbe?
Vajon a por magasztalhat-e téged,
és hirdetheti-e hűségedet?
Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam,
az Úr lett az én segítségem.
Sírásomat öröménekké változtattad,
szőrruhámat szétszaggattad,
vidámsággal öveztél körül,
13 hogy énekeljen neked dicsőségem,
és sohase hallgasson.
Áldalak érte örökké, Uram, én Istenem!
Jegyzetek
29,1 Himnusz, amely a Biblia legkorábbi szövegei közé tartozik. Valószínűleg még az izrelita törzsek honfoglalása előtt keletkezett Kánaánban, és eredetileg feltehetően nem is Izrael Istenére vonatkozott. Egy jahvista teológus feldolgozásában vált a szöveg Izrael Istenének dicsőítésévé. Az Úr itt már nem egyszerűen a vihar istene, hanem a természeti jelenségek független ura.
29,6 Szirjon: az Antilibanon legmagasabb hegyének, a Hermonnak föníciai neve, vö. MTörv 3,9.
29,8 A Kádes-puszta Dél–Palesztínában található.
30,1 Hálaének a fogság előtti időkből. A templomi szertartás része volt (Hanuka, templomszentelés és oltárszentelés ünnepe Kr. e. 165-től, vö. 1 Makk 4,52-59; Jn 10,22). Eredetileg egyéni hálaének. A zsoltáros, miután felgyógyult súlyos betegségéből, visszatekint szenvedéseire, és felismeri betegsége okait: elbizakodottság, a kellő belátás hiánya, megfeledkezés arról, hogy boldogságának alapja végérvényesen Isten akaratának teljesítése. Ezért kapta a súlyos betegséget, mint figyelmeztetést, és ő megértette azt. Csak az nem bukik el, akitől Isten nem vonja meg jelenlétének kegyelmét (7-8)
30,13 Javítva a görög szöveg alapján.